11. "Remélem tetszett a ruha xo"

Üdv, Kedves olvasók! Szóval elég fontos dolgokról lenne szó!

1.  Az első dolog, hogy nem igazán jeleztek viszza...  és nem is iratkoztok fell... ( Aki ezeket már megtette annak millió+1 köszönet) visszatérve, csak akkor lesz folytatva a blog,ha mozgosítjátok magatokat hiszen így énse tudod,hogy mi tetszik és mi az ami nem.  :(                           
2. A második mivel mindjárt suli és,ha folytatva lesz a blog nem tusom,hogy milyen időszakonként lesznek részek.                                                                                                                                            
3. A harmadik pedig az, hogy egy másik profilról fogom fel rakni facebookra a részeket! (Lili Darkandblack Colins )
4. Szerintetek mi várható a következő  részben?    Jó olvasást !! <3

Persze, hogy matek óra volt. Ki nem állhatom. Főleg mivel a tanár kitalálta, hogy dolgozatot írunk. Semmit se tudtam. Még jó, hogy Spenser megengedte, hogy lessek róla. Nem igazán tudtam át másolni, de az is több volt mint a semmi. Egész végig a tegnapi egyben mai ügyön kattogtam. Eddig azt hittem a maffia a filmekben van, de úgy nézz ki, hogy ez a valóság. Pár perc múlva már ki is csengettek.
- Na és, hogy aludtál nálam? - kérdezte Spenser.
- Amm hát szóval bocsi.
- Mi történt ?
- Sajnálom, de nem mondhatom el.
- Ugye most csak viccelsz velem!? Mi az, hogy nem mondhatod el..?
- Hé Lilly! - megnyugodtam mivel Derek megmentett a fél órás magyarázkodástól.
- Szia! Öleltem meg.
- Szóval mit csináltál te a bátyámmal?
- Semmit. Mármint ahh ez hosszú.
- Van időnk.
  Gondolkozz Lilly ! Gondolkozz!
- Szóval ti kivel is mentek a bálba? - tereltem a dolgot. Derek csak a fejét rázta próbálkozásomra, de nem firtatta a zavaró témát.
- Én azt hiszem Chad-el megyek. Mostanában olyan jó fej velem.- ecsetelte Spenser.
- Hmmn szóval jó fej.... Akkor ezt megosztom vele is. - gúnyolódott Derek.
- Megne..! - emelte fel az ujját
Próbálta befejezni a mondatot Spenser, de Derek röhögő görcse megállította ebben mivel rá is átragadt. Muszáj volt megmosolyognom a tettüket.
- És te Derek?
Miután a nevetést nagy nehezen sikerült abba hagynia szólásra nyitotta a száját.
- Nem egy értelmű?
- Uhmmm nem egészen¿?!
- Hát téged. - kuncogott fel.
- Most komolyan Derek!
Lassan közelebb jött hozzám majd átkarolta a derekamat és egyenesen a szemembe nézett.
Kicsit kellemetlen volt a helyzet mert általában nem szoktunk ilyen helyzetbe kerülni.
- Komolyan mondtam!
- È-én...
Éreztem, hogy valaki hátulról átkarol. És így már négy kar helyezkedett el nagy nehezen a csípőmön. A fejét pedig a nyakhajlatomba temette. Amikor bőrünk összeért kicsit összerezzentem.
- Tudod öcsi az idősebbeké az elsőbbség. Egyébként pedig úgy is már megígérte nekem.
Derek lassan hátrálni kezdett. Az arcáról többféle érzelmet letudtam olvasni. Düh,értetlenség,csalódás,megvetés. Fájt ezt látnom. Még mindig a szemeimbe nézet megerősítésre várva. Nem tudtam mit reagálni. Tudtam, hogy muszáj Justinnal mennem, de nem mondhatom el Dereknek miért. Túl sokat kérdezne és így ki is kotyoghatom a dolgokat, akkor viszont végem.
Csak lehajtottam a fejem, hogy ne keljen a szemébe néznem. Ezzel jelezve neki a megerősítést. Talán ez másnak nem lenne nagy dolog, hogy mással megy a bálba mint, ahogy maga tervezte, de nálunk ez más volt. Súlya volt. Kicsi korunk óta azt terveztük Derekkel, hogy együtt megyünk a bálba sőt még meg is esküdtünk rá. Szégyelltem magam, hogy megszegtem, de nem tehetek mást.
- Ennyi?
- Ennyi év után inkább vele mész? Ép szólásra nyitottam az ajkaimat, de közbe vágott.
- Hát jó! - azzal el ki is ment a teremből. Indultam volna utána, de Justin szorítása erősebb lett és mozdulni is alig bírtam.
- Te itt maradsz! - suttogta.
- Ne mond meg nekem mit tegyek!  Próbáltam kijutni a kezei közül, de sehogy se ment.
- Abba hagytad? - kérdezte.
- Ja. - válaszoltam flegmán.
- Na na cica! Ennél szebben is megy ez. - nevetett.
- Hányok tőled! Remélem tudod!
- A tested nem ezt mutatja.
