19. Rész Vissza tért! (love again?)

https://www.youtube.com/watch?v=m9DO3zpdWqw
Mondjuk úgy az ébredésem nem igazán volt valami kellemes. Arról nem is beszélve, hogy megint alig bírtam aludni, de már kezdem megszokni, ha ezt egyáltalán meglehet szokni...
A barátnőmnek ismét be nem állt a szája ezért úgy döntöttem én foglalom el elsőnek a fürdőt.
Elvégeztem a szokásos teendőimet majd kivételesen korrektort is felhelyeztem a szemem alá, mert úgy néztem ki mint egy zombi.
**
Miután mind a ketten késznek nyilvánítottuk magunkat elindultunk az előtérhez. Szerencsére nem késtünk így senkinek nem kellet egy óráig hallgatni az idegesítő osztályfőnököt.
Egész este Justin mondatai jártak a fejemben. Egyrészt megértem, de tekintettel lehetne rám nem ő vesztette el az egyik legjobb barátját. De már késő, nem fogok bocsánatot kérni, már semmi sem számít. Olyan lesz nekem akár egy ismeretlen, ahogy mindenki más is.
Az idő nagyon fagyos volt és amellett ködös is, de persze a tanárnak ilyenkor jut eszébe, hogy kirándulni mennyünk. Két csoportra osztotta fel az osztályt. Szerencsémre Justin a másikban volt, bár ők szerencsésebbek voltak, mert később indulhatnak az-az mi megyünk elől.

