20. Rész Kiképzés.

Sziasztok! :) Mostanában nem igazán tudok részeket hozni, de igyekszem! Jó olvasást!

Az órámat 04.30-ra felhúztam, hogy legyen időm összedobni magam. Igazából nem volt nehéz felkelnem mivel mint eddig is gyötört a lelkiismeret furdalás és a rémálmok is.

** 05.00

Kín állok a megbeszélt fa tövénél, Justint várom, aki még mindig nem érkezett meg.

Majd a földön találom magam.

- Első a figyelem! - szólal meg az ismerős hang, majd végre leszáll rólam. Természetesen föl már nem segít ezért durcásan ugrok fel és porolóm le magamról a koszt, de elhatároztam ezt még visszakapja! Justin még kicsit kuncogott rajtam én pedig bevágtam a "Ez most komoly? Nem vagy kicsit gyerekes?" - fejet. És végre abbahagyta.

- Héhé, ez a kiképzés része. Ne nézz így. - próbálta teljesen komolyan elmondani, de az az ütődött mosoly az arcán csak nem hagyta neki. De ezt még én is megmosolyogtam.

- Szóval mivel kezdünk? - néztem a szemébe.

- 20 kör futás a tó körül. - mondta, most már tényleg komoly arckifejezéssel.

- Ez mire is jó? - kérdeztem, miközben a kiinduló pont felé haladtunk.

- Csak kell tudnod futni, ha megtámadnak, nem?

- De én nem elfutni akarok, hanem harcolni! - álltam elé.

- Majd azt is fogsz. - került ki.

Lemondóan utána siettem majd futni kezdtem a kijelölt köröket.

**

Egészen hét óráig edzettünk vagy is inkább én Justin pedig utasított a feladatokra.

Majd visszamentünk a hotelhez, hiszen nyolckor van ébresztő és feltűnésmentesen szerettünk volna bejutni.

Az első dolgom az volt, hogy a forró víz alatt lezuhanyozzak. Elégé elfáradtam ezért a fennmaradó negyedórát pihenéssel töltöttem.

- Haho, Lilly! Ébren vagy? - keltett a barátnőm.

- Most már igen.. - dünnyögtem.

- Hány óra? - dörzsöltem a szemem.

- Nyolc.

- Ohhh... - csak ennyit tudtam mondani majd kikászálódtam az ágyból és Spenssel együtt elindultunk a földszintre a szokásos "találkozóra".

Út közben összetalálkoztunk Zack-el és Derekkel. Amióta Zack segített nekem az óta nagyon jobba vagyunk. A tábortűznél is tök jól elbeszélgettünk bár ezt Justin nem nézte jó szemmel....

- Mióta vagy te ilyen jóba Zack-el? - húzott maga mellé Derek.

- Am... tegnap óta? - nevettem fel, bár ő nem tette szóval abba is hagytam a dolgot.

- Csak barátok vagyunk semmi más. - dobtam felé egy műmosolyt majd visszasiettem Spens mellé.

Annyira utálom, amikor Derek ilyen kérdőre vonó, ilyenkor pontosan olyan, mint Justin, pedig ő mondja mindig, hogy sosem akar hasonlítani rá.

Mivel nem akartam ezen gondolkozni és Spens nem tudta elterelni a figyelmem, inkább visszasiettem Zackhez és tovább beszélgettünk.

Az aulába megérkezve körbe néztem és a tekintetem hamarosan össze is akadt Justinéval, de nem tűnt túl nyugodtnak. Összeszűkült szemekkel néztem rá kérdően ő pedig felém bökött a fejével. 

Először nem értettem mire utal majd mellém pillantottam és csak időközben vettem észre, hogy egy kicsit félre érthető pózba voltunk a mellettem lévő fiúval. Elhúzódtam tőle így a kezei a csípőm helyett már a saját combja mellet találtak helyet.

Nem mintha Justinnak lenne valami köze, hogy kivel vagyok együtt hiszen nem alkotunk egy párt, de nem voltam kíváncsi a hülyeségeihez amit a biztosan nekem vágott volna, ha továbbra is hagyom, hogy Zack átkaroljon.

Ez az utolsó napunk itt szóval este ismét tábortüzet gyújtunk.

** este

Igyekeztem egésznap Justint kerülni több-kevesebb sikerrel....

Végre a tanárok is úgy döntöttek, hogy már ideje lenne visszatérni a hotelbe, mert reggel korán indulunk. Justinnal még holnap is edzeni fogunk, csak előbb fejezzük be az edzést,  azt hiszem...

**

Mindenki hullaként esett be a saját szobájába és én is követtem a példájukat. Éppen az ágyról vettem fel a pólómat, amikor egy papír fecnit pillantottam meg alatta.

Szemöldökömet összehúzva próbáltam kiszedni, hogy mi is van a papíron, de a sötét nem igazán volt ebben a segítségemre ezért felkapcsoltam a villanyt. Miután a fény betöltötte a szobát olvasni kezdtem az írást ~Hamarosan Shawty.....~ csak ennyi állt rajta.

