21. Rész Irány a ~Határ~ !

~ - Azt hiszem elég volt ennyi edzés mára. - mondta kicsit haragosan majd az ajtóhoz ment. Azt hiszem "kicsit" túlreagálta ezt az ügyet, de talán én is így viselkedtem volna...

A szememet forgattam a tettére majd utána indultam.~

Mire utolértem már a poharába öntötte a whiskyt.

- Én is kérhetek egyet? - mosolyogtam rá, de csak egy rideg arckifejezést kaptam.

- Önts magadnak, te biztos ebben is jobb vagy. - kortyolt a poharába.

A szememet forgattam majd én is öntöttem egyet. Közben azon gondolkodtam, hogyan békítsem ki ezt a nagy gyereket.

- Hmmm... Mi lenne ha egy tisztességes biliárd jattékkal mérnék fel ki a jobb? - léptem elé.

- Tisztességes, mi? - motyogott.

- Talán Mr. Bieber fél, hogy ismét elverik? - néztem csábítóan miközben a pohár utolsó kortyát ürítettem magamba. A poharat felé emeltem majd össze koccantottuk.

- Nyerjen a jobb! - mosolygott

- Legyen. - bólintottam. Lépteimet a dákok felé vettem majd felvettem kettőt és az egyiket Justin felé dobtam, aki el is kapta.

- Hölgyeké az elsőbbség. - engedett előre. Csak a fejemet ráztam majd az asztalhoz léptem.

Lassan az asztal felé hajoltam és az ütésre koncentráltam. Mármint csak próbáltam, mert Justin égető tekintete a hátsómon nem igen segített az őszpontosításban.

Hát, ha játszani akar, akkor játszunk! - gondoltam magamban

Még egy kicsit beljebb hajoltam majd egy erőteljes lökést mértem a golyóra.

- Nem rossz. - mosolygott rám, ahogy megfordultam.

Majd helyet cseréltünk én viszont ahelyett, hogy mögé álltam volna az asztal másik oldalához siettem így pont szembe voltam vele. Töltöttem egy pohár whiskyt majd folytattam a bámulását.

Láttam rajta, hogy zavarja a tekintetem, de próbálta nem kimutatni.

Kuncogva siettem mellé hiszem újra én következtem. A nevetésem tárgya pedig csak annyi volt, hogy nem éppen sok célzás talált bele a lyukba vagy talán az ital van rám ilyen hatással? Ki tudja?! De most nincs időm ezen gondolkozni, hanem a maradék erőmet kell az ütésbe belefektetnem és a figyelmem, bár az már rég elveszett Justin és a kezében pihenő ital miatt. 

Az ütésem után ismét Juss következett, aki egy kicsit megbillenve, de magabiztosan lépkedett a játék tér felé. Talán ez az ütés attól más mint az ezelőttiek, hogy most kicsit feltűnőbben koncentrálok a fiú megzavarására, de az alkohol is mellettem áll ebben a játékban. 

Lassan mögé lépkedek majd tekintetem elidőzik az izmos hátán ami épp feszítve van az ütéshez való készülődés miatt. Mosolyogva figyelem, ahogy a levegőt lassan beszívja majd kiengedi, ezt pedig dereka fel s alá mozgása jelzi. A gyomrom egy pillanatra össze rándult és a bennem lapuló piszkos gondolatok hatására azonnal az ajkamba haraptam, mintha csak féltem volna, hogy kiejtem a bennem felgyülemlő elképzeléseket. Ezt viszont csak elkönyvelem a barnás színű italnak. Jobb kezemet megindítottam felé majd elkezdtem lassan végighúzni a gerincén. Az érintésemre rögtön össze rezzent, de több figyelmet nem sugárzott felém míg meg nem szólalt.

- Tisztességes játék mi? - horkantott majd megcélozta a gömbölyű tárgyat és a többség célba ért. Lassan kiegyenesedett én pedig végig a hát izmai mozgását figyeltem. Hirtelen megfordult így szembekerültünk egymással. A lehelete éget az alkoholtól, amely egyfajta táncra hívott engem. Az egyik kezét lassan csípőmre vezette én pedig összerezzentem az érintésére. Egy kaján mosoly húzódott az arcára én pedig azon töprengtem vajon józan-e még? Mert én már  biztosan nem. Egy óvatlan pillanatban magára rántott és a fejét a nyakhajlatomba mélyesztette. Ismét megrándultak a nyughatatlan izmaim. 

Egy apró puszit lehelt a nyakamra majd hirtelen már csak annyit éreztem, hogy az ajkai az enyémet próbálják táncba hívni, de sikertelenül. Mozdulatlan maradok hiszen túl hirtelen történt ez az egész. Ezt ő is észre vette ezért ráharapott és meghúzta az alsó ajkam. Kezem ekkor már rég a haját markolta szívem pedig kihagyott egy ütemet. Nyelve lassan bejutást nyert a számba majd még közelebb húzott magához. 

Bódító illata rögtön megcsapott és belemosolyogtam a csókunkba.

~Nem teheted! Nem teheted ezt vele...~ - hirtelen hangok kezdtek el duruzsolni a fejemben nekem pedig ijedten pattantak ki a szemeim. Justinnak is feltűnt, hogy abba hagytam mindenféle mozgást, de ő szó nélkül próbált újra csókba vonni. 

Próbáltam felfogni az előbbieknek az ittas állapotomnak és felejtés kép folytattam a mozgást Juss ajkain.

~Minden az ő hibája! Ezt ne felejtsd el! Ha nem lett volna ott...~ - halottam ismét.

Justint eltoltam magamtól, aki hitetlenül nézett rám. Mielőtt bármit is mondhattam volna az ajtó kicsapódott és Luke lépet be rajta, Furcsán pásztázott minket, amit meg is értettem miután felmértem a helyzetünket. Gyorsan hátrébb mentem így Justin kezei lecsúsztak rólam. Részességemnek köszönhetően rögtön megbillentem, de Bieber időben kapcsolt és megtartott engem. Próbálta magára vonni a figyelmet azzal az idegesítő mosolyával, de én csak a hangokra gondoltam és arra, hogy igazuk van bárhonnan is jöttek. Én itt iszogatok és jól érzem magam 'ezzel' miközben Hanna gyilkosa szabadon mászkál és akárhol lehet.

- Te ittál? - jött közelebb Luke, A szemei szinte szikrákat szórtak, ami megrémített. Nem szoktam ilyennek látni.

Lehajtottam a fejem szégyenérzetemben és bólintottam a kérdésére.

- Már meg sem lep. - horkantott. A fejemet rögtön felkaptam és a szemeiből áradt a csalódottság egy kis lenézéssel párosítva.

- Mit akarsz itt? - szólalt meg Justin.

- Baj van a határnál. - biccentet.  Miközben Justin felfogta a felé irányuló szavakat izmai megrándultak. Én viszont egyáltalán nem értette milyen gond lehet egy határnál? Kérdően pillantgattam hol Lukra, hol a barna hajú fiúra. De egyik sem figyelt rám. Azt hiszem mindenki Justin reakcióját várta, még ő maga is.

- Mi...? - próbálta befejezni, de Luke közbe vágott.

- Valaki betört az ott lévő raktárba.

- De.... oda egyik banda se mehet be... - motyogta magán Justin.

- Azt hiszem ebből háború lesz, hiszen mindenki a vele szemben álló csapatot hibáztatja.

- Azt hiszem tudod kivel kell tárgyalni..... és lesz majd, ami segít. - Nézett rám, majd kiviharzott.

Nem értettem ezt az egészet. Viszont forgott velem a világ, úgyhogy nehezemre esett a gondolkodás. Justin arcát fürkésztem, míg ő elvolt foglalva a gondolataival. A vonásai teljesen megváltoztak a szemei is, már nem ragyogó mogyoró barnák voltak, hanem csak....... egyszerűen csak sötétek.

- Mi az a "határ" amiről ti beszéltek? Mert kétlem, hogy ugyanarra gondolunk... - horkantottam.

- Nem a te dolgod. - mondta lenezően. Egyből úgy éreztem, hogy kitisztult az agyam. Nagyokat pislogtam miközben Justint figyeltem, ahogy a kabátja után nyúl.

- Még is hova készülsz? 

- El. - flegmázott.

