9. rész Baleset!

 Szóval nem túl hosszú lett ez a rész meg nem is annyira izgalmas hát,de ilyen is kell néha. Ahogy látjátok történt egy kis fejléc csere is. Köszönöm ebben a segítséget Kírának és a barátnőjének !! <3 Felkerült még a "szereplők" lista is az "oldalak" modulban meg is találjátok,ha van kedvetek kukkantsatok be. Lesz majd még egy apró meglepi amiben szintén Kíra segített. Szó.... jó olvasást :) Pls írjátok meg, hogy nektek,hogy tetszik a fejléc :) 2000+ megtekintés waoo *-* és Köszönöm az előző részhez érkezett komikat!!! <3 Ja és a fejléc felet tudtok zenét választani a kijelöltek között.

Reggel amikor felébredtem már nem találtam Justint mellettem.
- Basszus! - szitkozódtam. Elfogok késni az első óráról. Míg gondolkoztam, vajon, hogyan juthatok ki innen? Van-e kulcs? Vagy ilyesmi.
- Elnézést kisasszony - rontott be egy elég idős asszony azt hiszem takarító lehet. Justin tart takarítókat? Bár őszintén ? nem lep meg.
- Igen? - kérdeztem kedvesen.
- Mr.Bieber üzeni, hogy ő már korábban elindult az iskolába.
- Rendben. - legyintettem. Ohh milyen kedves. Engem meg itt hagyott. - Hurrá! - nyögtem fel.
Felkaptam a tegnapi ruháimat majd beszaladtam a fürdőbe. Gyorsan fogat mostam még jó, hogy tart vendég fogkeféket. És felfrissítettem az arcom. Gyorsan dobtam egy üzit Spensernek, hogy hozzon nekem létszíves valami felsőt és nadrágot a cuccai közül mert nekem borzasztó ázott kutyaszagom volt. Szerencsére hamar válaszolt, hogy hozz nekem. Hálát adtam az égieknek, hogy még nem indult el az iskolába. A hajamat gyorsan felkötöttem egy lófarokba majd felkaptam a táskám és nagy nehezen oda szaladtam a kijárathoz. Mivel nem láttam a takarító nőt így, se szó se beszéd leléptem. Fogalmam se volt, hogy juthatnék el az iskolába. Egy buszmegállót se láttam erre. Ekkor eszembe jutott, hogy Luke-nak ma nincs sulija. - A szerencsés! - nevettem gondolatomon. Gyorsan bepötyögtem a számát és felhívtam.
- Igen?
- Szia Luke én vagyok Lilly!
- Ohh, Szia! Miben segíthetek hölgyem? - mondta egy kis játékossággal a hangjában amitől muszáj volt mosolyognom.
- Hát itt vagyok valahol.... - Kerestem valami kihelyezett táblát a közelben.
- A Rosevert XII-nél. És azt szeretném megkérdezni, hogy eltudnál dobni a suliig?
- Aha Persze! Úgy is itt vagyok a közelben.
- Uhhh köszönöm! Életmentő vagy!
- 5 perc és ott vagyok.
- Rendben, Puszi! - azzal ki is nyomtam a telefont.
**
- Sziaaa! - öleltem át szorosan.
- Szia szépség! - mondta kuncogva. Kicsit úgy éreztem, hogy elpirulok, de a sietség miatt nem tudtam vele foglalkozni.
Beszálltunk a kocsiba majd indította is a motort.
- Szóval mit is kerestél itt?
- Ez egy hosszú sztori... - sóhajtottam. Reméltem nem firtatja és szerencsémre így is tett. Csak bólintott.
- És neked ma, hogy hogy nincs sulid? - kérdeztem kacéran.
- Majd meglátod! - kuncogott. Nem szeretem, ha titkolóznak előttem. Egyik szemöldököm felvontam hátha elmondja, de mire észbe kaptam már ott is voltunk az iskola előtt.
Kiszálltunk a kocsiból és megöleltük egymást.
- Köszönöm Luke!
- Nincs mit, de jössz nekem eggyel.
- Oké. - mondtam nevetve, de már szaladtam is a kapú felé. Hála istennek még nem csengettek be.
- Lilly!! - hallottam meg valakinek az édes hangját.
- Spenser, Szia.
- Szia! - ölelt meg. - Aszta! Olyan szagod van mint a....
- Tudom, tudom! - vágtam a szavába. Mielőtt elkezdet volna kérdezősködni beszaladtam vele a WC-be. Akkor vettem észre, hogy a szüleimtől legalább hatvan üzenet jött. Gyorsan küldtem egy "semmi bajom az egyik barátomnál aludtam" üzit, mielőtt rám hívnák a rendőrséget. Tudom tegnap elég durván haragudtam rájuk, de abban a pija hatása is benne volt. Még most sem értem mi ez az "ügy" eléggé megijeszt, de jobb lesz ha kifaggatom őket.
- Hahó !! Itt vagy ? Siess mert mindjárt becsöngetnek.
