14. rész Harc az idővel!

 Uhh.. Hát kedves Olvasok ugye élkezdődőt az iskola és alig lesz (ha lesz) időm blogot írni, de igyekszem... Viszont elég kevés a vissza jelzés ezért vagy +1 feliratkozó vagy 6 komi után jön a kövi... Jó olvasást! (bocsi a hibákért)

A fény már zavarta a szememet pedig még csukva volt. Lassan pislákolni kezdtem és megszoktam az erős napsugarakat. Hirtelen felültem, hogy könnyebb legyen felfedeznem, hogy hol is vagyok. Talán ez még sem volt olyan jó ötlet....
Gyorsan a fejemhez kaptam mert túlságosan is lüktettet majd a hányinger fogott el amihez társult egy borzalmas vállfájdalom. Nem is tudtam törődni azzal, hogy hol is vagyok bár ismerős volt a hely, de a másnaposság előnye, hogy semmi sem jut az eszedbe.
Azonnal lerántottam magamról a takarót és a szám elé tettem a kezem majd úgy futottam ki a szobából és kétségbe esetten kerestem a wc-t. Nagy nehezen megtaláltam és kieresztettem a gyomrom tartalmát. Ami nem kellemes utóízt hagyott maga után. A számat rögtön kiöblítettem a vízzel és az arcomat is átmostam vele ami kicsit segített felidézni a dolgokat. Most vettem még csak észre, hogy egy hosszú póló volt rajtam. A fejem túlságosan fájt, hogy gondolkozzak, de csak nem maradhatok egy idegen házban.
Pár perccel később a konyhát is megtaláltam és valami gyógyszer után kutakodtam.
- Mit csinálsz? - mondta egy álmos hang a hátam mögül. Megfordultam és Justinnal találtam szembe magam aki egy száll alsógatyában állt előttem és fáradtam dörzsölni kezdte a szemeit. Lassan végignéztem az izmos testén, de mielőtt bármit is mondhattam volna kezdett minden elő jönni tegnapról. A bál az ablak betörés a sikolyok a félelmetes ember és, hogy ma megkel mentenem Hannát! A fejem még mindig zúgott, de a szívem százszor gyorsabban kezdett verni. Nem tudtam, hogy és mit tegyek, de senkinek sem mondhatom el... Ezer kérdésem lett volna Justinhoz, de mivel nincs időm ezért csak egyet tettem fel neki.
- Mi történt? - miközben beszéltem a végre megtalált gyógyszert nyeltem le egy kis víz kíséretében.
Egy nagyot sóhajtott és elkezdte elmesélni, hogy ájultan talált rám tegnap és a takarítónője öltöztetett át. Ez utóbbi megnyugtató volt. Valamennyire...
- Mi történt amíg egyedül hagytalak? - ráncolta össze a homlokát és egy lépéssel közelebb jött.
Pont ettől a kérdéstől féltem a legjobban, hiszen nem mondhattam el az igazat és, ha hazudok félek, hogy rá jön.
- É..én nem emlékszem. - kezdtem el dadogni.
- Mi? - vonta fel a szemöldökét és értettlen fejet vágott.
- Azt mondod nem emlékszel? - a végét már elnevette.
- Igen! - igyekeztem magabiztosnak lenni, de nem igazán jött be...
- És most tényleg azt várod, hogy higgyem is el, hogy nem tudod miért voltál eszméletlen?
- Tényleg nem t..tudom.
- Lilly! - emelte fel a hangját és szúrós szemmel nézett rám.
- Nekem most mennem kel kerültem ki és kisiettem az ajtón.
 
