5. Rész Fájdalom

" Olyan apró a kezed cica. - Hallottam meg valaki suttogását a fülemben. Rögtön elpirultam, de nem tudom miért, és amikor forró lehelete elért a fülemhez ismét összerezzentem."

- Szerintem inkább a tied túl nagy.
- Ennél jobbat nem tudtál volna mondani? - nevetett ki. Én csak a szememet forgattam és lehagyva Justin indultam meg a terembe a tornazsákomért. Miután felkaptam elindultam a barátaimmal az öltöző felé.
- Tényleg Lilly, miért hivatott az igazgató? - kérdezte Derek.
- Azt mondta, hogy javítanom kel tesiből és ráadásul nekem kell megszerveznem a jövő heti bált. Derek csak nevetett mire én vállba bokszoltam
- Ez nem vicces! - mondtam.
- Igazad van! Ez szívás! - mondta nevetve mire a hátára ugrottam és úgy szorítottam. De tudtam mi a legjobb fegyver ellene ezért elkezdtem összeborzolni a haját.
- Lilly ne!! Csak a hajamat nee!! - rimánkodott. Amin muszáj volt nevetnem. Mikor megérkeztünk az öltözőkhöz leszálltam a hátáról majd megöleltem.
- Be szeretnék menni, ha nem baj 'szerelmes párocska'
Én csak a szememet forgattam és eldörmögtem egy "fogyjál le!" - félét, Derek felnevettet. Azt hittem nem hallja meg, de lényegtelen mivel, amúgy is Justinnak szántam. Elköszöntem, majd bementem a szemközti öltözőbe, ami a női volt természetesen. Csatlakoztam Spenserékhez és gyorsan átöltöztem. Még volt 2 perc a becsöngetés előtt ezért úgy döntöttem megkérem a csajokat, hogy segítsenek a bál megrendezésében. Amire megnyugtatóan igennel feleltek. Elmosolyodtam és megköszöntem előre is. Épp ebben a pillanatban csöngettek be. Gyorsan berohantuk a tesi terembe és leültünk az egyik padra. Érdekes mód a tesi tanár még nem volt a teremben pedig ő sosem késik. Eszembe jutott, hogy most fog kiderülni, hogy vajon mivel tudok javítani a jegyemen. Egy kicsit izgultam is emiatt.
A tanár lépteit halva felkaptam a tekintettem a kezemből.
De a tanár nem egyedül jött be hanem Amyvel ¿?
Amikor megláttam a lányt szemeim elkerekedtek, míg amikor ő észre vett csak egy lágy mosollyal üdvözölt. Amyhez jártam hetedikben és nyolcadikban táncórákra, de itt a gímiben esélyem se lett volna folytatni. Vajon mit keres itt ? Gondolatmenetemből a tanárnő hangja rántott vissza a valóságba.
- Kedves osztály, ahogy látjátok nem egyedül jöttem be a mai órára. Ő itt Miss. Amy! - Sziasztok, gyerekek. Gondolom, most azon gondolkoztok, hogy mit keresek én itt. Azért jöttem, mert a pom-pom csapatotok elég gyengén szerepelt az elmúlt idényben és nem csak itt. Egyre kevesebb csatlakoznak a csapatokhoz. Ezért úgy gondolták az iskolai igazgatók, hogy inkább táncra váltják a pom-pom csapatokat.
Őszintén nem értettem vajon mire akar kilyukadni Amy, de ahogy látom ezzel nem vagyok egyedül.
- Szóval választhattok 4 műfaj közül, amit szeretnétek, hogy tanítsak nektek. Sajnos ez kötelező lesz azoknak, akik eddig a pom-pom csapatott erősítettét és még néhány embernek, akiket az igazgató felírt a listára.
Most már mindent értek szóval erre gondolt az igazgató, hogy ezzel javíthatok. Megkönnyebbültem, hogy nem pom-pom-oznom kell.
- Ohh és mellesleg a bálra az egész osztálynak elő kell adnia egy lassú táncos műsort amit szintén én, fogok betanítani.
