16. rész Dead!

 (Bocsi a sok szemszög váltásért, de így jött ki...) Jó olvasást! <3

"- Nana Shawty ne feledkezz meg a barátnődről sem! De tudod mit? Kapsz egy esélyt! Nagyon egyszerű lesz a dolgod csak annyi, hogy....
- Válassz!"
Teljesen lesokkoltam a szavai csak ismétlődtek a fejemben mintha egy vízhang lenne.
Az eső még mindig szakadatlanul eset és ahogy realizáltam a szavait,mintha minden lelassult volna. Még mindig Justin sebét szorítottam és közben Hanna és közte kapdostam a fejem.
- Nem hallottad, válasz! - üvöltött.
-É..én n...nem... - dadogtam. Minden testrészem remegett és már teljesen el is áztam, de ez érdekelt a legkevésbé. Próbáltam kieszelni valamit,de sehogy sem ment. Vajon,hogy menthetném meg mindkettőjüket? Nem tudok választani és nem is akarok!
Reménytelenek tűnik az egész helyzet, nem tudom mit tegyek.
- Hát jó, akkor nincs más választásom.... - nevetett.
A pisztolyt ismét Hanna fejéhez nyomta, majd beélesítette a fegyvert.
- Nee! - ordítottam!
- Te döntesz kicsi lány. Van 10 másodperced.
Majd elkezdet vissza számolni. A szívem minden egyes számolásnál egyre gyorsabban vert. Semmit sem tudtam tenni, de, ha nem mondok egy nevet akkor mindketten meghalnak.
-5,4,3,2,1
- Várj! - ordítottam. Próbáltam időt nyerni bár úgysem tudok mit tenni....
- Mért csinálod ezt? És ki vagy te? - szipogtam.
Hangosan felnevetett és szólásra nyitotta a száját.
- Az nem fontos én ki vagyok. De halljuk a döntést.
- É.. - mielőtt bármit mondhattam volna egy lövés szakított félbe.

A szemeim kitágultak és úgy figyeltem az eseményeket. Én még éltem, ahogy Hana is, és Justinnak sem esett nagyobb baja (az előző lövésen kívül). De akkor....?
Az alak a földre rogyott. Én pedig felsikítottam. Még most sem értettem a történteket.
A sötétben megindult valami.
A léptei egyre közelebbről hangzottak, de az apró lámpa fénye még mindig nem világította meg az arcát. Lassan már szívrohamot kaptam, hogy ki lehet az, de egy lélegzetnyit megnyugodtam amint végre az arca is a látó terembe került, de ez sem tartott sokáig.
- Luke? - hunyorogtam. A könnyeimtől sem voltam biztos benne, hogy jól látok sem a sötéttől.
Ahogy észbe kaptam, hogy az alak meghalt lassan elengedtem Justin sebét és Hannához siettem. Ő pedig csak zokogott.
~Luke szemszöge~
Éppen a raktárban voltam amikor a telefonom megrezzent a zsebemben. Azonnal ki is kaptam onnan és megnyitottam az üzenetet. Justin volt a feladó. Teljesen meglepődtem ő sosem írna nekem csak, ha nagy baj van.
"Gyere az erdőbe, és hozz fegyvert. Lenáról van szó" - ennyi állt a levélben. Az, hogy két maffia vezér szövetkezzen komoly dolognak kell, hogy történjen és ez pont ilyen volt!
Azonnal a kocsimhoz siettem majd olyan gyorsan kezdtem el vezetni, hogy attól tartottam, hogy elütök valakit.
**
A kesztyű tartómból kivettem a fegyverem amit zsebre is vágtam és azonnal besiettem az erdőbe.
A távolból látszott egy apró fény, de azt a távcsövem segítségével sikerült észre vennem.
Gyorsan futni kezdtem majd amikor megbizonyosodtam, hogy jó helyen vagyok és elég közel ismét a távcsőbe néztem.
Ekkor vettem észre Lenát aki Justin mellet guggolt és sírt. Majd egy fekete ruhás alakot aki Hana fejéhez fogott egy pisztolyt¿?!
-Várj! - halottam meg Lena kétségbe esett hangját és ekkor realizáltam a dolgot.
Elő kaptam a fegyverem és bemértem a fekete ruhás embert majd meghúztam a ravaszt. Amikor az alak a földre rogyott azonnal oda siettem Lenához. Remegve nézett felém, de ahogy rá jött, hogy csak én vagyok az, egy kicsit megkönnyebbült.
'Átvettem' tőle Bieber sebének a szóritását amíg ő oda rohant a lányhoz és elkezdte kiszabadítani.
Próbáltam megnézni, hogy milyen súlyos lehet a seb, de a sötéttől nem láttam túl sokat.