A szívem legalább tízszer olyan gyorsan kezdett el dobogni miután elolvastam a sorokat.

- Itt van... - suttogtam magamnak majd össze gyűrtem a papírt ami a kezemben volt.

**más nap edzés után

Végre végeztünk. Ismét jól kifárasztott, de úgy látszik Jussnak jó napja volt, mert nem igazán emlegette a Zack-es dolgot....

Éppen a hotelajtaján lépünk be, amikor Derek került elénk.

Na ezt magyarázd ki Lilly! - gondoltam magamban. Nem mintha neki is elszámolással tartoznék, de nem igazán bírja Justint, hiába a tesója, bár a fél világ utálja a zselézett hajút, szóval ezzel nincs egyedül.

Ahogy látom Justint is meglepte az öccse nem csak engem....

- Ti meg..? - nézett ránk furán.

- Sétálni voltunk. - böktem ki mielőtt Justin bármit is mondhatott volna.

- Ahhh... Szóval megint kavartok? - röhögött fel kínosan.

- Eddig sem kavartunk. - fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt.

- Ne legyél féltékeny öcsi! - borzolta össze a haját Juss majd elsétált.

És én is követtem, vagy is inkább "volna", ha Derek nem ránt vissza.

Kérdően néztem rá, ő pedig beszélni kezdett.

- Te nem ismered... jobb lesz, ha elkerülöd.

- Jézusom Derek! Nem egy horror filmben vagyunk, könyörgöm! Köszi, hogy vigyázol rám meg minden, de tudom, hogy mit csinálok. - fejeztem be majd kirántottam a karomat az övei közül és végre tényleg visszaindultam a szobámba.

**

Mindenki mindent felpakolt a vonatra majd keresett magának egy kabint. Spenser eléggé elvolt foglalva az új barátjával ezért inkább elhaladtam mellettük és egy üres kabinban foglaltam helyet.

- Nem baj ha ide ülők? - jött be hirtelen Zack, de mielőtt elmondhattam volna, hogy egyedül szeretnék lenni már helyet is foglalt.

- Amm.. - nyitottam szólásra a szám, de ismét megakadályozott a beszédben.

- Jaj nem is köszöntem! Bocsi. - puszilt meg. Egy kicsit lesokkolt a tette, hiszen ennyire nem vagyunk jóba, de nem akartam megbántani ezért inkább hagytam az egészet.

** 2 nappal később

Az iskolában bejelentették Hanna halálát és most mindenki gyászol. A bejelentés óta nem is láttam Spenst. Még a barátja is rajtam keresztül próbál információkat gyűjteni, de én sem tudok semmit róla.

Sokszor gondoltam úgy, hogy talán át kéne mennem hozzá, de tapasztalatból tudom, hogy sokkal jobb, ha egyedül dolgozza fel az ember, szóval emellett az érv mellet döntöttem.

Az üzenet az óta se hagyott nyugodni, de kitartóan edzek, hogy egyszer elbánhassak azzal a szeméttel.

Most is épp a kiképzésre igyekszem, amit egy titkos maffia raktárban tart Justin.

A kiképzésen kívül nem igazán beszélgetünk. Sokszor bepróbálkozik, de próbálom hárítani bármilyen nehéz is néha......

Kezdem úgy érezni, hogy lassan fel fogja adni. Ami részben nyugodttá tesz, de legbelül azt kívánom, bárcsak ne tenné.

Félelem! Csak egy szó, de még is ezer gondolatot foglal magában. Talán én is ezért nem engedem közel magamhoz, mert félek. 

Félek attól, hogy nem tudna megváltozni, hiszen ismerem, ő Justin Bieber aki akárkit megkaphat és lehet én is csak addig kellenék neki, aztán otthagyna, mint ahogy eddig tette másokkal. Minden lánnyal ezt teszi, és nem akarok egy lenni a többi közül, be állni a sorba. Nem bírnék ki még egy ilyen fájdalom hullámot, mint a barátnőm elvesztése volt.

Ezekkel a gondolatokkal léptem be az ajtón és rögtön szembe találtam magam a nem rég említett személlyel. Ahogy meglátott egy kosza mosoly kúszott az arcára, amit én is viszonoztam bár nem tudom miért.

A fejével intett nekem, hogy kövessem. Lassan elindult, de előtte még megitta az utolsó kortyot is a whisky-jéből. Csodálkozva néztem a folyamatot, majd utána igyekeztem.

Egy eddig még számomra ismeretlen szobához vezettet és amint odaértem kitárta az ajtót. Eléggé megdöbbentett a látvány. Külön lövészet gyakorlására alkalmas terem volt, a falak pedig valószínűleg hangtompítóak lehettek. Ámulva tekintettem végig, míg egy kattanás meg nem zavarta a figyelmem. Rögtön oda kaptam a fejem, Justin épp egy fegyvert töltött tele és beindította a bábukat mozgató emelvényt. Szóval nem is volt kérdés mit gyakorlunk ma.

