8. Maybe happy end ?

Most előnyben vannak a feliratkozok mert a rész előbb lett kitéve mint ahogy a facebook csoportokban lesz. Jó olvasást! :D

Ő is és én is tudtuk, hogy nem kell megszólalnunk. Tudom, hogy milyen bunkó, de most hálás voltam neki, hogy itt volt mellettem. Nagyon sok megválaszolatlan kérdés volt, főleg ez a lövöldözés, de most csak a nyugtató Justin illatra tudtam koncentrálni. Lassan a fülem mögé helyezte az egyik kilógó hajtincsem és beszélni kezdett, de én még mindig a mellkasán hevertem.
- Ugye tudod, hogy amit imént láttál arról senkinek sem szólhatsz egy szót sem? Felemeltem a fejem és a szemeibe néztem ami elkábított. - Igen! - feleltem határozottan amire csak elmosolyodott. Lassan vissza helyeztem a fejem a mellkasára. Nem tudom miért gondolom ezt, de úgy érzem tartozom neki.
- Am indulnom kell. - mondta keményen. Lassan kimásztam a karjai közül és rá néztem.
De ő csak a telefonján pötyögött.
- Justin.
-Hmmm? - vetette rám a tekintetét. Én pedig szorosan átöleltem. Majd lassan eltoltam magamtól.
- Ezt miért kaptam? - kérdezte egy perverz mosoly kíséretében. Amire nekem felszökött a vér az arcomba és a hasam bizseregni kezdet. Nem tudom hogyan váltja ezt ki belőlem egy mosollyal, de elég ijesztő.
- Hát... - kezdtem egy sóhajjal.
- Nagyon sajnálom, hogy megütöttelek... - és a fejemet lehajtottam.
Lassan felemelte a fejem az államnál fogva és a szemembe nézett.
- Azt jól teszed, cica! - és a szemei csillogni kezdtek. Összerezzentem a  pillantására.
- De tényleg indulnom kell - mondta monoton hangon és felállt majd elindult a kocsija felé. Én is felkeltem a földről majd utána indultam.
- Amm, Justin.. Kérdezhetek valamit ? - eléggé szégyelltem ,meg szánalmasnak is éreztem magam, de semmi kedvem sem volt haza menni.
- Mond. - a szavak elhagyták a száját, de a tekintetét nem emelte fel a telefonjából.
- Fhuu... - megint sóhajtottam.
- Szoval ma este nem aludhatnék nálad?
- Mármint nem egy szobában meg ilyenek... Am.. Sőt nekem jó a földön is meg ilyesmi... Tényleg nem zava...
- Oké, gyere csak hagyd abba ezt az idétlen magyarázkodást nevetett ki. Én csak bólintottam majd beültem az anyósülésre.
" Takarítsátok el ! " - mondta Justin a telefonba. Gondolom a holttestre gondolt. Most jutott eszembe, hogy valakit megölt hidegvérrel a gondolatra össze rezzentem. Amit ő is észre vett.
- Nyugi, jó okom volt rá! - mondta nevetve mintha ez a világ legegyszerűbb dolga lenne. Én csak bolondítottam, de nem túl magabiztosan. Amíg vezetett én kibámultam az ablakon és gondolkoztam. Talán nem is tudtam pontosan, hogy mit keresek itt, de ezt nem tudnom kellet hanem éreznem.
- Hé baby, kiszállás.
- Ohh, bocs. - mondtam majd kiszálltam.
- Aszta! - ámuldoztam amíg felmértem a helyet. Káprázatos volt. Óriási volt akár a filmekben legalább tíz szoba lehetett benne és biztos voltam abban is, hogy medence is van a hátsó kertben.
- Ennyire azért nem nagy szám. - mondta kicsit flegmán, de kuncogva.
Én csak a szememet forgattam majd elindultam utána. Gyorsan körbe vezetett úgyhogy csak épp megtudtam jegyezni a fontos helyeket kezdve a WC-vel na meg persze a fürdővel.
- Ez lesz a szobád.
- Köszi! Csak rám emelte telójáról a tekintetét majd elindult az ajtó felé.
- Mindjárt vissza jövök mondta  megnyugtatóan.
Én csak bólintottam majd kiment.
Legalább volt időm szemügyre venni a szobát. A falak mind fehérek voltak. Az ágy pedig szó szerint óriási. Legalább négyen elfértek volna rajta. Egy hatalmas plazma tévé is megtalálható volt a helyiségben. Felfedeztem egy erkélyt is aminek az átlátszó üvegét nagyon nagy barna függönyök takarták. Nagy nehezen sikerült széthúznom őket. Kinyitottam az ajtót és rögtön megcsapott a hűvös, de kellemes szellő kisétáltam az elejébe megfogtam a kapaszkodott majd a holdat figyeltem utána pedig becsutam a szemem és mély lélegzeteket vettem. Ekkor egy kicsit nedves puha érzést éreztem a nyakamon.
