7.rész Bumm!

 Háj Babys !!! :D Szóval... köszönöm az előző részhez érkezett komikat !! *-* és az új feliratkozott ! Ja és persze a pipákat. Ez nem éppen a kedvenc részem.., de remélem azért nektek tetszik majd !! A kövit nem tudom még mikor hozom... várhatóan egy hét múlva..
Jó olvasást !! :* ( zene ismét megtalálható, és mellette linkeltem is) HUUUU 1000+ megtekintés vaaaao !<3

https://www.youtube.com/watch?v=iOW3CBUBlVE&feature=youtube_gdata_player

Az ajtó csapódására össze rezzentem. Lelkiismeret furdalásom volt. Hiába ő a világ legnagyobb bunkója akkor is sokszor megmentett. Felkaptam a pulcsim és utána szaladtam.
- Justin! - Justin! - ordítottam utána, de nem válaszolt, az eső egyre csak zuhogott én meg eláztam. De nem zavart. Csak futottam utána. Hiába szólongattam rám se nézet. Éppen abban a pillanatban vettem észre, hogy anyáék kocsija bekanyarodik az utcába. Tuti kioktatnának, hogy mit állok itt a szakadó esőben, ezért inkább besiettem a házba ahol utána rögtön letusoltam. Fogat mostam és felöltöztem.
Szia kicsim! - üdvözölt anya egy nagy öleléssel, amit viszonoztam.
Apa észre se vette, hogy itt vagyok. Elég feszültnek tűnt. Inkább nem kérdeztem rá csak lassan felsétáltam a szobámba. Épp amikor ki akartam nyitni a laptopom, akkor csörgött a telefonom.
- Szia Hannah! - vettem fel a telefont.
- Szia! Szóval azért hívtalak mert óriási buli lesz Davidnél. El kell jönnöd, könyörgöm!.
Tudom anyáék a maszkos fickó óta sehova se engednek el, de túl sok volt a stressz a héten. Valahogy le kellet vezetnem.
- Van fájdalom csillapítod? - ez elég hülyén hangozhatott, de ki tudja, szükségem lehet rá ha ismét fájna a hátam, de Justinnak köszönhetően eddig még nem került rá sor. Amikor visszaemlékeztem érintésére beleremegtem és a hasam is bizseregni kezdet. Nem értem miért váltja ki ez az érzést belőlem...
- Lilly itt vagy?
- Am persze igen, bocsi.
- Azt mondtam, hogy van nálam vagy is viszek. Akkor jössz?
- Igen.
- Ez aaaaz! - ordította a fülembe amitől kis híján megsüketültem.
- Szóval tudod anya nem enged el úgyhogy ki kell szöknöm...
- Ohh nem baj az ! - nevetett. Az én barátnőm! Nem csalódtam.
- Akkor fél tízre ott leszek az ablak előtt.
- Rendben, na megyek készülni mert alig van időm!
- Puszi!
- Szia, Puszi!
Azzal le is raktam a telefont. Át mentem szólni anyáéknak, hogy ma korábban fekszem mivel holnap suli ezért ne zavarjanak. Jó kis fedő sztori az már tuti! Magamba kuncogtam majd vissza siettem a szobámba. Bármennyire szerettem volna minél előbb elmondani apámnak a történteket és kérdőre vonni a megtámadásom miatt nem tehettem, mert akkor már biztos nem jutnék el sehogy se a buliba.
Rögtön a szekrényem felé vettem az irányt, hogy kiválasszak valami csinos ruhát. - Ez az! - kiáltottam fel magamban, amikor megtaláltam egy egyszerű mégis nagyszerű koktélruhát.

Amihez egy fekete magas sarkút párosítottam. Mielőtt ezeket felvettem volna leültem a sminkes asztalomhoz és elkezdtem sminkelni füstös szemeket készítettem az ajkamra pedig egy kis szájfényt tettem. A felmelegedett hajgöndörítővel laza hullámokat készítettem. Gyorsan felkaptam a ruhám és egy kis táskát. Szerencsére a medálom és a fülbevalóm alapból rajtam volt. A magassarkúm a kezembe fogtam, hiszen nem mászhatok le azzal a létrán. Biztonság kedvéjért becsuktam az ajtót, hogy anyáék véletlenül se jöhessenek be. Leoltottam a villanyt és elindultam a létrán mire lemásztam szembe találtam magam Hannaval. - Szia - suttogtam majd megöleltem. - Helloka - köszönt ő is, majd belebújtam a cipőmbe és indultunk is. Még jó, hogy a buli szinte a szomszédban.
  Lesétáltunk két utcát majd bementünk a házba. A kezünkbe nyomtak 1-1 műanyag poharat, amibe pia volt. Fogalmam sincs mi lehetett az, de rögtön megittuk. Hannah elindult hátra a medencéhez, amíg én az italos pulthoz vettem az irányt. Kértem két vodkát, amit rögtön le is húztam. Elegem volt mindenből és mindenkiből csak táncolni akartam és már nem érdekelt semmi. A lépteimet a táncparkett felé vettem ahol megpillantottam Dereket. A kezeimet a dereka köré fontam. Miután észrevett felém fordult.
- Aszta jól nézel ki... Am mit keresel itt?
- Köszönöm! - Csak lazulok, mint te!
- De gyere inkább bulizzunk.
A táncparkett mozgósabb részéhez húztam majd elkezdtünk táncolni kicsit intimebben is. Nagyon élveztem, de még túl józan voltam elindultam a bárpulthoz és ismét két pálinkát ittam.
- Nem lesz ez kicsit sok?
- Nem hinném! - igazából most kezdtem érezni a hatását. Szóltam Dereknek, hogy megnézem Hannat. Lassan elindultam a hátsókertbe a medencékhez. Nem hittem a szememnek Hanna a medence végénél Justinnal csókolózott. Először lesokkolt, de úgy döntöttem nem hagyom, hogy Justin elrontsa az estém. A mellettem elsétáló csajtól elvettem az italát majd gyors ütembe megittam. Úgy éreztem mindenre képes vagyok. Lehúztam a ruhám és amilyen feltűnően csak tudtam beleugrottam a medencébe.
- Lilly !
- Luke! - köszöntem neki.
Észre vettem, hogy Bieber ide bámul. Megfogtam Luke nyakát majd közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Rögtön visszacsókolt, úgyhogy tudtam, hogy ő se bánja a tettem. Majd rá mosolyogtam és kimásztam a medencéből. Megkértem, hogy húzza fel a cipzárt amit örömmel meg is tett. Ezek után vissza indultam a táncparkettre.
- Megint te ? - kérdeztem nevetve.
- Én bizony - mondta Derek nevetve.
- Gyere meghívlak egy italra.
- Köszi - mondtam.
- Válasz valami erőset addig elmegyek a mosdóba.
- Oké.
Gyorsan elvégeztem a dolgomat majd megigazítottam a sminkemet.
- Ez gyors volt!
- Tudom! - mondtam nevetve.
- Köszi az italt! Gyorsan meg is ittam hozzá teszem tényleg nem volt gyenge.
- Én most megyek megnézem a haverokat, de majd vissza jövök.
- Oké. - mondtam
Én bevetettem magam a táncoló tömeg közepébe. Szinte mindenki egymásnak tapadt. Az ital után elég furcsán éreztem magam, de nem igazán törődtem vele. Pár perc múlva két erős kart éreztem a derekam körül. Egyből megfordultam és Justin állt előttem az 1000 wattos mosolyával.
- Mi van meguntad Hannat? - kérdeztem flegmán.
- Az miért is érdekel? - kérdezte ismét az ördögi vigyorával.
- Engem aztán nem érdekel - válaszoltam és megvontam a vállam.
- Ha arra vársz, hogy megadom magam neked mint 'édes barát nőm' akkor arra várhatsz - mondtam kuncogva.
- Szerintem pedig egyből befogod adni a derekad.... 'Édes' - emelte ki az "édes" szót amit a fülembe suttogott. Kirázott tőle a hideg. Gyorsan eltoltam magamtól.
- Álmaidban! - suttogtam én is a fülébe.
Majd elsétáltam.
- Nem tudod mit tettél most! - ordított utánam. A hangja olyan ördögien hangzott, hogy még a hátamon is felállt a szőr.
Legalább még ott lehettem 2 órát amit végig buliztam.
**
http://www.youtube.com/watch?v=OZLUa8JUR18&feature=youtube_gdata_player

