17. rész A játszma még csak most kezdődik!

 Sziasztok! Jó olvasást:)!
zene:

https://www.youtube.com/watch?v=GUWxNu7J_Hk

Remegve, teljesen kihűlve éjszaka talán nem a legkellemesebb érzés, de nem érdekelt már semmi sem érdekelt.
**
Már csak annyit érzékelek, hogy a motor le áll és Luke ki száll a kocsiból majd kinyitja az ajtót és beszélni kezd. Nem válaszolok mondatára sem a mozdulataira. Annyira jól esik bambulni az esőt és nem törődni a fájdalmas ürességgel ami bennem van.
Érzem, hogy rázkódom ami annyit jelent, hogy még mindig fázom, de nem zavar. A mellettem fekvő fiúra pillantok és mintha vissza tért volna minden érzésem ami egyenlő a fájdalommal, de nem a fizikaival hanem a lelkivel.
Sebéről óvatosan leszedtem a kezem és kipattantam a kocsiból, hogy Luke hozzá férhessen. Mielőtt még behajolt volna hozzá egy kulcscsomót nyomott a kezembe és a fejével egy garázs helyiségre bökött. Gyorsan kezdtem el lépkedni hiszen realizáltam, hogy ezen akár Justin élete is múlhat.
**
Végre megtaláltam a megfelelő kulcsot amivel azonnal kinyitottam a zárat és a maradék erőmmel felrántottam az ajtaját. Éreztem, ahogy Luke elsuhan mellettem egy nagy súly kíséretében aki nem volt más mint Justin.
Feloltottam bent a villanyt majd vissza csuktam a nehéz ajtót.
Nem így képzeltem el a helyett túl felszerelt volt, de ez volt a legkisebb "gondom".
A szőke fiú letette Justin testét a kanapéra majd oda hívott engem is.
 

 Megkellet szabadítanom a fiút a vizes ruháitól és az egyik szekrényből ki vett száraz anyagokat pedig rá aggatni. Más esetben talán még élveztem volna, de így...kizárt! Most már értem Luke mért nem vállalta ezt a "nemes" feladatott....
Miután végeztem rá terítettem egy takarót és leültem a kanapéra.
Ide-oda kapkodtam a fejem, ahogy Luke futkosott a helyiségben és mindenféle orvosi eszközt kikészített az asztalra.
- M..mire készülsz? - dadogtam.
- Ki kell szedni a golyót. - mondta nyugodtan. Túlságosan is nyugodt volt amivel még idegesebbé tett pedig már így is az idegroppanás szélén álltam. De mi előtt megszólalhattam volna ő megtette helyettem.
- Nyugi már sokszor csináltam ilyet. Nem lesz gond! Inkább meny és fürödj le remegsz a hidegtől.
- Nem érdekel! - ráztam a fejem.
- Lenna ez nem kérés volt! - nézett rám keményen.
- Amúgy is egyedüllétre van szükségem, hogy koncentrálni tudjak! - jelentette ki.
A szekrényhez mentem majd kikaptam egy-két tűrhető cuccot és elindultam a fürdő felé. Muszáj rá hallgatnom, ha még élni akarok.
A vizes ruháimat lekaptam magamról és az immár felmelegedett vízsugár alá álltam. Ahogy a forró cseppek a bőrömön landoltak egyből kirázott a hideg. Szükségem volt erre a melegségre. Talán, ha csak 5 percig, de legalább addig is másra tudtam koncentrálni. De vissza játszódott benne az egész nap. Minden egyes történéssel együtt. Éreztem, ahogy a térdeim remegni kezdenek és zihálni kezdek. De ez nem lehet nem sírhatok újra. Nem! Nem törhetek meg! Mert tudom, ha még egyszer sírni kezdek akkor megszegem az ígéretem.
~Vissza emlékezés~
  Amíg Luke a kocsihoz ment addig volt időm elbúcsúzni Hannától. A könnyeim szakadatlanul hulltak és már levegőt is alig kaptam. Nem tudtam felfogni ami történt.
Azonnal a meggyilkolt maszkoshoz rohantam és letéptem a fején lévő anyagot, de egy ismeretlen arc tárult a szemem elé. Nem értettem. Ez nem lehet, hogy egy ismeretlen akart megölni. Itt valami nincs rendben. De nem vagyok abban az ideg állapotban, hogy akár egy percig is tovább tudjak gondolkozni ezen. De tudom ennek még nincs vége!
**
Lassan Hannah füléhez hajoltam majd lassan suttogni kezdtem.
- M..megtalálom, hogy ki tette ezt, ígérem! És végzek vele! Sosem sírok többet ezzel jelezve, hogy nem adom fel a keresését! Szeretlek... - halkultam el.
~Vissza emlékezés vége~
A víz már kicsit hűlni kezdett ezért kiszálltam a kabinból és a törölközőt magam köré csavartam.
A tükör elé sétáltam és a vizes hajam felfogtam egy gumival.
Teljesen össze vagyok esve. Ha valamihez hasonlítanom kéne magam az talán egy zombi és egy szellem keveréke lenne. De most szintén ez volt a legkisebb bajom.
Megeresztettem a csapot amiből rögtön folyni kezdett a hideg víz. Tenyeremet alá tettem majd az arcomra vittem fel a hűsítő  folyadékot. Miután ezzel is végeztem megtörölköztem majd felöltöztem és a hajam kezdtem megszárítani.
~Luke szemszöge~
Lennát végre rá tudtam venni, hogy egyedül hagyjon a helyiségben, hogy végezzni tudjam a dolgom. Minden eszközt össze szedtem amire csak szükség lehet, majd elkezdtem a munkát.
Justin még mindig nem volt eszméleténél, de nem vállalhattom azt a kockázatot, hogy felébredjen míg én ép ellátom őt, ezért muszáj volt altatót belé injekcióznom. Kitisztítottam a sebe körüli részt és lassan elkezdtem húzni a lőszert. Szerencsére nem volt mélyen és nem sértett egy artériát sem így könnyen kitudtam venni. Ismét a tisztítás következett majd össze varrtam a sebet és felkötöztem a kezét. Rosszabbra számítottam, de nem volt olyan komoly a sérülés.
- Végeztem! - ordítottam a lánynak.
~Lenna szemszöge~
A hajam már elég száraznak bizonyult ezért eltettem a hajszárított és ismét az ajtó közelébe siettem. Egész végig azon gondolkoztam, hogy hogy áll Luke, de féltem, ha kimegyek megzavarom ami végzetes hiba is lehet. De most már tudom, hogy végzet.
Lenyomtam a kilincset és kiléptem az előszobába. Ismét túl sok kérdés kering a fejembe amitől meg kell szabadulnom. És a zúdítás áldozata Luke lesz.
Azonnal oda siettem hozzá vagy is inkább Justinhoz, de mivel egy helyen voltak így mindegy.
- Hogy van? - mondtam komoran míg az alvó fiút néztem.
- Jól lesz, de pihennie kell.
- Ki vagy te Luke? - néztem a szemébe.
 