**
Elindultunk úgy körülbelül 5 perce, de már most rázz a hideg.
Spenser talált magának egy új beszélgető társat aki igazából nem is olyan új. Legalább megszabadultam tőle, bár őszintén hiányzik, hogy itt csacsogjon mellettem bármilyen idegesítő is, vagy talán csak az, hogy ne legyek egyedül. Azt látni, ahogy boldogan viháncol. valahol dühvel tölt el,hiszen semmit se tud. Legszívesebben a képébe ordítanám. Talán azért,mert azt akarom ő is ezt érezze, szenvedjen mint én, mert ez nem igazságos!
**
Már tíz perc is eltelhetett én viszont hátul bandukolok egyedül. Igazából nem zavar, meg kell szoknom, ha már eltaszítok magamtól mindenkit. Derek néha rám "nézett",de mivel nem volt túl sok érdekes témánk vissza ment a többiekhez.
-Héy csajszi,' minden oké?' - lépet mellém Spens. Az egyetlen kérdés amit,ha feltesznek visszhangozni kezd a fejünkben és megtöri a párperces lelki békénket. Próbáljuk össze szedni a szavakat, hogy biztosan igaznak hasson, bár te sem hiszel magadban, hogy ki tudnád mondani hangcsuklás nélkül. egy mosollyal össze fűzve azt, hogy "igen!" Ezért inkább úgy döntünk keresünk egy kifogást. Így le egyszerűsítve mindent. Én is ezt tettem.
- Csak ez az idő kicsit lehangolt meg fáradt is vagyok. - nyögtem ki.
- Ohh értem.
Megkönnyebbültem, hogy nem kezdett faggatni, de nem hiszem, hogy bevette volna csak érzi, hogy most szükségem van egy kis egyedüllétre.
- Akkor hagylak is. - mondta egy mosoly kíséretével amire nekem csak egy bólintás volt a válaszom.
Túlságosan is unatkoztam és valamivel elkellet terelnem a figyelmem ezért bekapcsoltam egy lejátszási listát a telefonomon és azt kezdtem hallgatni.
** https://www.youtube.com/watch?v=BeEDQMLtyGY
Már vagy félórája ballaghatunk a semmibe, a szél is fújni kezdett,egyre kibírhatatlanabb az idő.
A telefonomból felnézve veszem észre, hogy eléggé lemaradtam a csoportól, mert a nagy ködtől már nem is látom őket. Egy kicsit összerezzenek a felismerése, de Spens távolból jövő hangja kicsit megnyugtat. Lábaimat gyorsabban kezdem szedni, hogy megtaláljam őket ennek következtében a hideg szél csípni kezdi az arcomat. Mostanára már úgy nézhetek ki mint egy rák.
Az idegesítő ködnek köszönhetően valamiben megbotlottam. Megpróbálok felállni, de valaki vissza lök. A megfordulással is próbálkozok, de valaki befogja a számat. Az ijedség átjárja a testemet, de igyekszem magamnál maradni. Rángatózok és próbálom ütlegelni a támadóm, de nem sok sikerrel. Sikítozni,nem tudok hiszen elhall a szél zaja mellet a hangom és az sem segít, hogy befogja a szám. Még mindig csapkodók amit az ismeretlen meg is elégel és teljes erejéből ellök újra. A faleveleken kezdek el gurulni míg egy fa utamba nem kerül.Azt hiszem bevágtam a fejem A látásom, homályosodni kezd, de a közeledő alakot kitudom venni, aki lassan leguggol elém. Érzem, ahogy szédülni kezdek, de próbálom nem kimutatni a fájdalmamat. A kép lassan kezd kitisztulni és egy maszkos ember az akit látok. A szemeim kitágulnak és a levegőt is szaporábban kezdem venni.
- Az nem l..lehet!. - dadogom.
- Te meghaltál!
- Na-na! Ne ilyen hevesen shawty! - kezd el beszélni és egy kilógó hajtincsemet a fülem mögé tűr. Megpróbálom kikerülni a mozdulatát, de nem igazán sikerül.
- Ó az nem én voltam nyugalom. Gondolod egyedül oda mennék? A-a szépségem, de ne aggódj lesz még időnk találkozni.
- Te szemét! Megölted a barátnőmet! - nyöszörögtem.
- Az a te hibád kedves. Én megadtam a szabályokat, te nem tartottad be őket ezt ne feled!
Könnyek szöktek a szemembe hiszen igaza van. Az én hibám!
Mi előtt megszólalhattam volna hangos ricsaj jött a távolból.
- A játék folytatódik Shawty! - ez volt az utolsó mondata majd elszaladt. Próbáltam feldolgozni az előbb történteket, de nem voltam rá képes és nagyban zavart ebben az egyre közeledő csoport is.
Feltápászkodtam ülőhelyzetbe és úgy bámultam magam elé.
- Hééj! Jól vagy? - hadonászott előttem egy fiú. Azt hiszem Zack volt az. A "buliman"
Mindenki így hívja, mert ő szervezi a legjobb bulikat vagy értesíti az embereket ezekről.
A kérdésére felemeltem a fejemet és addigra, már mindenki ott állt.
- Mi történt? - lépet elő az egyik tanár kísérő. Nem kellet nagyot füllentenem hiszen, ha úgy vesszük félig igaz amit mondani fogok.
- Elestem és bevertem a fejem. Fogtam meg a fájó pontot. Justinnal össze találkozott a tekintetünk és gyanakvóan nézett rám. Tudtam, hogy ő nem vette be ezt az egészet.
- Gyere segítek! - mondta majd lassan megtartott és elkezdett felhúzni.
- Köszi. - küldtem felé egy hamis mosolyt.
- Át veszem! - szólt egy mély hang mögülünk majd elénk lépett. Zack  bólintott majd" átadott" Justinnak.
Megvárta míg a tömeg kicsit távolodik majd lassan elindultunk mi is.
- Nincs szükségem a segítségedre! - köptem oda.
- Látom. - horkantott.
- Vissza tért.
- Mi? - nézett rám kérdően.
- Nem halt meg és itt van,megtámadott. - adagoltam az infókat.
- Ki? - még mindig nem értette ami egyre inkább zavarni kezdet.
- A maszkos. - mondtam elhaló hangon.
- De Luke azt mondta meg halt, nem?
- Az nem ő volt. - ráztam a fejem.
- De mi és..?
 - Majd, ha megérkeztünk megbeszéljük. - biccentettem a csapat felé akiket közben utolértünk.
Semmi kedvem nem volt ezt az egészet még egyszer vissza idézni, de úgy tűnik muszáj lesz.
**
Végre megérkeztünk az úti célhoz ami azt hiszem egy tábortűz hely volt. Az elsőnek érkezett csapat, akikkel én eredetileg voltam, tüzet gyújtottak.
- Úristen Lilly! Hol voltál? Halálra aggódtam magam miattad! - sopánkodott a barátnőm.
- Amm.. eltévedtem. - fogtam rövidre a dolgot. Még ezerszer elmondta, hogy nem kellet volna lemaradnom stb... stb..
Justin félre hívott én pedig elmeséljem neki a történteket. Érdekes módon bármennyire is próbálok távol maradni ettől a fiútól ő valahogy mindig egyre közelebb kerül...
- Meg fogom ölni. - mondtam ki egyszerűen
- És azt még is, hogy akarod csinálni? - nevetett. Egy percre elgondolkoztam, majd eszembe jutott egy jó kis ötlet.
- Képezz ki!
- Nem! - vágta rá. A vonásai pedig megfeszültek.
- Justin! Ki kel képezned! - mondtam egy kicsit lágyabb hanglejtésben.
- Mért? Mit csinálsz, ha nem? - jött közelebb.
- Várj! Kitalálom. Biztosan leordítod a fejem mint tegnap,mi?
- Áhh szóval ez a bajod értem.
- Nincs nekem bajom csak mondtam egy tippet. - vont vállat.
Meg adtam magam,tudom,ha ilyen leszek vele sose tanít be és akkor nem tudom beteljesíteni az ígéretem...
- Sajnálom, oké? Talán nem kellett volna úgy beszélni veled, sem leordítani csak tudod.. - sóhajtottam.
Nem tudtam volna úgy folytatni, hogy a szemébe nézzek ezért hátat fordítottam neki.
- Nehéz ez most nekem. Minden nehezebb lett, érted? - csuklott el a hangom.
- Amióta ő elment nem tudok rendesen aludni.. nem tudok semmit, de a legrosszabb ebben az egészben, hogy minden az én hibám. - túrtam idegesen a hajamba. Majd két kart éreztem, ahogy a derekam köré fonódnak. Álla pedig a nyakhajlatomba csúszik.
- Nem a te hibád! - mormolta nyakamba. A hirtelen jött meleg leheletétől pedig összerezzentem amin ő csak egy jót kuncogott. Csak morogtam egyet, mert nem akartam nagy dobra verni.
Igazából fogalmam sincs mért mondtam el neki az érzéseimet, de kikellet már adnom ezt magamból és lehet, hogy naiv vagyok, de úgy érzem megbízhatok benne.
Megfordultam majd szorosan átöleltem.