Már egy óra volt ezért úgy döntöttem haza indulok. Az ablakon akartam bemászni, de meghallottam anya sírását és a következményekkel nem törődve rohantam be a házba az ajtón keresztül. Amikor beértem a házba egyből sikítottam és elfogott a sírás. Anya ölében feküdt apa, de szerencsére csak a vállát lőtték meg, de akkor is ömlött belőle a vér. Azonnal oda szaladtam és kérdőre vontam őket.
- Úristen! Mi történt?
- S-semmi kicsim - nyöszörgött apa.
- Ki tette ezt ? És miért?
- Az nem fontos.
- Hogy ne lenne fontos basszus! Mondjatok már valamit!! - ordítottam miközben a könnyeim lefolytak az arcomon.
- Anya mért nem hívtál mentőt?
- Nem lehet! - magyarázott apa
- Mi az, hogy nem lehet? - semmit se értettem.
- Mert akkor kérdezősködnének a rendőrök és ez nem történhet meg! - Felelte anya.
Én csak összezavartan néztem rájuk. Nem tudtam mit titkolnak túl sok volt ez nekem. Kifutottam a házból és magamra csaptam az ajtót. Nem lettem volna képes ott maradni. A könnyek, mint a záporeső hullottak a szememből. Hannat nem hívhattam biztosan bulizik még vagy Justinkával enyeleg, mikor erre gondoltam undor ült ki az arcomon. Derek is még biztos ott van. Spenser meg semmiről sem tud, és amúgy sem hinne nekem. Nem maradt senkim. Levettem a magassarkúm és elindultam a közeli parkba ami tele volt fákkal.

 A telefonom legalább századjára kezdet rezegni, de egyszer sem néztem meg ki hívott. Inkább kikapcsoltam. A parkban elkezdtem sétálni. Majd leültem egy fa tövébe és hangtalanul sírtam, de már inkább csak könnyeztem.
' - Ne tedd ezt könyörgöm! Ígérem legközelebb jól fogom végezni a munkát' - hallottam meg egy kétségbe esett hangot a közelből. A kíváncsiságom hajthatatlan volt így közelebb mentem megláttam egy kétségbe eset férfit, aki előtt egy másik ember  állt, de mivel nekem háttal állt a sötét miatt nem ismertem fel.
' - Rossz válasz' - hallottam a nekem háttal álló férfi rekedtes hangját. Utána pedig egy lövés hangja szelte át a levegőt.


 És a kétségbe eset férfi a földre rogyott. A könnyeim ismét útnak indultak, leblokkoltam. Lassan próbáltam hátrálni egy fa mögé, de persze, hogy megreccsent egy falevél a lábam alatt. Gyorsan mögé bújtam és imádkoztam, hogy ne vegyen észre, de késő volt.
- Ki van ott?
Nem mertem mozdulni a lábaim is remegtem, ahogy egyre közelebb ért.
Majd hirtelen elém ugrott és a fegyvert az arcom elé tartotta. A vér is megfagyott benne. Majd a szemeibe néztem.
- J-Justin t-te v-voltál az? - kérdeztem a lehető leghalkabban a remegő hangommal.
- Mit láttál ? - kérdezte keményen.
Mondjam azt, hogy semmit vagy azt, hogy mindent? Úgy éreztem mindenki hazudik nekem vagy megbánt, Hannaba is óriásit csalódtam. Megszűnt számomra létezni.
- Mindent! - vágtam rá keményen.
- Már nem érdekel, semmi nyugodtan lelőhetsz, csak megkönnyítenéd a dolgom! - mondtam a lehető legnyugodtabban és úgy is gondoltam. Majd lassan lecsúsztam a fa mentén és csak meredtem magam elé mint egy élettelen hulla.


 A könnycsatornáim már kiszáradtak képtelen voltam sírni. Csak nagy ürességet éreztem a szívem helyén. Vártam, hogy lelőjön, de nem tette. Lassan leült mellém, de nem szólt semmit mintha mindent tudna... Majd magához húzott és átkarolt.

6. rész Ez meg mi volt ?

 Ez lenne tehát a 6. rész. Aki gépről olvassa az tud közben zenét is indítani hozzá amit én választottam. A jobb fölső sarokban van. ( a másodikat indítsátok el). :) Jó olvasást! Köszönöm a komikat <3