- Ittál, nem zavar? - kerekedtek ki a szemeim. Ördögi mosolyra húzta a száját majd kilépet az ajtón. Nem értem mit képzel magáról, csak úgy itt hagy? Bipoláris idióta ez már tény. Azt hiszem ő sose fog megváltozni, de képes elhitetni az emberekkel, hogy van rá egy csöppnyi esély. Egy részem azt hiszem mindig elhiszi neki, de ez van lány vagyok. Mi ilyenek vagyunk ez már tény.

De nem állok be a sorba, ahol Bieber "kezeltjei" vannak.

Már csak arra figyelek fel, hogy kinyitja a kocsi ajtaját és beszáll. Gondolkodás nélkül beültem én is mellé a reakciójától nem félve. Talán így rájövök valamire, de ha Justinon múlik, semmit sem tudok meg. Lehet, hogy ez olyan dolog, ami akár közelebb is vezethet a maszkoshoz....

- Szállj ki! - mordult rám, én pedig egy mosollyal az arcomon becsatoltam a biztonsági övet.

- Azt mondtam azonnal szállj ki! - mondta hangosabban. Az ujjai szinte már elfehéredtek, hiszen olyan erősen markolta a kormányt.

A fejemet ráztam és vártam a következő kirohanását, de ehelyett csak egy ördögi vigyort kaptam, ami nem igazán volt biztató számomra.

A kocsi kulcsot elfordította a zárban, majd a motorhang után elindultunk. Nem értem, hogy változhat meg valaki ennyire két perc alatt, egyik pillanatban még olyan mintha kedvelne, másikban pedig már, mintha inkább a halálba küldene,

- Nem foglak megvédeni. - mondta gúnyosan

- Nincs rá szükségem. Hahó! Tudod engem tanítottál be emlékszel? 

- Nem erről beszélek. - nevetett. Amit már végkép nem értettem, hiszen semmi viccesről nem volt szó.

- Hanem az apádról. - mondta nyugodtan majd egy pillanatra rám vetette a tekintetét, amin még mindig az az idegesítő vigyor ékeskedett. 

A szüleimmel szinte nem is beszélek, mióta kiderült ez az egész azt hiszem ezt egy jó darabig nem is fogom, hogy titkolóztak. De annyit tudok, hogy Justin nem éppen apám embere....

Köszönöm a +1 feliratkozót és a komikat meg a pipákat! <3 

Nem rész

Sziasztok! Sajnálom, de egyáltalán nem tudok most rész hozni, mert nincs időm az írásra :( , de amint tudok jelentkezek! Remélem megértitek......

20. Rész Kiképzés.

Sziasztok! :) Mostanában nem igazán tudok részeket hozni, de igyekszem! Jó olvasást!

Az órámat 04.30-ra felhúztam, hogy legyen időm összedobni magam. Igazából nem volt nehéz felkelnem mivel mint eddig is gyötört a lelkiismeret furdalás és a rémálmok is.

** 05.00

Kín állok a megbeszélt fa tövénél, Justint várom, aki még mindig nem érkezett meg.

Majd a földön találom magam.

- Első a figyelem! - szólal meg az ismerős hang, majd végre leszáll rólam. Természetesen föl már nem segít ezért durcásan ugrok fel és porolóm le magamról a koszt, de elhatároztam ezt még visszakapja! Justin még kicsit kuncogott rajtam én pedig bevágtam a "Ez most komoly? Nem vagy kicsit gyerekes?" - fejet. És végre abbahagyta.

- Héhé, ez a kiképzés része. Ne nézz így. - próbálta teljesen komolyan elmondani, de az az ütődött mosoly az arcán csak nem hagyta neki. De ezt még én is megmosolyogtam.

- Szóval mivel kezdünk? - néztem a szemébe.

- 20 kör futás a tó körül. - mondta, most már tényleg komoly arckifejezéssel.

- Ez mire is jó? - kérdeztem, miközben a kiinduló pont felé haladtunk.

- Csak kell tudnod futni, ha megtámadnak, nem?

- De én nem elfutni akarok, hanem harcolni! - álltam elé.

- Majd azt is fogsz. - került ki.

Lemondóan utána siettem majd futni kezdtem a kijelölt köröket.

**

Egészen hét óráig edzettünk vagy is inkább én Justin pedig utasított a feladatokra.

Majd visszamentünk a hotelhez, hiszen nyolckor van ébresztő és feltűnésmentesen szerettünk volna bejutni.

Az első dolgom az volt, hogy a forró víz alatt lezuhanyozzak. Elégé elfáradtam ezért a fennmaradó negyedórát pihenéssel töltöttem.

- Haho, Lilly! Ébren vagy? - keltett a barátnőm.

- Most már igen.. - dünnyögtem.

- Hány óra? - dörzsöltem a szemem.

- Nyolc.

- Ohhh... - csak ennyit tudtam mondani majd kikászálódtam az ágyból és Spenssel együtt elindultunk a földszintre a szokásos "találkozóra".

Út közben összetalálkoztunk Zack-el és Derekkel. Amióta Zack segített nekem az óta nagyon jobba vagyunk. A tábortűznél is tök jól elbeszélgettünk bár ezt Justin nem nézte jó szemmel....

- Mióta vagy te ilyen jóba Zack-el? - húzott maga mellé Derek.

- Am... tegnap óta? - nevettem fel, bár ő nem tette szóval abba is hagytam a dolgot.

- Csak barátok vagyunk semmi más. - dobtam felé egy műmosolyt majd visszasiettem Spens mellé.

Annyira utálom, amikor Derek ilyen kérdőre vonó, ilyenkor pontosan olyan, mint Justin, pedig ő mondja mindig, hogy sosem akar hasonlítani rá.

Mivel nem akartam ezen gondolkozni és Spens nem tudta elterelni a figyelmem, inkább visszasiettem Zackhez és tovább beszélgettünk.

Az aulába megérkezve körbe néztem és a tekintetem hamarosan össze is akadt Justinéval, de nem tűnt túl nyugodtnak. Összeszűkült szemekkel néztem rá kérdően ő pedig felém bökött a fejével. 

Először nem értettem mire utal majd mellém pillantottam és csak időközben vettem észre, hogy egy kicsit félre érthető pózba voltunk a mellettem lévő fiúval. Elhúzódtam tőle így a kezei a csípőm helyett már a saját combja mellet találtak helyet.

Nem mintha Justinnak lenne valami köze, hogy kivel vagyok együtt hiszen nem alkotunk egy párt, de nem voltam kíváncsi a hülyeségeihez amit a biztosan nekem vágott volna, ha továbbra is hagyom, hogy Zack átkaroljon.

Ez az utolsó napunk itt szóval este ismét tábortüzet gyújtunk.

** este

Igyekeztem egésznap Justint kerülni több-kevesebb sikerrel....

Végre a tanárok is úgy döntöttek, hogy már ideje lenne visszatérni a hotelbe, mert reggel korán indulunk. Justinnal még holnap is edzeni fogunk, csak előbb fejezzük be az edzést,  azt hiszem...

**

Mindenki hullaként esett be a saját szobájába és én is követtem a példájukat. Éppen az ágyról vettem fel a pólómat, amikor egy papír fecnit pillantottam meg alatta.

Szemöldökömet összehúzva próbáltam kiszedni, hogy mi is van a papíron, de a sötét nem igazán volt ebben a segítségemre ezért felkapcsoltam a villanyt. Miután a fény betöltötte a szobát olvasni kezdtem az írást ~Hamarosan Shawty.....~ csak ennyi állt rajta.

A szívem legalább tízszer olyan gyorsan kezdett el dobogni miután elolvastam a sorokat.

- Itt van... - suttogtam magamnak majd össze gyűrtem a papírt ami a kezemben volt.

**más nap edzés után

Végre végeztünk. Ismét jól kifárasztott, de úgy látszik Jussnak jó napja volt, mert nem igazán emlegette a Zack-es dolgot....

Éppen a hotelajtaján lépünk be, amikor Derek került elénk.

Na ezt magyarázd ki Lilly! - gondoltam magamban. Nem mintha neki is elszámolással tartoznék, de nem igazán bírja Justint, hiába a tesója, bár a fél világ utálja a zselézett hajút, szóval ezzel nincs egyedül.

Ahogy látom Justint is meglepte az öccse nem csak engem....

- Ti meg..? - nézett ránk furán.

- Sétálni voltunk. - böktem ki mielőtt Justin bármit is mondhatott volna.