- Holnap ötkor kezdjük a kiképzést készülj fel! - duruzsolta majd egy lassú puszit hagyott a nyakamon ami ismét össze rezdülésre késztetett.


- Ez aranyos. - nevettet én pedig kicsit oldalba vágtam.
- Áuu, ez fájt! - játszotta a sérültet én pedig csak mosolyogni tudtam rajta. Bárcsak mindig ilyen lenne...
Majd vissza mentünk a tábortűzhöz és külön váltunk.

Végül is, ahogy végig gondolom ezt az egészet Justinnak semmi köze Hanna haláláhóz csak segíteni akart, viszont az én hibám minden. És ezt sose bocsájtom meg magamnak! Ép ezért nem lehetek boldog , ez talán csak egy pillanatnyi gyengeség volt ami többet nem történhet meg ... Nem engedhetem Justint közel magamhoz.. Bár ez elég nehéz lesz mivel mától ő a kiképzőm. Akárki is ez az alak végzek vele!

Lassan a blog vége felé járunk, (de igyekszem hosszítani.) Nagyon örülnék egy-két bővebben kifejtett kommentnek. :) Köszönöm az előző részhez érkező pipákat és komikat. Köszönöm a 15 feliratkozót! (Remélem még bővülünk!) :3 Jó hétvégét mindenkinek! <3

18. rész Látszat.

