10. rész Csobbanás!

 Tudom,tudom,hogy ez is rövid lett,de csak ennyit szerettem volna írni ebbe a részbe. HUU el se hiszem ez a 10. rész *-* Sose gondoltam volna, hogy egyszer bele kezdek egy blogba nem,hogy még idáig eljutok :o *--* Köszönöm a komikat! Az eddigi feliratkozókat, a pipákat és az olvasókat!! <3 Love
És fenn a meglepi egy Trailer *-* amit köszönök Kírának és Szilárdnak!!! (gépen) Jobb oldalon lévő képre kattintva meg is nézhetitek! Jó olvasást! :) Boldog "10. rész" napot :DD<3

-Hé!!! Hé! - hallottam meg pár perc múlva egy hangot. Gondolom annyi telhetett el...
- Elég már! Összerázod az agyam. - szisszentem fel.
- Nincs időnk ere, futás!
- Auu, basszus!
- Mi van ?
- Azon kívül, hogy neki mentünk egy fának és vérzik a fejem ja és hozzá teszem, hogy rohadtul beragadt a lábam? Áhhh semmi. - mondtam gúnyosan.
- Nincs időnk a nyavalygásodra. Mozdulj!
- Justin nem érted, hogy beragadt a lábam basszus? - annyira ideges voltam, hogy az hihetetlen.
Lassan lehajolt a lábamhoz és próbálta kihúzni. Elégé fájt, de nem annyira, hogy sírni kezdjek.
- Tudod.... más helyzetben ezt még élvezném is. - és lassan felemelte rám a perverz tekintetét. Éreztem, hogy a lábamat tudom mozgatni. Ezek szerint kiszabadította.
- Egyből gondoltam Justin. - majd a szemeimet forgattam.
Amilyen gyorsan csak tudtam kiszálltam a kocsiból. Ennek meg is lett az eredménye elégé megszédültem. Szerencsémre Justin megtartott, de a következő pillanatban csak annyit vettem észre, hogy a kezemnél fogva húz be az erdőbe. Akik eddig követtek  utol értek minket és elkezdtek ránk lőni.
- Justin ezek kik?
- Komolyan ez most a legfontosabb? - motyogta miközben futottunk.
- Ahhh! - sikítottam fel amikor egy borzalmas fájdalmat éreztem a lábamban. Justin rögtön hátra fordult és felkapott.
- Eltaláltak Lilly.
- Kösz ez nekem is feltűnt. Erre nem válaszolt semmit csak futott tovább velem a karjaiban.
- Nagy levegő! - ordította majd csak annyit éreztem, hogy a hideg víz ellepi az egész testem. Úgy tűnik valamiféle tóban lehetünk. Kint már elég sötét volt így igazán nem volt túl sok esélyük a megtalálásunkra. Épp csak a hold halvány fénye látszott a víz alatt így megvilágítva Justin barna szemeit. Ahogy néztem őket legalább elfeledkeztem, hogy már alig bírtam levegő nélkül.

"- Nem látom őket sehol." "- Én se." - hallottam, ahogy a minket üldözök beszélnek. "-Lépjünk le!" "- És még is mit mondasz a főnöknek te barom?" "-Majd kitaláljuk" "-Hát jó."
Félperccel később Justin az ujjával mutogatott felfelé, hogy felmehetünk. Bár nem értem miért amikor még mindig ő tartott engem. Szóval, ha akartam se tudtam volna felúszni.
Miután kiértünk a partra rögtön kiterültem és elkezdtem rohamosan lélegezni. Ő csak úgy tett mintha az előbb lezajlott dolgok teljesen természetesek lettek volna. Csak a hajából rázogatta a vizet. Miután kilihegtem magamat felültem majd lassan rá néztem.
- Mielőtt bármit is kérdeznél nem tartozok neked magyarázattal!
- Oké. - nem tudtam mit kinyögni már reszkettem a hidegtől és a súrolt seb sem volt éppenséggel kellemes a lábamon. Nem volt már erőm sem a faggatáshoz sem a veszekedéshez.
- Jól vagy? - a szemembe nézet és ha nem ismerném talán azt hinném, hogy egy apró aggódást fedeztem fel a tekintetében. Ismét kezdhettem volna a szokásos monológomat, hogy "Szerinted....blablabla" , de inkább csak a lábam felé biccentettem.
