12. rész Zűrzavar a lelkemben...

Szóval először is nagyon szépen köszönöm Hope-nak,hogy megosztotta a blogomat ! <3 Hope blogja kukkantsatok be ! http://blackrosejustin.blogspot.hu/
A második pedig, hogy köszönöm a sok pipát a visszajelzéseket és a féliratkozókat. Remélem mindig Ilyen aktívak lesztek! <3 Már bárki tudd kommentelni a névtelenek is!! és nincs kód !
Kezdtem egy másik blogot is, ha van kedvetek kukkantsatok be :)  http://luke-hemmings-flame-and-fire.blogspot.hu/. NEKTEK KIJELZI  A FÖNTI ZENÉKET?             Elnézést a hibákért!


Reggel a telefonom rezgésére ébredtem. Sajnos ma is be kell mennünk hiába, lesz a bál. Szerencsére már mindent elintéztem a báli teendőkkel kapcsolatban így egy részem megnyugodott, de a másik... Kíváncsi leszek, mi történik a bálon. Úgy tűnik kötelező lesz táncolnom Justinnal mivel ugyebár ő lesz a párom. Őszintén kicsit örültem neki, mert láthatom Elison és a többi pom-pom lány féltékeny és szúrós tekintetét, de egyben ideges is voltam, mert nem tudtam mit várhatok...
Lassan kikuszálódtam az ágyból majd elindultam a szekrényem felé és kiválasztottam egy egyszerű szettet. Igazából nem nagyon szoktam így öltözni, de olyan jó idő van, úgyhogy miért is ne?

Gyorsan megmosakodtam és fogat mostam majd felraktam egy kis szempillaspirált. A hajamat kifésültem és kiengedve hagytam. Felkaptam a szettem és a táskámat a vállamra vettem. Ismét csak egyedül voltam otthon, úgyhogy én zártam az ajtót. Beraktam a fülesem, amiben a kedvenc dalom ment a Black Widow. Pont a szám végére be is értem. Na jó mondjuk úgy, hogy az ötödik meghallgatás végére.
Amikor beértem a szemem automatikusan Spensert kereste. Hannat azóta a nap óta egyszer sem láttam. Hívtam és üzentem neki, de semmi. Spensert megpillantva oda szaladtam majd hatalmas ölelésbe fogtam amit viszonzott is. Amíg felsétáltunk a terembe egész végig a bálról beszélt, meg hogy ő mibe lesz. Egy idő után elég unalmassá vált így úgy döntöttem átmegyek a másik osztályhoz és köszönök Lukenak mivel őt abba az osztályba helyezték.
A terem elé érve elég furcsa pillantásokkal illetek, de megértem, hiszen én nem ide járok. Amikor Luke észrevett rám mosolygott majd még valamit súgót a haverjainak és elindult felém.
- Szia! Hát te? - köszöntött egy öleléssel.
- Szia! - viszonoztam ölelését.
- Hát gondoltam átnézek.
- Ahhh te csak úgy nem szoktál ”átnézni”sőt eddig nem is tetted inkább én mentem át.
- Szóval? - tette keresztbe a kezét a mellkasán és az ajtónak dőlt így a lábai is keresztbe voltak és egy önelégült mosoly virított az arcán.
- Na jó.... - nevettem, hiszen tudtam totál igaza van.
- Spenser halálba kerget a folyamatos magyarázásával.. Bál így bál úgy... - sóhajtottam.
- Ohh így már értem. - nevetett.
- És te kivel mész?
- Még nem tudom talán Tinával.
- Ohh értem.. - suttogtam. Nem azért mert féltékeny vagyok csak Luke jobbat érdemel. Bár ez csak egy bál.
Tina az a tipikus pom-pom csaj.. Elison egyik csatlósa. Hányok tőlük.
- De ugye a közös tánc még áll? - vonta össze szemöldökét.
- Umm persze. - mosolyogtam.
- De most mennem kel mivel mindjárt becsöngetnek.
Gyorsan megöleltem és már indultam is.
- Nagyon sexy ez a szett! - Ordított utánam, aminek köszönhetően a folyóson lévők rám kapták a fejüket. Nem is kell mondanom milyen kínos volt.
- Luke! - tátogtam Lukenak és egy kicsit szúrós szemmel néztem rá, de aztán én is nevettem rajta.
Kuncogva léptem be a terembe.