Egy lágy puszit hagyott a nyakamon amin ismét össze rezzentem. Éreztem a hasamban azt a kellemes melegséget.
- Látod!? - kuncogott miközben végre elengedett.
Gyorsan felkaptam a tornazsákom és nagy nehezen kibattyogtam a teremből. Az öltöző felé vettem az irányt. A fiuk sajnos már bementek az öltözőjükbe így semmi esélyem nem volt beszélni Derekkel.
  Míg beértem az öltözőbe azon gondolkoztam vajon minek hoztam tornazsákot... Na mind1. Beraktam az öltözőbe utána pedig elmentem a tesi tanárhoz. Megmutattam neki a sebemet, hogy nem csak kamuzok. Elküldött a nővérhez, hogy cseréltessem ki a kötést. Lekászálódtam a lépcsőn majd bementem a nővérhez. Kérdezgetett, hogy mi történt, de én csak annyit mondtam, hogy neki mentem valami tüskésnek. Kicsit úgy is nézet ki mivel nem nagyon súrolt a golyó így nem lehetett kivenni, hogy rám lőttek. Viszont, ha valami fertőtlenítőt tesz rá tuti végem van.
Szerencsére olyan krémet tett rá ami nem csipet sőt hűtötte is és kevésbé fájt. Nagyon kedves volt hozzám. Még a krémet is odaadta, hogy minimum két óránként betudjam kenni. Miután bekötözte vissza vettem a cipőm és indultam is a lépcsőhöz. Meglepő módon nem fájtak annyira a lépések így feljutottam és elsétáltam a torna teremhez. Már a távolból hallani lehetett a zenét, mert ezen a héten minden tesi órán a kötelező báli táncot tanuljuk. Szerencse, hogy a táncórákon ezt vettük a csoporttal így már tudom a mozdulatokat.
**
Hamar véget ért ez az óra is bár én végig ültem, de így is gyorsan telt az idő. Mikor kicsöngettek azonnal Derek felé vettem az irányt, de ő tudomást sem vett róla a tizedik próbálkozásnál már feladtam.
A terembe érve egyből Spenser szegődött mellém és bombázott a kérdéseivel.
- Mi volt ez az dolog itt szünetben?
- És hogy hogy Justinnal mész a bálba?
- Egyáltalán mióta vagy jóba vele.
- Talán együtt vagytok?
- Spenser!!! - ordítottam rá. Eléggé felidegesített a folyamatos kérdezősködésével plusz alapból ideges voltam Derek miatt.
- Bocsi csak eléggé ideges vagyok és "kicsit" te is rá teszel.
- Sajnálom.. Én csak..
Tudom milyen törékeny lélek úgyhogy csak legyintettem és magamra erőltettem egy hamis mosolyt.
- Szóval ő nem a pasim és nem vagyunk jóba ja és csak azért vele megyek a bálba mert fogadtunk. - adtam be neki valami hihető sztorit.
- Áhh így már minden világos. - mosolygott. Tudtam, hogy még ezer kérdése lett volna, de vissza fogta magát és ezt értékelem.
**
- Végre vége a napnak! - mondtam Spensernek fáradtan.
- Még csak most kezdődik. - mosolygott.
- Ne is mond! - sóhajtottam.
- Még a ruha választás stb....
- Jahh fhuu.
- Na megyek is, puszi! - öleltem meg.
Útnak is indultam amikor egy ismerős alakot pillantottam meg magam mellett.
- Luke, szia! - öleltem meg.
- Am mit keresel erre?
- Hát tudod már itt lakom.
- Azt tudom.., de erre felé?
- Uhum - bólogatott
- Amúgy tudod kivel mész a bálba?
- Ja sajnos.- sóhajtottam ismét.
- Ohhh... - mondta szomorúan.
Ekkor esett le. Basszus Luke meg akart hívni a bálba. Azonnal magyarázkodásba kezdtem.
- Szóval fogadtam Bieberrel és ő nyert így muszáj vele mennem, de szívesen táncolok veled, ha van kedved. - mosolyogtam rá. Láttam a csillogást a szemében ami nagyon aranyossá tette, mint egy kisfiú aki épen csokit kap.
Vissza mosolygott majd bólintott egyet az ajtóm előtt már búcsúzkodni is kezdtünk.
Ismét üres a ház. Gondolom öcsit lepasszolták ők meg "dolgoznak."
Felérve a szobámba ledobtam a cuccaim majd gyorsan letusoltam utána pedig  elintéztem a maradék dolgokat a bálra.
Pár percel később hallottam, hogy az ajtó nyitódik és lesétáltam a földszintre. Amikor anya meglátott egyből a nyakamba ugrott és végig mért, hogy jól vagyok-e. Meg persze megkaptam az agymosást is. Apa még nem ért haza, de nem nagyon zavart.
- Anya, gyere! Fontos dolgot szeretnék kérdezni. - húztam a nappali felé majd leültünk.
- Igen kicsim? Megrémisztesz... - suttogta.
Egy nagy sóhajt vettem majd neki kezdtem a mondandómnak.
