7.rész Bumm!

 Háj Babys !!! :D Szóval... köszönöm az előző részhez érkezett komikat !! *-* és az új feliratkozott ! Ja és persze a pipákat. Ez nem éppen a kedvenc részem.., de remélem azért nektek tetszik majd !! A kövit nem tudom még mikor hozom... várhatóan egy hét múlva..
Jó olvasást !! :* ( zene ismét megtalálható, és mellette linkeltem is) HUUUU 1000+ megtekintés vaaaao !<3

https://www.youtube.com/watch?v=iOW3CBUBlVE&feature=youtube_gdata_player

Az ajtó csapódására össze rezzentem. Lelkiismeret furdalásom volt. Hiába ő a világ legnagyobb bunkója akkor is sokszor megmentett. Felkaptam a pulcsim és utána szaladtam.
- Justin! - Justin! - ordítottam utána, de nem válaszolt, az eső egyre csak zuhogott én meg eláztam. De nem zavart. Csak futottam utána. Hiába szólongattam rám se nézet. Éppen abban a pillanatban vettem észre, hogy anyáék kocsija bekanyarodik az utcába. Tuti kioktatnának, hogy mit állok itt a szakadó esőben, ezért inkább besiettem a házba ahol utána rögtön letusoltam. Fogat mostam és felöltöztem.
Szia kicsim! - üdvözölt anya egy nagy öleléssel, amit viszonoztam.
Apa észre se vette, hogy itt vagyok. Elég feszültnek tűnt. Inkább nem kérdeztem rá csak lassan felsétáltam a szobámba. Épp amikor ki akartam nyitni a laptopom, akkor csörgött a telefonom.
- Szia Hannah! - vettem fel a telefont.
- Szia! Szóval azért hívtalak mert óriási buli lesz Davidnél. El kell jönnöd, könyörgöm!.
Tudom anyáék a maszkos fickó óta sehova se engednek el, de túl sok volt a stressz a héten. Valahogy le kellet vezetnem.
- Van fájdalom csillapítod? - ez elég hülyén hangozhatott, de ki tudja, szükségem lehet rá ha ismét fájna a hátam, de Justinnak köszönhetően eddig még nem került rá sor. Amikor visszaemlékeztem érintésére beleremegtem és a hasam is bizseregni kezdet. Nem értem miért váltja ki ez az érzést belőlem...
- Lilly itt vagy?
- Am persze igen, bocsi.
- Azt mondtam, hogy van nálam vagy is viszek. Akkor jössz?
- Igen.
- Ez aaaaz! - ordította a fülembe amitől kis híján megsüketültem.
- Szóval tudod anya nem enged el úgyhogy ki kell szöknöm...
- Ohh nem baj az ! - nevetett. Az én barátnőm! Nem csalódtam.
- Akkor fél tízre ott leszek az ablak előtt.
- Rendben, na megyek készülni mert alig van időm!
- Puszi!
- Szia, Puszi!
Azzal le is raktam a telefont. Át mentem szólni anyáéknak, hogy ma korábban fekszem mivel holnap suli ezért ne zavarjanak. Jó kis fedő sztori az már tuti! Magamba kuncogtam majd vissza siettem a szobámba. Bármennyire szerettem volna minél előbb elmondani apámnak a történteket és kérdőre vonni a megtámadásom miatt nem tehettem, mert akkor már biztos nem jutnék el sehogy se a buliba.
Rögtön a szekrényem felé vettem az irányt, hogy kiválasszak valami csinos ruhát. - Ez az! - kiáltottam fel magamban, amikor megtaláltam egy egyszerű mégis nagyszerű koktélruhát.