Ahol körbe is néztem bár minden a megszokott volt. Derek a focicsapattal volt, de rám se hederített. Annyiszor kértem tőle bocsánatot és próbáltam is beszélni vele, de semmi. Komolyan úgy viselkedik, mint egy öt éves és ez annyira idegesítő. Nem is fogok foglalkozni vele majd csak rájön mit veszít... Justin is szintén ott volt bár a csajok teljesen körül vették szokásosan. Nem is értem mért engem hívott a bálba... Ott van egy csomó talpnyalója, de mindegy is. Spenser azt hiszem Chad-el beszélgetett. Egy kicsit furcsálltam, de aranyosak lehetnének együtt bár Chad elég buta, de azon kívül jó fej. Egymás ellentétei hiszen Spenser a nagyon okos, de nem igazán laza csaj míg Chad nem az a nagyon okos típus, de laza. Talán segíthetnének egymásnak.
Lassan a helyemre ültem és elő vettem a matek füzetem. Sajnos megint a "kedvenc" órám jön.
**
- Ezt is végig szenvedtük! - jött oda hozzám Spenser a szünetben.
- De megint ugyanaz jön.
- Hát igen. - sóhajtottam.
- Baj van?
- Nem csak... - haraptam el a mondat végét.
- Csak kettes lett a dogám és semmit sem értek az anyagból. - sóhajtottam ismét.
- Én szívesen segítenék, de nincs nagyon rá időm. - mondta szomorúan.
- Tudom-tudom, de már ez is kedves tőled. De amúgy is mondta a tanár, hogy nem lesz ez így jó, úgyhogy kijelöl valakit, hogy segítsen.
- Ohh értem. - bólintott.
A beszélgetésünket az osztályfőnök rikácsoló hangja zavarta meg.
- Azt hittem matek lesz. - suttogtam Spensernek.
- Én is - mosolygott.
- Üdv kedves diákok! Tudtommal most matek órátok lenne, de mivel beteg a tanár engem küldtek be helyettesíteni, ami igazából jól is jött. Szóval ugye tudjátok, a mai bál hétkor kezdődik, de örülnék, ha negyed órával előbb ide jönnétek. A másik dolog, amiről beszélni szeretnék, hogy az udvar ki lett díszítve így szőnyegek is ki lesznek helyezve, amire kérem, ne menjenek rá cipővel különbem rossz vége lesz! -
Mindenki kuncogni kezdett az arc kifejezésén, de aztán folytatta.
- És egy jó hírem is van, hétfőn indulunk egy kirándulásra, ami várhatóan 3 esetleg 4 naposra húzódik el. - mielőtt folytatni tudta volna mindenki sikításba és éljenzésbe kezdett.
- Csöndet-csöndet!! - próbált túl ordítani minket. Amikor elhalkult a csapat folytatta.
- Egy elég hideg kiránduláson veszünk részt mivel az Alpokba a hegyekhez megyünk. Úgyhogy igyekezettek meleg ruhákat hozni. Az osztály nem igazán örült a kiránduló helyünknek és ezt ki is mutatták. Személy szerint én sem igazán örültem neki, de legalább nem kell a suliban dekkolni.
A hátra lévő időben az ofő megengedte, hogy "halkan" beszélgessünk. Persze Spenser teljesen kiakadt a kirándulás miatt így hallgathattam egész végig, hogy ő így, hogy fog leérettségizni, ha kihagy  három nap tanulási lehetőséget. Annyira idegesítő volt...
Elő vettem a táskámból a fülhallgatómat, amit a telefonomhoz csatlakoztattam és elindítottam Taylor Swiftől a Shake it off-ot. Legalább legyen valami, ami jókedvre derít.
Majd a padra tettem a fejem és pihentem. Párperc múlva éreztem, hogy lassan lecsukódnak a szemeim.
Éreztem, hogy valaki cirógatja a hátam, amire kicsit felmordultam és hallottam, ahogy az illető felnevet.
- Héy cica, ébresztő!
- Hagyjál anya álmos vagyok. - nyöszörögtem.
- Anya? - kérdezte nevetve.
Rögtön kipattantak a szemeim és hiper sebességgel felültem. - Aucs! - szitkozódtam magamban.