Sziasztok! Hát itt lenne a kövi. Sietek a következő résszel. Annyit elárulhatok, hogy lassan a vége felé járunk, de még csak lassan.. Köszönöm a  2 új feliratkozót és a visszajelzéseket :) <3

Talán 2 órát aludhattam, de talán még annyit sem. Egyszerűen lehetetlennek bizonyult, hogy az agyam ne kattogjon a tegnapi dolgokon. Hogy sírtam-e azóta? Nem! Sokszor gyűltek könnyek a szemembe, de kicsordulni már nem engedtem őket.
Gondolataimat az ajtó nyikorgása zavarta meg. A fejemet azonnal oda kaptam és a szőke hajú fiú lépet ki rajta.
- Reggelt! - köszöntött, amit egy bólintással viszonoztam.
A mellettem lévő kanapéra pillantottam ahol a nem rég békésen fekvő fiú már a szemét dörzsölte.
- Hol vagyok? - mondta, majd körbepásztázta a helyiséget. A szeme megakadt rajtam majd ismét beszélni kezdet.
- Mi történt? - nézett a szemembe. Ezzel ismét visszarepítve engem a borzasztó emlékekhez.
Akár egy forgatókönyv, úgy jelentek meg a tegnap este emlék képei. Az öklömet erősen szorítottam akár csak a fogaimat, de képtelen voltam választ adni a kérdésére. Beviharoztam a fürdőbe majd a mosdó kagylóba kapaszkodtam és úgy bámultam az előttem lévő összetört lányt.
Túlságosan fájdalmas volt magamat látni a tükörben ezert inkább a helyiséget kezdtem felfedezni. Semmi sem ragadta meg igazán a figyelmemet csak 1 táska. Egy óriási táska volt a zuhanyzó mellet. A kíváncsiságomtól vezérelve oda siettem és elkezdtem lassan kinyitni.
Meglepetésemre az én ruháim voltak benne és a többi mütyüröm. Most már összeszorított szemekkel turkáltam a táskában.
- Össze pakoltattam a cuccaidat Spenserrel! - kiáltott Luke az ajtón keresztül, ezzel választ adva a kérdésemre. Kicsit megnyugodtam ezáltal, majd kivettem a sminkes táskám és egy tűrhető fejet varázsoltam magamnak miután lefürödtem és átöltöztem.
Majd végig mértem magam és lassan kifújtam a levegőt. A mű mosolyom begyakoroltam, hogy senki se tudja mit érzek legbelül.
A fürdőből kilépve Justinnal össze akadt a tekintetünk ő pedig beszélni kezdett.
- Luke elmondott mindent. - kezdte fagyosan.
- Sajnálom! - lágyult meg a hangja.
- Ne tedd! - válaszoltam fagyosan. Talán ez egy emberi hiba, hogy mindig mást okolunk magunk helyett, talán én is ezt teszem...
De, ha Justin akkor nem jön oda talán Hanna még mindig élne... De most már sosem tudjuk meg...
- Tudom, hogy nehéz, de ne rajtam vezesd le! - nézett rám idegesen.
Nem hiszem el, hogy még neki áll feljebb! Idegesen a hajamba túrtam hát ha így sikerül levezetni az egyre növekvő dühöt magamban.
- A te hibád az egész! - ordítottam.
Szemöldökét ráncolni kezdte majd szólásra nyitotta a száját, de közbe vágtam.
- Ha nem toltad volna oda a képed talán Hana még mindig élne és nem feküdne holtan az erdő közepén! - folytattam az ordítást bár a hangom elcsuklott a végére.
- Na ne, ezt ne! Ne merd rám kenni! Inkább hálásnak kéne lenned, hogy megmentettem a szaros kis életed!
- Hálásnak? - horkantottam.
- Mi az, hogy megmentetted a"szaros kis életemet"? - háborodtam fel.
- Héy, mi ez a veszekedés? - lépet be Luke.
Semmi kedvem nem volt vele is összeveszni ezért inkább felkaptam a cuccom és ki siettem a raktárból.
A hideg levegő rögtön megcsapta az arcomat ami nagy részben elő segítette egy kicsit a megnyugvásomat.
Még mindig forrtam magamban, ahogy vissza idéztem Justin szavait. Nem hiszem el, hogy még neki állt feljebb! Hihetetlen!
A garázs ajtó nyikorgására figyeltem fel. Luke elhaladt mellettem majd felnyitotta a csomagtartót és belepakolta a dolgainkat. A fejével intett én pedig helyett foglaltam az anyós ülésen. Justin is kibaktatott és ő is elfoglalta a helyét. Egy szót sem szóltam hozzá. De igazán meg se szólaltam az egész út alatt. Kínos csend uralkodott a helyiségben, de nekem még is kellemesnek hatott.
**
Végre megérkeztünk. Luke le állította a motort majd mindenki kiszállt és kipakoltuk a cuccokat.
A táskám a vállamra kaptam majd sietősen elindultam a vonat felé.
**
Azt hiszem az egész utat végig aludtam. Hogy erre miből következtetek? Egyszerű. Az osztályfőnök idegesítő hangja ébresztett azzal a mondattal, hogy "Megérkeztünk!!".
A táskám ismét felkaptam majd a többiek után siettem.
Egy hotel szerűség felé tartottunk, amint beértünk megbizonyosodtam, hogy ez 100%-osan egy hotel. Igaz a hall nem volt túl nagy, de a szobák annál inkább. Persze még egyikben sem voltam, de a hirdető kártyán lévő képekből erre következtettem. Persze barátnőmmel kerültem egy szobába akinek be nem állt a szája.
- Nyolcas! - kiáltottam, ezzel elhallgattatva őt.
A kulcsot elfordítottam a zárban majd beléptem a szobába. Tényleg óriási volt, de valahogy nem érdekelt. A táskámat ledobtam majd az ágyra vetettem magam.