Amihez egy fekete magas sarkút párosítottam. Mielőtt ezeket felvettem volna leültem a sminkes asztalomhoz és elkezdtem sminkelni füstös szemeket készítettem az ajkamra pedig egy kis szájfényt tettem. A felmelegedett hajgöndörítővel laza hullámokat készítettem. Gyorsan felkaptam a ruhám és egy kis táskát. Szerencsére a medálom és a fülbevalóm alapból rajtam volt. A magassarkúm a kezembe fogtam, hiszen nem mászhatok le azzal a létrán. Biztonság kedvéjért becsuktam az ajtót, hogy anyáék véletlenül se jöhessenek be. Leoltottam a villanyt és elindultam a létrán mire lemásztam szembe találtam magam Hannaval. - Szia - suttogtam majd megöleltem. - Helloka - köszönt ő is, majd belebújtam a cipőmbe és indultunk is. Még jó, hogy a buli szinte a szomszédban.
  Lesétáltunk két utcát majd bementünk a házba. A kezünkbe nyomtak 1-1 műanyag poharat, amibe pia volt. Fogalmam sincs mi lehetett az, de rögtön megittuk. Hannah elindult hátra a medencéhez, amíg én az italos pulthoz vettem az irányt. Kértem két vodkát, amit rögtön le is húztam. Elegem volt mindenből és mindenkiből csak táncolni akartam és már nem érdekelt semmi. A lépteimet a táncparkett felé vettem ahol megpillantottam Dereket. A kezeimet a dereka köré fontam. Miután észrevett felém fordult.
- Aszta jól nézel ki... Am mit keresel itt?
- Köszönöm! - Csak lazulok, mint te!
- De gyere inkább bulizzunk.
A táncparkett mozgósabb részéhez húztam majd elkezdtünk táncolni kicsit intimebben is. Nagyon élveztem, de még túl józan voltam elindultam a bárpulthoz és ismét két pálinkát ittam.
- Nem lesz ez kicsit sok?
- Nem hinném! - igazából most kezdtem érezni a hatását. Szóltam Dereknek, hogy megnézem Hannat. Lassan elindultam a hátsókertbe a medencékhez. Nem hittem a szememnek Hanna a medence végénél Justinnal csókolózott. Először lesokkolt, de úgy döntöttem nem hagyom, hogy Justin elrontsa az estém. A mellettem elsétáló csajtól elvettem az italát majd gyors ütembe megittam. Úgy éreztem mindenre képes vagyok. Lehúztam a ruhám és amilyen feltűnően csak tudtam beleugrottam a medencébe.
- Lilly !
- Luke! - köszöntem neki.
Észre vettem, hogy Bieber ide bámul. Megfogtam Luke nyakát majd közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Rögtön visszacsókolt, úgyhogy tudtam, hogy ő se bánja a tettem. Majd rá mosolyogtam és kimásztam a medencéből. Megkértem, hogy húzza fel a cipzárt amit örömmel meg is tett. Ezek után vissza indultam a táncparkettre.
- Megint te ? - kérdeztem nevetve.
- Én bizony - mondta Derek nevetve.
- Gyere meghívlak egy italra.
- Köszi - mondtam.
- Válasz valami erőset addig elmegyek a mosdóba.
- Oké.
Gyorsan elvégeztem a dolgomat majd megigazítottam a sminkemet.
- Ez gyors volt!
- Tudom! - mondtam nevetve.
- Köszi az italt! Gyorsan meg is ittam hozzá teszem tényleg nem volt gyenge.
- Én most megyek megnézem a haverokat, de majd vissza jövök.
- Oké. - mondtam
Én bevetettem magam a táncoló tömeg közepébe. Szinte mindenki egymásnak tapadt. Az ital után elég furcsán éreztem magam, de nem igazán törődtem vele. Pár perc múlva két erős kart éreztem a derekam körül. Egyből megfordultam és Justin állt előttem az 1000 wattos mosolyával.
- Mi van meguntad Hannat? - kérdeztem flegmán.
- Az miért is érdekel? - kérdezte ismét az ördögi vigyorával.
- Engem aztán nem érdekel - válaszoltam és megvontam a vállam.
- Ha arra vársz, hogy megadom magam neked mint 'édes barát nőm' akkor arra várhatsz - mondtam kuncogva.
- Szerintem pedig egyből befogod adni a derekad.... 'Édes' - emelte ki az "édes" szót amit a fülembe suttogott. Kirázott tőle a hideg. Gyorsan eltoltam magamtól.
- Álmaidban! - suttogtam én is a fülébe.
Majd elsétáltam.
- Nem tudod mit tettél most! - ordított utánam. A hangja olyan ördögien hangzott, hogy még a hátamon is felállt a szőr.
Legalább még ott lehettem 2 órát amit végig buliztam.
**
http://www.youtube.com/watch?v=OZLUa8JUR18&feature=youtube_gdata_player

