6. rész Ez meg mi volt ?

 Ez lenne tehát a 6. rész. Aki gépről olvassa az tud közben zenét is indítani hozzá amit én választottam. A jobb fölső sarokban van. ( a másodikat indítsátok el). :) Jó olvasást! Köszönöm a komikat <3

Reggel a telefonom csörgése ébresztett. Kipattantak a szemeim és a kezemmel a telefonom után kutattam. Nem találtam így felültem. Egy kisebb sikoly hagyta el a számat. A gerincembe egy óriási nyilallást éreztem. Lassan kezdtem eszembe jutni a tegnap eseményei. A bevásárlás, díszítés, a maszkos fickó és a fenyegetése a zuhanás és Justin. Meglepődve emlékeztem vissza arra, hogy haza cipelt. Vajon mit kereshetett ott? - nem értem... De ő nem lehetett a támadó akkor nem mentett volna meg. - vontam le a következtetéseket. Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyamról és felszisszenések közepette megnéztem a kapott üzenetet, amiben ez állt " Kicsim csak hétfőn érünk haza reméljük, hogy jól vagy. Az öcséd az egyik barátjánál van. Vigyáz magadra!!! Puszilunk." miután végig olvastam elindultam a hűtő felé, ki vettem egy gyulladásra való krémet majd, bekentem vele a hátam és a biztonság kedvéjért bevettem egy fájdalomcsillapítót. Szerencsémre hétvége van és nem kell iskolába mennem.  De kikel derítenem, hogy mi történt tegnap és van egy érzésem, hogy Biebernek mindehhez köze van.
Lassan oda cammogtam a nappaliban lévő ágyhoz és lepihentem, hogy megvárjam amíg hat a gyógyszer és a krém
**
2 órával később
Uhhh úgy tűnik elbóbiskoltam, de nem is baj amúgy is dél van. Lassan felálltam és meglepő módon alig éreztem a fájdalmat.
- Ez az! - kiáltottam fel magamba. Összedobtam egy szendvicset majd megettem miután végeztem azon gondolkoztam, hogy hogyan is tudjam, meg hol lakik Bieber. Aztán eszembe jutott. - Hát persze! - kiáltottam fel ismét. Kezdtem gyogyósnak titulálni magam. Úgy döntöttem elmegyek az iskolába és kikeresem valamelyik naplóban. Azt hiszem a portánál lévőben benne is lesz.
Gyorsan átöltöztem majd felkaptam egy kapucnis pulcsit, mert eléggé szakadt az eső és ennek köszönhetően olyan sötét volt mintha nyolc óra lenne. Felkaptam a kulcsomat és elindultam az iskola felé. A lábaimat egyre gyorsabban szedtem, mert már dörgött és villámlott, amitől mellesleg eléggé félek.
A suli elé érve körbenéztem, hogy esetleg van-e valaki a környéken, de volt valószínű. Mivel senkit se láttam behelyeztem a kártyám a leolvasóba, ami csipogott egyet majd kinyílt az ajtó. Miután beértem felakasztotta a pulcsim a portán lévő kabát tartóhoz. "Legnagyobb szerencsémre" természetes, hogy itt nem volt semmi féle napló. Túl egyszerű is lett volna. Lassan elindultam a tanári felé hátha ott találok valamit. Mikor oda értem lenyomtam a kilincset. - Basszus! - szitkozódtam magamba, persze, hogy zárva volt. Visszaindultam a porta felé, de a legalsó lépcső elejénél megtorpantam. Egy idegen férfit láttam, ahogy fogja a pulcsimat és valakivel beszél, de őt nem láttam, mert a sötétben volt. A maszkos eset után eléggé féltem minden ismeretlentől, úgyhogy ahelyett, hogy lementem volna inkább hallgatózni kezdte.
- Kié ez a pulcsi?  Ez még az előbb nem volt itt, azt hittem egyedül vagyunk!
- Nem tudom, kié lehet. - elég ismetős volt a hang, de nem tudtam beazonosítani.
- Találd meg a 'gazdáját', ha akarod a szállítmányt. És tudod, ha nem közkedvelt személy, akkor...