Reggel a telefonom csörgése ébresztett. Kipattantak a szemeim és a kezemmel a telefonom után kutattam. Nem találtam így felültem. Egy kisebb sikoly hagyta el a számat. A gerincembe egy óriási nyilallást éreztem. Lassan kezdtem eszembe jutni a tegnap eseményei. A bevásárlás, díszítés, a maszkos fickó és a fenyegetése a zuhanás és Justin. Meglepődve emlékeztem vissza arra, hogy haza cipelt. Vajon mit kereshetett ott? - nem értem... De ő nem lehetett a támadó akkor nem mentett volna meg. - vontam le a következtetéseket. Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyamról és felszisszenések közepette megnéztem a kapott üzenetet, amiben ez állt " Kicsim csak hétfőn érünk haza reméljük, hogy jól vagy. Az öcséd az egyik barátjánál van. Vigyáz magadra!!! Puszilunk." miután végig olvastam elindultam a hűtő felé, ki vettem egy gyulladásra való krémet majd, bekentem vele a hátam és a biztonság kedvéjért bevettem egy fájdalomcsillapítót. Szerencsémre hétvége van és nem kell iskolába mennem.  De kikel derítenem, hogy mi történt tegnap és van egy érzésem, hogy Biebernek mindehhez köze van.
Lassan oda cammogtam a nappaliban lévő ágyhoz és lepihentem, hogy megvárjam amíg hat a gyógyszer és a krém
**
2 órával később
Uhhh úgy tűnik elbóbiskoltam, de nem is baj amúgy is dél van. Lassan felálltam és meglepő módon alig éreztem a fájdalmat.
- Ez az! - kiáltottam fel magamba. Összedobtam egy szendvicset majd megettem miután végeztem azon gondolkoztam, hogy hogyan is tudjam, meg hol lakik Bieber. Aztán eszembe jutott. - Hát persze! - kiáltottam fel ismét. Kezdtem gyogyósnak titulálni magam. Úgy döntöttem elmegyek az iskolába és kikeresem valamelyik naplóban. Azt hiszem a portánál lévőben benne is lesz.
Gyorsan átöltöztem majd felkaptam egy kapucnis pulcsit, mert eléggé szakadt az eső és ennek köszönhetően olyan sötét volt mintha nyolc óra lenne. Felkaptam a kulcsomat és elindultam az iskola felé. A lábaimat egyre gyorsabban szedtem, mert már dörgött és villámlott, amitől mellesleg eléggé félek.
A suli elé érve körbenéztem, hogy esetleg van-e valaki a környéken, de volt valószínű. Mivel senkit se láttam behelyeztem a kártyám a leolvasóba, ami csipogott egyet majd kinyílt az ajtó. Miután beértem felakasztotta a pulcsim a portán lévő kabát tartóhoz. "Legnagyobb szerencsémre" természetes, hogy itt nem volt semmi féle napló. Túl egyszerű is lett volna. Lassan elindultam a tanári felé hátha ott találok valamit. Mikor oda értem lenyomtam a kilincset. - Basszus! - szitkozódtam magamba, persze, hogy zárva volt. Visszaindultam a porta felé, de a legalsó lépcső elejénél megtorpantam. Egy idegen férfit láttam, ahogy fogja a pulcsimat és valakivel beszél, de őt nem láttam, mert a sötétben volt. A maszkos eset után eléggé féltem minden ismeretlentől, úgyhogy ahelyett, hogy lementem volna inkább hallgatózni kezdte.
- Kié ez a pulcsi?  Ez még az előbb nem volt itt, azt hittem egyedül vagyunk!
- Nem tudom, kié lehet. - elég ismetős volt a hang, de nem tudtam beazonosítani.
- Találd meg a 'gazdáját', ha akarod a szállítmányt. És tudod, ha nem közkedvelt személy, akkor...
- Tudom! - vágta rá az ismerős hang.
Ezernél is több gondolat keringet a fejemben. Vajon mit keresnek itt és milyen szállítmányról beszélnem, de most a legfontosabb, engem akarnak elkapni ¿? ! - Basszus! - ismét káromkodtam magamba. Észre se vettem, hogy legalább 5 perce itt gondolkozom magamban. Lassan megfordultam és elindultam felfelé. Nem tudtam, hogy mit tegyek. A lábaim remegni kezdtek az esőcseppek akár a nyílvesszők verték az üveget az ablakon egyre sötétebb lett a vihar miatt és a néha felvillanó villámcsapások sem segítettek a helyzeten. Egyre jobban féltem. Úgy döntöttem amilyen halkan csak tudok felsietett a legfelső emeltre. Amikor nem láttam senkit elindultam a hátsó lépcsőhöz. Abban a pillanatban, amikor indultam volna lefelé valaki befogta a számat.
- Megvagy, édes!
Próbáltam sikítani, de nem sikerült. Fészkelődtem, ahogy csak tudtam rugdalóztam, de haszontalan volt, túl erősen fogott.
Hirtelen valami bevillant a filmekből. Amilyen erősen csak tudtam gyomron könyököltem. A szorítása eltűnt mivel a gyomrához kapott. -Basszameg! - sziszegte. Amilyen gyorsan csak tudtam leszaladtam a lépcsőn féltem hátra nézni nehogy utolérjen. A pulcsimat sajnos nem találtam a helyén így nem tudtam mit tenni egy száll rövid ujjúban futásnak eredtem. Teljesen eláztam,de én csak futottam, ahogy csak tudtam. Amikor haza értem az utam egyenesen a fürdőbe vezetett. Úgy éreztem a szívem mindjárt kiesik a helyéről. A lihegésem és a forró víz párája lepte el az egész fürdőkabint. A meleg víz megnyugtatta az idegeimet, amire szükségem is volt. Gyorsan felöltöztem, majd elindultam a konyhába forró csokit csinálni amíg hűlt én gyorsan megszárítottam a hajam.
**
Éppen a forró csokimba kortyoltam bele, amikor valaki csöngetett. A kezem rögtön remegni kezdett. Az eszem azt diktálta 'menny fel a szobádba és csinálj úgy mintha nem is hallanád'. De a kíváncsiságom mindig is erősebb volt. A kicsi résen kinéztem, hogy ki lehet az. Kinyitottam az ajtót, hogy szembenézzek a 'vendégemmel'. Ki léptem egy lépést majd becsuktam magam mögött az ajtót.
- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem.
- Ezt elfelejtetted elhozni! - mondta majd felmutatta a pulcsim. A szemeim kikerekedtek és tátott szájjal néztem az előttem álló fiúra. Mielőtt bármit is mondhattam volna egy óriási villám csapot le. Ijedtembe kicsit megugrottam Justinra és elkezdtem szorongatni a pulcsiját.
- Úgy látom szokásoddá vált ez a pólószorongatás. - nevetett.
- Amm... Én...- motyogtam, miközben elengedtem a fölsőjét.
- Te félsz a vihartól?
- Amm csak egy kicsit. - próbáltam keménynek mutatkozni, de nem sok sikerrel mivel remegtek a lábaim.
- Szerintem be kéne mennünk, ha csak nem akarod, hogy  beléd csapjon a villám.
- Haha, nagyon vicces vagy.
- Ezt nem viccnek szántam. - mondta halál komolyan. Ami őszintén megijesztett. Ismét lecsapott a villám és ez tényleg közelebb volt. Egy nagy lemondó sóhajjal kinyitottam az ajtót és besétáltunk. Természetesen az önelégült mosolya nem maradhatott el. Miután bementünk egyből kiszúrta a forró csokit. Nem zavartatta magát, leült a kanapéra és elkezdte inni.
- Ugye tudod, hogy ezt magamnak szántam!?
- Hé, most én vagyok a vendég. Amúgy is elhoztam a pulcsid ennyi jár nekem, cica.
Ahhh ismét a becézés....
- Vissza térve te is ott voltál ezek szerint a suliban ? Mit kerestél ott?
- Ezt én is kérdezhetném tőled.
- Én kérdeztem előbb!
- Jobb ha te azt nem tudod.
- Megakartak ölni !! Basszus ! 'Szeretném' tudni ! - emeltem fel a hangom. Ő csak nevetett.
- De, hogy akartak. Csak tudni akarták, hogy ki van ott.
- Te voltál igaz?
- Mi?
- Hát aki lefogott.
- Mondjuk. - mondta nevetve.
- Nem vagy gyenge az tuti.
Ezen még nekem is kuncognom kellet.
- Sajnálom.... - suttogtam halkan.
- É-és tegnap mit kerestél ott ? Te voltál a maszkos?
- Valószínű.... És azért mentettelek meg mi?...
- K-köszönöm. - dadogtam ismét halkan, amire ő csak vállat vont. - De akkor is mit kerestél ott? - kérdeztem.
- Csak úgy belógtunk a haverokkal, unatkoztunk. - mért érzem úgy, hogy ez nem a teljes igazság.
- Kik voltak ezek ma az iskolában ?
- Túl sokat kérdezel édes, meg ne erőltesd magad!
Én csak a szememet forgattam majd elindultam a már kész forró csokimért. Mert miközben csevegtünk készítettem még egy bögrével. Mikor indultam vissza felé ismét belehasított a hátamba. Felszisszentem, mert eléggé fájt.
- Gyere ide megmasszírozom, jobb lesz higgy nekem. Nem tudtam mit csináljak egyre jobban fájt és már nem volt itthon gyógyszer rá. Lémondóan sóhajtottam majd óda sétáltam és leültem elé. Az érintése annyira megnyugtató volt. Nem tudok ki igazodni Justinon egyszer full bunkó máskor meg törődő. Már sokkal jobban éreztem maga. Éreztem a forró leheletét a nyakamnál majd ajkait éreztem a bőrömön. Nem tudtam, hogy mire véljem, de megnyugtató volt. Össze rezzentem érintésére éreztem, hogy belemosolyog a nyakamba. Biztosan érezte, hogy ő maga mit vállt ki belőlem. Nem akartam a lotyóihoz sorakozni, de most olyan megnyugtató volt.Úgy éreztem szükségem van erre.
Lassan elkezdte szívni a nyakam amitől kicsit felnyögtem.
- Nyugi cica - suttogta alig hallhatóan. Miután végzet egy lágy csókot hagyott rajta. Amikor maga felé fordított nem bírtam a szemébe nézni. Éreztem, hogy a vér felszökik az arcomba. Lassan felemelte az állam, így egymás szemébe néztünk. Egy lágy csókot hagyott a számsarkán és az állam és a nyakam vonalát kezdte puszikkal behinteni közben én beletúrtam a dús hajába. Kicsit meghúztam ami egy nyögést váltott ki belőle. Nem értem miért hagyom neki ami most éppen művel, talán mert annyira gyengéd. Ami után fejeztem rám emelte a tekintetét majd közelebb hajolt. Éreztem forró mentolos leheletét a számnál.
 De ekkor rájöttem, hogy minden lánnyal ugyanezt teszi és eltoltam magamtól. Amúgy is túl sok volt a megválaszolatlan kérdés.
- Ezt nem kellet volna... - suttogtam.
- Chhh - nevetett.
- Ne játszd meg magad Baby! Tudom, hogy akarsz. Majd hátra döntött az ágyon és ismét szívni kezdte a nyaka.
- Justin! Justin fejezd már be - ordítottam miközben próbáltam eltolni magamtól. Nagy nehezen sikerült is. Vissza tért a régi Justin. Vagy talán mindig is ilyen volt!
- Te is csak olyan vagy mint a többi lotyóm.
  Gondolkodás nélkül felemeltem a kezem majd megütöttem.
- Azt mondtad nem a lotyóid. - nevettem cinikusan.
Ő az ütés helyét fogta majd fölém magasodott. - Ezt nem kellet volna! - csak dühösen nézet rám aztán kiviharzott.
4 kommi  után jön a kövi!

5. Rész Fájdalom

" Olyan apró a kezed cica. - Hallottam meg valaki suttogását a fülemben. Rögtön elpirultam, de nem tudom miért, és amikor forró lehelete elért a fülemhez ismét összerezzentem."

