15. rész "- N..nem halhatsz meg!"

 (Mozgó képek)
 zene: https://www.youtube.com/watch?v=eflMfEezvSw
"Az ép karomat felvezettem a hajáig amibe rögtön beletúrtam ami egy apró sóhajt váltott ki belőle."

Elértünk a falhoz és a hátam teljesen a falnak simult. Justin még közelebb került pedig már azt hittem ez lehetetlen.
 
A kezét felvezette a combomon majd kicsit megemelte én pedig a csípője kőré fontam a lábaim.
 
 Próbáltam valamit ki eszelni, hogy, hogy is tudnék elmenekülni vagy, hogyan magyarázzam ezt meg, de egyszerűen nem ment. Nem tudtam koncentrálni, csak Justinra.
Az illata annyira bódító volt egyszerűen nem tudtam, hogy mit tegyek. Lassan át tért a nyakamra így levegőhöz jutottam. Lihegve próbáltam valamit kieszelni, de sehogy se jött össze, de tudtam, hogy mindjárt lejár az időm. Basszus!
Majd eszembe jutott valami.
Egy kicsit eltoltam magamtól, de mielőtt bármit is mondhatott volna a pólója szegélyénél fogva lerántottam róla az anyagot majd magamról is. Ismét a számat találta meg majd megindult a lenti szobába. Lassan leeresztett az ágyra, de a csókunkat még mindig nem szakította meg. Imádkoztam, hogy sikerüljön a tervem, mert ez volt az egyetlen lehetőségem, de túlságosan is nehéz volt koncentrálni. Ahogy a kezét végig vezette az oldalamon a testem megremegett és egy apró nyögés hagyta el a számat.
'Lena most nem lehetsz gyenge! Gyerünk! Koncentrálj!' - mondtam magamban.
Sikerült Justin fölé kerülnöm így sikeresen megtudom valósítani a tervemet. Sajnáltam, de nem tehetek mást.
  Ajkaimmal apró puszikkal leptem el a nyakát majd megszívtam a vékony bőrt ismét egy nyögés hagyta el a száját.
 
Itt az idő!zene: https://www.youtube.com/watch?v=smSSSs46rng
  Amíg az apró extázisban volt gyorsan megfogtam a porcelán lámpát és a fejéhez vágtam ő pedig rögtön elájult. A szívem szinte össze facsarodott olyan lelki ismeret furdalásom volt, de nem tehettem mást. Szerencsémre a feje csak alig vérzett, így nem lehet nagyobb baja. De imádkoztam, hogy ne is legyen.
Gyorsan lemásztam róla majd kifutottam a szobából és felkaptam a pólómat és a pénzel teli táskámat.
Az ajtót sóhajtva csuktam be és remélve, hogy Justin nem ébred fel addig amíg meg nem mentem Hannát.
A lábaimat gyorsan szedve futásnak eredtem. Azt hiszem a szívem még sosem vert ilyen gyorsan. Már sötétség honolt mindenhol és a hideg szél is csípte az arcomat, de nem érdekelt! Csak arra tudtam gondolni, hogy a barátnőm, hogy van és hogy , hogy lehettem ilyen hülye, hogy nem jöttem rá erre az egészre. Haragudtam rá az igaz, de akkor is figyelnem kellet volna rá. Mindenért én vagyok a hibás csak remélni tudom, hogy semmi baja sincs, mert, ha igen akkor azt sosem bocsájtom meg magamnak!
Végre elértem az erdőbe, de még itt sem volt megállás csak egy percre! Újra elindultam, de már csak gyorsan mentem, mert a sötéttől semmit sem láttam. Párperc után rá jöttem, hogy így semmire sem megyek ezért a táskámba kezdtem el kutakodni a telefonom után.
- Bassza meg! - sziszegtem.
A telefon kieshetett Justinnál. Nem hiszem el, hogy nem tudtam jobban oda figyelni. Már nincs időm gondolkozni futnom kell! Megindultam egyenesen és a futás közben körbe néztem mindig, hogy látok-e valami jelet, de semmi.
A könnyeim már hullani kezdtek, de nem adhattam fel. A lábamat már össze vissza vagdosták az ágak és a tüskék, de nem érdekelt most csak Hannah számított.
  Muszáj volt megállnom, mert már egyszerűen nem kaptam levegőt sem a sírástól sem a futástól, de sehol sem találom őt.zene:

https://www.youtube.com/watch?v=saoOByAFy90

'Gondolkozz Lena hol lehet!?' 'Gondolkozz!'
Próbált vissza idézni az üzenetet, de a vérem már a fülemben dobogott és szédültem is, de muszáj volt koncentrálnom.
"Tudni fogod hova kell majd jönnöd." - sikerült vissza emlékeznem. Csak egyetlen egy helyet tudok és, ha ez a sejtésem nem jön be akkor vége van mindennek. Ismét rohanni kezdtem amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam és szaladtam amíg nedvességet nem éreztem a cipőmön keresztül.
- Ez az, a tó! - lihegtem.
- Hmmmm ügyes! - szólalt meg egy mély hang mögülem.
Amilyen gyorsan csak tudtam megfordultam és egy férfi alakot fedeztem fel a sötétben.
- H..hol van Hannan? - nyöszörögtem.
- Hmm hmm. Csak nem tudni akarja a kis shawty? - nevetett.
A levegőt élesen szívtam be és próbáltam keménynek tűnni, de a könnyeim nehezen segítettek megformázni ezt a képzetet.
- Azt kérdeztem hol van? - emeltem feljebb a hangom, de még mindig túl kétségbe esetnek hangzott.
- Csak nem ő? - húzott fel valakit a földről. Egy lámpa segítségével rávilágított az arcára én pedig azonnal felkiáltottam.
- Hannah! A sírástól elcsuklót a  hangom és alig volt érthető ez az egy szó is.
 
- Lena itt vagy? Merre vagy basszus? - egy hang zengte be az egész erdőt.
Nem nem nem! Ez nem lehet igaz csak őt ne és ne most! Istenem kérlek!
- Ohh csak nem bevontad a barátocskádat is? - nevetett ismét az alak.
- É..én nem! Nem! Esküszöm! - ordítottam.
A távoli léptek egyre közelebbről jöttek majd a lámpa apró fényének segítségével arc is párosult hozzá.
  Előbb engem pillantott meg majd a maszkost. Rögtön a hátsó zsebéhez nyúlt, de már késő volt...
- NEEEEE!!!! - sikítottam fel ahogy a lövés hangja átszelte a levegőt és Justin a földre került.
 
Azonnal oda rohantam Justinhoz és sírva mértem fel a sebét.
- Ny..nyugi cs..csak a vállam az. - próbált erősködni.
Egyszerűn nem tudtam felfogni mi történt csak sírtam miközben szorítottam Justin sebét és minden vissza játszódott bennem. Ahogy találkoztunk, ahogy megmentett, hogy ne zuhanjak a földre. Amikor odaadta a ruháit és mikor megengedte, hogy nála legyek, az erdőben lévő éjszaka és a bál.
Már zokogtam és nem tudtam mit tegyek.
- N..nem halhatsz meg! - ordítottam.
- Nana Shawty ne feledkezz meg a barátnődről sem! De tudod mit? Kapsz egy esélyt! Nagyon egyszerű lesz a dolgod csak annyi, hogy....
- Válassz!

Szóval a suli miatt nem tudom újra kezdeni szóval folytatom :) Remélem tetszett! Köszönöm a +1 rendszeres olvasót! és aki komizott vagy szavazott :)  <3