~Lenna szemszöge~
Amilyen gyorsan csak tudtam neki láttam a kötél kicsomózásához, de se a remegő kezem sem a kisírt szemem nem volt igazán a segítségemre.
Hanna szakadatlanul sírt és remegett minden porcikája ahogy nekem is, de próbáltam megnyugtatni.
- Shhh vége. Nem lesz semmi baj. Nyugodj meg!

~Luke szemszöge~
Bár nem igazán láttam semmit Justin sérüléséből, de éreztem, hogy egyre több vért veszít így próbáltam sietni Lenát.

~Lena szemszöge~
- Kérlek cs..csak szabadíts ki! - nyöszörögte a barátnőm. A szívem össze szorult ahogy a vékony hangja megszólalt és elképzeltem milyen szörnyű dolgok történhettek vele.
A kötél végre le jött a lábáról ezért gyorsan áttértem a kezét fogságban tartó anyagra.
Egy mocorgás ütötte meg a fülem ezért rögtön felkaptam a fejem.
- Még nincs vége a játéknak Shawty! - és ismét egy lövés.

- NEEEEE! - torkom szakadtából kezdtem el üvölteni amikor Hanna fején áthaladt a golyó és az élettelen teste a földre rogyott.

~Luke szemszöge~
A pisztoly hangjára és egyben Lena kiáltására felkaptam a fejem. Gondolkodás nélkül otthagytam Justint és a fegyveremet elő véve rohantam Lena felé. A maszkos még élt és épp felé tartotta a fegyverét, de én megelőztem. Most már biztosra mentem és az egész táramat belé eresztettem.
Nem tudom, hogy történhetett ez. Mért nem figyeltem elégé?! Az egész az én hibám! Pedig megígértem, hogy vigyázok rá! Egy szerencsétlenség vagyok!
**
A fejemet a lány felé vetettem és csak akkor vettem észre, hogy zokogva remeg Hana teste felett.
Lassan közelebb siettem és akkor láttam meg, hogy meghalt. Az a szemét eltalálta!
  Leguggoltam Lena mellé és próbáltam elhúzni.
- Cshhh minden rendben lesz!
- S..semmi sem lesz rendben! - ordította, de a hangja még így is túl kétségbe esetten hangzott.
- Meghalt! Meghalt, Luke, érted? - zokogott.
Ismételten próbáltam elhúzni, mert minél előbb elkellet tűnnünk innen.
- Neem! Eressz már el! Nem megyek sehova!
- Lena kérlek!
- NEEEM!
Tudtam, hogy nincs más esély, keménynek kell lennem küllemben sose jutunk ki innen.
- Azt akarod, hogy Justin is meghalljon? - néztem a szemébe.
- M...mi?
Gondolom ekkor emlékezett vissza, hogy megsérült a fiú.
- Ha nem indulunk el most azonnal elvérzik! - jelentettem ki.
Csak bólintott, de tudtam, hogy kell még neki egy kis idő ezért elindultam Bieberhez és elvittem a kocsihoz, addig is magára hagyva Lenát. Else tudom képzelni milyen nehéz lehet ez most neki, pedig én szinte minden nap látok ilyet. De tudom, hogy egy idő után majd feldolgozza. Erős lány! És tudom, hogy elég sok magyarázattal tartozom neki.
**
Vissza sétáltam és láttam, hogy Lena még valamit mond Hanna hullájának, majd feláll és elindul felém, de egy szót sem szól sőt már nem is könnyezik, de olyan mint aki sokkot kapott. Azt hiszem valami most megváltozott benne, de ő is és én is tudtuk, hogy most nem kell megszólalnunk.
Ő a hátsó ülésre ült ahova Justint fektettem, de pont elfért mellette és szorította a sebét bár Justin már nem volt eszméleténél. Kétséges volt az állapota, de ezt inkább megtartottam magamnak....
Be indítottam a motort majd az irányt az apja raktára felé vettem.
A Maffia raktárhoz.