- Ahhh... Szóval megint kavartok? - röhögött fel kínosan.

- Eddig sem kavartunk. - fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt.

- Ne legyél féltékeny öcsi! - borzolta össze a haját Juss majd elsétált.

És én is követtem, vagy is inkább "volna", ha Derek nem ránt vissza.

Kérdően néztem rá, ő pedig beszélni kezdett.

- Te nem ismered... jobb lesz, ha elkerülöd.

- Jézusom Derek! Nem egy horror filmben vagyunk, könyörgöm! Köszi, hogy vigyázol rám meg minden, de tudom, hogy mit csinálok. - fejeztem be majd kirántottam a karomat az övei közül és végre tényleg visszaindultam a szobámba.

**

Mindenki mindent felpakolt a vonatra majd keresett magának egy kabint. Spenser eléggé elvolt foglalva az új barátjával ezért inkább elhaladtam mellettük és egy üres kabinban foglaltam helyet.

- Nem baj ha ide ülők? - jött be hirtelen Zack, de mielőtt elmondhattam volna, hogy egyedül szeretnék lenni már helyet is foglalt.

- Amm.. - nyitottam szólásra a szám, de ismét megakadályozott a beszédben.

- Jaj nem is köszöntem! Bocsi. - puszilt meg. Egy kicsit lesokkolt a tette, hiszen ennyire nem vagyunk jóba, de nem akartam megbántani ezért inkább hagytam az egészet.

** 2 nappal később

Az iskolában bejelentették Hanna halálát és most mindenki gyászol. A bejelentés óta nem is láttam Spenst. Még a barátja is rajtam keresztül próbál információkat gyűjteni, de én sem tudok semmit róla.

Sokszor gondoltam úgy, hogy talán át kéne mennem hozzá, de tapasztalatból tudom, hogy sokkal jobb, ha egyedül dolgozza fel az ember, szóval emellett az érv mellet döntöttem.

Az üzenet az óta se hagyott nyugodni, de kitartóan edzek, hogy egyszer elbánhassak azzal a szeméttel.

Most is épp a kiképzésre igyekszem, amit egy titkos maffia raktárban tart Justin.

A kiképzésen kívül nem igazán beszélgetünk. Sokszor bepróbálkozik, de próbálom hárítani bármilyen nehéz is néha......

Kezdem úgy érezni, hogy lassan fel fogja adni. Ami részben nyugodttá tesz, de legbelül azt kívánom, bárcsak ne tenné.

Félelem! Csak egy szó, de még is ezer gondolatot foglal magában. Talán én is ezért nem engedem közel magamhoz, mert félek. 

Félek attól, hogy nem tudna megváltozni, hiszen ismerem, ő Justin Bieber aki akárkit megkaphat és lehet én is csak addig kellenék neki, aztán otthagyna, mint ahogy eddig tette másokkal. Minden lánnyal ezt teszi, és nem akarok egy lenni a többi közül, be állni a sorba. Nem bírnék ki még egy ilyen fájdalom hullámot, mint a barátnőm elvesztése volt.

Ezekkel a gondolatokkal léptem be az ajtón és rögtön szembe találtam magam a nem rég említett személlyel. Ahogy meglátott egy kosza mosoly kúszott az arcára, amit én is viszonoztam bár nem tudom miért.

A fejével intett nekem, hogy kövessem. Lassan elindult, de előtte még megitta az utolsó kortyot is a whisky-jéből. Csodálkozva néztem a folyamatot, majd utána igyekeztem.

Egy eddig még számomra ismeretlen szobához vezettet és amint odaértem kitárta az ajtót. Eléggé megdöbbentett a látvány. Külön lövészet gyakorlására alkalmas terem volt, a falak pedig valószínűleg hangtompítóak lehettek. Ámulva tekintettem végig, míg egy kattanás meg nem zavarta a figyelmem. Rögtön oda kaptam a fejem, Justin épp egy fegyvert töltött tele és beindította a bábukat mozgató emelvényt. Szóval nem is volt kérdés mit gyakorlunk ma.

Elégé izgulok hiszen még sosem lőttem igazi fegyverrel, de ezt is muszáj lesz megtanulnom.

- Kezdhetjük? - tartotta felém a fegyvert. Kikaptam a kezéből majd bólintottam és beálltam a kijelölt helyre. Elmagyarázta, hogy kel csinálni, majd a próba következett.

A benntartott levegőmet egy sóhaj kíséretében kifújtam majd a fegyvert a célpont felé tartottam. Pontosítottam még a helyzetemen majd lehunytam a szemem és lőttem. 

Miután Justin megnyomta a gombot a bábu közeledni kezdet.

- Azt a gyilkost is csukott szemmel szeretnéd lelőni, hátha el tud futni? - nevetett fel kínosan.

- É..én.... - nem tudtam mit mondani ezért inkább becsuktam a számat.

A célpont végre megérkezett és megláttam rajta a lövésem. Nem igazán középre talált, sőt inkább csak horzsolta a végén lévő anyagot. Kicsit csalódott voltam, de hát ez az első lövésem.

- Ne csüggedj, lehetett volna rosszabb is. Például még hozzá se ér a célponthoz. - nevetett.

Mérgesen néztem rá ezért egy idő után abba hagyta.

- Megmutatom! - mondta majd ismét nyomkodott valamit és a bábú vissza került a helyére.

Lassan mögém lépkedett és felemelte a kezemet a pisztollyal együtt, én pedig tartottam azt.

Kicsit hátrált majd az egyik lábával beállította az enyéimet a "tökéletes" lövéshelyzetbe. Én pedig még mindig a pisztolytartásra koncentráltam.

Ismét megéreztem közelségét, de nem tartott sokáig, csak egyik karjával átkarolt és kicsit feszesebben állított be. Majd eltűnt a melegség a derekamról.

A vállaimat hátrébb hajtotta és a fejemet is kicsit előrébb döntötte. Majd váratlanul ismét magam mögött éreztem. Az illata egyből megcsapott és a gyomrom összerezzent egy pillanatra. Mellkasa a hátamnak simult majd a kezei az enyémen helyezkedtek el.

- Összpontosíts! - suttogta. A meleg leheletére összerezzentem, de próbáltam azt tenni, amit mond, de ilyen helyzetben elég nehéz bármire is koncentrálnom. 

Élesen beszívtam a levegőt majd kifújtam és a célpontra kezdtem koncentrálni. 

- Képzeld oda és képzeld el azt ahogy eltalálod. - mondta. Az ajkai súrolták a fülemet, ami ismét a gyomrom rezdüléséhez vezetett, de most arra kel gondolnom, amit mondott ezért elképzeltem. A fegyvert erősen tartottam majd meghúztam a ravaszt, kétszer is majd leengedtem a tárgyat Justin kezeivel együtt. A bábu ismét közeledett és csak azt tudtam remélni, hogy jól sikerült a lövés. 

A céltábla ismét közeledett, és ahogy elém ért egy büszke mosoly terült el az arcomon. Mind a két lövés a középen lévő sávba talált.

- Nem rossz! - motyogott Justin.

- Hogy nem rossz? - akadtam ki.

Nem is ő lenne, ha megdicsért volna, de ez a "nem rossz" is már haladás.

- Talán te tudsz jobbat? - hergeltem. 

A fegyvert kivette a kezemből majd beállt oda ahol, én nem rég még lőttem.

 Azt hiszi ilyen egyszerű lesz? Hát nem! Adok-kapok játék elstartolt. Amúgy is tartozok neki még, mivel a legelső gyakorláson rám ugrott és fel sem segített.

Lassan mögé lépkedtem majd egyik kezemet végig húztam a mellkasán míg másikat a vállán pihentettem. Az izmai megmerevedtek a mozdulataimra, ami egy ördögi mosolyt varázsolt az arcomra.

 Majd a füléhez hajoltam és suttogni kezdtem, ahogy ő tette nem rég. 

- Lőj! - a fegyvert egyenesen tartotta, míg a nyakánál kezdtem szuszogni és egy apró puszit leheltem rá, amint a ravaszhoz emelte az ujját, ami meg is remegett.

**

Ahogy kirajzolódtak a céltáblán a lyukak én egyből nevetésben törtem ki. Pontosan ott találta el ahol én az első lövésemmel.

- Ez nem igazságos! - mondta keményen, de a végén egy kis lágyság jelent meg a hangjában.