Lassan közelíteni kezdett majd megfogta a lábam és vizsgálni kezdte. Megfogta a pólója végét és letépet egy csíkot belőle majd rá kötözte. Nem mondtam semmit csak a szemébe néztem és bólintottam.
- Lassan mennünk kéne.
- És még is hova ?
- Mivel körülbelül 9 óra lehet és a vak sötéttől semmit se látunk csak távolabb a tótól mivel itt hidegebb van.
- És a kocsi? - kérdeztem.
- Tuti elvontatták vagy felgyújtották, hogy ne jussunk haza.
Miután befejezte a mondatát ismét felkapott és elindult velem valamerre. Szó szerint mivel semmit se láttam.
- Basszus! - sziszegtem.
- Mi van? - kérdezte közömbösen.
- Hát a szüleim... Tuti kinyírnak. Már két napja nem voltam otthon.
- Ez most komoly? - nevetett.
- Mi?
- Itt vagy velem teljesen egyedül egy erdőben és nem rég ütköztünk sőt még meg is lőttek és neked komoly az a legnagyobb bajod, hogy a szüleid nem láttak két napja?
- Úgy néz ki. - vontam vállat.
Ismét nevetett.
- Mi ilyen vicces?
- Tudod én már rég elintéztem ezt a gondod.
- Hogy érted? - néztem fel rá kérdően.
- Úgy volt, hogy elviszlek a kulcsodért hát gondoltam tovább marasztallak így felhívtam Spensert, hogy kamuzza a szüleidnek, hogy nála alszol.
- Gondoltad "Tovább marasztalsz" ? És honnan tudod Spenser számát? - erre nem tudtam mit reagálni, de őrültem, hogy megúsztam anyám kirohanását.
- Ja, és én mindent tudok! - ismét elő vette azt a fennhéjázó mosolyát, amitől egyszerűen frászt kapok. Nagyon idegesítő!
Válaszára csak a szememet forgattam.
**
- Itt már jó lesz. - csak ennyit mondott majd le tett egy fa tövébe és mellém ült.
Nagyon fáztam próbáltam leplezni, de nem igazán ment.
- Szerintem vedd le a ruháidat, ha nem akarsz megfagyni.
- Haha, de vi-vicces v-vagy. - mondtam remegve.
- Komolyan mondtam.
Komolyan azt várja el tőlem, hogy itt levetkőzzek az kizárt. Lassan levette a pólóját majd az előbb említett ruha darabból kicsavarta a vizet. Mikor rám nézet rögtőn elkaptam a tekintetem. -És hurrá megint zavarban vagyok - suttogtam magamban. Öt perc után már feladtam. A szél is fújni kezdett így levettem a pulcsim és a pólómat is.
- Na végre! - mondta kuncogva amitől a hideg futkosott a hátamon. Felhúztam a térdemet és kezemmel átkaroltam magam, hogy ne lásson Justin. De nem igazán volt sok értelme mert elég sötét volt. Bár szerintem így is látott.
Így is remegtem nagyon fáztam borzasztó hideg volt.
- Befejeznéd? Nem tudok aludni.
- Még is mit? - néztem rá értetlenül.
- A fogcsikorgatást.
- Nem tehetek róla. Fázom... - suttogtam.
Felém fordult majd magára rántott. Kicsit felsikítottam a hirtelen történt dolog miatt, de ő csak jót nevetett rajtam.
A teste melege olyan jól eső volt muszáj volt át ölelnem és már nem is remegtem. Éreztem, ahogy az egyik kezével ő is átkarol. Máskor tuti, hogy ezért kinyírnám, de van most nagyobb bajom is ennél.
A szíve dobogásának a ritmusa annyira megnyugtató volt, hogy azonnal állómba is szenderültem.
**
Reggel amikor kinyitottam a szeme Justin már fenn volt. Épp akkor húzta fel a pólóját ami hozzá teszem még mindig vizes volt. Én is felvettem az enyémet ami szintén vizes volt és hideg, de csak nem rohangálhatok egy száll melltartóba és gatyába.
- Hova megyünk?
- Van a közelben egy kocsma ott tudunk telefonálni.
- Rendben.
Bár ötletem sincs, hogy jutok el oda ilyen lábal.
- Mehetünk Cor?
- Miért hívsz "Cor-nak".
- Mert ehhez van kedvem. - mondta cinikusan és vállat vont.