- Mi bajod? Egész-nap ilyen vagy... - mutatott végig rajtam.
- Csak fáradt vagyok. - vontam vállat, bár ezt az oldalamon fekve nehézkesen tettem meg.
Mit vár tőlem? Nem tudom megjátszani magam bármennyire is próbálom.. De ez neki is feltűnt. Legszívesebben elmondanék neki mindent, de nem lehet. Attól tartók, hogy egyszer "kibököm". Ezért próbálom kerülni a komolyabb beszélgetéseket...
- Fáradt? Ez most komoly? Azt hiszed, hogy ezt beveszem..? Végig aludtad a majdnem 2,5 órás utat... Ne mond, hogy fáradt vagy!
Ha tudná, hogy alig aludtam egy szemhunyásnyit is este....
Nem igazán volt sok időm fetrengeni sem Spenser állandó magyarázása miatt,de legfőképp azért, mert időre vissza kellet mennünk az előtéérbe.
**
Miután végre befejezte a tanár a szokásos monológot vissza térhettünk a szobáinkba.
** este 23.45 https://www.youtube.com/watch?v=m9DO3zpdWqw
Rémálom? Nem csak az emlékek. Képtelen voltam aludni... Nem is értem a vonaton, hogy tudtam.. talán a kimerülés nem tudom, de ha most 1 percre is lehunyom a szemem a rémképek azonnal a szemem elé tárulnak. A lövés hangja, a sikításom, a könnyek... egyszerűen minden.
A kezeim ismét remegni kezdtek ezért úgy döntöttem ki megyek a friss levegőre.
A hotel hátsó udvarába siettem. Eléggé meglepet a hintaágy látványa, de inkább csak örültem neki. Lépteim oda vezettek, majd kényelembe helyeztem magam és egy apró löketett adtam a tárgynak. A hűs levegő csikizni kezte az arcom ami egy apró mosolyt váltott ki belőlem.
Halk léptek közeledtek felém, de mielőtt reagálhattam volna már mellettem ült a nem kívánatos személy.
Majd füst szagot kezdtem el érezni. Zavarodottan kaptam oda a fejem és néztem ahogy a füst kiáramlik a száján.
Ez most komoly? Ezért jött ide,hogy leüljön mellém cigizni? Hihetetlen egy bunkó! Már szólásra nyitottam a szám, de ő megelőzött.
- Sajnálom... - búgta miközben a mérgező anyagot ismét beszívta.