- Tudom! - vágta rá az ismerős hang.
Ezernél is több gondolat keringet a fejemben. Vajon mit keresnek itt és milyen szállítmányról beszélnem, de most a legfontosabb, engem akarnak elkapni ¿? ! - Basszus! - ismét káromkodtam magamba. Észre se vettem, hogy legalább 5 perce itt gondolkozom magamban. Lassan megfordultam és elindultam felfelé. Nem tudtam, hogy mit tegyek. A lábaim remegni kezdtek az esőcseppek akár a nyílvesszők verték az üveget az ablakon egyre sötétebb lett a vihar miatt és a néha felvillanó villámcsapások sem segítettek a helyzeten. Egyre jobban féltem. Úgy döntöttem amilyen halkan csak tudok felsietett a legfelső emeltre. Amikor nem láttam senkit elindultam a hátsó lépcsőhöz. Abban a pillanatban, amikor indultam volna lefelé valaki befogta a számat.
- Megvagy, édes!
Próbáltam sikítani, de nem sikerült. Fészkelődtem, ahogy csak tudtam rugdalóztam, de haszontalan volt, túl erősen fogott.
Hirtelen valami bevillant a filmekből. Amilyen erősen csak tudtam gyomron könyököltem. A szorítása eltűnt mivel a gyomrához kapott. -Basszameg! - sziszegte. Amilyen gyorsan csak tudtam leszaladtam a lépcsőn féltem hátra nézni nehogy utolérjen. A pulcsimat sajnos nem találtam a helyén így nem tudtam mit tenni egy száll rövid ujjúban futásnak eredtem. Teljesen eláztam,de én csak futottam, ahogy csak tudtam. Amikor haza értem az utam egyenesen a fürdőbe vezetett. Úgy éreztem a szívem mindjárt kiesik a helyéről. A lihegésem és a forró víz párája lepte el az egész fürdőkabint. A meleg víz megnyugtatta az idegeimet, amire szükségem is volt. Gyorsan felöltöztem, majd elindultam a konyhába forró csokit csinálni amíg hűlt én gyorsan megszárítottam a hajam.
**
Éppen a forró csokimba kortyoltam bele, amikor valaki csöngetett. A kezem rögtön remegni kezdett. Az eszem azt diktálta 'menny fel a szobádba és csinálj úgy mintha nem is hallanád'. De a kíváncsiságom mindig is erősebb volt. A kicsi résen kinéztem, hogy ki lehet az. Kinyitottam az ajtót, hogy szembenézzek a 'vendégemmel'. Ki léptem egy lépést majd becsuktam magam mögött az ajtót.
- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem.
- Ezt elfelejtetted elhozni! - mondta majd felmutatta a pulcsim. A szemeim kikerekedtek és tátott szájjal néztem az előttem álló fiúra. Mielőtt bármit is mondhattam volna egy óriási villám csapot le. Ijedtembe kicsit megugrottam Justinra és elkezdtem szorongatni a pulcsiját.
- Úgy látom szokásoddá vált ez a pólószorongatás. - nevetett.
- Amm... Én...- motyogtam, miközben elengedtem a fölsőjét.
- Te félsz a vihartól?
- Amm csak egy kicsit. - próbáltam keménynek mutatkozni, de nem sok sikerrel mivel remegtek a lábaim.
- Szerintem be kéne mennünk, ha csak nem akarod, hogy  beléd csapjon a villám.
- Haha, nagyon vicces vagy.
- Ezt nem viccnek szántam. - mondta halál komolyan. Ami őszintén megijesztett. Ismét lecsapott a villám és ez tényleg közelebb volt. Egy nagy lemondó sóhajjal kinyitottam az ajtót és besétáltunk. Természetesen az önelégült mosolya nem maradhatott el. Miután bementünk egyből kiszúrta a forró csokit. Nem zavartatta magát, leült a kanapéra és elkezdte inni.
- Ugye tudod, hogy ezt magamnak szántam!?
- Hé, most én vagyok a vendég. Amúgy is elhoztam a pulcsid ennyi jár nekem, cica.
Ahhh ismét a becézés....
