13. rész Veszély!

 Zene: 5. a listán 5sos- tomorrow never dies


Ajkai lassan mozogtak az enyémen amit viszonoztam. A hasam beleremegett az érzésbe, de nem sokáig tehette mert eltoltam magamtól. Eszembe jutottak a nem rég említett "kedves" szavai.
- Undorodom tőled!
- Nem úgy tűnt! - nevetett ismét. Annyira idegesítő ez a fennhéjázó nevetés. Legszívesebben megint bevernék neki, de így is fáj a kezem.
- Amúgy meg olyan vagy amilyen akarsz lenni engem nem érdekel! - ripakodtam rá majd a cipőm felvétele után vissza indultam a bálba.
- Elég sokáig tartott ez az ivászat!
 - Bocsi Luke csak... ah mindegy.
- Justin mi?
- Ja... Inkább ne is említsük. Amúgy  Spenser merre jár?
- Nem igazán láttam.
- Ohh oké.
Gondoltam meg keresem a barátnőm, de Luke maradásra bírt.
- Mindjárt kezdődik az utolsó három báli zene...
- Ohh tényleg! Mindjárt vissza jövök csak vissza veszem a ruhát!
- De ez a mindjárt most tényleg az legyen! - nevetett.
- Jó-jó! - nevettem én is.
Gyorsan az öltözőbe siettem. Szerencsére senki sem 'szerelmeskedett' ott így gyorsan átváltottam a ruhám. Igazából azt hittem nehezebb lesz benne a tánc, de könnyű volt!
- Na ez tényleg gyors volt!
- Én mondtam! - kacsintottam Lukera.
'- Kedves diákok akkor kezdődjön az utolsó három dal!' - ismét a hangszórókból jött a hang.
Mindenki keresett magának egy párt és lassúzni kezdetett.
- Jól táncolsz! - mondtam Lukenak miközben a fejemet a vállán helyeztem el.
- Csak volt értelme azoknak a táncóráknak.
- Igaz! - nevettem.
- Gyere! - rántotta valaki el a kezem.
- Mit akarsz? Eresz már el!
- Ha jól tudom az én párom vagy és nem ezzé! - fintorgott.
Ismét elöntött a düh és szúrósan néztem rá.
- Először is ő Luke és nem "ez" másodszor pedig nem hallottál még a párcseréről? - vontam fel a szemöldököm. Észre vettem, hogy állkapcsa megfeszül és a szóritása is erősebb lett.
- Velem jössz! - jelentette ki. Mintha az előbb mondott dolgokat nem is hallotta volna.
- Nem hallottad, hogy nem akar veled menni? - rántott maga mögé Luke így kiszabadultam Justin szorításából.
- Te csak ne szólj bele! - emelte fel a hangját.
Tudtam mire képes Justin és most, hogy részeg ki tudja mit tesz. Nem akarom, hogy miattam baja legyen Lukenak akkor inkább elmegyek Mr.Bunkóval.
Egymás előtt álltak és már csak percek kérdése volt, hogy mikor esnek egymásnak. Gyorsan Luke mellé léptem és kicsit megrántottam az ingét, hogy lenézzen rám.
- Amm... semmi baj elmegyek vele. - küldtem felé egy biztató mosolyt bár nem vagyok benne biztos, hogy olyan biztatóra sikerült. Észre vettem, hogy a vonásai megenyhülnek, de a szemöldökét még mindig össze húzva tartotta.
- Tényleg...megleszek!
- Biztos?
- Nem hallottad mit mondott?
- Justin! - szóltam rá, de ő csak szúrósan nézett rám.
Mellé léptem majd bólintottam egyet Lukenak és rá mosolyogtam. Ő csak biccentett majd vissza sétált a tömegbe.
Justin maga után húzva szintén a tömegbe húzott csak a terem másik felére.
- Mit akarsz? - köptem a szavakat.
- Talán táncolni!? - vonta fel egyik szemöldökét. Én csak a szememet forgattam majd hagytam, hogy kezét a derekamra helyezze. Nem azért mert akartam hanem mert úgy sem tehettem volna semmit. A zene ismét elindult... Azt hiszem ez volt az utolsó előtti. Próbáltam a tekintetét kerülni, de nem igazán sikerült.
Mindenki felkapta a fejét amikor a teremre teljes sötétség borult. Össze vontam a szemöldököm és Justinra néztem aki idegesen nézett körbe.
 
Attól tartok tud valamit ami nem túl sok jót jelent. Mielőtt megkérdezhettem volna egy óriási csattanás szelte át a helyiséget. Az ablakok kitörtek. Mindenki sikításba kezdett és futni próbáltak a kijárat felé. A kettő felügyelő tanár próbált rendet teremteni, de egyáltalán nem sikerült.
Majd egy lövés hangzott el és mindenki hangosabban sikított és futni kezdett.
- Gyere! - ordította Justin ami még is szinte suttogásnak hangzott a sikítások mellett. Éreztem, hogy a szívem gyorsabban kezd verni.
Justin csak húzott maga után és próbáltunk átverekedni a tömegen. Hiába kértem hagy keressem meg Spensert és Lukeot nem engedte én meg nem tudtam szabadulni a fogságából. Az iskola kapuk mind zárva voltak így ki sehogy se tudtunk menni.
- Bassza meg! Előre eltervezték!