Már egy óra volt ezért úgy döntöttem haza indulok. Az ablakon akartam bemászni, de meghallottam anya sírását és a következményekkel nem törődve rohantam be a házba az ajtón keresztül. Amikor beértem a házba egyből sikítottam és elfogott a sírás. Anya ölében feküdt apa, de szerencsére csak a vállát lőtték meg, de akkor is ömlött belőle a vér. Azonnal oda szaladtam és kérdőre vontam őket.
- Úristen! Mi történt?
- S-semmi kicsim - nyöszörgött apa.
- Ki tette ezt ? És miért?
- Az nem fontos.
- Hogy ne lenne fontos basszus! Mondjatok már valamit!! - ordítottam miközben a könnyeim lefolytak az arcomon.
- Anya mért nem hívtál mentőt?
- Nem lehet! - magyarázott apa
- Mi az, hogy nem lehet? - semmit se értettem.
- Mert akkor kérdezősködnének a rendőrök és ez nem történhet meg! - Felelte anya.
Én csak összezavartan néztem rájuk. Nem tudtam mit titkolnak túl sok volt ez nekem. Kifutottam a házból és magamra csaptam az ajtót. Nem lettem volna képes ott maradni. A könnyek, mint a záporeső hullottak a szememből. Hannat nem hívhattam biztosan bulizik még vagy Justinkával enyeleg, mikor erre gondoltam undor ült ki az arcomon. Derek is még biztos ott van. Spenser meg semmiről sem tud, és amúgy sem hinne nekem. Nem maradt senkim. Levettem a magassarkúm és elindultam a közeli parkba ami tele volt fákkal.

 A telefonom legalább századjára kezdet rezegni, de egyszer sem néztem meg ki hívott. Inkább kikapcsoltam. A parkban elkezdtem sétálni. Majd leültem egy fa tövébe és hangtalanul sírtam, de már inkább csak könnyeztem.
' - Ne tedd ezt könyörgöm! Ígérem legközelebb jól fogom végezni a munkát' - hallottam meg egy kétségbe esett hangot a közelből. A kíváncsiságom hajthatatlan volt így közelebb mentem megláttam egy kétségbe eset férfit, aki előtt egy másik ember  állt, de mivel nekem háttal állt a sötét miatt nem ismertem fel.
' - Rossz válasz' - hallottam a nekem háttal álló férfi rekedtes hangját. Utána pedig egy lövés hangja szelte át a levegőt.


 És a kétségbe eset férfi a földre rogyott. A könnyeim ismét útnak indultak, leblokkoltam. Lassan próbáltam hátrálni egy fa mögé, de persze, hogy megreccsent egy falevél a lábam alatt. Gyorsan mögé bújtam és imádkoztam, hogy ne vegyen észre, de késő volt.
- Ki van ott?
Nem mertem mozdulni a lábaim is remegtem, ahogy egyre közelebb ért.
Majd hirtelen elém ugrott és a fegyvert az arcom elé tartotta. A vér is megfagyott benne. Majd a szemeibe néztem.
- J-Justin t-te v-voltál az? - kérdeztem a lehető leghalkabban a remegő hangommal.
- Mit láttál ? - kérdezte keményen.
Mondjam azt, hogy semmit vagy azt, hogy mindent? Úgy éreztem mindenki hazudik nekem vagy megbánt, Hannaba is óriásit csalódtam. Megszűnt számomra létezni.
- Mindent! - vágtam rá keményen.
- Már nem érdekel, semmi nyugodtan lelőhetsz, csak megkönnyítenéd a dolgom! - mondtam a lehető legnyugodtabban és úgy is gondoltam. Majd lassan lecsúsztam a fa mentén és csak meredtem magam elé mint egy élettelen hulla.


 A könnycsatornáim már kiszáradtak képtelen voltam sírni. Csak nagy ürességet éreztem a szívem helyén. Vártam, hogy lelőjön, de nem tette. Lassan leült mellém, de nem szólt semmit mintha mindent tudna... Majd magához húzott és átkarolt.