- Szerintem inkább a tied túl nagy.
- Ennél jobbat nem tudtál volna mondani? - nevetett ki. Én csak a szememet forgattam és lehagyva Justin indultam meg a terembe a tornazsákomért. Miután felkaptam elindultam a barátaimmal az öltöző felé.
- Tényleg Lilly, miért hivatott az igazgató? - kérdezte Derek.
- Azt mondta, hogy javítanom kel tesiből és ráadásul nekem kell megszerveznem a jövő heti bált. Derek csak nevetett mire én vállba bokszoltam
- Ez nem vicces! - mondtam.
- Igazad van! Ez szívás! - mondta nevetve mire a hátára ugrottam és úgy szorítottam. De tudtam mi a legjobb fegyver ellene ezért elkezdtem összeborzolni a haját.
- Lilly ne!! Csak a hajamat nee!! - rimánkodott. Amin muszáj volt nevetnem. Mikor megérkeztünk az öltözőkhöz leszálltam a hátáról majd megöleltem.
- Be szeretnék menni, ha nem baj 'szerelmes párocska'
Én csak a szememet forgattam és eldörmögtem egy "fogyjál le!" - félét, Derek felnevettet. Azt hittem nem hallja meg, de lényegtelen mivel, amúgy is Justinnak szántam. Elköszöntem, majd bementem a szemközti öltözőbe, ami a női volt természetesen. Csatlakoztam Spenserékhez és gyorsan átöltöztem. Még volt 2 perc a becsöngetés előtt ezért úgy döntöttem megkérem a csajokat, hogy segítsenek a bál megrendezésében. Amire megnyugtatóan igennel feleltek. Elmosolyodtam és megköszöntem előre is. Épp ebben a pillanatban csöngettek be. Gyorsan berohantuk a tesi terembe és leültünk az egyik padra. Érdekes mód a tesi tanár még nem volt a teremben pedig ő sosem késik. Eszembe jutott, hogy most fog kiderülni, hogy vajon mivel tudok javítani a jegyemen. Egy kicsit izgultam is emiatt.
A tanár lépteit halva felkaptam a tekintettem a kezemből.
De a tanár nem egyedül jött be hanem Amyvel ¿?
Amikor megláttam a lányt szemeim elkerekedtek, míg amikor ő észre vett csak egy lágy mosollyal üdvözölt. Amyhez jártam hetedikben és nyolcadikban táncórákra, de itt a gímiben esélyem se lett volna folytatni. Vajon mit keres itt ? Gondolatmenetemből a tanárnő hangja rántott vissza a valóságba.
- Kedves osztály, ahogy látjátok nem egyedül jöttem be a mai órára. Ő itt Miss. Amy! - Sziasztok, gyerekek. Gondolom, most azon gondolkoztok, hogy mit keresek én itt. Azért jöttem, mert a pom-pom csapatotok elég gyengén szerepelt az elmúlt idényben és nem csak itt. Egyre kevesebb csatlakoznak a csapatokhoz. Ezért úgy gondolták az iskolai igazgatók, hogy inkább táncra váltják a pom-pom csapatokat.
Őszintén nem értettem vajon mire akar kilyukadni Amy, de ahogy látom ezzel nem vagyok egyedül.
- Szóval választhattok 4 műfaj közül, amit szeretnétek, hogy tanítsak nektek. Sajnos ez kötelező lesz azoknak, akik eddig a pom-pom csapatott erősítettét és még néhány embernek, akiket az igazgató felírt a listára.
Most már mindent értek szóval erre gondolt az igazgató, hogy ezzel javíthatok. Megkönnyebbültem, hogy nem pom-pom-oznom kell.
- Ohh és mellesleg a bálra az egész osztálynak elő kell adnia egy lassú táncos műsort amit szintén én, fogok betanítani.
A fél osztály morgott, és halkan fújoztak, meg hasonlok. Én sem igazán örültem neki mivel nekem kell, alapból szervezni a bált nem tudom, hogy fog ez beleférni.
Amy behívott néhány diákot, akik nem ide járnak. Feltételezem, az ő táncóráira járnak.
- Ők az én tanítványaim és bemutatnak egy-két lépést, amit ti is tanulni fogtok. Megpillantottam Ninat és Luke-ot akikkel anno egyűtt jártam táncórára és nagyon jóba is voltunk. Amikor Luke észrevett megvillantotta a díjnyertes mosolyát és felém intett. A háromnegyed osztály figyelme rám szegeződött a lányok szúrós tekintettel néztek rám. A többiek pedig értetlen fejet vágtak.
Luke szólt Nina-nak, hogy itt vagyok, aki rám köszönt és valamit boldogan Amy fülébe suttogott, aki csak bólintott. Luke elindult felém és csuklómtól fogva maga után húzott. Nem értettem,de mire feleszméltem Amy elmondta mit 'fogunk' táncolni, amire nekem csak kikerekedtem a szemeim már mindenki engem nézet, úgyhogy elég ciki lett volna vissza ülni. Történetesen ismertem a koreográfiát, de nem voltam benne biztos, hogy emlékszem minden lépésre.
De már késő volt. A zene elindult és mi bele kezdtünk a táncba. Elég intim tánc volt mivel fiú lány párok voltak. Trey Songz-tól a touchin, lovin-ra mozogtunk.
Amikor Luke a hasamhoz ért úgy éreztem, hogy feltörnek a régi emlékek és egyben bizsergető is volt. Mikor felnéztem észrevettem Justin feszült tekintetét majd elkapta a fejét és szórakozott a két mellette ülő ribivel akiket mellesleg múltkor arra kért, hogy kérjenek bocsánatot. Nem értem a gondolkodás menetét, de nem is izgatott. A táncnak már vége is volt a nagy része az osztálynak tapsolt, de persze Mr.tökélytől és lotyóitól ezt nem vártuk el.
Amy elmagyarázta a 'tánc órarendünket' majd kicsöngettek és mindenki elindult az öltözök felé.
- Nem volt rossz cica!
- Azt hittem nem láttad a lotyóidtól.
- Ohh szóval figyeltél? Ez kedves. Az önelégült mosolya levakarhatatlan volt arról a bugyuta fejéről.
Csak egy szemforgatással válaszoltam a kijelentésére és már el is indultam volna, ha nem ránt vissza a csuklómtól fogva.
- Ők nem az enyémek. - csak ennyit mondott majd besétált az öltözőbe. Először nem értettem, hogy mire mondta, de aztán rájöttem, hogy a cicababákra értette. Én is így tettem bementem az öltözőbe és gyorsan átöltöztem. Spenserér még kérdezgettek erő a táncos dologról, de én gyorsan lezártam a dolgot. Kiérve a folyosóra elköszöntem Luke-tól és Nina-tól. Majd a tekintetem megakadt Dereken, aki elég feszültnek tűnt. Nem értettem, hiszen mindig olyan boldog szokott lenni.
- Baj van? - kérdeztem, rögtön amikor elé értem.
- Nem. - mondta egy hamis mosoly kíséretében. Úgy éreztem valami nagydolog lehet, ha velem se beszéli meg, úgyhogy hagytam a témát.
**
A többi óra is gyorsan telt. Miután elköszöntem a barátaimtól. Hazafelé vettem az irányt. Otthon találtam egy cetlit, amin az állt, hogy mennyek el bevásárolni, mert ők egész nap nem jönnek haza csak holnap, mert elvileg valami fontos munka miatt vannak távol. Lassan elcammogtam a botba és megvettem mindent, amire szükségem volt, és haza cipeltem a szatyrokat. Miután kipakoltam mindent. Megfogtam a saját báli bevásárló listám és elindultam ismét vásárolni. Persze ez az egész nem az én hanem az iskola pénzéből ment. Miután beértem a kiszemelt boltba megvettem a szükséges díszeket. Mire ismét haza értem már fél hét volt. Gyorsan letusoltam benyomtam egy szendvicset majd a díszekkel teli szatyorral egyűt elindultam vissza a suliba. Igen nyolc órakor. Persze ezt  is mint a legtöbb iskolát bezárják estére, de én kaptam az igazgatótól egy belépő kártyát, amivel este is bejuthatok, mivel tudja, hogy nagyon kevés időm van a báli előkészületekre. Miután beértem a nagy tesiterembe vezettet az utam ahol letettem a szatyrokat és feloltottam a villanyt, visszasietem a portához ahonnan nagy nehezen becipeltem egy létrát a tornaterembe. Felállítottam majd kivettem a gyöngyfüzért felmásztam a létrára és elkezdtem felrakni. Miután ezzel végeztem odébb húztam a létrát és kivettem a diszkó fény lámpát. Mielőtt felmásztam volna a telefonomon bekapcsoltam a kedvenc zenémet. Amikor a létrán másztam felfelé egyszer csak sötét lett. - Basszus -  szitkozódtam magamban. Pont most kell, hogy áramszünet legyen. Mivel a felét már felraktam a diszkó fénynek nem hagyhattam csak ott lógni. Próbáltam leszedni, amikor azt vettem észre, hogy a létra kicsit megmozdult. Lenéztem és észrevettem egy maszkos alakot csak a holdfényétől láttam az állarcát. Lábam megremegett és a szívem is kihagyott egy ütemet. Mielőtt bármit is tehettem volna kirántotta alólam a létrát és én a földre estem. - Ahhh !!! - sikítottam fel mikor a földet értem. Meg se tudtam mozdulni, a gerincemre estem alig kaptam levegőt. Borzasztóan fájt.
- Mond meg apádnak, hogy fizessen, mert következményei lesznek. - csak ennyit mondott és elfutott. A hangja torzított volt. Az arcomon legurult egy könnycsepp annyi fájt a hátam. Amikor megpróbáltam megmozdulni kétszer annyira fájt és hangosan felsikítottam. A könnyek most már az egész arcomat elfedték és nem láttam tőle semmit. Cipők gyors kopogását hallottam a tornaterem padlóján. Mire egyre közelebb értek ki tudtam venni kik azok bár a könnyfátyoltól így is homályosan. - Szóval megtette. - motyogta magába, bár nem értettem, hogy mire gondolt, de nem is érdekelt a fájdalom mellet. Lassan térdhajlatomba nyúlt a másik kezével pedig megtámasztotta a hátam tetejét Ez nem fájt olyan mértékben, de a sírást nem tudtam abba hagyni bármennyire is próbáltam. A többi barátja csak nézet és nem értették mi történt Justin a fejével intett nekik és kisétált velem a kapun. Az elviselhetetlen fájdalom ismét erősebben visszatért ezért gyorsabban kapkodtam a levegőt és a pólóját szorítottam olyan erősen amennyire csak tudtam. Hazáig cipelt engem majd a kulcsomat kivette a zsebemből és besétált a házba. Az ajtót becsukta majd lassan felsétált velem a lépcsőn és bevitt egyenesen a szobámba. Nem tudtam honnan is tudhatta melyik az enyém, de őszintén ez érdekelt a legkevésbé. Nem mondott semmit csak óvatosan letett a puha ágyba és betakart. Egyszerűn egy hang se jött ki a számon a fájdalomtól. Lassan elindult az ajtóm felé még egyszer visszanézett majd elment. A szemeim olyanok voltak, mint a téglák, a fájdalom kezdett csökkenni majd lassan lehunytam a szemem és elnyelt az állom világa.