Azt hiszi, ha kinyög egy "sajnálom-ot" minden rendben lesz? Hát nem!
nem szóltam semmit csak a fejemet vissza fordítottam az eredeti állásába.
- Sajnálom amiket mondtam,jó?
- Kurvára nem jó! Sőt semmi se jó! Érted? - fakadtam ki. De ez nem csak engem lepet meg hanem őt is. Nem tudom mért reagáltam így, de úgy éreztem szükségem van erre.
Felállt majd elém állt. Egy ideig a szememet fürkészte majd közelebb lépet.
A füstöt az arcomba fújta és beszélni kezdett.
- Törődj bele! - suttogta és ellépet tőlem. Mielőtt bármit is reagálhattam volna addigra elment.
Ismét sikerült felidegesítenie, de talán nekem se kellet volna ordítanom vele.. - sóhajtottam.
Még párpercig gyötörtem magam majd felálltam és elkezdtem keresni azt a szobát amelyikben Justin lehetett.
Abban biztos voltam, hogy a második emeleten van, de abban nem voltam biztos, hogy a 16. vagy a 17. szobában van-e.
- 16 17 16 17 - ismételtem magamban miközben arra vártam, hogy a lift végre megálljon.
A lift kiadta az ismert hangot ami azt jelezte, hogy megérkeztem. Kiléptem az ajtaján majd a 16-os ajtó felé vettem az irányt. Ezer és egy gondolat járt a fejemben. Köztük az is, hogy valójában mit keresek én itt?
Ez a gondolat járt a fejemben amikor  beakartam kopogni a kiválasztott ajtón. De mielőtt megtettem volna vissza rántottam a csuklom és egy nagy sóhaj közepette inkább vissza siettem a lifthez.
 
 Benyomtam a szokásos gombokat majd a fejemet a falnak döntöttem és a fáradt szemeimet lecsuktam. A borzasztó események emlékei ismét vissza tértek. Remegő lábaim már nem bírtak tartani és össze csuklottam. A könnyek már csípték a szemeimet, de nem engedhettem őket szabadjára. Szintén remegő kézzel próbáltam letörölni a kibuggyanni készülő cseppeket majd feltápászkodni a lift falán. A közben szemembe logó tincseke hátra dobtam majd remegve kifújtam a tüdőmet elnehezítő levegőt. Eldöntöttem!Nem leszek újra törődő. Az ilyen emberek csak megszívják, akkor inkább a látszata a nem törődésnek mint az.

Szuperságos szünetet mindenkinek *-* <3!

17. rész A játszma még csak most kezdődik!

 Sziasztok! Jó olvasást:)!
zene:

https://www.youtube.com/watch?v=GUWxNu7J_Hk

Remegve, teljesen kihűlve éjszaka talán nem a legkellemesebb érzés, de nem érdekelt már semmi sem érdekelt.
**
Már csak annyit érzékelek, hogy a motor le áll és Luke ki száll a kocsiból majd kinyitja az ajtót és beszélni kezd. Nem válaszolok mondatára sem a mozdulataira. Annyira jól esik bambulni az esőt és nem törődni a fájdalmas ürességgel ami bennem van.
Érzem, hogy rázkódom ami annyit jelent, hogy még mindig fázom, de nem zavar. A mellettem fekvő fiúra pillantok és mintha vissza tért volna minden érzésem ami egyenlő a fájdalommal, de nem a fizikaival hanem a lelkivel.
Sebéről óvatosan leszedtem a kezem és kipattantam a kocsiból, hogy Luke hozzá férhessen. Mielőtt még behajolt volna hozzá egy kulcscsomót nyomott a kezembe és a fejével egy garázs helyiségre bökött. Gyorsan kezdtem el lépkedni hiszen realizáltam, hogy ezen akár Justin élete is múlhat.
**
Végre megtaláltam a megfelelő kulcsot amivel azonnal kinyitottam a zárat és a maradék erőmmel felrántottam az ajtaját. Éreztem, ahogy Luke elsuhan mellettem egy nagy súly kíséretében aki nem volt más mint Justin.
Feloltottam bent a villanyt majd vissza csuktam a nehéz ajtót.
Nem így képzeltem el a helyett túl felszerelt volt, de ez volt a legkisebb "gondom".
A szőke fiú letette Justin testét a kanapéra majd oda hívott engem is.
 

