21. Rész Irány a ~Határ~ !

~ - Azt hiszem elég volt ennyi edzés mára. - mondta kicsit haragosan majd az ajtóhoz ment. Azt hiszem "kicsit" túlreagálta ezt az ügyet, de talán én is így viselkedtem volna...

A szememet forgattam a tettére majd utána indultam.~

Mire utolértem már a poharába öntötte a whiskyt.

- Én is kérhetek egyet? - mosolyogtam rá, de csak egy rideg arckifejezést kaptam.

- Önts magadnak, te biztos ebben is jobb vagy. - kortyolt a poharába.

A szememet forgattam majd én is öntöttem egyet. Közben azon gondolkodtam, hogyan békítsem ki ezt a nagy gyereket.

- Hmmm... Mi lenne ha egy tisztességes biliárd jattékkal mérnék fel ki a jobb? - léptem elé.

- Tisztességes, mi? - motyogott.

- Talán Mr. Bieber fél, hogy ismét elverik? - néztem csábítóan miközben a pohár utolsó kortyát ürítettem magamba. A poharat felé emeltem majd össze koccantottuk.

- Nyerjen a jobb! - mosolygott

- Legyen. - bólintottam. Lépteimet a dákok felé vettem majd felvettem kettőt és az egyiket Justin felé dobtam, aki el is kapta.

- Hölgyeké az elsőbbség. - engedett előre. Csak a fejemet ráztam majd az asztalhoz léptem.

Lassan az asztal felé hajoltam és az ütésre koncentráltam. Mármint csak próbáltam, mert Justin égető tekintete a hátsómon nem igen segített az őszpontosításban.

Hát, ha játszani akar, akkor játszunk! - gondoltam magamban

Még egy kicsit beljebb hajoltam majd egy erőteljes lökést mértem a golyóra.

- Nem rossz. - mosolygott rám, ahogy megfordultam.

Majd helyet cseréltünk én viszont ahelyett, hogy mögé álltam volna az asztal másik oldalához siettem így pont szembe voltam vele. Töltöttem egy pohár whiskyt majd folytattam a bámulását.

Láttam rajta, hogy zavarja a tekintetem, de próbálta nem kimutatni.

Kuncogva siettem mellé hiszem újra én következtem. A nevetésem tárgya pedig csak annyi volt, hogy nem éppen sok célzás talált bele a lyukba vagy talán az ital van rám ilyen hatással? Ki tudja?! De most nincs időm ezen gondolkozni, hanem a maradék erőmet kell az ütésbe belefektetnem és a figyelmem, bár az már rég elveszett Justin és a kezében pihenő ital miatt. 

Az ütésem után ismét Juss következett, aki egy kicsit megbillenve, de magabiztosan lépkedett a játék tér felé. Talán ez az ütés attól más mint az ezelőttiek, hogy most kicsit feltűnőbben koncentrálok a fiú megzavarására, de az alkohol is mellettem áll ebben a játékban. 

Lassan mögé lépkedek majd tekintetem elidőzik az izmos hátán ami épp feszítve van az ütéshez való készülődés miatt. Mosolyogva figyelem, ahogy a levegőt lassan beszívja majd kiengedi, ezt pedig dereka fel s alá mozgása jelzi. A gyomrom egy pillanatra össze rándult és a bennem lapuló piszkos gondolatok hatására azonnal az ajkamba haraptam, mintha csak féltem volna, hogy kiejtem a bennem felgyülemlő elképzeléseket. Ezt viszont csak elkönyvelem a barnás színű italnak. Jobb kezemet megindítottam felé majd elkezdtem lassan végighúzni a gerincén. Az érintésemre rögtön össze rezzent, de több figyelmet nem sugárzott felém míg meg nem szólalt.

- Tisztességes játék mi? - horkantott majd megcélozta a gömbölyű tárgyat és a többség célba ért. Lassan kiegyenesedett én pedig végig a hát izmai mozgását figyeltem. Hirtelen megfordult így szembekerültünk egymással. A lehelete éget az alkoholtól, amely egyfajta táncra hívott engem. Az egyik kezét lassan csípőmre vezette én pedig összerezzentem az érintésére. Egy kaján mosoly húzódott az arcára én pedig azon töprengtem vajon józan-e még? Mert én már  biztosan nem. Egy óvatlan pillanatban magára rántott és a fejét a nyakhajlatomba mélyesztette. Ismét megrándultak a nyughatatlan izmaim. 

Egy apró puszit lehelt a nyakamra majd hirtelen már csak annyit éreztem, hogy az ajkai az enyémet próbálják táncba hívni, de sikertelenül. Mozdulatlan maradok hiszen túl hirtelen történt ez az egész. Ezt ő is észre vette ezért ráharapott és meghúzta az alsó ajkam. Kezem ekkor már rég a haját markolta szívem pedig kihagyott egy ütemet. Nyelve lassan bejutást nyert a számba majd még közelebb húzott magához. 

Bódító illata rögtön megcsapott és belemosolyogtam a csókunkba.

~Nem teheted! Nem teheted ezt vele...~ - hirtelen hangok kezdtek el duruzsolni a fejemben nekem pedig ijedten pattantak ki a szemeim. Justinnak is feltűnt, hogy abba hagytam mindenféle mozgást, de ő szó nélkül próbált újra csókba vonni. 