Remélem tetszett ez a rész :) 4 komi jön a kövi :)Köszönöm a komikat és a pipákat is! <3 

15. rész "- N..nem halhatsz meg!"

 (Mozgó képek)
 zene: https://www.youtube.com/watch?v=eflMfEezvSw
"Az ép karomat felvezettem a hajáig amibe rögtön beletúrtam ami egy apró sóhajt váltott ki belőle."

Elértünk a falhoz és a hátam teljesen a falnak simult. Justin még közelebb került pedig már azt hittem ez lehetetlen.
 
A kezét felvezette a combomon majd kicsit megemelte én pedig a csípője kőré fontam a lábaim.
 
 Próbáltam valamit ki eszelni, hogy, hogy is tudnék elmenekülni vagy, hogyan magyarázzam ezt meg, de egyszerűen nem ment. Nem tudtam koncentrálni, csak Justinra.
Az illata annyira bódító volt egyszerűen nem tudtam, hogy mit tegyek. Lassan át tért a nyakamra így levegőhöz jutottam. Lihegve próbáltam valamit kieszelni, de sehogy se jött össze, de tudtam, hogy mindjárt lejár az időm. Basszus!
Majd eszembe jutott valami.
Egy kicsit eltoltam magamtól, de mielőtt bármit is mondhatott volna a pólója szegélyénél fogva lerántottam róla az anyagot majd magamról is. Ismét a számat találta meg majd megindult a lenti szobába. Lassan leeresztett az ágyra, de a csókunkat még mindig nem szakította meg. Imádkoztam, hogy sikerüljön a tervem, mert ez volt az egyetlen lehetőségem, de túlságosan is nehéz volt koncentrálni. Ahogy a kezét végig vezette az oldalamon a testem megremegett és egy apró nyögés hagyta el a számat.
'Lena most nem lehetsz gyenge! Gyerünk! Koncentrálj!' - mondtam magamban.
Sikerült Justin fölé kerülnöm így sikeresen megtudom valósítani a tervemet. Sajnáltam, de nem tehetek mást.
  Ajkaimmal apró puszikkal leptem el a nyakát majd megszívtam a vékony bőrt ismét egy nyögés hagyta el a száját.
 