Remélem tetszett ez a rész.  :) Igyekszem minél előbb írni a részt, de mivel nem jeleztek nagyon vissza így nem tudom mikor hozom a kövit.Léci pipáljatok,komizzatok és iratkoztattok fel. Csok,puszi Miri :*
 

4. rész Feladatok

Azt hiszem abban a percben fel se fogtam mi történt csak álltam ott mint egy szobor.
- Kicsim jól vagy ? - kérdezte apa.
- Ja persze azon kivül,hogy majdnem megöltek téged és emiatt lesokkoltam egész jól vagyok.
Már szolásra nyitotta a száját, de én megelöztem.
- Apa mi volt ez ? Kik voltak ezek ? És mit akartak ? Mért mondták,hogy fizess ? - bombáztam meg a kérdéseimmel.
- Semmi kicsim.
- Mi az , hogy semmi?
- Drágám vannak olyan dolgok amikről jobb, ha nem tudsz.
- Anya és ha engem rabolnak el legközelebb akkor is ezt fogod mondani ? Megmondták,hogy ha nem fizet apa akkor 'én bánom'. De tudod mit ! - nem is érdekel ! Mentem vissza Hannahoz. - becsaptam az ajtót ahogy csak tudtam és elindultam Hannahoz.
**
- Mi tartott ilyen sokáig nem találtad a nyakláncod vagy mi ?
- Nem éppen ez történt - válaszoltam. Eről jutt eszembe, hogy megint ott maratt a nyakláncom, de én már vissza nem megyek oda. Elmeséltem Hannanak a történetet akinek 2 percenként csak 1 kérdése volt "és jól vagy? ". Egy idő után elég idegesítő volt, ugyhogy inkább mondtam neki,hogy aludjunk amugy is már két óra volt és reggel suli.
**
Reggel elvégeztük a szokásos dolgainkat majd elindultunk a suliba. Az utat végig beszélgettük.
- Szia Lilly!
- Dereeeek! - ordítottam ovis hangon és megöleltem.
- Olyan rég láttalak.
- Hát igen, tudod két napos ajándék kiránduláson voltunk.
- Ooh tényleg, hát aki megteheti ! -kuncogtam.
- Lépj be a pom-pom csapatba aztán jöhetsz te is.
- Képzeled majd ott 'ugrabugrálok' 1 száll semmiben
- Azt megnézném, baby ! - hallottam egy hangot a hátam mögül, de csak egyetlen egy emberhez tartozhatot ez a hang. Még jó,hogy Bieber-éhez. Megsem fordultam csak felmutattam az ujjam neki. És csak a nevetését hallottam amitől megborzongtam. - Sajnálom.
- Ugyan mit Derek?
- Hát, hogy ő a bátyám! - mondta nevetve amihez én is társultam.
Majd elindultunk a terembe. Köszöntem Spensernek majd vissza indultam Derekhez.
Nagyon jól elbeszélgettünt a táborrol és elmeséltem neki a tegnapi dolgott. Aggodott értem majd egy biztonságot nyujtó ölelést adott.
- Csak nehogy a csajod féltékeny legyen! - nevetett cinikusan Justin.
- Jaj ne féltékenykegy már ilyen feltünöen! - mondtam.
- Rád ? - jó vicc ! - mondta.
- Hát úgy tünik! - nevettem cinikusan.
- Csak szeretnéd cica.
- Én aztán nem. Itt van nekem Derek - mondtam majd szorosan átt öleltem Dereket. Mikor Justinra néztem, láttam ahogy az állkapcsa megfeszül. Csak egy gunyos mosolyt vetem fel és mikor egymás szemébe néztünk Derekkel elkezdtünk kuncogni. A becsöngő hangja zavart meg minket ebben. Kémia óránk lesz úgy tűnik. De utálom! - sohajtottam egyett. - Jó reggelt gyerekek ma párokban dolgozunk. Ezért megkérek mindenkit,hogy vállasszon e.... Nem tudta befejezni a mondani valoját mert az igazgató megszolalt a bemondóban. - Miss. Lilly kérem fáragyon be az irodába.
Egy kisebb szívrohamot kaptam amikor meghallottam a nevemet, de nem tudtam mit tenni elkellet indulnom. Lassan feltápáazkodtam a helyemről és elindultam ki a teremből az igazgatóhoz. A szívem nagyon gyorsan vert amikor bekopogtam az ajtaján. Kiváncsi voltam miért is hivat engem. - Tessék! - hallottam meg egy rekedtes férfi hangot. Lassan lenyomtam a kilincset és beléptem az iródába.
- Jó reggelt, Mr. Peter - köszöntem
- Neked is kedves. Ülj le nyugottan Lilly.
- Köszönöm.
- Két dolog miatt hivattalak. Az első az lenne, hogy nem állsz túl fényesen tesiből és szeretném ha javitanál rajta, amire ma lesz is alkalmad.
- A második pedig mivel tudom,hogy nagyon jó szervezői képeségeid vannak szeretném,ha te szerveznéd a jövő héti állarcos bált.
- Rendben. - feleltem. Hiszen mitt mondhattam volna... öszintén semmi kedvem sincs az egészhez, de muszáj lesz mivel a dicséretek sokat segítenek, hogy könnyebben bejussak a kiválasztott egyetememre.
- Ez remek! - válaszolta. Én csak mosolyogtam és elköszöntöm, persze miután mondta, hogy
mehetek. A vissza utón egész végig azon járt az eszem, hogy hogy értette ezt a tesis javitást. De hamarosan úgy is megtudom mivel tesi óránk jön. Remélem Hanna és Spenser segítenek a báll szervezésében.
Mikor vissza értem a terembe bekopogtam és bementem.
- Miss. Lilly éppen időben ! Most kezgyük a kisérletezést. Mivel eddig pár választás volt, de azt hiszem maradt még magának egy pár. Lassan körbe néztem, hogy ki mellet van hely. Miiii? - nyöszörögtem magamban. Ezt nem hiszem el mért pont mellete. Ő persze csak gunyosan mosolygot. De nem tudtam mit tenni lassan oda sétáltam és leültem. Mig a lányok szúrós tekintetét éreztem magamon.
- Szia cica -"üdvözölt" Már nem volt kedvem veszekedni vele, hogy ne hivjon így. Kezdem megszokni és am se hagyná abba úgyhogy teljesen felesleges lenne. Majd kinyögtem egy unott 'Hello-t'