Próbáltam felfogni az előbbieknek az ittas állapotomnak és felejtés kép folytattam a mozgást Juss ajkain.

~Minden az ő hibája! Ezt ne felejtsd el! Ha nem lett volna ott...~ - halottam ismét.

Justint eltoltam magamtól, aki hitetlenül nézett rám. Mielőtt bármit is mondhattam volna az ajtó kicsapódott és Luke lépet be rajta, Furcsán pásztázott minket, amit meg is értettem miután felmértem a helyzetünket. Gyorsan hátrébb mentem így Justin kezei lecsúsztak rólam. Részességemnek köszönhetően rögtön megbillentem, de Bieber időben kapcsolt és megtartott engem. Próbálta magára vonni a figyelmet azzal az idegesítő mosolyával, de én csak a hangokra gondoltam és arra, hogy igazuk van bárhonnan is jöttek. Én itt iszogatok és jól érzem magam 'ezzel' miközben Hanna gyilkosa szabadon mászkál és akárhol lehet.

- Te ittál? - jött közelebb Luke, A szemei szinte szikrákat szórtak, ami megrémített. Nem szoktam ilyennek látni.

Lehajtottam a fejem szégyenérzetemben és bólintottam a kérdésére.

- Már meg sem lep. - horkantott. A fejemet rögtön felkaptam és a szemeiből áradt a csalódottság egy kis lenézéssel párosítva.

- Mit akarsz itt? - szólalt meg Justin.

- Baj van a határnál. - biccentet.  Miközben Justin felfogta a felé irányuló szavakat izmai megrándultak. Én viszont egyáltalán nem értette milyen gond lehet egy határnál? Kérdően pillantgattam hol Lukra, hol a barna hajú fiúra. De egyik sem figyelt rám. Azt hiszem mindenki Justin reakcióját várta, még ő maga is.

- Mi...? - próbálta befejezni, de Luke közbe vágott.

- Valaki betört az ott lévő raktárba.

- De.... oda egyik banda se mehet be... - motyogta magán Justin.

- Azt hiszem ebből háború lesz, hiszen mindenki a vele szemben álló csapatot hibáztatja.

- Azt hiszem tudod kivel kell tárgyalni..... és lesz majd, ami segít. - Nézett rám, majd kiviharzott.

Nem értettem ezt az egészet. Viszont forgott velem a világ, úgyhogy nehezemre esett a gondolkodás. Justin arcát fürkésztem, míg ő elvolt foglalva a gondolataival. A vonásai teljesen megváltoztak a szemei is, már nem ragyogó mogyoró barnák voltak, hanem csak....... egyszerűen csak sötétek.

- Mi az a "határ" amiről ti beszéltek? Mert kétlem, hogy ugyanarra gondolunk... - horkantottam.

- Nem a te dolgod. - mondta lenezően. Egyből úgy éreztem, hogy kitisztult az agyam. Nagyokat pislogtam miközben Justint figyeltem, ahogy a kabátja után nyúl.

- Még is hova készülsz? 

- El. - flegmázott.

- Ittál, nem zavar? - kerekedtek ki a szemeim. Ördögi mosolyra húzta a száját majd kilépet az ajtón. Nem értem mit képzel magáról, csak úgy itt hagy? Bipoláris idióta ez már tény. Azt hiszem ő sose fog megváltozni, de képes elhitetni az emberekkel, hogy van rá egy csöppnyi esély. Egy részem azt hiszem mindig elhiszi neki, de ez van lány vagyok. Mi ilyenek vagyunk ez már tény.

De nem állok be a sorba, ahol Bieber "kezeltjei" vannak.

Már csak arra figyelek fel, hogy kinyitja a kocsi ajtaját és beszáll. Gondolkodás nélkül beültem én is mellé a reakciójától nem félve. Talán így rájövök valamire, de ha Justinon múlik, semmit sem tudok meg. Lehet, hogy ez olyan dolog, ami akár közelebb is vezethet a maszkoshoz....

- Szállj ki! - mordult rám, én pedig egy mosollyal az arcomon becsatoltam a biztonsági övet.

- Azt mondtam azonnal szállj ki! - mondta hangosabban. Az ujjai szinte már elfehéredtek, hiszen olyan erősen markolta a kormányt.

A fejemet ráztam és vártam a következő kirohanását, de ehelyett csak egy ördögi vigyort kaptam, ami nem igazán volt biztató számomra.

A kocsi kulcsot elfordította a zárban, majd a motorhang után elindultunk. Nem értem, hogy változhat meg valaki ennyire két perc alatt, egyik pillanatban még olyan mintha kedvelne, másikban pedig már, mintha inkább a halálba küldene,

- Nem foglak megvédeni. - mondta gúnyosan

- Nincs rá szükségem. Hahó! Tudod engem tanítottál be emlékszel? 

- Nem erről beszélek. - nevetett. Amit már végkép nem értettem, hiszen semmi viccesről nem volt szó.

- Hanem az apádról. - mondta nyugodtan majd egy pillanatra rám vetette a tekintetét, amin még mindig az az idegesítő vigyor ékeskedett. 

A szüleimmel szinte nem is beszélek, mióta kiderült ez az egész azt hiszem ezt egy jó darabig nem is fogom, hogy titkolóztak. De annyit tudok, hogy Justin nem éppen apám embere....

Köszönöm a +1 feliratkozót és a komikat meg a pipákat! <3