Itt az idő!zene: https://www.youtube.com/watch?v=smSSSs46rng
  Amíg az apró extázisban volt gyorsan megfogtam a porcelán lámpát és a fejéhez vágtam ő pedig rögtön elájult. A szívem szinte össze facsarodott olyan lelki ismeret furdalásom volt, de nem tehettem mást. Szerencsémre a feje csak alig vérzett, így nem lehet nagyobb baja. De imádkoztam, hogy ne is legyen.
Gyorsan lemásztam róla majd kifutottam a szobából és felkaptam a pólómat és a pénzel teli táskámat.
Az ajtót sóhajtva csuktam be és remélve, hogy Justin nem ébred fel addig amíg meg nem mentem Hannát.
A lábaimat gyorsan szedve futásnak eredtem. Azt hiszem a szívem még sosem vert ilyen gyorsan. Már sötétség honolt mindenhol és a hideg szél is csípte az arcomat, de nem érdekelt! Csak arra tudtam gondolni, hogy a barátnőm, hogy van és hogy , hogy lehettem ilyen hülye, hogy nem jöttem rá erre az egészre. Haragudtam rá az igaz, de akkor is figyelnem kellet volna rá. Mindenért én vagyok a hibás csak remélni tudom, hogy semmi baja sincs, mert, ha igen akkor azt sosem bocsájtom meg magamnak!
Végre elértem az erdőbe, de még itt sem volt megállás csak egy percre! Újra elindultam, de már csak gyorsan mentem, mert a sötéttől semmit sem láttam. Párperc után rá jöttem, hogy így semmire sem megyek ezért a táskámba kezdtem el kutakodni a telefonom után.
- Bassza meg! - sziszegtem.
A telefon kieshetett Justinnál. Nem hiszem el, hogy nem tudtam jobban oda figyelni. Már nincs időm gondolkozni futnom kell! Megindultam egyenesen és a futás közben körbe néztem mindig, hogy látok-e valami jelet, de semmi.
A könnyeim már hullani kezdtek, de nem adhattam fel. A lábamat már össze vissza vagdosták az ágak és a tüskék, de nem érdekelt most csak Hannah számított.
  Muszáj volt megállnom, mert már egyszerűen nem kaptam levegőt sem a sírástól sem a futástól, de sehol sem találom őt.zene:

https://www.youtube.com/watch?v=saoOByAFy90

'Gondolkozz Lena hol lehet!?' 'Gondolkozz!'
Próbált vissza idézni az üzenetet, de a vérem már a fülemben dobogott és szédültem is, de muszáj volt koncentrálnom.
"Tudni fogod hova kell majd jönnöd." - sikerült vissza emlékeznem. Csak egyetlen egy helyet tudok és, ha ez a sejtésem nem jön be akkor vége van mindennek. Ismét rohanni kezdtem amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam és szaladtam amíg nedvességet nem éreztem a cipőmön keresztül.
- Ez az, a tó! - lihegtem.
- Hmmmm ügyes! - szólalt meg egy mély hang mögülem.
Amilyen gyorsan csak tudtam megfordultam és egy férfi alakot fedeztem fel a sötétben.
- H..hol van Hannan? - nyöszörögtem.
- Hmm hmm. Csak nem tudni akarja a kis shawty? - nevetett.
A levegőt élesen szívtam be és próbáltam keménynek tűnni, de a könnyeim nehezen segítettek megformázni ezt a képzetet.
- Azt kérdeztem hol van? - emeltem feljebb a hangom, de még mindig túl kétségbe esetnek hangzott.
- Csak nem ő? - húzott fel valakit a földről. Egy lámpa segítségével rávilágított az arcára én pedig azonnal felkiáltottam.
- Hannah! A sírástól elcsuklót a  hangom és alig volt érthető ez az egy szó is.
 
- Lena itt vagy? Merre vagy basszus? - egy hang zengte be az egész erdőt.
Nem nem nem! Ez nem lehet igaz csak őt ne és ne most! Istenem kérlek!
- Ohh csak nem bevontad a barátocskádat is? - nevetett ismét az alak.
- É..én nem! Nem! Esküszöm! - ordítottam.
A távoli léptek egyre közelebbről jöttek majd a lámpa apró fényének segítségével arc is párosult hozzá.
  Előbb engem pillantott meg majd a maszkost. Rögtön a hátsó zsebéhez nyúlt, de már késő volt...
- NEEEEE!!!! - sikítottam fel ahogy a lövés hangja átszelte a levegőt és Justin a földre került.
 