 A nevetésem még mindig szüntelen volt, hiszen talán most láttam először  ' A nagy Justin Biebert' zavarban. Olyan vicces volt látni, ahogy a tarkóját vakargatja idegesen.

- Azt hiszem elég volt ennyi edzés mára. - mondta kicsit haragosan majd az ajtóhoz ment. Azt hiszem "kicsit" túlreagálta ezt az ügyet, de talán én is így viselkedtem volna...

A szememet forgattam a tettére majd utána indultam.

Köszönöm a +1 feliratkozót és a komikat, na meg a pipákat! <3 Ja és van chat! Szóval oda is írhattok, ha van kedvetek.

19. Rész Vissza tért! (love again?)

https://www.youtube.com/watch?v=m9DO3zpdWqw
Mondjuk úgy az ébredésem nem igazán volt valami kellemes. Arról nem is beszélve, hogy megint alig bírtam aludni, de már kezdem megszokni, ha ezt egyáltalán meglehet szokni...
A barátnőmnek ismét be nem állt a szája ezért úgy döntöttem én foglalom el elsőnek a fürdőt.
Elvégeztem a szokásos teendőimet majd kivételesen korrektort is felhelyeztem a szemem alá, mert úgy néztem ki mint egy zombi.
**
Miután mind a ketten késznek nyilvánítottuk magunkat elindultunk az előtérhez. Szerencsére nem késtünk így senkinek nem kellet egy óráig hallgatni az idegesítő osztályfőnököt.
Egész este Justin mondatai jártak a fejemben. Egyrészt megértem, de tekintettel lehetne rám nem ő vesztette el az egyik legjobb barátját. De már késő, nem fogok bocsánatot kérni, már semmi sem számít. Olyan lesz nekem akár egy ismeretlen, ahogy mindenki más is.
Az idő nagyon fagyos volt és amellett ködös is, de persze a tanárnak ilyenkor jut eszébe, hogy kirándulni mennyünk. Két csoportra osztotta fel az osztályt. Szerencsémre Justin a másikban volt, bár ők szerencsésebbek voltak, mert később indulhatnak az-az mi megyünk elől.

**
Elindultunk úgy körülbelül 5 perce, de már most rázz a hideg.
Spenser talált magának egy új beszélgető társat aki igazából nem is olyan új. Legalább megszabadultam tőle, bár őszintén hiányzik, hogy itt csacsogjon mellettem bármilyen idegesítő is, vagy talán csak az, hogy ne legyek egyedül. Azt látni, ahogy boldogan viháncol. valahol dühvel tölt el,hiszen semmit se tud. Legszívesebben a képébe ordítanám. Talán azért,mert azt akarom ő is ezt érezze, szenvedjen mint én, mert ez nem igazságos!
**
Már tíz perc is eltelhetett én viszont hátul bandukolok egyedül. Igazából nem zavar, meg kell szoknom, ha már eltaszítok magamtól mindenkit. Derek néha rám "nézett",de mivel nem volt túl sok érdekes témánk vissza ment a többiekhez.
-Héy csajszi,' minden oké?' - lépet mellém Spens. Az egyetlen kérdés amit,ha feltesznek visszhangozni kezd a fejünkben és megtöri a párperces lelki békénket. Próbáljuk össze szedni a szavakat, hogy biztosan igaznak hasson, bár te sem hiszel magadban, hogy ki tudnád mondani hangcsuklás nélkül. egy mosollyal össze fűzve azt, hogy "igen!" Ezért inkább úgy döntünk keresünk egy kifogást. Így le egyszerűsítve mindent. Én is ezt tettem.
- Csak ez az idő kicsit lehangolt meg fáradt is vagyok. - nyögtem ki.
- Ohh értem.
Megkönnyebbültem, hogy nem kezdett faggatni, de nem hiszem, hogy bevette volna csak érzi, hogy most szükségem van egy kis egyedüllétre.
- Akkor hagylak is. - mondta egy mosoly kíséretével amire nekem csak egy bólintás volt a válaszom.
Túlságosan is unatkoztam és valamivel elkellet terelnem a figyelmem ezért bekapcsoltam egy lejátszási listát a telefonomon és azt kezdtem hallgatni.
** https://www.youtube.com/watch?v=BeEDQMLtyGY
Már vagy félórája ballaghatunk a semmibe, a szél is fújni kezdett,egyre kibírhatatlanabb az idő.
A telefonomból felnézve veszem észre, hogy eléggé lemaradtam a csoportól, mert a nagy ködtől már nem is látom őket. Egy kicsit összerezzenek a felismerése, de Spens távolból jövő hangja kicsit megnyugtat. Lábaimat gyorsabban kezdem szedni, hogy megtaláljam őket ennek következtében a hideg szél csípni kezdi az arcomat. Mostanára már úgy nézhetek ki mint egy rák.
Az idegesítő ködnek köszönhetően valamiben megbotlottam. Megpróbálok felállni, de valaki vissza lök. A megfordulással is próbálkozok, de valaki befogja a számat. Az ijedség átjárja a testemet, de igyekszem magamnál maradni. Rángatózok és próbálom ütlegelni a támadóm, de nem sok sikerrel. Sikítozni,nem tudok hiszen elhall a szél zaja mellet a hangom és az sem segít, hogy befogja a szám. Még mindig csapkodók amit az ismeretlen meg is elégel és teljes erejéből ellök újra. A faleveleken kezdek el gurulni míg egy fa utamba nem kerül.Azt hiszem bevágtam a fejem A látásom, homályosodni kezd, de a közeledő alakot kitudom venni, aki lassan leguggol elém. Érzem, ahogy szédülni kezdek, de próbálom nem kimutatni a fájdalmamat. A kép lassan kezd kitisztulni és egy maszkos ember az akit látok. A szemeim kitágulnak és a levegőt is szaporábban kezdem venni.
- Az nem l..lehet!. - dadogom.
- Te meghaltál!
- Na-na! Ne ilyen hevesen shawty! - kezd el beszélni és egy kilógó hajtincsemet a fülem mögé tűr. Megpróbálom kikerülni a mozdulatát, de nem igazán sikerül.
- Ó az nem én voltam nyugalom. Gondolod egyedül oda mennék? A-a szépségem, de ne aggódj lesz még időnk találkozni.
- Te szemét! Megölted a barátnőmet! - nyöszörögtem.
- Az a te hibád kedves. Én megadtam a szabályokat, te nem tartottad be őket ezt ne feled!
Könnyek szöktek a szemembe hiszen igaza van. Az én hibám!
Mi előtt megszólalhattam volna hangos ricsaj jött a távolból.
- A játék folytatódik Shawty! - ez volt az utolsó mondata majd elszaladt. Próbáltam feldolgozni az előbb történteket, de nem voltam rá képes és nagyban zavart ebben az egyre közeledő csoport is.
Feltápászkodtam ülőhelyzetbe és úgy bámultam magam elé.
- Hééj! Jól vagy? - hadonászott előttem egy fiú. Azt hiszem Zack volt az. A "buliman"
Mindenki így hívja, mert ő szervezi a legjobb bulikat vagy értesíti az embereket ezekről.
A kérdésére felemeltem a fejemet és addigra, már mindenki ott állt.
- Mi történt? - lépet elő az egyik tanár kísérő. Nem kellet nagyot füllentenem hiszen, ha úgy vesszük félig igaz amit mondani fogok.
- Elestem és bevertem a fejem. Fogtam meg a fájó pontot. Justinnal össze találkozott a tekintetünk és gyanakvóan nézett rám. Tudtam, hogy ő nem vette be ezt az egészet.
- Gyere segítek! - mondta majd lassan megtartott és elkezdett felhúzni.
- Köszi. - küldtem felé egy hamis mosolyt.
- Át veszem! - szólt egy mély hang mögülünk majd elénk lépett. Zack  bólintott majd" átadott" Justinnak.
Megvárta míg a tömeg kicsit távolodik majd lassan elindultunk mi is.
- Nincs szükségem a segítségedre! - köptem oda.
- Látom. - horkantott.
- Vissza tért.
- Mi? - nézett rám kérdően.
- Nem halt meg és itt van,megtámadott. - adagoltam az infókat.
- Ki? - még mindig nem értette ami egyre inkább zavarni kezdet.
- A maszkos. - mondtam elhaló hangon.
- De Luke azt mondta meg halt, nem?
- Az nem ő volt. - ráztam a fejem.
- De mi és..?
 - Majd, ha megérkeztünk megbeszéljük. - biccentettem a csapat felé akiket közben utolértünk.
Semmi kedvem nem volt ezt az egészet még egyszer vissza idézni, de úgy tűnik muszáj lesz.
**
Végre megérkeztünk az úti célhoz ami azt hiszem egy tábortűz hely volt. Az elsőnek érkezett csapat, akikkel én eredetileg voltam, tüzet gyújtottak.
- Úristen Lilly! Hol voltál? Halálra aggódtam magam miattad! - sopánkodott a barátnőm.
- Amm.. eltévedtem. - fogtam rövidre a dolgot. Még ezerszer elmondta, hogy nem kellet volna lemaradnom stb... stb..
Justin félre hívott én pedig elmeséljem neki a történteket. Érdekes módon bármennyire is próbálok távol maradni ettől a fiútól ő valahogy mindig egyre közelebb kerül...
- Meg fogom ölni. - mondtam ki egyszerűen
- És azt még is, hogy akarod csinálni? - nevetett. Egy percre elgondolkoztam, majd eszembe jutott egy jó kis ötlet.
- Képezz ki!
- Nem! - vágta rá. A vonásai pedig megfeszültek.
- Justin! Ki kel képezned! - mondtam egy kicsit lágyabb hanglejtésben.
- Mért? Mit csinálsz, ha nem? - jött közelebb.
- Várj! Kitalálom. Biztosan leordítod a fejem mint tegnap,mi?
- Áhh szóval ez a bajod értem.
- Nincs nekem bajom csak mondtam egy tippet. - vont vállat.
Meg adtam magam,tudom,ha ilyen leszek vele sose tanít be és akkor nem tudom beteljesíteni az ígéretem...
- Sajnálom, oké? Talán nem kellett volna úgy beszélni veled, sem leordítani csak tudod.. - sóhajtottam.
Nem tudtam volna úgy folytatni, hogy a szemébe nézzek ezért hátat fordítottam neki.
- Nehéz ez most nekem. Minden nehezebb lett, érted? - csuklott el a hangom.
- Amióta ő elment nem tudok rendesen aludni.. nem tudok semmit, de a legrosszabb ebben az egészben, hogy minden az én hibám. - túrtam idegesen a hajamba. Majd két kart éreztem, ahogy a derekam köré fonódnak. Álla pedig a nyakhajlatomba csúszik.
- Nem a te hibád! - mormolta nyakamba. A hirtelen jött meleg leheletétől pedig összerezzentem amin ő csak egy jót kuncogott. Csak morogtam egyet, mert nem akartam nagy dobra verni.
Igazából fogalmam sincs mért mondtam el neki az érzéseimet, de kikellet már adnom ezt magamból és lehet, hogy naiv vagyok, de úgy érzem megbízhatok benne.
Megfordultam majd szorosan átöleltem.