Elégé izgulok hiszen még sosem lőttem igazi fegyverrel, de ezt is muszáj lesz megtanulnom.

- Kezdhetjük? - tartotta felém a fegyvert. Kikaptam a kezéből majd bólintottam és beálltam a kijelölt helyre. Elmagyarázta, hogy kel csinálni, majd a próba következett.

A benntartott levegőmet egy sóhaj kíséretében kifújtam majd a fegyvert a célpont felé tartottam. Pontosítottam még a helyzetemen majd lehunytam a szemem és lőttem. 

Miután Justin megnyomta a gombot a bábu közeledni kezdet.

- Azt a gyilkost is csukott szemmel szeretnéd lelőni, hátha el tud futni? - nevetett fel kínosan.

- É..én.... - nem tudtam mit mondani ezért inkább becsuktam a számat.

A célpont végre megérkezett és megláttam rajta a lövésem. Nem igazán középre talált, sőt inkább csak horzsolta a végén lévő anyagot. Kicsit csalódott voltam, de hát ez az első lövésem.

- Ne csüggedj, lehetett volna rosszabb is. Például még hozzá se ér a célponthoz. - nevetett.

Mérgesen néztem rá ezért egy idő után abba hagyta.

- Megmutatom! - mondta majd ismét nyomkodott valamit és a bábú vissza került a helyére.

Lassan mögém lépkedett és felemelte a kezemet a pisztollyal együtt, én pedig tartottam azt.

Kicsit hátrált majd az egyik lábával beállította az enyéimet a "tökéletes" lövéshelyzetbe. Én pedig még mindig a pisztolytartásra koncentráltam.

Ismét megéreztem közelségét, de nem tartott sokáig, csak egyik karjával átkarolt és kicsit feszesebben állított be. Majd eltűnt a melegség a derekamról.

A vállaimat hátrébb hajtotta és a fejemet is kicsit előrébb döntötte. Majd váratlanul ismét magam mögött éreztem. Az illata egyből megcsapott és a gyomrom összerezzent egy pillanatra. Mellkasa a hátamnak simult majd a kezei az enyémen helyezkedtek el.

- Összpontosíts! - suttogta. A meleg leheletére összerezzentem, de próbáltam azt tenni, amit mond, de ilyen helyzetben elég nehéz bármire is koncentrálnom. 

Élesen beszívtam a levegőt majd kifújtam és a célpontra kezdtem koncentrálni. 

- Képzeld oda és képzeld el azt ahogy eltalálod. - mondta. Az ajkai súrolták a fülemet, ami ismét a gyomrom rezdüléséhez vezetett, de most arra kel gondolnom, amit mondott ezért elképzeltem. A fegyvert erősen tartottam majd meghúztam a ravaszt, kétszer is majd leengedtem a tárgyat Justin kezeivel együtt. A bábu ismét közeledett és csak azt tudtam remélni, hogy jól sikerült a lövés. 

A céltábla ismét közeledett, és ahogy elém ért egy büszke mosoly terült el az arcomon. Mind a két lövés a középen lévő sávba talált.

- Nem rossz! - motyogott Justin.

- Hogy nem rossz? - akadtam ki.

Nem is ő lenne, ha megdicsért volna, de ez a "nem rossz" is már haladás.

- Talán te tudsz jobbat? - hergeltem. 

A fegyvert kivette a kezemből majd beállt oda ahol, én nem rég még lőttem.

 Azt hiszi ilyen egyszerű lesz? Hát nem! Adok-kapok játék elstartolt. Amúgy is tartozok neki még, mivel a legelső gyakorláson rám ugrott és fel sem segített.

Lassan mögé lépkedtem majd egyik kezemet végig húztam a mellkasán míg másikat a vállán pihentettem. Az izmai megmerevedtek a mozdulataimra, ami egy ördögi mosolyt varázsolt az arcomra.

 Majd a füléhez hajoltam és suttogni kezdtem, ahogy ő tette nem rég. 

- Lőj! - a fegyvert egyenesen tartotta, míg a nyakánál kezdtem szuszogni és egy apró puszit leheltem rá, amint a ravaszhoz emelte az ujját, ami meg is remegett.

**

Ahogy kirajzolódtak a céltáblán a lyukak én egyből nevetésben törtem ki. Pontosan ott találta el ahol én az első lövésemmel.

- Ez nem igazságos! - mondta keményen, de a végén egy kis lágyság jelent meg a hangjában.

 A nevetésem még mindig szüntelen volt, hiszen talán most láttam először  ' A nagy Justin Biebert' zavarban. Olyan vicces volt látni, ahogy a tarkóját vakargatja idegesen.

- Azt hiszem elég volt ennyi edzés mára. - mondta kicsit haragosan majd az ajtóhoz ment. Azt hiszem "kicsit" túlreagálta ezt az ügyet, de talán én is így viselkedtem volna...

A szememet forgattam a tettére majd utána indultam.

Köszönöm a +1 feliratkozót és a komikat, na meg a pipákat! <3 Ja és van chat! Szóval oda is írhattok, ha van kedvetek.