- Gyere cica - suttogta majd megindult a szobába.
- Hoztam néhány cuccot mutatott a ruháira.
- Ammn köszi! - mondtam kicsit kínosan.
- Te mindent megköszönsz?
- Hát igen. Engem így neveltek a szüleim! - mondtam büszkén.
- Ja a szüleid... - elég furán mondta, nem is tudom megfogalmazni.
Majd kisétált a szobából.
Lassan elterültem az ágyon majd gondolkodásba kezdtem. Túl sok minden történt velem ebben az egy hétben. Nem is tudtam mi volt eddig a legijesztőbb vagy elképesztőbb dolog. Inkább elterelem erről a gondolataimat. Hála istennek holnap a két első órám lyukas lesz ezért 10.30-ra kell bemennem az iskolába. Úgy döntöttem, hogy megkeresem a fürdőt és megmosakszom.
Felkaptam a Justintól kapott ruhákat és kiléptem a folyósora. Szerencsére nagyjából tudtam, hogy merre lehet. Elindultam a hosszú folyóson majd balra aztán egyenesen és megint barra fordultam. Épp amikor lenyomni készültem a kilincset pont abban a pillanatban nyílt ki az ajtó. Kicsit megugrottam a hirtelen történt dolog miatt.
Justin lépet ki az ajtón egy száll törülközőben a dereka körül, a telefonját nyomkodva. Kénytelen voltam az ajkamba harapni bármennyire is nem akartam lassan végigmértem. Elidőztem a kockahasán. Eddig fel se tűnt.
- Khhm! - köszörülte meg Justin a torkát. A fejemet felkaptam rá, ő pedig önelégülten mosolygott. Kicsit megint elpirultam és gyorsan elvettem róla a tekintetem.
- Jó mi ? - kérdezte nevetve. Egy szemforgatással válaszoltam, majd beléptem a fürdőbe és bezártam az ajtót. Rögtön megcsapott az a bizonyos "Bieber illat" amit mélyen beszívtam a tüdőmbe. Nem értettem miért csináltam, de már olyan sok minden volt, amit nem értettem, úgyhogy ez érdekelt közülük a legkevésbé.
Lassan megengedtem a forró vizet majd hagytam, hogy át járja minden fájó porcikámat. Miután végeztem felvettem a Justintól kapott alsógatyát és a hosszú pólóját. Majd vissza indultam a szobámba, de még előtte be akartam nézni Bieberhez. Lassan kopogtattam az ajtaján, de csönd volt így feltételeztem, hogy nincs ott. Egy nagyot sóhajtottam majd beindultam a szobámba.
- Ohh te itt?
- Az én házam! Fennhéjázását figyelmen kívül hagyva beszéltem hozzá tovább.
- Pont téged kerestelek.
- Hmmm ez édes!
- Mármint, hogy elköszönjek mivel lassan... fél négy lesz, néztem az órára.
- Hát jó. Csak ennyit mondott és mintha meglenne sértődve kiviharzott a szobából. Nem értem én ezt a gyereket. - ráztam a fejem.
**
  Próbáltam aludni, de sehogy se ment. Nem akartam magamra haragítani. Az egyik részem azt érzi, hogy ki nem állhatja őt a bipoláris viselkedése miatt, de a másik oldalam pedig kezdi megkedvelni. Bár tudom ez nem a legjobb ötlet.
Fél óra forgolódás után fogtam magas és ismét elindultam Justin szobájához, hogy megkérdezzem mi a baja. Persze a Hannas ügy miatt haragszom rá és erről ki is fogom faggatni. Jézusom úgy beszélek mintha a csaja lennék kaptam a fejemhez. - Szánalmas... - suttogtam magamba. Éppen fordultam volna vissza amikor meghallottam a hangját. A kíváncsiságomnak engedve úgy gondoltam kihallgatom. Jó lenne már megtudni, hogy mi a fenéért ölt meg egy embert!!! - de lehet nem ez volt az első. Tavaly is sokszor pletykálták, hogy veszélyes, de nem éppen erre gondoltam a "veszélyes" szó alatt.
' - Nyugi már még él.
-Nem csináltam semmit csak ráijesztettem.
- A vállába kapott egyet. - mondta nevetve. Amikor meghallottam az utolsó mondatott azt hittem meg állt a szívem. A levegőt is nehezebben vettem. Olyan ideges lettem, hogy nem gondolkodtam csak benyitottam azonnal és Justinnak estem.
'Most le kell tennem' - azzal kinyomta a telefont.
- Te szemét !! - ordítottam ahogy csak tudtam közbe a mellkasát ütöttem. - Te komolyan képes voltál meglőni az apám mert nem táncoltam veled a klubban?
Csak ütöttem ahogy tudtam, de meg se rezzent.