Persze, hogy Justin ült előttem én meg full vörös lettem. És az egész osztály rajtam nevetett. Próbáltam összehúzni magam, de nem igazán sikerült. Magamban átkoztam Spensert, hogy- hogy tehette ezt. De gondolom azért nem keltett fel, mert nem hallgattam végig.
Idegesen a hajamba túrtam és sóhajtottam egyet. Justin még mindig önelégülten mosolygott, amitől nekem muszáj volt mocorognom a székemen. Olyan kellemetlen volt az egész, inkább úgy döntöttem ismét átmegyek Lukehoz.
- Hova mész? - kérdezte miközben én felálltam
- Nem a te dolgod. - ripakodtam rá. Pedig igazából most semmit se tett. Mielőtt bármit is mondhatott volna kiviharoztam a teremből.
- Megint te? - kérdezte nevetve.
- Valami olyasmi. - nevettem görcsösen.
- Ohh szóval ide igyekeztél? - mondta egy lenéző hang.
Egyből a hang irányába fordultam.
- Nem mindegy neked hol vagyok? Amúgy is minek jössz utánam?
Ismét felnevetett.
- Nem utánad jöttem ismétlem, csak szeretnéd!
- Akkor minek is vagy itt? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- A haverjaimhoz jöttem ha ennyire érdekel. - ismét kaján mosoly.
- Nem érdekel. - morogtam az orrom alatt.
Ennek komolyan mindenhol van haverja? Nagyon idegesítő. Lukeba direkt beleütközve ment be a termükbe.
- Gyerekes! - sziszegtem.
- Ohh szóval emiatt jöttél, most már értem.. - mondta még mindig mosolyogva.
Pár percig még beszélgettünk, de Justin tekintetét mindig magamon éreztem ami eléggé zavart. Elköszöntem Luketól ismét egy öleléssel majd vissza mentem a termembe.
Spenserrel letisztáztuk a helyzetet és utólag jót nevettünk rajta.
A többi óra is hamar lecsenget és így indulhattam haza.
Haza érve ledobtam a táskám majd gyorsan lezuhanyoztam. Elő vettem a laptopomat és úgy döntöttem megnézek egy filmet. Azzal legalább gyorsan eltelik az idő. A Kavarásra esett a választásom. Sokan mondták, hogy nagyon jó, de sose volt időm megnézni.
**
Végig nevettem az egészet. Tényleg olyan jó, mint azt mondták. Az órára nézve fél öt volt így neki kezdtem a készülődésnek. Ismét lefürödtem mivel eléggé pop-corn szagom volt miután ezzel végeztem leültem a sminkes asztalomhoz és elkészítettem az ideális sminket.

A hajamat is behullámosítottam. Felvettem a tegnap kiválasztott "befutó" ruhát majd az ékszereimet. Egy kis parfümöt hintettem magamra majd megnéztem a végeredményt a tükörben.

- Nem is rossz! - mondtam magamnak. Pont ebben a pillanatban csöngettek, amitől a szívem egy óriásit dobbant. A hasam is kicsit bizseregni kezdett.
Izgulni kezdtem!
Lelépkedtem a lépcsőn majd felvettem a magassarkúm és felkaptam a kis retikülömet. Remegve fogtam meg a kilincset majd egy nagy levegőt véve lenyomtam azt. Az ajtót kinyitottam és ott állt előttem ő!
Haja kicsit hátrébb zselézve volt, mint általában szokott lenni. Egy fekete öltönyt viselt és egy kis vörös anyag logót ki a zsebéből. Nagyon elegáns volt.

Láttam ahogy ő is végig vezette rajtam a tekintetét és a szája egy pillanatra tátva maradt. Amitől valamiért éreztem, hogy melegség töltötte el az arcom. Nem mondott semmit csak vissza sétált és kinyitotta  nekem az ajtót majd beültem.  A vezető üléshez sétálva ő is beült. És  elindultunk. Igazából nagyon hamar óda értünk, de pont időben. A kapunál állva kezét kijjebb helyezte, hogy bele karoljak amit meg is tettem. Nem néztem volna ki belőle… Mielőtt még beindultunk volna az álarcokat felhelyeztük és indultunk.
Beérve mindenki ránk kapta a tekintetét és tátott szájjal figyelt minket.
- Megérkezett az utolsó pár is. - mondta egy ismeretlen hang a mikrofonba és elindult a zene.