- Elég érdekes, hogy pont melleted volt szabad hely, pedig láthatóan mindenki melléd akar ülni, főleg a lányok.
- Hogy lehett ez? 
- Talán zavar ?
- Mi ? - kérdeztem vissza.
- Hát, hogy a lányok mellém akarnak ülni.
- Most lebuktam. - mondtam egy kicsi szarkazmusal. Ő csak kisfiusan mosolygot amit nem értek miért, de én is viszonoztam.
Elkezdtük a kisérletet a tanár vezénylésével. Nekem nem igazán volt sok dolgom csak meggyujtottam a borszesz égőt és a kémcsöben lévő anyaghoz hozzátettem még valamit. Nem az én műfajom ez a kémia. Folyton magamon éreztem Justin tekintetét így elég nehéz volt figyelni mit mond a tanár.
- Justin fejezd be !
- Mégis mit? - kérdezte nevetve.
- Hát azt, hogy bámulsz.
- Nem is bámullak csak nézem, hogy mit szerencsétlenkedsz össze-vissza. - nevetett még mindig.
- Hahaha de humoros inkább gyere és segíts !
- Te mondtad , hogy ne csinaljak semmit.
Sohajtottam hiszen tudtam, hogy igaza van. Ezt ő is észre vette,hogy rá jöttem, és egy gunyos mosoly ült ki az arcán. De tudtam ha nem sigit megint egyest fogok kapni ami nem történhet meg.
- Justin szoval.... - ismét sohajtottam.
- Szoval mi ? - kis hülye úgy tett mintha nem tudná mit akarok mondani, így mégjobban megnehezítve a dolgomat.
- Hát tudod szóval... Az eggyik szemöldökét felhuzta, ezzel jelezve, hogy nyögjem márki.
- Kérlek segits- suttogtam. Arcára egy gyözelem ittas mosoly ült ki majd felállt a helyéről amit nem értettem. Fogta a gurulos széget majd mögém húzta és rá ült.
- Justiiin! - szóltam rá.
- Miaz ? Csak segíteni akarok de ha nem há akko.... Nem hagytam hogy befejeze hiszen már felállt és majdnem elment. Kezét megfogtam és lehajtott fejel kérleltem,hogy maradjon és ismét előre fordultam.
Éreztem ahogy leül a mögém húzott székére, egy megkönnyebbült sohaj hagyta el a számat. Jobb esetbe olyan távol lennék töle amennyire csak lehet,de nem kockáztathatom a jó jegyemet. Éreztem ahogy megfogja a kezemet amire a testem egy rezzenéssel reagált.
- Nyugi csak segitek - suttogta a fülembe amitől valamiért kirázott a hideg. A jobb kezemet egy kémcsöhöz irányitotta amiben lila folyadék volt és beleöntötte egy áttlátszófolyadékkal teli edénybe. Lassan a kezem segítségével össze öntögetett mindent. Én csak néztem és azon gondolkoztam, honnan tuggya mindezt.
- Kész! - mondta. Amikor felnéztem a kémcsövektől észre vettem, hogy mindenki minket néz. Elég érdekesen nézhettünk ki hiszen az ő keze az enyémen volt az enyémben pedig a kémcsövek. Talán a 'Ghost' - című filmhez hasonlitanám amikor a két szerelmes együt készítette az agyag vázát. Gondolatomba belepirultam és a kémcsöveket a helyére tettem így Justin kezeit le rázva magamról. Ő pedig vissza ült szembe velem az eredetí helyére.
- Köszi a szegitséget.
- Hát én se akartam eggyest és ha rajtad mulik tuti azt kaptunk volna.
Hát ismét köszönthetjük Mr.bunkot. Csak a szemeimet forgattam. Majd a tanár körbe járt és mindenkinek leosztályozta a munkáját. Csak mi kaptunk ötöst aminek nagyon megörültem. És rögtön ki is csöngettek. Én hátra mentem Hannaékhoz és beszélgettünk. Kérdezték, hogy mi volt ez az egész, de én gyorsan elmagyaráztam, hogy csak segített mivel én semit sem tudtam. Miután ezt átbeszéltük elindultunk vissza a termünkbe.
A lépcsönél észre se vettem, hogy lemaradtam Spenseréktől csak amikor telefonomból felnéztem.
- Olyan apró a kezed cica. - Hallottam meg valaki suttoggását a fülemben. Rögtön elpirultem,de nem tudom miért és amikor forró lehellete elért a fülemhez ismét össze rezzentem.

3.rész "Fizess"

Másnap ismét elvégeztem a szokásos teendőimet. Fürdés, fogmosás,haj igazítás stb. Miután felöltöztem kiabálásra lettem figyelmes. Leszaladtam a lépcsőn és észrevettem, hogy anya és apa veszekszik. Nem tudtam mire vélni, sosem szoktak veszekedni egyszerűn nem értem. A hangom is elcsuklott, amikor megláttam anyám könnyes tekintetét. Amikor apa észrevett rögtön abba hagyta az ordibálást. - Kicsim één. Nem is tudtam mit mondhatnék ezért inkább dühösen felkaptam a táskám és elindultam a suliba.

Amikor beértem rögtön összetalálkozott a tekintetem Elisonéval. Mintha félelmet láttam volna a szemeiben. Mire észbe kaptam csak annyit vettem észre, hogy előttem áll, de már nem egyedül volt hanem az egész pom-pom csapattal.
- M-mi s-sajnáljuk - kezdték el dadogni kórusban. Elég érdekes fejet vághattam, mivel nem hittem a saját szememnek egész pontosan inkább a fülemnek. Ez most tényleg megtörtént,hogy ők bocsánatot kérnek valakitől is? Ez túlságosan is zavaros volt. Főleg ez a dadogás, de leginkább maga a bocsánat kérés,túlságosan is fura volt. - Miért kértek bocsánatot? - Tudod amit tettünk azért. A hangjában remegést véltem felfedezni. Ez nekem túl zavaros volt. Eloson mindig olyan maga biztos,de most annyira más. - Rendben csak ennyit tudtam mondani és elindultam fel a termemhez.