- És ha igen? - nézet le rám egy ördögi vigyorral.
- Én mondtam, hogy még megbánod!
- Te nem vagy normális! A kezem szélsebesen csattant az arcán. A hirtelen ütés miatt a feje oldalra hajlott. A kezével az ütés nyomához nyúlt majd a szemembe nézett. Az a gyilkos tekintett. A vér is megfagyott az ereimben éreztem ahogy a szívem olyan gyorsan dobog, hogy kiesik a helyéről.
Lassan elkezdett közeledni felém én pedig hátrálni. Sajnálatomra a falba érkeztem.
Lassan elém ért.
- Kibaszottul nem tudod mi történik körülötted!! - ordibált miközben szorította mind a két kezem.
- Hazudtam bazdmeg!
- Mi-i ? - kérdeztem ijedten.
- Tartozik nekem azért kellet ez a 'kis figyelmeztetés'!
- És ezért megkel lőni "bazdmeg" ?? - emeltem fel én is a hangom.
- Ne beszélj így velem !!!
- Rohadtul nem tudsz semmit!
- Akkor magyarázd el kérlek - mondtam egy " vajon mit tudsz mondani" nézéssel.
- Tudod a te kedves kis családod rohadtul benne van a maffiában. - mondta a lehető legnyugodtabban egy oldal mosoly kíséretében.
- Mi-i ???? Azt mondtad a maffiában? - emeltem ismét feljebb a hangom.
- Gondolj bele cica. A reggelig tartó munkák. Az öcséd lepasszolása...
Belém hasított a tudat, hogy tényleg igazat mond. Ez már több volt a soknál nem tudtam, hogy mire gondoljak sőt egy hang se jött ki a számon. Kirántottam Justin kezei közül a karom és bementem a szobámba. Háttal rá ugrottam az ágyra és csak bámultam a plafont. Ezek szerint az életem egy hazugság volt. Tudom, hogy Justin mit tett, de ezek után nem érdekel hisz a szüleim egész életembe hazudtak nekem, de tőlem elvárták, hogy tökéletes legyek. Szánalmas! Gyűlölöm őket! - Gyűlölöm! - üvöltöttem és csapkodtam az ágyat.
Talán sose mondták volna el ezt az egészet. Apám csak úgy hagyná, hogy elraboljanak. Erről jut eszembe... Gyorsan vissza szaladtam Justinhoz aki ismét a telefonját nyomogattam. Majd mikor meghallotta, hogy bejöttem rám emelte a tekintetét.
Lassan oda sétáltam az ágyához majd leültem. - Ugye nem te vagy a maszkos?
- Még hányszor kérdezed meg má.... - nem hagytam, hogy befejezze.
- D-de azt mondtad tartozik neked és az álarcos is folyton ilyeneket mond. - magyaráztam neki.
- Hidd el nem csak nekem tartozik.
-Gyere ide! - ütögette meg maga mellett az ágyat. Félve, de oda feküdtem neki háttal. Ő pedig le tette a telefont és csak annyit éreztem, hogy átkarol.
- Én mondtam, hogy semmit se tudsz és azt is,hogy veszélyes vagyok.
- Tudom - suttogtam halkan. Éreztem, ahogy mosolyog. Tudtam nem lesz ez ilyen egyszerű sőt több ezer kérdésem volt Justinhoz, de ez túl sok volt egyszerre és a gyűlölet amit a szüleim iránt érzek az felemészt, de azt hiszem csak Justin tud kimenteni ebből.
- Attól, hogy tudsz rólam dolgokat nem leszek kedvesebb csak, hogy tud! - suttogta megint. Amin csak kuncogni tudtam, hiszen már most kedvesebb, de tudom csak azért mert megsajnált...
- A pofonért még számolunk!
- Tőlem meglőheted apám másik vállát is. Így legalább egyforma "díszes lesz" - rántottam vállat miközben felé fordultam. Ő csak nevetett majd közelebb hajolt és az ajkaimba suttogta.
- Én most másra gondoltam. - miután kimondta ismét felvette azt a perverz mosolyt. Majd lassan megcsókolt és magára fordított úgyhogy lovagló ülésben voltam rajta.

 Ahogy rá ültem egy apró nyögés hagyta el a száját amitől éreztem, hogy elpirulok. - Bocsi - suttogtam.
- Nekem nem baj! - nevetett. Amit megkellet mosolyognom. Talán ez volt az első a héten, hogy mosolyogni tudtam. Ismét forró csókba forrtunk össze. Belemarkolt a fenekembe amitől most én nyögtem fel. Fordított a helyzetünkön és a nyakamat kezdte szívni majd apró puszikkal lepte el. Ismét átfordított magára én pedig mellkasára feküdtem.
Már félálomban voltam amikor meghallottam a hangját és már el is nyelt az álomvilága.
"- Az enyém vagy!.."