- Holnap ötkor kezdjük a kiképzést készülj fel! - duruzsolta majd egy lassú puszit hagyott a nyakamon ami ismét össze rezdülésre késztetett.


- Ez aranyos. - nevettet én pedig kicsit oldalba vágtam.
- Áuu, ez fájt! - játszotta a sérültet én pedig csak mosolyogni tudtam rajta. Bárcsak mindig ilyen lenne...
Majd vissza mentünk a tábortűzhöz és külön váltunk.

Végül is, ahogy végig gondolom ezt az egészet Justinnak semmi köze Hanna haláláhóz csak segíteni akart, viszont az én hibám minden. És ezt sose bocsájtom meg magamnak! Ép ezért nem lehetek boldog , ez talán csak egy pillanatnyi gyengeség volt ami többet nem történhet meg ... Nem engedhetem Justint közel magamhoz.. Bár ez elég nehéz lesz mivel mától ő a kiképzőm. Akárki is ez az alak végzek vele!

Lassan a blog vége felé járunk, (de igyekszem hosszítani.) Nagyon örülnék egy-két bővebben kifejtett kommentnek. :) Köszönöm az előző részhez érkező pipákat és komikat. Köszönöm a 15 feliratkozót! (Remélem még bővülünk!) :3 Jó hétvégét mindenkinek! <3

18. rész Látszat.

Sziasztok! Hát itt lenne a kövi. Sietek a következő résszel. Annyit elárulhatok, hogy lassan a vége felé járunk, de még csak lassan.. Köszönöm a  2 új feliratkozót és a visszajelzéseket :) <3

Talán 2 órát aludhattam, de talán még annyit sem. Egyszerűen lehetetlennek bizonyult, hogy az agyam ne kattogjon a tegnapi dolgokon. Hogy sírtam-e azóta? Nem! Sokszor gyűltek könnyek a szemembe, de kicsordulni már nem engedtem őket.
Gondolataimat az ajtó nyikorgása zavarta meg. A fejemet azonnal oda kaptam és a szőke hajú fiú lépet ki rajta.
- Reggelt! - köszöntött, amit egy bólintással viszonoztam.
A mellettem lévő kanapéra pillantottam ahol a nem rég békésen fekvő fiú már a szemét dörzsölte.
- Hol vagyok? - mondta, majd körbepásztázta a helyiséget. A szeme megakadt rajtam majd ismét beszélni kezdet.
- Mi történt? - nézett a szemembe. Ezzel ismét visszarepítve engem a borzasztó emlékekhez.
Akár egy forgatókönyv, úgy jelentek meg a tegnap este emlék képei. Az öklömet erősen szorítottam akár csak a fogaimat, de képtelen voltam választ adni a kérdésére. Beviharoztam a fürdőbe majd a mosdó kagylóba kapaszkodtam és úgy bámultam az előttem lévő összetört lányt.
Túlságosan fájdalmas volt magamat látni a tükörben ezert inkább a helyiséget kezdtem felfedezni. Semmi sem ragadta meg igazán a figyelmemet csak 1 táska. Egy óriási táska volt a zuhanyzó mellet. A kíváncsiságomtól vezérelve oda siettem és elkezdtem lassan kinyitni.
Meglepetésemre az én ruháim voltak benne és a többi mütyüröm. Most már összeszorított szemekkel turkáltam a táskában.
- Össze pakoltattam a cuccaidat Spenserrel! - kiáltott Luke az ajtón keresztül, ezzel választ adva a kérdésemre. Kicsit megnyugodtam ezáltal, majd kivettem a sminkes táskám és egy tűrhető fejet varázsoltam magamnak miután lefürödtem és átöltöztem.
Majd végig mértem magam és lassan kifújtam a levegőt. A mű mosolyom begyakoroltam, hogy senki se tudja mit érzek legbelül.
A fürdőből kilépve Justinnal össze akadt a tekintetünk ő pedig beszélni kezdett.
- Luke elmondott mindent. - kezdte fagyosan.
- Sajnálom! - lágyult meg a hangja.
- Ne tedd! - válaszoltam fagyosan. Talán ez egy emberi hiba, hogy mindig mást okolunk magunk helyett, talán én is ezt teszem...
De, ha Justin akkor nem jön oda talán Hanna még mindig élne... De most már sosem tudjuk meg...
- Tudom, hogy nehéz, de ne rajtam vezesd le! - nézett rám idegesen.
Nem hiszem el, hogy még neki áll feljebb! Idegesen a hajamba túrtam hát ha így sikerül levezetni az egyre növekvő dühöt magamban.
- A te hibád az egész! - ordítottam.
Szemöldökét ráncolni kezdte majd szólásra nyitotta a száját, de közbe vágtam.
- Ha nem toltad volna oda a képed talán Hana még mindig élne és nem feküdne holtan az erdő közepén! - folytattam az ordítást bár a hangom elcsuklott a végére.
- Na ne, ezt ne! Ne merd rám kenni! Inkább hálásnak kéne lenned, hogy megmentettem a szaros kis életed!
- Hálásnak? - horkantottam.
- Mi az, hogy megmentetted a"szaros kis életemet"? - háborodtam fel.
- Héy, mi ez a veszekedés? - lépet be Luke.
Semmi kedvem nem volt vele is összeveszni ezért inkább felkaptam a cuccom és ki siettem a raktárból.
A hideg levegő rögtön megcsapta az arcomat ami nagy részben elő segítette egy kicsit a megnyugvásomat.
Még mindig forrtam magamban, ahogy vissza idéztem Justin szavait. Nem hiszem el, hogy még neki állt feljebb! Hihetetlen!
A garázs ajtó nyikorgására figyeltem fel. Luke elhaladt mellettem majd felnyitotta a csomagtartót és belepakolta a dolgainkat. A fejével intett én pedig helyett foglaltam az anyós ülésen. Justin is kibaktatott és ő is elfoglalta a helyét. Egy szót sem szóltam hozzá. De igazán meg se szólaltam az egész út alatt. Kínos csend uralkodott a helyiségben, de nekem még is kellemesnek hatott.
**
Végre megérkeztünk. Luke le állította a motort majd mindenki kiszállt és kipakoltuk a cuccokat.
A táskám a vállamra kaptam majd sietősen elindultam a vonat felé.
**
Azt hiszem az egész utat végig aludtam. Hogy erre miből következtetek? Egyszerű. Az osztályfőnök idegesítő hangja ébresztett azzal a mondattal, hogy "Megérkeztünk!!".
A táskám ismét felkaptam majd a többiek után siettem.
Egy hotel szerűség felé tartottunk, amint beértünk megbizonyosodtam, hogy ez 100%-osan egy hotel. Igaz a hall nem volt túl nagy, de a szobák annál inkább. Persze még egyikben sem voltam, de a hirdető kártyán lévő képekből erre következtettem. Persze barátnőmmel kerültem egy szobába akinek be nem állt a szája.
- Nyolcas! - kiáltottam, ezzel elhallgattatva őt.
A kulcsot elfordítottam a zárban majd beléptem a szobába. Tényleg óriási volt, de valahogy nem érdekelt. A táskámat ledobtam majd az ágyra vetettem magam.