- Anya, te és apa szóval ti... benne vagytok a maffiában? - próbáltam maga biztosnak hangzani, de ez az egész olyan hülyén hangzott a számból.
Anya szemei elkerekedtek és mintha a  levegőt is nehezebben vette volna.
- Ezt meg honnan veszed? - kérdezte komolyan.
- Csak tudom és kész vágtam rá.
- Kicsim ez bonyolult. - halkult el s végére.
Ha tudná miken mentem keresztül. Ez már nem lenne "bonyolult"...
Nem kerteltem csak folytattam.
- Kik voltak azok a maszkosok és mennyivel tartozik apa?
- Mi ez az egész? - a végére már elég ideges voltam, de ennyi dolog után már nem csoda.
- Nemrég egy másik banda érkezett ide Londonba és próbálják átvenni a hatalmat...
- Apámtól. - fejeztem be a mondatott. Ez annyira abszurd volt. Anya csak bólintott.
- Kik azok? Vagy ki a vezető?
- Nem tudjuk pontosan, eddig csak a csatlósait láttuk.
Annyira fura anya szájából ezt hallani és emellett ijesztő is.
- Mért nem mondtátok el? - éreztem, hogy a könnyek gyűlnek a szemembe, de tudtam, hogy most nem sírhatok. De ez a kétségbe esés borzalmas volt.
- Nem tehettük. Úgy biztonságban tarthattunk.
- Már késő! - suttogtam.
Nem voltam képes tovább ottmaradni. Hiába akartak jót nekem akkor is hazudtak és ez fáj nagyon is. Hallottam ahogy anya még utánam szól, de én már zártam az ajtót.
Tudtam, ha továbbra is ezen agyalok végem lesz. Úgyhogy úgy döntöttem áthívom Luke-ot, hogy segítsen ruhát választani.
Spenser túl messze lakik és tudom neki semmi se jó. Luke  pedig itt van a szomszédba.
Pár perc múlva meg is érkezett. És elkezdtük válogatni a ruhákat.
- Na és ez?
- Valahogy nem az igazi. Nézzük a következőt! - mondta nevetve. Totál olyan volt mint a "Mondj igent a ruhára" című műsor. Mindig is imádtam.
Felpróbáltam az 5. Ruhát is majd kisétáltam elé.
- Nem rossz, nem rossz, de nem az igazi.
- Jó-jó veszem a másikat. - mondtam majd a fürdőbe vettem ismét az irányt.
- Csöngettek! - szólt be Luke, de én éppen a ruhámmal bajlódtam.
- Léci kinyitnád?!? - szóltam vissza.
- Persze! - válaszolt.
- Azt hiszem le kéne jönnöd! - szólt fel Luke.
- Oké megyek már!
Végre csak bele szenvedtem magam a ruhámba. Miután kijöttem a fürdőből egyből a lépcső felé vettem az irányt. Könnyedén lejutottam mert már szinte nem is fájt a lábam a krémnek köszönhetően.
- Ez már jobb! - nevetett Luke.
Végre az ajtó elé értem majd megnéztem a kedves vendégünket.
- Hát te meg? - kérdeztem meglepve.
- Neked is szia. - mondta flegmán.
- Mi van már is összejöttetek?
- Meglehet. - vontam vállat. Egy  kicsit szívni akartam a vérét.Ő csak fel nevetett
- Mellesleg nem tartozom neked magyarázattal. De, ha azért jöttél, hogy féltékenykedj el is mehetsz. - tártam szét a kezem.
- Te csak szeretnéd, hogy féltékeny legyek rád!
kijelentését figyelmen kívül hagyva tettem fel a kérdésem.
- Szóval miért jöttél?
- Félhétre eléd jövők.
- Oké! - vontam vállat.
- Ja és ezt vedd fel.
Nekem nyomot egy dobozt aztán el is tűnt.

 Mr. Udvarias.
Becsuktam az ajtót majd felindultam a szobába ahol Luke volt.
- Szóvaaaal mit akart?
- Semmi különöst. - vontam vállat.
- És az ott mi? - mutatott a fekete dobozra amin egy arany masni volt.
- Azt mondta ebbe mennyek.
- Nem mintha megmondhatná mit tegyek! - nevettem fel.
- Na húzd fel azért!!!
- Hát jó! Legyen! - mosolyogtam
Gyorsan magamra kaptam az elképesztő ruhát majd kiléptem Lukehoz.
  Szó szerint tátva maradt a szája, amin jót kacagtam.
- Eszméletlen! - suttogta. Egyből éreztem, hogy kicsit elpirulok.
- Azt hiszem megvan a befutó. - mosolygott. Amit én is viszonoztam és bólintottam válasz kép.
- De nekem most mennem kell. - mosolygott.
- Rendben. Köszönöm a segítséget! - öleltem át majd kikísértem. Levettem a ruhám majd felkaptam a pizsamám és elterültem az ágyon.
**
Már majdnem elaludtam amikor a telefonom rezgése megzavart. Jött egy üzenetem. 'Ismeretlen feladó.' "Remélem tetszett a ruha! xo"
......
U.I. Köszi a komikat és a pipákat !! :*