- Szóval indulhatunk végre?
- Hát ha cipelsz!? - közben felvontam az egyik szemöldököm. Megadóan sóhajtott és felém sétált. Majd felkapott.
- Mindent nekem kell csinálni? - sóhajtott.
- Mivel miattad sérültem meg ez a kötelességed.
- Ja persze... - motyogott magában és közben a szemét forgatta.
- Tudod...fogyhatnál egy kicsit. Elég nehéz vagy.
- Kösz.... - mormogtam.
- Amúgy szerintem te vagy gyenge, de mindegy...
- Gyenge? - kérdezte nevetve.
- Pontosan! - bólintottam.
- Hát oké. Azzal megfogott és a feje felé emelt.
- Ahhh Justin tegyél le!!! Justiin!!
- Te akartad!
El is engedett és csak zuhantam.
Az utolsó pillanatban elkapott. A szívem elégé gyorsan dobogott. Azt hittem ki esik a helyéről. Közelebb hajolt majd szinte már ajkamba suttogva kezdett beszélni.
- Szóval ki a gyenge? - vette elő ismét azt az idegesítő önelégült mosolyát. Én csak a szememet forgattam és próbáltam elhúzódni. Nem túl sok sikerrel.
- Szóval megyünk már?  - éreztem, hogy már eléggé zavarban vagyok a szokásos nézésétől.
- Nyugodtan menny csak én nem tartalak vissza.
Annyira idegesítő volt, hogy rá vagyok szorulva, hogy az hihetetlen. Egy kicsit ficánkoltam dühömben, de abba hagytam ,mert féltem, hogy ledob. Szerencsémre elindult.
**
Pár percen belül ki is értünk az erdőből és ott voltunk a kocsmánál. Lassan be vitt. Amikor beléptünk minden szempár ránk szegeződőt, de amikor észre vették, hogy Justin az mindenki vissza tért a dolgához mintha semmi se történt volna.
- Félnek tőled. - ez inkább kijelentésnek hangzott mint kérdésnek.
- Jól teszik, cica. - suttogta a fülembe. Kicsit össze rezzentem amikor megéreztem a leheletét a fülemnél.
Lassan leültetett egy székre és bólintott. Ezzel jelezve, hogy itt várjak rá. Majd oda sétált a pultoshoz. Valamit beszélhetett vele majd felém indult ismét felemelt és be vitt ... Azt hiszem valami raktárszerűbe. Ismét egy széken találtam magam. Justin lehajolt a lábamhoz majd leszedte az eddig rajta lévő anyagot.
- Ez egy kicsit fájni fog. Valami anyagot ráöntött egy tiszta anyagra majd a sebre helyezte.
- Ahhh!! - ordítottam fel. Nagyon fájt.
- Justin kérlek hagyd abba nagyon fáj! - Éreztem ahogy egy könnycsepp legurul az arcomon. Nem nevezném magam gyengének, de ilyen fájdalmat életemben nem éreztem még.
- Várj! - mondta Justin és kiment a helyiségből. Egy perc múlva vissza is tért egy körülbelül vele egykorú lánnyal.
- Lilly ő itt Sasha segít nekünk.
- Oooké. - elég fura fejet vághattam mivel fogalmam  sincs mibe segíthet.
Justin közelebb lépet majd leguggolt mellém és megfogta a kezem. A tettén eléggé meglepődtem így a kezünkre kaptam a tekintetem majd pedig rá.
- Nyugi! Te mondtam, hogy az én hibám. Így vissza adhatod.
- Mi? - vágtam egy érthetetlen fejet. Megrázta kicsit a fejét majd folytatta.
- Ha nagyon fáj szorítsd meg a kezem. - olyan fejet vágott mintha ez teljesen természetes lenne.
Az a Sasha vagy ki leguggolt a lábamhoz majd a nemrég rá helyezett anyaggal elkezdte tisztítani a sebet. Nagyon fájt, de össze szorítottam a szemem és Justin kezét is elég erősen szorítottam.
- Azért a vérkeringésemet meghagyhatnád! - nevetett fel.
Bárcsak mindig ilyen lenne, de hát ő Mr.Bipoláris. Úgyhogy ez nem túl valószínű, hogy megtörténik.
- Am...bocsi! - húztam el a kezem, de ő megfogta.
- Túl élem.