A fél osztály morgott, és halkan fújoztak, meg hasonlok. Én sem igazán örültem neki mivel nekem kell, alapból szervezni a bált nem tudom, hogy fog ez beleférni.
Amy behívott néhány diákot, akik nem ide járnak. Feltételezem, az ő táncóráira járnak.
- Ők az én tanítványaim és bemutatnak egy-két lépést, amit ti is tanulni fogtok. Megpillantottam Ninat és Luke-ot akikkel anno egyűtt jártam táncórára és nagyon jóba is voltunk. Amikor Luke észrevett megvillantotta a díjnyertes mosolyát és felém intett. A háromnegyed osztály figyelme rám szegeződött a lányok szúrós tekintettel néztek rám. A többiek pedig értetlen fejet vágtak.
Luke szólt Nina-nak, hogy itt vagyok, aki rám köszönt és valamit boldogan Amy fülébe suttogott, aki csak bólintott. Luke elindult felém és csuklómtól fogva maga után húzott. Nem értettem,de mire feleszméltem Amy elmondta mit 'fogunk' táncolni, amire nekem csak kikerekedtem a szemeim már mindenki engem nézet, úgyhogy elég ciki lett volna vissza ülni. Történetesen ismertem a koreográfiát, de nem voltam benne biztos, hogy emlékszem minden lépésre.
De már késő volt. A zene elindult és mi bele kezdtünk a táncba. Elég intim tánc volt mivel fiú lány párok voltak. Trey Songz-tól a touchin, lovin-ra mozogtunk.
Amikor Luke a hasamhoz ért úgy éreztem, hogy feltörnek a régi emlékek és egyben bizsergető is volt. Mikor felnéztem észrevettem Justin feszült tekintetét majd elkapta a fejét és szórakozott a két mellette ülő ribivel akiket mellesleg múltkor arra kért, hogy kérjenek bocsánatot. Nem értem a gondolkodás menetét, de nem is izgatott. A táncnak már vége is volt a nagy része az osztálynak tapsolt, de persze Mr.tökélytől és lotyóitól ezt nem vártuk el.
Amy elmagyarázta a 'tánc órarendünket' majd kicsöngettek és mindenki elindult az öltözök felé.
- Nem volt rossz cica!
- Azt hittem nem láttad a lotyóidtól.
- Ohh szóval figyeltél? Ez kedves. Az önelégült mosolya levakarhatatlan volt arról a bugyuta fejéről.
Csak egy szemforgatással válaszoltam a kijelentésére és már el is indultam volna, ha nem ránt vissza a csuklómtól fogva.
- Ők nem az enyémek. - csak ennyit mondott majd besétált az öltözőbe. Először nem értettem, hogy mire mondta, de aztán rájöttem, hogy a cicababákra értette. Én is így tettem bementem az öltözőbe és gyorsan átöltöztem. Spenserér még kérdezgettek erő a táncos dologról, de én gyorsan lezártam a dolgot. Kiérve a folyosóra elköszöntem Luke-tól és Nina-tól. Majd a tekintetem megakadt Dereken, aki elég feszültnek tűnt. Nem értettem, hiszen mindig olyan boldog szokott lenni.
- Baj van? - kérdeztem, rögtön amikor elé értem.
- Nem. - mondta egy hamis mosoly kíséretében. Úgy éreztem valami nagydolog lehet, ha velem se beszéli meg, úgyhogy hagytam a témát.