- Mi bajod? Egész-nap ilyen vagy... - mutatott végig rajtam.
- Csak fáradt vagyok. - vontam vállat, bár ezt az oldalamon fekve nehézkesen tettem meg.
Mit vár tőlem? Nem tudom megjátszani magam bármennyire is próbálom.. De ez neki is feltűnt. Legszívesebben elmondanék neki mindent, de nem lehet. Attól tartók, hogy egyszer "kibököm". Ezért próbálom kerülni a komolyabb beszélgetéseket...
- Fáradt? Ez most komoly? Azt hiszed, hogy ezt beveszem..? Végig aludtad a majdnem 2,5 órás utat... Ne mond, hogy fáradt vagy!
Ha tudná, hogy alig aludtam egy szemhunyásnyit is este....
Nem igazán volt sok időm fetrengeni sem Spenser állandó magyarázása miatt,de legfőképp azért, mert időre vissza kellet mennünk az előtéérbe.
**
Miután végre befejezte a tanár a szokásos monológot vissza térhettünk a szobáinkba.
** este 23.45 https://www.youtube.com/watch?v=m9DO3zpdWqw
Rémálom? Nem csak az emlékek. Képtelen voltam aludni... Nem is értem a vonaton, hogy tudtam.. talán a kimerülés nem tudom, de ha most 1 percre is lehunyom a szemem a rémképek azonnal a szemem elé tárulnak. A lövés hangja, a sikításom, a könnyek... egyszerűen minden.
A kezeim ismét remegni kezdtek ezért úgy döntöttem ki megyek a friss levegőre.
A hotel hátsó udvarába siettem. Eléggé meglepet a hintaágy látványa, de inkább csak örültem neki. Lépteim oda vezettek, majd kényelembe helyeztem magam és egy apró löketett adtam a tárgynak. A hűs levegő csikizni kezte az arcom ami egy apró mosolyt váltott ki belőlem.
Halk léptek közeledtek felém, de mielőtt reagálhattam volna már mellettem ült a nem kívánatos személy.
Majd füst szagot kezdtem el érezni. Zavarodottan kaptam oda a fejem és néztem ahogy a füst kiáramlik a száján.
Ez most komoly? Ezért jött ide,hogy leüljön mellém cigizni? Hihetetlen egy bunkó! Már szólásra nyitottam a szám, de ő megelőzött.
- Sajnálom... - búgta miközben a mérgező anyagot ismét beszívta.

Azt hiszi, ha kinyög egy "sajnálom-ot" minden rendben lesz? Hát nem!
nem szóltam semmit csak a fejemet vissza fordítottam az eredeti állásába.
- Sajnálom amiket mondtam,jó?
- Kurvára nem jó! Sőt semmi se jó! Érted? - fakadtam ki. De ez nem csak engem lepet meg hanem őt is. Nem tudom mért reagáltam így, de úgy éreztem szükségem van erre.
Felállt majd elém állt. Egy ideig a szememet fürkészte majd közelebb lépet.
A füstöt az arcomba fújta és beszélni kezdett.
- Törődj bele! - suttogta és ellépet tőlem. Mielőtt bármit is reagálhattam volna addigra elment.
Ismét sikerült felidegesítenie, de talán nekem se kellet volna ordítanom vele.. - sóhajtottam.
Még párpercig gyötörtem magam majd felálltam és elkezdtem keresni azt a szobát amelyikben Justin lehetett.
Abban biztos voltam, hogy a második emeleten van, de abban nem voltam biztos, hogy a 16. vagy a 17. szobában van-e.
- 16 17 16 17 - ismételtem magamban miközben arra vártam, hogy a lift végre megálljon.
A lift kiadta az ismert hangot ami azt jelezte, hogy megérkeztem. Kiléptem az ajtaján majd a 16-os ajtó felé vettem az irányt. Ezer és egy gondolat járt a fejemben. Köztük az is, hogy valójában mit keresek én itt?
Ez a gondolat járt a fejemben amikor  beakartam kopogni a kiválasztott ajtón. De mielőtt megtettem volna vissza rántottam a csuklom és egy nagy sóhaj közepette inkább vissza siettem a lifthez.
 
 Benyomtam a szokásos gombokat majd a fejemet a falnak döntöttem és a fáradt szemeimet lecsuktam. A borzasztó események emlékei ismét vissza tértek. Remegő lábaim már nem bírtak tartani és össze csuklottam. A könnyek már csípték a szemeimet, de nem engedhettem őket szabadjára. Szintén remegő kézzel próbáltam letörölni a kibuggyanni készülő cseppeket majd feltápászkodni a lift falán. A közben szemembe logó tincseke hátra dobtam majd remegve kifújtam a tüdőmet elnehezítő levegőt. Eldöntöttem!Nem leszek újra törődő. Az ilyen emberek csak megszívják, akkor inkább a látszata a nem törődésnek mint az.

Szuperságos szünetet mindenkinek *-* <3!

17. rész A játszma még csak most kezdődik!

 Sziasztok! Jó olvasást:)!
zene:

https://www.youtube.com/watch?v=GUWxNu7J_Hk

Remegve, teljesen kihűlve éjszaka talán nem a legkellemesebb érzés, de nem érdekelt már semmi sem érdekelt.
**
Már csak annyit érzékelek, hogy a motor le áll és Luke ki száll a kocsiból majd kinyitja az ajtót és beszélni kezd. Nem válaszolok mondatára sem a mozdulataira. Annyira jól esik bambulni az esőt és nem törődni a fájdalmas ürességgel ami bennem van.
Érzem, hogy rázkódom ami annyit jelent, hogy még mindig fázom, de nem zavar. A mellettem fekvő fiúra pillantok és mintha vissza tért volna minden érzésem ami egyenlő a fájdalommal, de nem a fizikaival hanem a lelkivel.
Sebéről óvatosan leszedtem a kezem és kipattantam a kocsiból, hogy Luke hozzá férhessen. Mielőtt még behajolt volna hozzá egy kulcscsomót nyomott a kezembe és a fejével egy garázs helyiségre bökött. Gyorsan kezdtem el lépkedni hiszen realizáltam, hogy ezen akár Justin élete is múlhat.
**
Végre megtaláltam a megfelelő kulcsot amivel azonnal kinyitottam a zárat és a maradék erőmmel felrántottam az ajtaját. Éreztem, ahogy Luke elsuhan mellettem egy nagy súly kíséretében aki nem volt más mint Justin.
Feloltottam bent a villanyt majd vissza csuktam a nehéz ajtót.
Nem így képzeltem el a helyett túl felszerelt volt, de ez volt a legkisebb "gondom".
A szőke fiú letette Justin testét a kanapéra majd oda hívott engem is.
 