Én csak bólintottam. Sasha még bekötötte a sebem és valami puha cipőt hozott nekem. Elég ijesztő, hogy csak így cipőket osztogatnak meg minden, de "ajándék lónak ne nézd a fogát".
- Köszönöm! - mondtam a lánynak aki csak bólintott majd kiment.
Sikerült lábra állnom és már nem is fájt annyira. Menni is tudtam, de csak bicegve.
- Na jó ezt tuti nem nézem végig. - a hang után csak annyit éreztem, hogy valaki felkap és ki indulunk a szobából.
- Köszi - suttogtam.
- Ez a kötelességem tudod!?! - ezen muszáj volt kuncognom nekem is.
- Pontosan! - bólogattam mosolyogva.
Egy másik szobába találtam magam.
- Mi ez a kocsma valami hotel? - kérdeztem nevetve.
- Mondhatjuk úgy is. De inkább bűnözök rejtek helye.
- Ohh így már 'sokkal logikusabb'. Csak nevetett egyet, de semmit se mondott.
- Most megyek a fürdőbe. - mondta majd be indult.
- Hozzá teszem, ha akarsz te is velem jöhetsz, cica.  - ismét az idegesítő mosoly. Csak legyintettem majd be is ment.
**
Miután Justin is végzet én is gyorsan megfürödtem. Igyekeztem a lábam nem bevizezni kisebb nagyobb sikerekkel. Gyorsan felöltöztem a kapott tiszta ruhákba amik ijesztő módon jók voltak rám.
- Hány óra? - még csak fél tíz.
- Fél tíz?? Basszus elfogunk késni!
- És akkor mi van?
- Nekem nem szabad késnem!
- Ahh bocs elfelejtettem, hogy te vagy Mrs. Jó kislány.
- Nincs kedvem veszekedni csak vigyél el valahogy léci. - az utolsó szavakat már suttogtam.
- Kint a kocsi.... - mondta majd elindult kifelé. Bezzeg most már nem segített. - Bipoláris! - morogtam magamban.
Nagy nehezen bicegtem a kocsihoz majd beszálltam.
- Amúgy, hogy kerül ide a kocsi?
- Telefonáltam. - na ezt a kielégítő választ vártam tőle.
**
- Végre! - kiáltottam fel amikor megérkeztünk a suli kapuja felé.
  Próbáltambesietni amikor meghallottam a csengő hangját, de ilyen lábbal esélytelen volt.
Lassan csak beértem a suliba és a lépcsőnél megálltam. - Hogy a fenébe jutok így fel? - kérdeztem magamtól. Bár ez elég hülyén jött le.
- Sehogy - nevetett mögöttem Bieberke.
- Mi lenne ha segítenél?!
- Hát annak ára van. - kuncogott ismét.
- Na inkább hagyjuk majd megoldom!
- Te tudod. - és már el is indult a lépcső felé. Már a tetején volt, de nekem ötletem se volt, hogy jussak fel. Egy lábon ugrálva tuti le esnék amilyen szerencsétlen vagyok....
- Justin!
- Igen!? - nézett rám egy amolyan "tudtam, hogy szükséged van rám" fejjel.
- Mit akarsz?
- Hát mondjuk legyél a párom a bálon.
- Mi? - Az kizárt...
- Hát jó. - mondta majd kezdett megfordulni.
- Rendben... - suttogtam amilyen halkan csak tudtam.
Leindult velem a hülye önelégült mosolyával majd felkapott. A terem élőt letett én pedig kopogtam majd beindultunk a helyiségbe.
' - Ohh Mr.Bieber és Ms. Cortez.'
'- Késtek!'
- Tudom sajnálom. - kezdtem magyarázkodni.
- Velem volt. - hallottam meg Justin hangját és átkarolta a derekam. Túl gyorsan történt, úgyhogy meg se tudtam mukkanni.
'-Rendben most az egyszer elnézem.'
Nem tudtam eldönteni melyik dolog zavart jobban. Az, hogy Justin bármikor megúszhatja bár ezzel most én is jól jártam, vagy az, hogy az egész osztály azt hiszi, hogy 'úgy' - voltam vele.
- Ezt muszáj volt? - kérdeztem Justint miközben a sorok között igyekeztünk a helyünkre.
- Örülj neki megúsztad. - mondta kuncogva majd leültünk a helyünkre.