 Hallottam, ahogy elindul utánam, de nem szabadott megállnom a barátnőm élete függött ettől! Tudtam, ha utolér addig kérdezősködik amíg ki nem szedi valahogyan belőlem és akkor mindennek vége...
A szakadó esőben futni mezítláb egy száll pólóban nem a legkellemesebb és persze teljesen másnaposan fájó vállal "csak még jobb."
Azt hiszem már két utcányit is lefutottam amikor észre vettem egy ismerős kocsit. Gyorsan oda szaladtam és az ablakon kezdtem kopogni míg a barátnőm ijedten megugrott egyet majd kinyitotta az ajtót.
- Te mit...? És hogy...? Meg...
- Most nem ez a megfelelő pillanat kérlek indulj el utána elmesélek mindent. - mondtam olyan gyorsan és érthetően ahogyan csak bírtam. Meglepődve tapasztaltam ahogy a motor búgni kezdet és a kocsi elindult. Spenser egy szót sem szólt az út alatt amit furcsálltam is, de aztán eszembe jutott, hogy tegnap nagyon jól el volt Chadel és gondolom nem akarta, hogy rá kérdezzek ezért türtőztette ő is magát. A gondolata a telefonom rezgése rántott ki. Félve oldottam ki a zárat majd rá kattintottam az üzenetre. A sorok olvasása közben a  tenyerem is izzadni kezdett és a vér lüktetését a fülemben hallottam.
 ~ Ismeretlen feladó ~ "Hey, Shawty! Úgy tudom Bieber délután már nem lesz otthon úgyhogy ajánlom figyelmedbe, hogy ott keres pénzt! Ohh és azt hiszem a ti pincétekben is rejlik egy kevés. Na de siess mert az idő lassan lejár!"
A lábaim kicsit remegni kezdtek és a levegőt is élesen szívtam be, de tudtam, hogy most erősnek kell lennem.
- Jól vagy?
- Én i..igen, persze! Semmi gond! - vettem fel egy kamu mosolyt.
Ép, hogy elszöktem Justin elöl már mehetek is vissza... De, hogy hol találok ott pénzt és, hogy lopom el? Vagy vajon, hogy jutok be? - túl sok a megválaszolatlan kérdés és az még rá tesz a lapátra, hogy fogalmam sincs, mennyi az a bizonyos összeg.
- Huhu megérkeztünk! - integetett Spenser előttem.
- Am bocsi.. Okés és köszi!
- Szóval mi ez az egész? És miért is vagy Justin pólójában?
- Én...én, ahh ez túl bonyolult!
- Bonyolult? - kérdezett vissza...
- És veled és Chadel? - vágtam vissza. Reméltem, hogy megérti a célzást és nem kérdezősködik tovább.
- Ö...ö s...semmi... - motyogta.
- Oké.
- Hány óra? - kiáltottam fel. Teljesen kiment a fejemből.
- Három óra...
- Három? Úristen! - lihegtem.
Tudtam, hogy lassan lejár az időm, így Spensertől kellett kérnem.
- Umm... Spenser... - suttogtam.
- Igen?
- Tudnál nekem most kölcsön adni néhány ruhát? - kérdeztem szégyellve hiszen ez legalább a századik alkalom volt.
- Rendben... - sóhajtott.
Ismét meglepet a könnyed válasza, de már nem volt ezen időm agyalni.
**
A gyors átöltözés és megtörölközés után rögtön elindultam haza. Ismét futni kezdtem és lihegve beestem az ajtón. Azonnal a pincéhez szaladtam és kezdtem keresni valami rejtek helyet, de semmit sem találtam. Majd észre vettem a családi képet a falon. Először nem értettem miért lehet ott, de túlságosan is érthetetlen volt így mögé néztem. A sejtésem bevált és egy fekete dobozz volt benne amin egy lakat volt. De nem tudtam merre lehet a hozzá való kulcs. Kétségbeesetten körbe és körbe jártam, majd eszembe jutott valami és felszaladtam apáék szobájába. Rögtön elkezdtem tapogatózni apa egyik kedvenc könyve alatt és meg is találtam amit kerestem. A kulcsot!
Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat és már csak azért imádkoztam, hogy beleilljen a lyukba. A kulcsot azonnal belehelyeztem és nagy levegőt véve elfordítottam. Örömömre az ki is nyílt és pénz volt benne. Gondolkodás nélkül felvettem a kulcsot vissza tettem a helyére és leszaladtam a pincébe. A dobozt is a helyére raktam és egy ott lévő kis táskába beledobáltam a pénzt majd ismét szaladni kezdtem. A busz épen akkor gurult be én pedig gyorsan leültem egy szabad helyre. A szívem ezerrel dobogott, de igyekeztem lenyugodni. Viszont fogalmam se volt, hogy jutok be Justinhoz.
A telefonom ismét rezegni kezdet majd a feloldás után az "új üzenete érkezett" írásra kattintottam.
"Én a helyedben sietnék! Ketyeg az óra shawty!"
Az üzenettől csak még idegesebb lettem és úgy éreztem már nem bírom ezt sokáig. Azt hiszem jó helyen szállhattam le mert a sofőr azt mondta, hogy ez a legközelebbi hely ahhoz az utcához. Mondanom sem  kell, hogy ismét szaladnom kellet. Az eső szakadatlanul esett, de nem volt időm kinyitni az esernyőmet amit Spens adott.
**
Végre megérkeztem a házához. Lihegve tekintettem körbe, de szerencsére nem volt otthon. Ismét egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat majd gondolkozni kezdte. Emlékszem, hogy valamit beszélt nekem a lakáskulcsáról amikor részeg volt, de mivel én is az  voltam nem igazán rémlett.
- Áhh megvan! - kiáltottam fel majd az ajtó felső gerendájához ugráltam és nagy nehezen leszedtem onnan. A kezem remegni kezdett és még idegesebb lettem pedig azt hittem ez már nem lehetséges. A kulcsot a zárba téve elfordítottam és a kilincset lenyomtam. Az ajtó nyikorgó hanggal ki is nyílt majd rögtön be is csuktam magam mögött. Egyből Juss szobájába futottam és mindent átkutattam, de nem találtam semmit. Idegesen túrtam a hajamba és megint átnéztem mindent...
Vagy mégsem?
A földre vetettem magam és az ágya alatt találtam egy csapóajtót amin szintén szőnyeg volt. Minden erőmet összeszedve elkezdtem tolni az ágyat. A harmadik próbálkozásra végre kicsit arrébb mozdult, de ez pont elég volt nekem, hogy benyúljak a titkos helyre. Elértem mappákat is, de bármennyire kíváncsi voltam nem volt erre időm. Nyöszörögve próbáltam beljebb nyúlni és turkáltam a helyen. Végre egy köteg pénz került a kezembe és azt belehelyeztem a táskámba. Az ágyat visszahúztam és gyorsan lefutottam a lépcsőn és abban a pillanatban kitáródott az ajtó és Justinal találtam szemben magam.
 
 De tudtam, ha elkezd beszélni sosem szabadulok el. Így muszáj volt rögtönöznöm. Kifújtam az eddig benntartott levegőt és felé siettem.
- Te mit...? - mielőtt befejezhette volna megcsókoltam ő pedig a karjait szorosan a derekam köré fonta. Az ép karomat felvezettem a hajáig amibe rögtön beletúrtam ami egy apró sóhajt váltott ki belőle.

Köszi az a pipákat, komikat ! <3