 Megkellet szabadítanom a fiút a vizes ruháitól és az egyik szekrényből ki vett száraz anyagokat pedig rá aggatni. Más esetben talán még élveztem volna, de így...kizárt! Most már értem Luke mért nem vállalta ezt a "nemes" feladatott....
Miután végeztem rá terítettem egy takarót és leültem a kanapéra.
Ide-oda kapkodtam a fejem, ahogy Luke futkosott a helyiségben és mindenféle orvosi eszközt kikészített az asztalra.
- M..mire készülsz? - dadogtam.
- Ki kell szedni a golyót. - mondta nyugodtan. Túlságosan is nyugodt volt amivel még idegesebbé tett pedig már így is az idegroppanás szélén álltam. De mi előtt megszólalhattam volna ő megtette helyettem.
- Nyugi már sokszor csináltam ilyet. Nem lesz gond! Inkább meny és fürödj le remegsz a hidegtől.
- Nem érdekel! - ráztam a fejem.
- Lenna ez nem kérés volt! - nézett rám keményen.
- Amúgy is egyedüllétre van szükségem, hogy koncentrálni tudjak! - jelentette ki.
A szekrényhez mentem majd kikaptam egy-két tűrhető cuccot és elindultam a fürdő felé. Muszáj rá hallgatnom, ha még élni akarok.
A vizes ruháimat lekaptam magamról és az immár felmelegedett vízsugár alá álltam. Ahogy a forró cseppek a bőrömön landoltak egyből kirázott a hideg. Szükségem volt erre a melegségre. Talán, ha csak 5 percig, de legalább addig is másra tudtam koncentrálni. De vissza játszódott benne az egész nap. Minden egyes történéssel együtt. Éreztem, ahogy a térdeim remegni kezdenek és zihálni kezdek. De ez nem lehet nem sírhatok újra. Nem! Nem törhetek meg! Mert tudom, ha még egyszer sírni kezdek akkor megszegem az ígéretem.
~Vissza emlékezés~
  Amíg Luke a kocsihoz ment addig volt időm elbúcsúzni Hannától. A könnyeim szakadatlanul hulltak és már levegőt is alig kaptam. Nem tudtam felfogni ami történt.
Azonnal a meggyilkolt maszkoshoz rohantam és letéptem a fején lévő anyagot, de egy ismeretlen arc tárult a szemem elé. Nem értettem. Ez nem lehet, hogy egy ismeretlen akart megölni. Itt valami nincs rendben. De nem vagyok abban az ideg állapotban, hogy akár egy percig is tovább tudjak gondolkozni ezen. De tudom ennek még nincs vége!
**
Lassan Hannah füléhez hajoltam majd lassan suttogni kezdtem.
- M..megtalálom, hogy ki tette ezt, ígérem! És végzek vele! Sosem sírok többet ezzel jelezve, hogy nem adom fel a keresését! Szeretlek... - halkultam el.
~Vissza emlékezés vége~
A víz már kicsit hűlni kezdett ezért kiszálltam a kabinból és a törölközőt magam köré csavartam.
A tükör elé sétáltam és a vizes hajam felfogtam egy gumival.
Teljesen össze vagyok esve. Ha valamihez hasonlítanom kéne magam az talán egy zombi és egy szellem keveréke lenne. De most szintén ez volt a legkisebb bajom.
Megeresztettem a csapot amiből rögtön folyni kezdett a hideg víz. Tenyeremet alá tettem majd az arcomra vittem fel a hűsítő  folyadékot. Miután ezzel is végeztem megtörölköztem majd felöltöztem és a hajam kezdtem megszárítani.
~Luke szemszöge~
Lennát végre rá tudtam venni, hogy egyedül hagyjon a helyiségben, hogy végezzni tudjam a dolgom. Minden eszközt össze szedtem amire csak szükség lehet, majd elkezdtem a munkát.
Justin még mindig nem volt eszméleténél, de nem vállalhattom azt a kockázatot, hogy felébredjen míg én ép ellátom őt, ezért muszáj volt altatót belé injekcióznom. Kitisztítottam a sebe körüli részt és lassan elkezdtem húzni a lőszert. Szerencsére nem volt mélyen és nem sértett egy artériát sem így könnyen kitudtam venni. Ismét a tisztítás következett majd össze varrtam a sebet és felkötöztem a kezét. Rosszabbra számítottam, de nem volt olyan komoly a sérülés.
- Végeztem! - ordítottam a lánynak.
~Lenna szemszöge~
A hajam már elég száraznak bizonyult ezért eltettem a hajszárított és ismét az ajtó közelébe siettem. Egész végig azon gondolkoztam, hogy hogy áll Luke, de féltem, ha kimegyek megzavarom ami végzetes hiba is lehet. De most már tudom, hogy végzet.
Lenyomtam a kilincset és kiléptem az előszobába. Ismét túl sok kérdés kering a fejembe amitől meg kell szabadulnom. És a zúdítás áldozata Luke lesz.
Azonnal oda siettem hozzá vagy is inkább Justinhoz, de mivel egy helyen voltak így mindegy.
- Hogy van? - mondtam komoran míg az alvó fiút néztem.
- Jól lesz, de pihennie kell.
- Ki vagy te Luke? - néztem a szemébe.
 
~Luke szemszöge~
Tudtam, hogy hamarosan ez bekövetkezik. Rejtve kellet volna tartanom a titkot, de nem tudtam. És most mindent el kell mondanom neki. Bár ne kéne. Félek ezek után már bennem sem fog bízni és akkor magába fordul. De az nem történhet meg!
Sóhajtottam egyet majd szólásra nyitottam a szám.
- Mit akarsz tudni?
- Hogy mit akarok tudni? Azt kérdezed, hogy mit akarok tudni? - emelte fel a hangját.
~Lenna szemszöge~
Most szórakozik velem!? Azt kérdezi mit akarok tudni?
Itt már elborult a mécses és ordítani kezdtem.
- A legjobb barátnőm meghalt, Justin megsérült és é..én pedig nem értem, hogy jutottam el idájig! - éreztem, ahogy a hangom elcsuklik, de nem sírhattam. Megígértem! Keménynek kell lennem bármi is történik!
- Mond meg te, hogy kerültél oda? És miért van fegyvered? Mi ez a hely? Válaszokat akarok!
- Ülj le! - utasított.
- Én is a maffiában "dolgozom"... vagy is...apádnak. És kaptam egy üzenetet Justintól úgy kerültem az erdőbe.
Már meg sem lep, hogy ő is a maffiának dolgozik, de hogy az apámnak!? Ezt nem hiszem el.
Csak néztem rá üveges tekintettel, de egy szót sem szóltam. Egyszerűen nem akartam.
- Sajnálom.... - suttogta.
- Nem érdekel.
- Jobb lesz, ha lefekszel. Holnap indulunk.
- Mi? Hova? - kerekedtek ki a szemeim.
- Elintéztem, hogy... a holttestet... - suttogta. - csak holnap találják meg a rendőrök így mennünk kell a kirándulásra vagy első számú gyanúsítottak leszünk. - olyan természetesen mondott minden szót mintha a világ legmegszokottabb dolga lenne.
Még mindig kitágult pupillákkal néztem rá, de tudtam, hogy igaza van ezért több ellenmondást nem tanúsítottam.
- És mi lesz vele? - biccentettem az alvó fiú felé.
- Reggelre jól lesz. Ő is jön.
Miután befejezte a mondatát felém dobott egy takarót és be ment az egyik szobába.
A villanyokat leoltottam és ledőltem a kanapéra. A plafont néztem majd Justint és csak azt kívántam, bárcsak én is ilyen nyugodtan tudnék most aludni.

 Egy kicsi hiba belecsúszott a dologba mer a 2 blogomba lévő női főszereplő neveket összekevertem xd :/ úgyhogy vegyük úgy, hogy Lilly beceneve Lena is... (bocsánat!)
Köszönöm a sok visszajelzést <3 Igazából nem nagyon haladtunk, de egy két dolog csak-csak kiderült a történetből. Sajnos ismét nem tudom mikor tudok jönni a kövivel, de igyekszem! :)

16. rész Dead!