 Megkellet szabadítanom a fiút a vizes ruháitól és az egyik szekrényből ki vett száraz anyagokat pedig rá aggatni. Más esetben talán még élveztem volna, de így...kizárt! Most már értem Luke mért nem vállalta ezt a "nemes" feladatott....
Miután végeztem rá terítettem egy takarót és leültem a kanapéra.
Ide-oda kapkodtam a fejem, ahogy Luke futkosott a helyiségben és mindenféle orvosi eszközt kikészített az asztalra.
- M..mire készülsz? - dadogtam.
- Ki kell szedni a golyót. - mondta nyugodtan. Túlságosan is nyugodt volt amivel még idegesebbé tett pedig már így is az idegroppanás szélén álltam. De mi előtt megszólalhattam volna ő megtette helyettem.
- Nyugi már sokszor csináltam ilyet. Nem lesz gond! Inkább meny és fürödj le remegsz a hidegtől.
- Nem érdekel! - ráztam a fejem.
- Lenna ez nem kérés volt! - nézett rám keményen.
- Amúgy is egyedüllétre van szükségem, hogy koncentrálni tudjak! - jelentette ki.
A szekrényhez mentem majd kikaptam egy-két tűrhető cuccot és elindultam a fürdő felé. Muszáj rá hallgatnom, ha még élni akarok.
A vizes ruháimat lekaptam magamról és az immár felmelegedett vízsugár alá álltam. Ahogy a forró cseppek a bőrömön landoltak egyből kirázott a hideg. Szükségem volt erre a melegségre. Talán, ha csak 5 percig, de legalább addig is másra tudtam koncentrálni. De vissza játszódott benne az egész nap. Minden egyes történéssel együtt. Éreztem, ahogy a térdeim remegni kezdenek és zihálni kezdek. De ez nem lehet nem sírhatok újra. Nem! Nem törhetek meg! Mert tudom, ha még egyszer sírni kezdek akkor megszegem az ígéretem.
~Vissza emlékezés~
  Amíg Luke a kocsihoz ment addig volt időm elbúcsúzni Hannától. A könnyeim szakadatlanul hulltak és már levegőt is alig kaptam. Nem tudtam felfogni ami történt.
Azonnal a meggyilkolt maszkoshoz rohantam és letéptem a fején lévő anyagot, de egy ismeretlen arc tárult a szemem elé. Nem értettem. Ez nem lehet, hogy egy ismeretlen akart megölni. Itt valami nincs rendben. De nem vagyok abban az ideg állapotban, hogy akár egy percig is tovább tudjak gondolkozni ezen. De tudom ennek még nincs vége!
**
Lassan Hannah füléhez hajoltam majd lassan suttogni kezdtem.
- M..megtalálom, hogy ki tette ezt, ígérem! És végzek vele! Sosem sírok többet ezzel jelezve, hogy nem adom fel a keresését! Szeretlek... - halkultam el.
~Vissza emlékezés vége~
A víz már kicsit hűlni kezdett ezért kiszálltam a kabinból és a törölközőt magam köré csavartam.
A tükör elé sétáltam és a vizes hajam felfogtam egy gumival.
Teljesen össze vagyok esve. Ha valamihez hasonlítanom kéne magam az talán egy zombi és egy szellem keveréke lenne. De most szintén ez volt a legkisebb bajom.
Megeresztettem a csapot amiből rögtön folyni kezdett a hideg víz. Tenyeremet alá tettem majd az arcomra vittem fel a hűsítő  folyadékot. Miután ezzel is végeztem megtörölköztem majd felöltöztem és a hajam kezdtem megszárítani.
~Luke szemszöge~
Lennát végre rá tudtam venni, hogy egyedül hagyjon a helyiségben, hogy végezzni tudjam a dolgom. Minden eszközt össze szedtem amire csak szükség lehet, majd elkezdtem a munkát.
Justin még mindig nem volt eszméleténél, de nem vállalhattom azt a kockázatot, hogy felébredjen míg én ép ellátom őt, ezért muszáj volt altatót belé injekcióznom. Kitisztítottam a sebe körüli részt és lassan elkezdtem húzni a lőszert. Szerencsére nem volt mélyen és nem sértett egy artériát sem így könnyen kitudtam venni. Ismét a tisztítás következett majd össze varrtam a sebet és felkötöztem a kezét. Rosszabbra számítottam, de nem volt olyan komoly a sérülés.
- Végeztem! - ordítottam a lánynak.
~Lenna szemszöge~
A hajam már elég száraznak bizonyult ezért eltettem a hajszárított és ismét az ajtó közelébe siettem. Egész végig azon gondolkoztam, hogy hogy áll Luke, de féltem, ha kimegyek megzavarom ami végzetes hiba is lehet. De most már tudom, hogy végzet.
Lenyomtam a kilincset és kiléptem az előszobába. Ismét túl sok kérdés kering a fejembe amitől meg kell szabadulnom. És a zúdítás áldozata Luke lesz.
Azonnal oda siettem hozzá vagy is inkább Justinhoz, de mivel egy helyen voltak így mindegy.
- Hogy van? - mondtam komoran míg az alvó fiút néztem.
- Jól lesz, de pihennie kell.
- Ki vagy te Luke? - néztem a szemébe.
 