- Igen,oké. Bocsi! - hadartam.
- Amíg itt elmerengtél kihoztam neked a könyveidet a szekrényből.
- Köszönöm.
Gyorsan át cseréltem a ruháim majd felrohantunk a terembe.
Pont becsöngetés előtt értünk be. Elégé lihegtünk, de megúsztuk a beírást.
A matek tanár is megérkezett és kiadott nekünk feladatokat, de én csak a tegnap estén gondolkozom. Nem emlékszem túl sok mindenre. Csak ami történt a parkban majd a maffiás ügyre, de semmi másra. Gondolom semmi érdekes nem történt.
Volt egy olyan érzésem, hogy valaki bámul így körbenéztem míg pillantásom össze akadt Justinéval. Az egyik pom-pom lány simogatta meg puszilgatta Bieber-t. Undorító!. Csak megráztam a fejem majd ismét a füzetemhez fordultam, de most már elkezdtem megoldani a feladatot. Igazából nem a matek az erősségem, de ez igazán nem volt nehéz.
'- Mr. Bieber! Kérem jöjjön ki a táblához és oldja meg az egyenletet!' - szólította fel Justint.
Kedves tanárnő! Nem igazán szeretnék kimenni. Nem lehetne, hogy mondjuk.... - körbe nézett az osztályon. Szemei megakadtak rajtam. Tudtam, hogy úgy is engem választ, ezért csak megforgattam a szemem.
- Legyen Lilly! - mondta egy ördögi vigyor kíséretében.
- Paraszt. - tátogtam neki, de ő még mindig csak mosolygott.
'- Rendben' - bólintott a tanár.
Lassan felálltam majd a füzetemmel együtt a táblához siettem. Elolvastam még egyszer a feladatott majd elkezdtem felírni a megoldást. Lassan fordultam meg az osztály felé ezzel jelezve, hogy végeztem a munkával. Derek egy megnyugtató mosolyt dobott felém és bólintott. Remélem ezzel azt jelezte, hogy jól írtam fel a megoldást. A tanár a székében ülve hátra fordult majd szemügyre vette az írásom.
'- Kiváló!'
Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat amikor meghallottam a kijelentését. Győzelem ittasan sétáltam a helyemre majd egy boldog mosolyt vetettem Justin felé, ezzel jelezve, hogy nem jött össze a kis lejárató terve. Láttam, ahogy az állkapcsa megfeszül és a szája egy vonalba préselődik. Nagyon vicces volt. Ezért megérte minden izgulás a táblánál.
Hála istennek hamar kicsöngettek.
És már csak annyit vettem észre, hogy Spenser ül mellettem és valamiről magyaráz. Hannat nem láttam sehol. Ez érdekes pedig ő az a tipikus "sose vagyok beteg" típus. Haragudtam rá nagyon is, de azért aggódtam is érte.
- Spenser nem tudod hol van Hanna?
- Nem igazán... Utoljára a buli előtt beszéltem vele azóta semmi...
- Értem... - mondtam kicsit halkabban a megszokottnál.
**
A többi óra is egész gyorsan eltelt. Majd siettem a kötelező tánc órára.
- Szia Amy! - köszöntem kedvesen.
- Hello! - köszönt ő is, mosolyogva.
Mindenki be állt a helyére és el is kezdtük tanulni a koreográfiát. Egész könnyű volt.
Majd zenére is próbáltunk. A háttal álló kezdésből lassan fordultunk meg a zene hallatára. Teljesen átjárt a dallam. Ez hiányzott. Teljesen olyan volt mintha senki se lenne ott csak én.
'- Ez az csajok! - Nyomjátok! - Nagyon sexy vagy Lilly' - ezek a szavak ráztak vissza a valóságba. Mire észbe kaptam az egész focicsapat ott állt az ajtóban Justinnal az élen. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy megzavarjon és így elrontsam a lépéseket. Csak lazán rá mosolyogtam aztán figyelmen kívül hagytam a jelenlétét és az összes többi fiúét is.
'- Szép munka csajok!' - hallottam meg Amy biztató szavait.
Mindenki egyszerre kántált egy 'köszönjük' félét és utána megindultunk az öltöző felé.
'- Jó voltál!'
- Köszi Chad. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Nekem is táncolhatnál így cica!
- Álmaidban Juss!
- Ohh már becézgetsz is!? Milyen édes. 
Muszáj volt megforgatnom a szemem a kijelentésére majd legyintettem és már majdnem elértem az öltözőt amikor éreztem, hogy valaki a seggemre csapot.
- Kapd be! - mutattam be az éppen elfutó Biebernek.
A fejemet ráztam majd bementem az öltözőbe. Gyorsan felöltöztem utána pedig  a nagy-tornaterem felé vettem az irányt. Út közben nagy nehezen beszerveztem néhány fiút, hogy segítsenek nekem a díszítésben hiszen mindjárt itt a bál. Nem igazán tudtam csinálni túl sok mindent.