 (Bocsi a sok szemszög váltásért, de így jött ki...) Jó olvasást! <3

"- Nana Shawty ne feledkezz meg a barátnődről sem! De tudod mit? Kapsz egy esélyt! Nagyon egyszerű lesz a dolgod csak annyi, hogy....
- Válassz!"
Teljesen lesokkoltam a szavai csak ismétlődtek a fejemben mintha egy vízhang lenne.
Az eső még mindig szakadatlanul eset és ahogy realizáltam a szavait,mintha minden lelassult volna. Még mindig Justin sebét szorítottam és közben Hanna és közte kapdostam a fejem.
- Nem hallottad, válasz! - üvöltött.
-É..én n...nem... - dadogtam. Minden testrészem remegett és már teljesen el is áztam, de ez érdekelt a legkevésbé. Próbáltam kieszelni valamit,de sehogy sem ment. Vajon,hogy menthetném meg mindkettőjüket? Nem tudok választani és nem is akarok!
Reménytelenek tűnik az egész helyzet, nem tudom mit tegyek.
- Hát jó, akkor nincs más választásom.... - nevetett.
A pisztolyt ismét Hanna fejéhez nyomta, majd beélesítette a fegyvert.
- Nee! - ordítottam!
- Te döntesz kicsi lány. Van 10 másodperced.
Majd elkezdet vissza számolni. A szívem minden egyes számolásnál egyre gyorsabban vert. Semmit sem tudtam tenni, de, ha nem mondok egy nevet akkor mindketten meghalnak.
-5,4,3,2,1
- Várj! - ordítottam. Próbáltam időt nyerni bár úgysem tudok mit tenni....
- Mért csinálod ezt? És ki vagy te? - szipogtam.
Hangosan felnevetett és szólásra nyitotta a száját.
- Az nem fontos én ki vagyok. De halljuk a döntést.
- É.. - mielőtt bármit mondhattam volna egy lövés szakított félbe.

A szemeim kitágultak és úgy figyeltem az eseményeket. Én még éltem, ahogy Hana is, és Justinnak sem esett nagyobb baja (az előző lövésen kívül). De akkor....?
Az alak a földre rogyott. Én pedig felsikítottam. Még most sem értettem a történteket.
A sötétben megindult valami.
A léptei egyre közelebbről hangzottak, de az apró lámpa fénye még mindig nem világította meg az arcát. Lassan már szívrohamot kaptam, hogy ki lehet az, de egy lélegzetnyit megnyugodtam amint végre az arca is a látó terembe került, de ez sem tartott sokáig.
- Luke? - hunyorogtam. A könnyeimtől sem voltam biztos benne, hogy jól látok sem a sötéttől.
Ahogy észbe kaptam, hogy az alak meghalt lassan elengedtem Justin sebét és Hannához siettem. Ő pedig csak zokogott.
~Luke szemszöge~
Éppen a raktárban voltam amikor a telefonom megrezzent a zsebemben. Azonnal ki is kaptam onnan és megnyitottam az üzenetet. Justin volt a feladó. Teljesen meglepődtem ő sosem írna nekem csak, ha nagy baj van.
"Gyere az erdőbe, és hozz fegyvert. Lenáról van szó" - ennyi állt a levélben. Az, hogy két maffia vezér szövetkezzen komoly dolognak kell, hogy történjen és ez pont ilyen volt!
Azonnal a kocsimhoz siettem majd olyan gyorsan kezdtem el vezetni, hogy attól tartottam, hogy elütök valakit.
**
A kesztyű tartómból kivettem a fegyverem amit zsebre is vágtam és azonnal besiettem az erdőbe.
A távolból látszott egy apró fény, de azt a távcsövem segítségével sikerült észre vennem.
Gyorsan futni kezdtem majd amikor megbizonyosodtam, hogy jó helyen vagyok és elég közel ismét a távcsőbe néztem.
Ekkor vettem észre Lenát aki Justin mellet guggolt és sírt. Majd egy fekete ruhás alakot aki Hana fejéhez fogott egy pisztolyt¿?!
-Várj! - halottam meg Lena kétségbe esett hangját és ekkor realizáltam a dolgot.
Elő kaptam a fegyverem és bemértem a fekete ruhás embert majd meghúztam a ravaszt. Amikor az alak a földre rogyott azonnal oda siettem Lenához. Remegve nézett felém, de ahogy rá jött, hogy csak én vagyok az, egy kicsit megkönnyebbült.
'Átvettem' tőle Bieber sebének a szóritását amíg ő oda rohant a lányhoz és elkezdte kiszabadítani.
Próbáltam megnézni, hogy milyen súlyos lehet a seb, de a sötéttől nem láttam túl sokat.

~Lenna szemszöge~
Amilyen gyorsan csak tudtam neki láttam a kötél kicsomózásához, de se a remegő kezem sem a kisírt szemem nem volt igazán a segítségemre.
Hanna szakadatlanul sírt és remegett minden porcikája ahogy nekem is, de próbáltam megnyugtatni.
- Shhh vége. Nem lesz semmi baj. Nyugodj meg!

~Luke szemszöge~
Bár nem igazán láttam semmit Justin sérüléséből, de éreztem, hogy egyre több vért veszít így próbáltam sietni Lenát.

~Lena szemszöge~
- Kérlek cs..csak szabadíts ki! - nyöszörögte a barátnőm. A szívem össze szorult ahogy a vékony hangja megszólalt és elképzeltem milyen szörnyű dolgok történhettek vele.
A kötél végre le jött a lábáról ezért gyorsan áttértem a kezét fogságban tartó anyagra.
Egy mocorgás ütötte meg a fülem ezért rögtön felkaptam a fejem.
- Még nincs vége a játéknak Shawty! - és ismét egy lövés.

- NEEEEE! - torkom szakadtából kezdtem el üvölteni amikor Hanna fején áthaladt a golyó és az élettelen teste a földre rogyott.

~Luke szemszöge~
A pisztoly hangjára és egyben Lena kiáltására felkaptam a fejem. Gondolkodás nélkül otthagytam Justint és a fegyveremet elő véve rohantam Lena felé. A maszkos még élt és épp felé tartotta a fegyverét, de én megelőztem. Most már biztosra mentem és az egész táramat belé eresztettem.
Nem tudom, hogy történhetett ez. Mért nem figyeltem elégé?! Az egész az én hibám! Pedig megígértem, hogy vigyázok rá! Egy szerencsétlenség vagyok!
**
A fejemet a lány felé vetettem és csak akkor vettem észre, hogy zokogva remeg Hana teste felett.
Lassan közelebb siettem és akkor láttam meg, hogy meghalt. Az a szemét eltalálta!
  Leguggoltam Lena mellé és próbáltam elhúzni.
- Cshhh minden rendben lesz!
- S..semmi sem lesz rendben! - ordította, de a hangja még így is túl kétségbe esetten hangzott.
- Meghalt! Meghalt, Luke, érted? - zokogott.
Ismételten próbáltam elhúzni, mert minél előbb elkellet tűnnünk innen.
- Neem! Eressz már el! Nem megyek sehova!
- Lena kérlek!
- NEEEM!
Tudtam, hogy nincs más esély, keménynek kell lennem küllemben sose jutunk ki innen.
- Azt akarod, hogy Justin is meghalljon? - néztem a szemébe.
- M...mi?
Gondolom ekkor emlékezett vissza, hogy megsérült a fiú.
- Ha nem indulunk el most azonnal elvérzik! - jelentettem ki.
Csak bólintott, de tudtam, hogy kell még neki egy kis idő ezért elindultam Bieberhez és elvittem a kocsihoz, addig is magára hagyva Lenát. Else tudom képzelni milyen nehéz lehet ez most neki, pedig én szinte minden nap látok ilyet. De tudom, hogy egy idő után majd feldolgozza. Erős lány! És tudom, hogy elég sok magyarázattal tartozom neki.
**
Vissza sétáltam és láttam, hogy Lena még valamit mond Hanna hullájának, majd feláll és elindul felém, de egy szót sem szól sőt már nem is könnyezik, de olyan mint aki sokkot kapott. Azt hiszem valami most megváltozott benne, de ő is és én is tudtuk, hogy most nem kell megszólalnunk.
Ő a hátsó ülésre ült ahova Justint fektettem, de pont elfért mellette és szorította a sebét bár Justin már nem volt eszméleténél. Kétséges volt az állapota, de ezt inkább megtartottam magamnak....
Be indítottam a motort majd az irányt az apja raktára felé vettem.
A Maffia raktárhoz.

Remélem tetszett ez a rész :) 4 komi jön a kövi :)Köszönöm a komikat és a pipákat is! <3