Azonnal oda rohantam Justinhoz és sírva mértem fel a sebét.
- Ny..nyugi cs..csak a vállam az. - próbált erősködni.
Egyszerűn nem tudtam felfogni mi történt csak sírtam miközben szorítottam Justin sebét és minden vissza játszódott bennem. Ahogy találkoztunk, ahogy megmentett, hogy ne zuhanjak a földre. Amikor odaadta a ruháit és mikor megengedte, hogy nála legyek, az erdőben lévő éjszaka és a bál.
Már zokogtam és nem tudtam mit tegyek.
- N..nem halhatsz meg! - ordítottam.
- Nana Shawty ne feledkezz meg a barátnődről sem! De tudod mit? Kapsz egy esélyt! Nagyon egyszerű lesz a dolgod csak annyi, hogy....
- Válassz!

Szóval a suli miatt nem tudom újra kezdeni szóval folytatom :) Remélem tetszett! Köszönöm a +1 rendszeres olvasót! és aki komizott vagy szavazott :)  <3

14. rész Harc az idővel!

 Uhh.. Hát kedves Olvasok ugye élkezdődőt az iskola és alig lesz (ha lesz) időm blogot írni, de igyekszem... Viszont elég kevés a vissza jelzés ezért vagy +1 feliratkozó vagy 6 komi után jön a kövi... Jó olvasást! (bocsi a hibákért)

A fény már zavarta a szememet pedig még csukva volt. Lassan pislákolni kezdtem és megszoktam az erős napsugarakat. Hirtelen felültem, hogy könnyebb legyen felfedeznem, hogy hol is vagyok. Talán ez még sem volt olyan jó ötlet....
Gyorsan a fejemhez kaptam mert túlságosan is lüktettet majd a hányinger fogott el amihez társult egy borzalmas vállfájdalom. Nem is tudtam törődni azzal, hogy hol is vagyok bár ismerős volt a hely, de a másnaposság előnye, hogy semmi sem jut az eszedbe.
Azonnal lerántottam magamról a takarót és a szám elé tettem a kezem majd úgy futottam ki a szobából és kétségbe esetten kerestem a wc-t. Nagy nehezen megtaláltam és kieresztettem a gyomrom tartalmát. Ami nem kellemes utóízt hagyott maga után. A számat rögtön kiöblítettem a vízzel és az arcomat is átmostam vele ami kicsit segített felidézni a dolgokat. Most vettem még csak észre, hogy egy hosszú póló volt rajtam. A fejem túlságosan fájt, hogy gondolkozzak, de csak nem maradhatok egy idegen házban.
Pár perccel később a konyhát is megtaláltam és valami gyógyszer után kutakodtam.
- Mit csinálsz? - mondta egy álmos hang a hátam mögül. Megfordultam és Justinnal találtam szembe magam aki egy száll alsógatyában állt előttem és fáradtam dörzsölni kezdte a szemeit. Lassan végignéztem az izmos testén, de mielőtt bármit is mondhattam volna kezdett minden elő jönni tegnapról. A bál az ablak betörés a sikolyok a félelmetes ember és, hogy ma megkel mentenem Hannát! A fejem még mindig zúgott, de a szívem százszor gyorsabban kezdett verni. Nem tudtam, hogy és mit tegyek, de senkinek sem mondhatom el... Ezer kérdésem lett volna Justinhoz, de mivel nincs időm ezért csak egyet tettem fel neki.
- Mi történt? - miközben beszéltem a végre megtalált gyógyszert nyeltem le egy kis víz kíséretében.
Egy nagyot sóhajtott és elkezdte elmesélni, hogy ájultan talált rám tegnap és a takarítónője öltöztetett át. Ez utóbbi megnyugtató volt. Valamennyire...
- Mi történt amíg egyedül hagytalak? - ráncolta össze a homlokát és egy lépéssel közelebb jött.
Pont ettől a kérdéstől féltem a legjobban, hiszen nem mondhattam el az igazat és, ha hazudok félek, hogy rá jön.
- É..én nem emlékszem. - kezdtem el dadogni.
- Mi? - vonta fel a szemöldökét és értettlen fejet vágott.
- Azt mondod nem emlékszel? - a végét már elnevette.
- Igen! - igyekeztem magabiztosnak lenni, de nem igazán jött be...
- És most tényleg azt várod, hogy higgyem is el, hogy nem tudod miért voltál eszméletlen?
- Tényleg nem t..tudom.
- Lilly! - emelte fel a hangját és szúrós szemmel nézett rám.
- Nekem most mennem kel kerültem ki és kisiettem az ajtón.
 