De még elkel majd intéznem a DJ-t és az asztalokat ja meg persze a kaját és az italokat. És erre mind már csak két napom van. Nyomtattam pár szóró lapot és vissza indultam a folyosóra, hogy kiragasztgassam. Lassan fél hét lesz basszus. Jobb lesz sietnem ha esetleg ma még haza akarok érni bár a tegnapi dolgok miatt tuti kapok egy agymosást, de ezt ők sem ússzák meg az tuti.
**
Éppen raktam ki az egyik báli szórólapot a 2. emeleten amikor észre  vettem egy ismerős alakot az igazgatói irodánál.
- Hát te?
- Szia! Hát át iratkoztam ebbe a suliba mivel ide költöztünk anyummal.
- Aszta! Ennek nagyon örülök Luke. - öleltem meg.
- Szóval ezért nem voltál ma suliba mi? - kérdeztem nevetve.
- Pontosan! - nevetett ő is.
'- Nagyon édesek vagytok meg minden, de inkább ragasztgasd a szórólapokat, Cors.' - hallottam meg egy ismerőn hangot. Már csak ő hiányzott. Legyintettem egyet Justinnak majd elköszöntem Luke-tól és elindultam tovább végezni a munkám. Félre ne értsétek nem azért mert Bieber mondta hanem mert Luke-nak is dolga volt.
- Végre! - sóhajtottam, miután végeztem végre a 3. Emeleti folyosó kiragasztásával is.
Lassan letipegtem a lépcsőn majd elindultam haza felé.
Egy pár perc után észre vettem, hogy egy kocsi lassít le mellettem.
- Szállj be! - mormogta egy rekedtes hang a kocsi felől
- Biztos hogy nem, Justin!
- Azt mondtam szállj be! - felemelte a hangját.
- Én pedig azt, hogy nem!
  Leállítottaa kocsit és elém vágott.
- Mi volt ez a nagy ölelkezés Luke-al? - kérdezte egy kis idegességgel a hangjában
- Semmi közöd hozzá! Azzal ölelkezem akivel akarok.
- Nem éppen kedves. - mondta kuncogva és egy lépést közelebb tett. Eléggé ijesztő volt, de próbáltam keménynek tűnni.
- Miért is ? - vontam fel az egyik szemöldököm szórakozottan.
- Tegnap megmondtam nem?
- A tegnapból alig emlékszem valamire csak a szüleim "állítólagos ügyeiről" - mutattam macska körmöt. És amit te tet... - nem tudtam befejezni a mondatom mivel közbe vágott.
- Értem! - mondta keményen. De utána meglágyultak a kemény vonásai és egy perverz mosoly ült ki az arcára. Majd még egy lépést közelebb jött és egyik kezével átkarolta a csípőm majd a fülemhez hajolt és suttogni kezdett.
- Pedig olyan jó volt veled... Kár, hogy te nem is emlékszel rá. - mondta nevetve.
- Miii?? - löktem el magamtól.
- Mi azt... csináltuk?
- Találd ki baby !! - ismét kuncogott és beült a kocsijába. Nagyon idegesít ez a nevetés. De vajon tényleg megtettük? Muszáj választ kapnom a kérdésemre.
- Ha beszállsz talán elmondom. - mondta kacéran.
- Rendben. - sóhajtottam legyőzöttén.
Bekötöttem magam majd elindította a motort és már úton is voltunk.
- Justin nem erre lakom.
- És kimondta, hogy haza viszlek?
A szemeim kikerekedtek. Tudtam, hogy nem kellet volna beszállnom, de már túl késő volt.
- Akkor hova?
- Talán hozzám! - nevetett.
- Mii? Még is minek?
- Mivel a kulcsod nélkül elég nehezen jutsz haza főleg ha a szüleid kettőig legalább haza se érnek. - ismét felnevetett.
- Te honnan tudod, hogy mikor érnek haza? - kérdeztem még mindig elkerekedett szemekkel miközben kerestem a kulcsom a táskámban, hogy megbizonyosodjak, hogy igazat mondott-e. De sajnos igen.
- Az lényegtelen honnan tudom...
- Szóval akkor mi... ? - suttogtam halkan.
- Talán.
- De mi az, hogy talán?
- Basszus! - nyögött fel.
- Mi az ? - kérdeztem kicsit ijedten.
- Azt hiszem követnek minket...
- Mi? És mégis kik?
- Nem tudom, de gyorsítanom kell.
Úgy tűnik nála a gyorsítás a halálos iram.
- Justin lassíts már! - ordítottam.
- Basszus ne rinyálj már ha élni akarsz! - ripakodott rám.
Lassan már egy fás útszakaszon voltunk, de még mindig követnek és ő meg úgy hajt mint egy örült
- JUSTIIIN VIGYÁZ!!! - sikítottam . Majd csak az ütközést éreztem és elsötétült minden.

Remélem ezzel a résszel kicsit sikerült eloszlatni azt a tévhitet,hogy Lilly rögtön beadja a derekát. :D remélem tetszett a rész.