 (7. szám a lejátszási listán. Ed sheeran-I see fire)
 A mi osztályunk tánca következet. Elengedtem Justin kezét majd elé álltam. Az egyik karját a csípőmre helyezte a mákat pedig összekulcsolta az enyémmel. Az én apró kezem elveszett az övéiben. Ahogy a bőrünk összeért megremegtem és éreztem a hasamban a bizsergést. Rögtön táncolni kezdtünk. Nagyon jól táncolt. Előre és hátra léptem és ő is ezt tette csak ellenkezőleg. Majd megforgatott. Amikor ujjai ismét derekamat érintették beleremegtem. Amin persze ő jót mosolygott. Biztos megszokta, hogy minden lány így reagál rá, de velem nem fog játszani. Bárcsak olyan könnyű lenne azt tenni, amit kimondtuk, de olykor az ellenkezője történik.
 A párcsere következik. Egy forgás kíséretében egy másik emberhez kerülsz. Izgultam, hogy vajon ki lesz az. Lassan forogtam majd két kéz fogta meg a derekam és az én kezeim a vállaira estek.
- Luke! - mosolyogtam.
- Szia. - mosolygott ő is.
- Jól nézel ki. - suttogtam egy forgás közben.
- Te meg gyönyörű! - mondta. Majd ismét egy forgás és vissza kerültem Justinhoz. A fogása szorosabbá vált, de nem kellemetlenebbé. Mindkét keze a csípőmön volt a karjaim pedig a nyaka körül fonódtak össze. A zene lassabbra váltott ami meghitté tette az egészet. Közelebb húzott magához én pedig a fejemet a mellkasára helyeztem. A szemeimet lecsuktam és hallgattam a szíve dobogását. Egyszerűen megbabonáz és én semmit nem tehetek ellene.
- Bárcsak mindig ilyen lennél...
- suttogtam halkan. Titkon reméltem, hogy meghallja, de jobb ha nem. És így is lett.
Amikor véget ért a zene fejemet fel emeltem a mellkasából és szemeibe néztem. Majd elindult az utolsó zene a gyors. Megragadta a kezem és a csípőm és ő vezettet. Lassan hátra döntött majd a szemeimbe nézet és kaján vigyorra húzta a száját majd felrántott, de olyan gyorsan, hogy s hirtelen jött lendülettől az orrunk is össze ért és ajkaink súrolták egymást. Majd folytattuk a táncot. A szívem még mindig a torkomban dobogott, de kezdtem megszokni. Lassan a zene is véget ért és mindenki beállt a betanult sorba majd meghajoltunk. Most már akárki beállhatott táncolni. Mindenki szétszéledt mintha az előbbi dolog meg se történt volna. Spensert kerestem éppen, amikor Derekbe ütköztem.
- Sajnálom.  
- Semmi gond.
Végre hozzám szólt. Talán most ha megpróbálnék vele beszélni..
Büszkeségemet feladva kértem tőle bocsánatot amit meglepő módon elfogadott és ő is bocsánatot kért majd átöleltük egymást.
- Na végre, hogy megvagy kopogtatott valaki a vállamon. Megfordultam és a barátnőmmel találtam szembe magam.
- Waoh!!! Gyönyörű vagy!
- Igen! - értett vele egyet Derek.
- Köszi srácok.
Elköszöntem Derektől és mentem Spenser után. Míg elértünk az ennivalókhoz sokan oda jöttek dicsérni, hogy milyen jól nézek ki. Elégé fura volt, de hát nem panaszkodtam. Amikor balra fordultam észre vettem, a bulis ruhába átöltözött Elisont ahogy ott rázza magát Justinnak.
- Undorító! - fintorogtam.
- Mi? - kérdezte Spen.
A fejemmel oda biccentettem.
- Öltözzünk át mi is! - vetette fel az öltetett.
- Az a baj, hogy én nem hoztam semmilyen ruhát. - vallottam be kinosan.
- Nem gáz! Nálam van kettő. Egyiket felveheted.
- Ummm rendben. - egyeztem bele, hiszen nem volt jobb ötletem.
- E..ez túl rövid! - tiltakoztam a ruha ellen.
- Dehogyis tökéletes!
- D..de...
- Semmi de! Ez vagy a báli ruha választhatsz.
Egy sóhaj közepette bólintottam ezzel megadva magam.