~Luke szemszöge~
Tudtam, hogy hamarosan ez bekövetkezik. Rejtve kellet volna tartanom a titkot, de nem tudtam. És most mindent el kell mondanom neki. Bár ne kéne. Félek ezek után már bennem sem fog bízni és akkor magába fordul. De az nem történhet meg!
Sóhajtottam egyet majd szólásra nyitottam a szám.
- Mit akarsz tudni?
- Hogy mit akarok tudni? Azt kérdezed, hogy mit akarok tudni? - emelte fel a hangját.
~Lenna szemszöge~
Most szórakozik velem!? Azt kérdezi mit akarok tudni?
Itt már elborult a mécses és ordítani kezdtem.
- A legjobb barátnőm meghalt, Justin megsérült és é..én pedig nem értem, hogy jutottam el idájig! - éreztem, ahogy a hangom elcsuklik, de nem sírhattam. Megígértem! Keménynek kell lennem bármi is történik!
- Mond meg te, hogy kerültél oda? És miért van fegyvered? Mi ez a hely? Válaszokat akarok!
- Ülj le! - utasított.
- Én is a maffiában "dolgozom"... vagy is...apádnak. És kaptam egy üzenetet Justintól úgy kerültem az erdőbe.
Már meg sem lep, hogy ő is a maffiának dolgozik, de hogy az apámnak!? Ezt nem hiszem el.
Csak néztem rá üveges tekintettel, de egy szót sem szóltam. Egyszerűen nem akartam.
- Sajnálom.... - suttogta.
- Nem érdekel.
- Jobb lesz, ha lefekszel. Holnap indulunk.
- Mi? Hova? - kerekedtek ki a szemeim.
- Elintéztem, hogy... a holttestet... - suttogta. - csak holnap találják meg a rendőrök így mennünk kell a kirándulásra vagy első számú gyanúsítottak leszünk. - olyan természetesen mondott minden szót mintha a világ legmegszokottabb dolga lenne.
Még mindig kitágult pupillákkal néztem rá, de tudtam, hogy igaza van ezért több ellenmondást nem tanúsítottam.
- És mi lesz vele? - biccentettem az alvó fiú felé.
- Reggelre jól lesz. Ő is jön.
Miután befejezte a mondatát felém dobott egy takarót és be ment az egyik szobába.
A villanyokat leoltottam és ledőltem a kanapéra. A plafont néztem majd Justint és csak azt kívántam, bárcsak én is ilyen nyugodtan tudnék most aludni.

 Egy kicsi hiba belecsúszott a dologba mer a 2 blogomba lévő női főszereplő neveket összekevertem xd :/ úgyhogy vegyük úgy, hogy Lilly beceneve Lena is... (bocsánat!)
Köszönöm a sok visszajelzést <3 Igazából nem nagyon haladtunk, de egy két dolog csak-csak kiderült a történetből. Sajnos ismét nem tudom mikor tudok jönni a kövivel, de igyekszem! :)