**
A többi óra is gyorsan telt. Miután elköszöntem a barátaimtól. Hazafelé vettem az irányt. Otthon találtam egy cetlit, amin az állt, hogy mennyek el bevásárolni, mert ők egész nap nem jönnek haza csak holnap, mert elvileg valami fontos munka miatt vannak távol. Lassan elcammogtam a botba és megvettem mindent, amire szükségem volt, és haza cipeltem a szatyrokat. Miután kipakoltam mindent. Megfogtam a saját báli bevásárló listám és elindultam ismét vásárolni. Persze ez az egész nem az én hanem az iskola pénzéből ment. Miután beértem a kiszemelt boltba megvettem a szükséges díszeket. Mire ismét haza értem már fél hét volt. Gyorsan letusoltam benyomtam egy szendvicset majd a díszekkel teli szatyorral egyűt elindultam vissza a suliba. Igen nyolc órakor. Persze ezt  is mint a legtöbb iskolát bezárják estére, de én kaptam az igazgatótól egy belépő kártyát, amivel este is bejuthatok, mivel tudja, hogy nagyon kevés időm van a báli előkészületekre. Miután beértem a nagy tesiterembe vezettet az utam ahol letettem a szatyrokat és feloltottam a villanyt, visszasietem a portához ahonnan nagy nehezen becipeltem egy létrát a tornaterembe. Felállítottam majd kivettem a gyöngyfüzért felmásztam a létrára és elkezdtem felrakni. Miután ezzel végeztem odébb húztam a létrát és kivettem a diszkó fény lámpát. Mielőtt felmásztam volna a telefonomon bekapcsoltam a kedvenc zenémet. Amikor a létrán másztam felfelé egyszer csak sötét lett. - Basszus -  szitkozódtam magamban. Pont most kell, hogy áramszünet legyen. Mivel a felét már felraktam a diszkó fénynek nem hagyhattam csak ott lógni. Próbáltam leszedni, amikor azt vettem észre, hogy a létra kicsit megmozdult. Lenéztem és észrevettem egy maszkos alakot csak a holdfényétől láttam az állarcát. Lábam megremegett és a szívem is kihagyott egy ütemet. Mielőtt bármit is tehettem volna kirántotta alólam a létrát és én a földre estem. - Ahhh !!! - sikítottam fel mikor a földet értem. Meg se tudtam mozdulni, a gerincemre estem alig kaptam levegőt. Borzasztóan fájt.
- Mond meg apádnak, hogy fizessen, mert következményei lesznek. - csak ennyit mondott és elfutott. A hangja torzított volt. Az arcomon legurult egy könnycsepp annyi fájt a hátam. Amikor megpróbáltam megmozdulni kétszer annyira fájt és hangosan felsikítottam. A könnyek most már az egész arcomat elfedték és nem láttam tőle semmit. Cipők gyors kopogását hallottam a tornaterem padlóján. Mire egyre közelebb értek ki tudtam venni kik azok bár a könnyfátyoltól így is homályosan. - Szóval megtette. - motyogta magába, bár nem értettem, hogy mire gondolt, de nem is érdekelt a fájdalom mellet. Lassan térdhajlatomba nyúlt a másik kezével pedig megtámasztotta a hátam tetejét Ez nem fájt olyan mértékben, de a sírást nem tudtam abba hagyni bármennyire is próbáltam. A többi barátja csak nézet és nem értették mi történt Justin a fejével intett nekik és kisétált velem a kapun. Az elviselhetetlen fájdalom ismét erősebben visszatért ezért gyorsabban kapkodtam a levegőt és a pólóját szorítottam olyan erősen amennyire csak tudtam. Hazáig cipelt engem majd a kulcsomat kivette a zsebemből és besétált a házba. Az ajtót becsukta majd lassan felsétált velem a lépcsőn és bevitt egyenesen a szobámba. Nem tudtam honnan is tudhatta melyik az enyém, de őszintén ez érdekelt a legkevésbé. Nem mondott semmit csak óvatosan letett a puha ágyba és betakart. Egyszerűn egy hang se jött ki a számon a fájdalomtól. Lassan elindult az ajtóm felé még egyszer visszanézett majd elment. A szemeim olyanok voltak, mint a téglák, a fájdalom kezdett csökkenni majd lassan lehunytam a szemem és elnyelt az állom világa.

Remélem tetszett ez a rész.  :) Igyekszem minél előbb írni a részt, de mivel nem jeleztek nagyon vissza így nem tudom mikor hozom a kövit.Léci pipáljatok,komizzatok és iratkoztattok fel. Csok,puszi Miri :*