Miután vissza értünk egyből belevetettünk magunkat a most már bulizó tömegbe. (2. MIley Cyrus-someone else)
Éreztem, ahogy két kar átkarolja a derekam majd megfordultam.
- Na jöhet az ígért tánc?
- persze! - nevettem együtt Luke-al. Nagyon jól éreztem magam, de egy idő után elfáradtam.
- Megyek iszom valamit.
- Okés.
  Gondolom a fiuk becsempésztek valamit inni. Mindig így szokták.
Az ital osztogatótól halkan megkérdeztem melyikbe van egy kis "lötty" és rögtön a kezembe nyomta. Ez volt a kulcs szó, ha inni akartunk egy kis alkoholt. Ismét két kart éreztem a derekam körül.
- Mondtam sietek. - motyogtam, de még nem fordultam hátra.
- Hova sietsz cica? - hallottam meg egy búgó hangot és rögtön megfordultam.
- Na mi van meguntad Elisont? - kérdeztem egy lenéző nevetés kíséretében.
- Ja. - vont vállat. Éreztem az alkoholt a leheletében.
- Szerintem keres mást akivel játszhatsz vagy meny vissza a ribancodhoz! - toltam el magamtól
- Ott vagyok! - tárta szét a karját és nevetni kezdett.
  Próbáltam felfogni mit mond, de nem akartam. Abban a percben annyira gyűlöltem, mint még soha senkit. A kezemet megemeltem és amilyen erősen csak tudtam arcára csaptam. Ő pedig abba az irányba elhajolt. - Szemét! - sziszegtem majd kiszaladtam az udvarra. A cipőmet ledobtam majd a szőnyeg közepéhez sétáltam leültem és felhúztam a térdem az állam alá. Csak előre meredtem. Éreztem ahogy szemem égni kezd. Tudtam, hogy ez mit jelent, de nem fogok utat engedni neki. Észre vettem, hogy a kosárpalánk mellet van egy karton sör. Gondolom az elsősök ide próbálták rejteni. – Amatőrök! -  nevettem el magam. Megfogtam két darabot majd vissza ültem az előző helyzetembe. Kinyitottam a dobozt majd elkezdtem inni miután megittam jött a következő majd a harmadik a negyedik és így tovább.

 ( 10. a listán. Ellie Goulding-Breathing Heart)
Ép indultam volna vissza amikor megláttam egy alakot közeledni.
- Mit keresel itt? Takarodj innen! - ordítottam rá.
- Részeg vagy? - jött egyre közelebb.
- Menny már innen! - ordítottam tovább bár a bent a zenétől semmit se hallottak. Tudtam vissza úgysem tudtam volna mert lefogott volna és magyarázott volna nekem én pedig egyáltalán nem voltam kíváncsi a pofájára. Inkább vissza sétáltam középre és a már az ott lévő kartonból kivettem még egy sört és elkezdtem inni. Éreztem, hogy valaki mögém ül és átkarolja a derekam majd a fejét a vállamra helyezi.
- Eressz már el! - próbáltam leszedni magamról Justin kezeit, de sehogy se ment, így inkább feladtam és ittam tovább. - Minek vagy itt ? - persze nem válaszolt.
- Mért ribancoztál le? - még magamat is megleptem a kérdéssel nem csak Justint.
- Minek voltál annyit Lukeal?
- Ez most komoly? - nevetem fel kínosan.
- Azért mert Lukeal voltam? Jézus! - sóhajtottam.
- Talán mert ő legalább azt mondta, hogy gyönyörű vagyok. - mondtam valamit gyorsan.
- Minek mondjam ha úgy is tudod? - nevetett fel. Ezt most bóknak vegyem vajon, vagy mi ? Bár tőle mit várok?!
Párperc múlva csend állt be közénk, majd ismét megszólalt.
**
- Tudod… nem ismersz nem lehetek olyan ,sőt egyáltalán nem vagyok olyan! - suttogta a fülembe.
- Milyen? - fordultam oldalra. És így pont egymás szemébe néztünk.
- Olyan amilyen szeretnéd, hogy mindig legyek. - suttogta ajkamba.
Szóval még is hallotta….
  Próbáltam visszafordulni, de megragadta államat és vissza fordított.
- Nem érdekel!
- Igazán? - a kaján mosoly ismét megjelent.
Már csak annyit vettem észre, hogy ajkai az enyémre tapadnak, és forró csókban forrunk össze.