- Kik és mit?
- Jobb ha semmit se tudsz!
- De... - próbáltam erősködni, de nem ment. Majd futásnak eredtünk.
Felértünk a harmadik emeletre majd az egyik terembe vonszolt.
- Nem mondom el többször! Búj el az asztal alatt és bármit hallasz ne gyere ki!
- De..
- Értetted?! - kiabált rám amitől össze rezzentem.
- I-igen! - dadogtam.
- Vissza jövök érted! - próbáltam értelmezni a szavait, de a szívem olyan gyorsan dobogott, hogy féltem kiesik a helyéről.
- Justin! - szóltam utána.
Az ajtóból vissza nézett én pedig minden gondolatomat össze szedve próbáltam egy értelmes mondatott kinyögni.
- Kérlek keresd meg Spenseréket!
Nem mondott semmit csak kiviharzott. Miután kiment rögtön a tanári asztal alá bújtam és igyekeztem nem a kinti hangokra koncentrálni. Most először féltem igazán. Tiszta sötétség volt mindenütt. A kezeim remegni kezdtek és minden sikításra össze rezzentem. Nem tudtam mit higgyek csak reméltem, hogy a barátaim jól vannak. Vajon, hogy értette Justin, hogy előre eltervezték vajon kikre gondolt? Körülbelül fél óra telhetett el, de nem voltam benne biztos mert a táskám nem volt nálam amiben a telefonom volt. A hangok csendesülni kezdtek már nem hallatszott egy sikítás sem csak lépteket hallottam. Az egyik egyre közelebbről hallatszott míg el nem ért az ajtóig majd elhallgatott. A lábaim ismét remegni kezdtek a szemeimet össze szorítottam és imádkoztam, hogy Justin legyen az vagy, ha más akkor mennyen tovább és ne jöjjön be.
Majd egyszer csak az ajtó nyikorgó hangja csapta meg a fülem. A szívem ismét lassan kieset a helyéről és a vér is a fülembe dobogott. Akkor már tudtam, hogy nem Justin az. A cipő dobogás egyre csak közelebbről hallatszót. Tudtam, ha nem próbálok kijutni innen akkor megtalál ez a valaki, de ha kimászok van esély rá, hogy a sötétben is észre vesz. Nagy levegőt vettem majd lassan indultam volna ki, de már késő volt.
 
Az alak a kezemnél fogva kirántott és a legközelebbi falhoz vágott. Túl sötét volt, hogy megállapítsam ki az illető. A vállamat úgy bevágtam, hogy alig tudtam megmozdulni. A levegőt egyre szaporábban vettem és az alak egyre csak közeledett. Hiába próbáltam hátrálni a sarokban kötöttem ki. Kétségbe esetten próbáltam tapogatózni a földön valami tárgy után amivel megvédhetem magam, de természetesen nem találtam semmit.
- Üdv kedves Shawty! - mondta eltorzított hanggal!
A nyakamat megragadta majd a falmentén kezdett feltolni míg a lábam alig érte a földet. Megpróbáltam a kezét lefejteni magamról, de nem ment túl erős volt.
- Megmondtam, hogy intézd el, hogy apád fizessen, de úgy tűnik ez nem jött össze! - nevetett.
Már alig kaptam levegőt, de még mindig nem eresztett el.
- Azt hiszem van nálam valaki aki inspirálni fog téged a fizetésben!
Alig tudtam megérteni a szavait mert már kezdet elsötétülni minden, de mielőtt megtörténhetett volna eleresztett és a földre estem.Nagyon elgyengültem, de igyekeztem levegő után kapkodni.
Lehajolt hozzám majd egy telefont tartott a fülemhez.
- Lenna k-kérlek... s-segíts! - mondta egy elhaló hang majd a vonal megszakadt.
- Hanna! - nyílalt belém a felismerés.
- Úgy bizony! - nevetett.
- Neked csak annyi a dolgod, hogy holnap este elhozod a város melletti erdőbe a pénzt. Ne izgulj tudni fogod, hogy mennyit és hova!
A levegőt még mindig élesen szívtam be és úgy éreztem mindjárt elájulok.
- A-a! Lesz még időd ájuldozni. - mondta majd az államnál fogva maga felé fordított.
- Ha erről valakinek is szólsz megölöm a lányt! És hidd el, még ha Biebernek is szólsz azt is megtudom, kedves!
Az államat elengedte majd a földre lökött. Ha akartam sem tudtam volna felállni. Alig kaptam levegőt és a vállam is lüktetett mintha csak kiakarna ugrani a helyéről. Próbáltam vissza játszani az előbb történteket a gondolataimban, de a fejem túlságosan sajgott az oxigén hiánytól és az alkoholtól. A szemeim lassan lecsukódtak, még hallottam ahogy valaki bejön az ajtón, de utána teljes sötétség.

Köszönöm a pipákat és kommenteket és az új féliratkozót!