~Luke szemszöge~
Tudtam, hogy hamarosan ez bekövetkezik. Rejtve kellet volna tartanom a titkot, de nem tudtam. És most mindent el kell mondanom neki. Bár ne kéne. Félek ezek után már bennem sem fog bízni és akkor magába fordul. De az nem történhet meg!
Sóhajtottam egyet majd szólásra nyitottam a szám.
- Mit akarsz tudni?
- Hogy mit akarok tudni? Azt kérdezed, hogy mit akarok tudni? - emelte fel a hangját.
~Lenna szemszöge~
Most szórakozik velem!? Azt kérdezi mit akarok tudni?
Itt már elborult a mécses és ordítani kezdtem.
- A legjobb barátnőm meghalt, Justin megsérült és é..én pedig nem értem, hogy jutottam el idájig! - éreztem, ahogy a hangom elcsuklik, de nem sírhattam. Megígértem! Keménynek kell lennem bármi is történik!
- Mond meg te, hogy kerültél oda? És miért van fegyvered? Mi ez a hely? Válaszokat akarok!
- Ülj le! - utasított.
- Én is a maffiában "dolgozom"... vagy is...apádnak. És kaptam egy üzenetet Justintól úgy kerültem az erdőbe.
Már meg sem lep, hogy ő is a maffiának dolgozik, de hogy az apámnak!? Ezt nem hiszem el.
Csak néztem rá üveges tekintettel, de egy szót sem szóltam. Egyszerűen nem akartam.
- Sajnálom.... - suttogta.
- Nem érdekel.
- Jobb lesz, ha lefekszel. Holnap indulunk.
- Mi? Hova? - kerekedtek ki a szemeim.
- Elintéztem, hogy... a holttestet... - suttogta. - csak holnap találják meg a rendőrök így mennünk kell a kirándulásra vagy első számú gyanúsítottak leszünk. - olyan természetesen mondott minden szót mintha a világ legmegszokottabb dolga lenne.
Még mindig kitágult pupillákkal néztem rá, de tudtam, hogy igaza van ezért több ellenmondást nem tanúsítottam.
- És mi lesz vele? - biccentettem az alvó fiú felé.
- Reggelre jól lesz. Ő is jön.
Miután befejezte a mondatát felém dobott egy takarót és be ment az egyik szobába.
A villanyokat leoltottam és ledőltem a kanapéra. A plafont néztem majd Justint és csak azt kívántam, bárcsak én is ilyen nyugodtan tudnék most aludni.

 Egy kicsi hiba belecsúszott a dologba mer a 2 blogomba lévő női főszereplő neveket összekevertem xd :/ úgyhogy vegyük úgy, hogy Lilly beceneve Lena is... (bocsánat!)
Köszönöm a sok visszajelzést <3 Igazából nem nagyon haladtunk, de egy két dolog csak-csak kiderült a történetből. Sajnos ismét nem tudom mikor tudok jönni a kövivel, de igyekszem! :)