Az első óra igazán unalmas volt irodalom óránk volt. Hála Istennek szünet van,végre. - Hé, Lilly gyere ! - szólt nekem Spenser. - Megyek már!
- Hallottuk, hogy mi történt. - mondták Hannaék.
- Már, mint? Mire gondolsz? - tettettem, hogy nem értem mire is gondol.
- Hát, hogy Elisonék bocsánatot kérnek!
Hál, Istennek nem tudják ezek szerint a sztorit.
- Igazából ez nekem is elég érdekes, hogy bocsánatot kérnek- suttogtam. Ekkor két erős kezet éreztem a vállamon. A velem szemben ülő Spenseren láttam a teljes lesokkolást, úgyhogy egyből tudtam ki áll mögöttem.
- Szóval, Cica bocsánatot kért tőled a picsa klub?
Kérdésére rögtön felkaptam a fejem. Ezek szerint ő intézte, hogy bocsánatot kérjenek. Persze így teljesen érthető miért voltak úgy megrémülve a csajok. De nem értettem miért tette.
- Am, Justin először is nem vagyok a "cicád" másodszor leszólod őket, de  mégis kúrod azt a "picsa klubot" .
- Ohh szóval valaki féltékenykedik, C-i-c-a! - De nyugi te is jöhetsz és akkor vissza hozhatnád a ruháimat... Tudod ami este nálad maradt. - majd egy önelégült mosoly és egy kacsintás közepette vissza sétált a foci csapathoz. - Uhhh , de utálom! - dühöngtem.
- Nála? Este? Ruhái? Szóval mesélj csak!
- Jahj ! - sóhajtottam,de szerencsémre a csöngő hangja megmentett a kimagyarázásból. Ismét sóhajtottam, hogy megmenekültem. Majd egy halk nevetést hallottam meg. A fejemet a hang irányába vetettem. Ó persze,hogy Justinka volt az. És mikor észre vette,hogy észre vettem,hogy rajtam nevet, ismét csak önelégülten mosolygott. Akkor úgy éreztem,hogy ott azon nyomban megfojtom! Annyira fel tud idegesíteni ! - Miss. Lilly kérem abba hagyná Mr. Bieber bámulását és az órára koncentrálna ! - mondta az "édes" matek tanárom.
Mindenki hangos nevetésbe kezdett én pedig éreztem,hogy a vér felfut az arcomba. - Igen Lilly! Tudom,hogy jól nézek ki, de ennyire !?
- Segfej! - sziszegtem.
Persze a tanár nem szólt 'Mr.azthiszemannyiratökéletesvagyok-ra'
*
Miután végre vége volt a  7 órámnak lassan haza cammogtam ahol persze megint senki sem volt csak én, ezért úgy döntöttem inkább felhívom Hanna-t hagy aludjak ott nála.

*telefonban*
- Szia Hannah ott aludhatnék nálad semmi kedvem most itthon lenni.
- Persze gyere csak, anya ma úgy is a barátnöjénél bulizik vagy mit csinál. - mondta és közben nevetett.
- Rendben, köszi édes!
- Nincs mit,de most megyek,gyere nyugodtan csak most még edzésem lesz.
- Aha tudom röpi... Nem túl jó emlékeim vannak onnan - gondoltam magamban.
- Na én is megyek össze pakolok puszi !
- Puszi ! - mondta majd lerakta.
Elkezdtem mindenfélét összepakolni, amire szükségem volt és persze holnapra a könyveket. Amikor készen voltam elmentem fürödni levettem a nyakláncom és a ruháim, majd beálltam a forró vízsugár alá. Miután elkészültem felöltöztem és írtam anyának egy cetlit, hogy elmentem. A reggeli veszekedés után nem tudtam volna itthon maradni...  Felkaptam a táskáimat és elindultam Hannahoz
- Szia !
- Szia Hannah ! - köszi még egyszer,hogy át jöhettem.
- Ugyan nincs mit , hányszor köszönöd még meg ? - kérdezte kuncogás közepette, amin nekem is nevetnem kellet. Lepakoltam a szobájában és elkezdtünk beszélgetni. Sajnos kikellet valahogy magyaráznom magam a Justinos ügyből Amit valahogy minden szünetben megúsztam. De mivel a legjobb barátnőm az igazat meséltem el neki. Hol nevetett,hol irigykedett , valahol megsajnált és dühös is volt. Persze nem rám hanem Elisonékra A gyors hangulat változásain nevetnem kellet. Később megnéztünk két Horror filmet is és persze megnéztünk két új rész a Pretty Little Liarsből Az egyik kedvenc sorozatunk. Az utolsó film közben olyan hiány érzetem volt, de nem tudtam miért. Majd a nyakamhoz kaptam és észre vettem,hogy nincs ott a medálom amit még mamámtól kaptam amikor élt. - Hannah ! - ordítottam fel ő pedig ijedten rám nézett. - Mi történt ?
- Otthon hagytam a medálom !  Gyorsan haza ugrok érte , rendben ?
- Ohhh értem menny csak ! De siess vissza vár a film !
- Oké - ezen muszáj volt nevetnem.
Még jó, hogy 10 percre lakom Hannatól

**
Éppen a táskámban kotorásztam, amikor ordibálást hallottam bentről. Akkor vettem csak észre,hogy az ajtó nyitva volt. Gyorsan befutottam rajta, hogy lássam, mi történik bent.
Amit láttam az lesokkolt. Kettő maszkos ember állt ott apám előtt és az egyik fegyvert szegezett felé. Észrevettem,hogy amikor az egyik észrevett,kicsit ideges lett és folyton a másik maszkos és közöttem cikáztak a szemei. Amikor észrevett a másik egy szúrós tekintetett vetet apám felé majd rám nézett és csak annyit mondott apámnak, hogy " fizess vagy tudod ki bánja" mondta- eltorzított hangon majd fejével felém bökött és kifutottak mind a ketten a házból.

Nem tudod mikor hozom a kövit,de remélem azért tetszett :*
u.i. Derek nem Lilly pasija csak a legjobb barátja.

2. Rész Awkward! (kinos)

 Itt a 2. részt jó olvasást! Jelezzetek vissza,hogy tetszett pls :* Köszönöm Boginak,hogy kommentelt :)