 Hallottam, ahogy elindul utánam, de nem szabadott megállnom a barátnőm élete függött ettől! Tudtam, ha utolér addig kérdezősködik amíg ki nem szedi valahogyan belőlem és akkor mindennek vége...
A szakadó esőben futni mezítláb egy száll pólóban nem a legkellemesebb és persze teljesen másnaposan fájó vállal "csak még jobb."
Azt hiszem már két utcányit is lefutottam amikor észre vettem egy ismerős kocsit. Gyorsan oda szaladtam és az ablakon kezdtem kopogni míg a barátnőm ijedten megugrott egyet majd kinyitotta az ajtót.
- Te mit...? És hogy...? Meg...
- Most nem ez a megfelelő pillanat kérlek indulj el utána elmesélek mindent. - mondtam olyan gyorsan és érthetően ahogyan csak bírtam. Meglepődve tapasztaltam ahogy a motor búgni kezdet és a kocsi elindult. Spenser egy szót sem szólt az út alatt amit furcsálltam is, de aztán eszembe jutott, hogy tegnap nagyon jól el volt Chadel és gondolom nem akarta, hogy rá kérdezzek ezért türtőztette ő is magát. A gondolata a telefonom rezgése rántott ki. Félve oldottam ki a zárat majd rá kattintottam az üzenetre. A sorok olvasása közben a  tenyerem is izzadni kezdett és a vér lüktetését a fülemben hallottam.
 ~ Ismeretlen feladó ~ "Hey, Shawty! Úgy tudom Bieber délután már nem lesz otthon úgyhogy ajánlom figyelmedbe, hogy ott keres pénzt! Ohh és azt hiszem a ti pincétekben is rejlik egy kevés. Na de siess mert az idő lassan lejár!"
A lábaim kicsit remegni kezdtek és a levegőt is élesen szívtam be, de tudtam, hogy most erősnek kell lennem.
- Jól vagy?
- Én i..igen, persze! Semmi gond! - vettem fel egy kamu mosolyt.
Ép, hogy elszöktem Justin elöl már mehetek is vissza... De, hogy hol találok ott pénzt és, hogy lopom el? Vagy vajon, hogy jutok be? - túl sok a megválaszolatlan kérdés és az még rá tesz a lapátra, hogy fogalmam sincs, mennyi az a bizonyos összeg.
- Huhu megérkeztünk! - integetett Spenser előttem.
- Am bocsi.. Okés és köszi!
- Szóval mi ez az egész? És miért is vagy Justin pólójában?
- Én...én, ahh ez túl bonyolult!
- Bonyolult? - kérdezett vissza...
- És veled és Chadel? - vágtam vissza. Reméltem, hogy megérti a célzást és nem kérdezősködik tovább.
- Ö...ö s...semmi... - motyogta.
- Oké.
- Hány óra? - kiáltottam fel. Teljesen kiment a fejemből.
- Három óra...
- Három? Úristen! - lihegtem.
Tudtam, hogy lassan lejár az időm, így Spensertől kellett kérnem.
- Umm... Spenser... - suttogtam.
- Igen?
- Tudnál nekem most kölcsön adni néhány ruhát? - kérdeztem szégyellve hiszen ez legalább a századik alkalom volt.
- Rendben... - sóhajtott.
Ismét meglepet a könnyed válasza, de már nem volt ezen időm agyalni.
**
A gyors átöltözés és megtörölközés után rögtön elindultam haza. Ismét futni kezdtem és lihegve beestem az ajtón. Azonnal a pincéhez szaladtam és kezdtem keresni valami rejtek helyet, de semmit sem találtam. Majd észre vettem a családi képet a falon. Először nem értettem miért lehet ott, de túlságosan is érthetetlen volt így mögé néztem. A sejtésem bevált és egy fekete dobozz volt benne amin egy lakat volt. De nem tudtam merre lehet a hozzá való kulcs. Kétségbeesetten körbe és körbe jártam, majd eszembe jutott valami és felszaladtam apáék szobájába. Rögtön elkezdtem tapogatózni apa egyik kedvenc könyve alatt és meg is találtam amit kerestem. A kulcsot!
Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat és már csak azért imádkoztam, hogy beleilljen a lyukba. A kulcsot azonnal belehelyeztem és nagy levegőt véve elfordítottam. Örömömre az ki is nyílt és pénz volt benne. Gondolkodás nélkül felvettem a kulcsot vissza tettem a helyére és leszaladtam a pincébe. A dobozt is a helyére raktam és egy ott lévő kis táskába beledobáltam a pénzt majd ismét szaladni kezdtem. A busz épen akkor gurult be én pedig gyorsan leültem egy szabad helyre. A szívem ezerrel dobogott, de igyekeztem lenyugodni. Viszont fogalmam se volt, hogy jutok be Justinhoz.
A telefonom ismét rezegni kezdet majd a feloldás után az "új üzenete érkezett" írásra kattintottam.
"Én a helyedben sietnék! Ketyeg az óra shawty!"
Az üzenettől csak még idegesebb lettem és úgy éreztem már nem bírom ezt sokáig. Azt hiszem jó helyen szállhattam le mert a sofőr azt mondta, hogy ez a legközelebbi hely ahhoz az utcához. Mondanom sem  kell, hogy ismét szaladnom kellet. Az eső szakadatlanul esett, de nem volt időm kinyitni az esernyőmet amit Spens adott.
**
Végre megérkeztem a házához. Lihegve tekintettem körbe, de szerencsére nem volt otthon. Ismét egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat majd gondolkozni kezdte. Emlékszem, hogy valamit beszélt nekem a lakáskulcsáról amikor részeg volt, de mivel én is az  voltam nem igazán rémlett.
- Áhh megvan! - kiáltottam fel majd az ajtó felső gerendájához ugráltam és nagy nehezen leszedtem onnan. A kezem remegni kezdett és még idegesebb lettem pedig azt hittem ez már nem lehetséges. A kulcsot a zárba téve elfordítottam és a kilincset lenyomtam. Az ajtó nyikorgó hanggal ki is nyílt majd rögtön be is csuktam magam mögött. Egyből Juss szobájába futottam és mindent átkutattam, de nem találtam semmit. Idegesen túrtam a hajamba és megint átnéztem mindent...
Vagy mégsem?
A földre vetettem magam és az ágya alatt találtam egy csapóajtót amin szintén szőnyeg volt. Minden erőmet összeszedve elkezdtem tolni az ágyat. A harmadik próbálkozásra végre kicsit arrébb mozdult, de ez pont elég volt nekem, hogy benyúljak a titkos helyre. Elértem mappákat is, de bármennyire kíváncsi voltam nem volt erre időm. Nyöszörögve próbáltam beljebb nyúlni és turkáltam a helyen. Végre egy köteg pénz került a kezembe és azt belehelyeztem a táskámba. Az ágyat visszahúztam és gyorsan lefutottam a lépcsőn és abban a pillanatban kitáródott az ajtó és Justinal találtam szemben magam.
 
 De tudtam, ha elkezd beszélni sosem szabadulok el. Így muszáj volt rögtönöznöm. Kifújtam az eddig benntartott levegőt és felé siettem.
- Te mit...? - mielőtt befejezhette volna megcsókoltam ő pedig a karjait szorosan a derekam köré fonta. Az ép karomat felvezettem a hajáig amibe rögtön beletúrtam ami egy apró sóhajt váltott ki belőle.

Köszi az a pipákat, komikat ! <3