- Vissza térve te is ott voltál ezek szerint a suliban ? Mit kerestél ott?
- Ezt én is kérdezhetném tőled.
- Én kérdeztem előbb!
- Jobb ha te azt nem tudod.
- Megakartak ölni !! Basszus ! 'Szeretném' tudni ! - emeltem fel a hangom. Ő csak nevetett.
- De, hogy akartak. Csak tudni akarták, hogy ki van ott.
- Te voltál igaz?
- Mi?
- Hát aki lefogott.
- Mondjuk. - mondta nevetve.
- Nem vagy gyenge az tuti.
Ezen még nekem is kuncognom kellet.
- Sajnálom.... - suttogtam halkan.
- É-és tegnap mit kerestél ott ? Te voltál a maszkos?
- Valószínű.... És azért mentettelek meg mi?...
- K-köszönöm. - dadogtam ismét halkan, amire ő csak vállat vont. - De akkor is mit kerestél ott? - kérdeztem.
- Csak úgy belógtunk a haverokkal, unatkoztunk. - mért érzem úgy, hogy ez nem a teljes igazság.
- Kik voltak ezek ma az iskolában ?
- Túl sokat kérdezel édes, meg ne erőltesd magad!
Én csak a szememet forgattam majd elindultam a már kész forró csokimért. Mert miközben csevegtünk készítettem még egy bögrével. Mikor indultam vissza felé ismét belehasított a hátamba. Felszisszentem, mert eléggé fájt.
- Gyere ide megmasszírozom, jobb lesz higgy nekem. Nem tudtam mit csináljak egyre jobban fájt és már nem volt itthon gyógyszer rá. Lémondóan sóhajtottam majd óda sétáltam és leültem elé. Az érintése annyira megnyugtató volt. Nem tudok ki igazodni Justinon egyszer full bunkó máskor meg törődő. Már sokkal jobban éreztem maga. Éreztem a forró leheletét a nyakamnál majd ajkait éreztem a bőrömön. Nem tudtam, hogy mire véljem, de megnyugtató volt. Össze rezzentem érintésére éreztem, hogy belemosolyog a nyakamba. Biztosan érezte, hogy ő maga mit vállt ki belőlem. Nem akartam a lotyóihoz sorakozni, de most olyan megnyugtató volt.Úgy éreztem szükségem van erre.
Lassan elkezdte szívni a nyakam amitől kicsit felnyögtem.
- Nyugi cica - suttogta alig hallhatóan. Miután végzet egy lágy csókot hagyott rajta. Amikor maga felé fordított nem bírtam a szemébe nézni. Éreztem, hogy a vér felszökik az arcomba. Lassan felemelte az állam, így egymás szemébe néztünk. Egy lágy csókot hagyott a számsarkán és az állam és a nyakam vonalát kezdte puszikkal behinteni közben én beletúrtam a dús hajába. Kicsit meghúztam ami egy nyögést váltott ki belőle. Nem értem miért hagyom neki ami most éppen művel, talán mert annyira gyengéd. Ami után fejeztem rám emelte a tekintetét majd közelebb hajolt. Éreztem forró mentolos leheletét a számnál.
 De ekkor rájöttem, hogy minden lánnyal ugyanezt teszi és eltoltam magamtól. Amúgy is túl sok volt a megválaszolatlan kérdés.
- Ezt nem kellet volna... - suttogtam.
- Chhh - nevetett.
- Ne játszd meg magad Baby! Tudom, hogy akarsz. Majd hátra döntött az ágyon és ismét szívni kezdte a nyaka.
- Justin! Justin fejezd már be - ordítottam miközben próbáltam eltolni magamtól. Nagy nehezen sikerült is. Vissza tért a régi Justin. Vagy talán mindig is ilyen volt!
- Te is csak olyan vagy mint a többi lotyóm.
  Gondolkodás nélkül felemeltem a kezem majd megütöttem.
- Azt mondtad nem a lotyóid. - nevettem cinikusan.
Ő az ütés helyét fogta majd fölém magasodott. - Ezt nem kellet volna! - csak dühösen nézet rám aztán kiviharzott.
4 kommi  után jön a kövi!