A megmentőm lassan segített felállni. Nem tudtam volna a szemébe nézni így lehajtottam a fejem mert éreztem,hogy egyre vörösebb leszek. Halkan elmotyogtam egy köszönöm félét és indultam volna,ha nem állít meg. Itt már muszáj volt felnéznem rá. Természetesen önelégülten mosolygott. - Ugye tudod cica,hogy jössz eggyel! - Persze Justin álmaidban - mondtam neki,de nem igazán idegesítette a mondani valóm sőt inkább mosolygott ami rám is át ragadt. Majd elindultam vissza a terembe,hogy le ne késsem a matek órát. Feltehetően Justint nem zavarta,hogy elfog késni mivel ő még ott maradt a büfében, bár nem is vártam mást tőle.
**
A matek óra szerencsére gyorsan lecsengett. Justin "csak" 10 percet késet, bár a tanár nagylelkűen nem írta be neki a késést, de van egy tippem miért,főleg mivel a tanár fiatal nő. Gondolom így már mindenki érti mire is gondolok.
A többi négy óra is hamar eltelt. Viszont a kémia roppant unalmas volt azt hittem bealszom. Az irodalom egy fokkal jobb volt mivel helyettesítő tanár volt így kevesebb leckét kaptunk.
- Lilly Lilly !! - hallottam meg valaki kedves hangját.
- Igen Hanna ?
Óriási szívességet szeretnék kérni tőled !
- És pedig,? - mi lenne az ?
- Tudod Spenserrel járunk röplabdára,de ő ma nem tud eljönni mert vigyáznia kell a tesójára és így nem leszünk elegen a csapatba. Eljönnél kérlek? - felelte.
- Hanna tudod,hogy szeretlek,de semmi kedvem röpizni a pom-pom csajokkal. - válaszoltam
- Kérlek, kérlek !! könyörgöm Lilly!!
Ha bele gondolok Dereknek úgy is edzése lesz, legalább így lesz időm vele beszélgetni haza felé.
- Rendben! Benne vagyok Hannah.
- Ohh köszönöm köszönöm! Te vagy a legjobb! - mondta majd jó szorosan magához ölelt. - Tudom Hannan . - mondtam nevetve majd vissza öleltem.
Elköszöntem Hannatól,hogy még haza tudjak menni lefürödni az edzés előtt. Szokásosan üres volt a ház,de én nem bántam. Felmentem a szobámba majd kerestem másik fehérneműt és ruhát. Utána a fürdőbe vettem az irányt. Vettem egy gyors,forró zuhanyt majd megtörölköztem és felöltöztem. A szobámba beérve megfésültem a hajam és felkötöttem egy copfba. Még volt egy órám az edzésig ezért addig megírtam a leckém és raktam el új fehérneműt,ha ott lefürdök edzés után legyen nálam. Már el is telt az az egy óra ezért felkaptam a tesi zsákom és indultam vissza az edzésre. Az öltözőben gyorsan át öltöztem a többiekkel együtt. Hallottam ahogy sutyorognak a büfénél történt dolgokról és ahogy a tüzet okádó szemükkel néztek esküszöm kezdtem félni. Ennyire féltékenyek lennének arra,hogy Justin 'megmentet'? Azta ! Akkor nagyon isteníthetik, nevetséges.
Hanna szólongatása szakította meg a gondolat menetemet. - Mehetünk ? - kérdezte. - Persze,bocsi. - válaszoltam.
Majd az udvarra mentünk és csatlakoztunk a csapathoz. Láttam a foci csapatot és integettem Dereknek aki egy "mit keresel te ott?" fejet vágott. Én csak legyintettem és elkezdtem lassan vissza fordulni amikor a tekintettem össze akadt Justinéval,de gyorsan el is vettem onnan hiszen elégé zavarban voltam,a büfés cucc miatt. Hogy is felejthettem el,hogy Justin is itt lesz?' hát persze,hogy itt van te lüke hiszen ő a csapat kapitány - mondta egy hang a fejemben. Azonnal vissza tértem a valóságba amikor meghallottam a síp szörnyű hangját.
A játék elkezdődött. Egész jól ment főleg mivel a pom-pom csajok a másik csapatban szinte egész végig  Justint nézték és nem figyelték a labdát. Elég vicces volt. Szóval ezért járnak az edzésre ! Így már minden érthető. A tesi tanár inkább nem szól rájuk hiszen tudja akkor kiszállnának és az ő munkájának lőttek. Hamar vége lett az edzésnek. - Hogy tetszett? - kérdezte Hanna. - Egész jó volt - feleltem. Nem akartam össze törni az apró lelki világát a kijelentésemmel így inkább hagytam a témát. - Örülök,hogy eljöttél! - felelte. Én csak mosolyogtam majd elindultunk az öltöző felé. - Lilly én most itt nem fürdök le mert sietnem kell haza. Nem haragudnál ha most elmennék? - Nem , dehogyis ! Menny csak nyugodtan - válaszoltam. Fel se tűnt,hogy ő ilyen gyorsan át öltözött. Elköszönt aztán már ott sem volt. Felkaptam a tiszta ruháimat aztán elindultam a fürdő kabinba. Mivel nem volt bent akasztó az ajtó teteje tettem fel minden holmimat. Majd megnyitottam a meleg vizet. A forró víz olyan jól eset a fáradt testemnek,hogy legszívesebben ott maradtam volna. Mikor elzártam a csapot halk kuncogásokat hallottam kintről,de nem tudom miért kuncogtak. Miután elzártam a csapot elkezdtem keresni a törölközöm, de sehol se találtam. Amikor kinyitottam a szemem teljesen lesokkoltam! Egyik ruhám se a törölközöm nem volt már a helyén. Biztos,hogy az egész Elison műve! Nem tudom mért akadtak ki így a pom-pom csajok a büfés ügyre. Justin csak elkapott nem megcsókolt! Olyan dühös voltam,hogy ez mind Justin miatt történik velem. Az ajtó és a fal közti résen kinéztem,hogy van-e ott valaki. Persze,hogy minden pom-pom-os csajnak ott kellet leni és a telefonjuk készen állt,hogy le videózhasson engem. Nem tudtam,hogy mit tegyek,de ekkor eszembe jutott valami! A fiú öltöző pont a női fürdő mellet volt. Rá álltam a szappan tartóra és sikeresen a másik oldalt voltam. Rögtön elkezdtem nyitogatni a szekrényeket már majdnem fel adtam amikor semelyik sem volt nyitva,de akkor találtam egyet nyitva - Ohhh ne már! - persze,hogy Bieber-é volt az . Viszont logikus,hogy az övé volt nyitva mivel az ő szekrényéhez ki nyúlna? Hát senki, mert mindenki fél tőle, csak tudnám hogy miért?! Nem tétováztam azonnal elkezdtem keresni valami ruhát. Megtaláltam egy pólót ami szerencsére olyan hosszú volt,hogy az alsó részemet is eltakarta. - Nem rossz! - hallottam meg valaki perverz hangját.
Amikor megfordultam rögtön szitkozódni kezdtem halkan. - Szóval mit keresel itt cica,főleg az én pólómba? - kérdezte. Nem mertem a szemeibe nézni mert éreztem,hogy pirosodom. - Ahhh - sóhajtottam.De ha nem akartam,hogy valami pszichopatának nézzen, aki lopkodja a ruháit el kel kezdenem mesélni. Így is tettem. - Hát amikor fürödtem a csajok elvették a ruháimat és most is ott állnak a telefonjukkal együtt és várják,hogy le videózhassanak ezért hát... - Átmásztál ide ruháért -fejezte be a mondatom. -igen. - válaszoltam még mindig lehajtott fejjel. Láttam,hogy közelebb jön és az államnál fogva felemelte a fejem,hogy a szemébe nézzek majd szinte az ajkaimba suttogta - Most már kettővel jössz, ugye tudod Baby ? - kérdezte majd lassan leengedte az állam és a szekrényéhez lépet. Kivet egy gatyát és nekem dobta. Én érthetetlen fejet vágtam,de gondolom rá jött, hogy azon gondolkozom ő mibe megy haza. - Nyugi, nálam mindig van váltó ruha tudod ha egyszer kétszer a csajok... - Elég ne is folytasd vágtam bele a szavába ő csak nevetett. Majd egy halk köszönöm-öt mondtam és elindultam a női öltözőbe, de ennyit még hallottam - Megint megmentettem az életed, cica! - ezen csak nevetni tudtam hiszen pontosan tudtam,hogy igaza van.

 Amikor beléptem az öltözőbe a lányoknak a szája azt a bizonyos "o" alakot vette fel. Egy nagy mosollyal kitéptem Elison kezéből a ruháimat és a torna zsákom felkaptam majd kiviharoztam a helyiségből. Ezekért a fejekért megérte ez az egész herce-hurca,nevettem magamban.

Ez lenne tehát a 2. rész léci komizzatok vagy pipáljatok mert csak akkor tudok részt hozni
Csok,puszi Miri :)

1. rész Vissza a suliba.

Sziasztok!:) ez lenne tehát az első rész! (újra) Jó olvasást!

-Hey, Lilly kelj fel! - ordított fel anya a lépcsőn, amire én sikeresen leestem az ágyamról. Lassan feltápászkodtam a hideg talajról és a fürdő felé vettem az irányt. Lezuhanyoztam majd magam köré csavartam a törölközőt és fogat mostam majd kifésültem a hajam. Visszasétáltam a szobámba majd felöltöztem és felkaptam a táskám. Lebattyogtam a lépcsőn ahol megfogtam egy pirítóst, puszit nyomtam anyum arcára és "beleugrottam" a magassarkúmba. Majd indultam is a suliba még jó hogy szinte a szomszédban van. A suli kapuján belépve, amikor megláttam a klikkeket inkább visszafordultam volna, hogy haza mehessek, főleg amikor megláttam "Mr.annyira sexy vagyok Biebert". Nem is értem mit esznek annyira ezen a srácon persze helyes meg minden, de belül rohadt az tuti! A csajoknak is csak teszi magát, és mint tudjuk, hogy miért. Hiányozni fog ez a  jó kis őszi szünet
Még jó hogy csak az évfolyamtársam az kéne még, hogy többször szívjak vele egy levegőt, mint azt kéne. Ironikus, hogy az öccse a legjobb barátom, Derek. Bár ő kedves és aranyos. Bieber ennek a szöges ellentéte.
A gondolatmenetemből a csengő hangja zökkentet ki. És mindenki elindult felfelé a saját termébe.
-Hey! Ordítottam fel, amikor meglökőt a lépcsőn. - Bunkó! Sziszegtem. De csak Bieber önelégült nevetését hallottam. Hát én nem hagyom, magam azt lesheti! Előrébb furakodtam és meglöktem majd győzelemittasan lépkedtem a terembe. Köszöntem Spensernek és Hannanak majd Derek hátára ugrottam. -Hééy, baba!- ordított Derek, hiszen tudta, hogy más örült nem igen ugrál a hátára. Lassan lecsúsztam a hátáról majd egy puszit adtam neki ő pedig bele prüszkölt a nyakamba. -Neee! - sikítottam fel.
-Ohh az ifjú pár!- túlságosan is ismerős volt ez a hang. Mielőtt bármit is reagálhattam volna ismét megszólalt. - Remélem, nem kell ezt látnom minden reggel! Csak nem…. - Ezzel ugye nem arra célzol,hogy át jössz ebbe az osztályba ??? -Hmm de okos itt valaki! - válaszolta Justin. Mire bármit is reagálhattam volna az ofő rikácsoló hangja zavarta meg gondolataimat. Még halkan oda súgtam Dereknek - Te erről tudtál? - Fogalmam se volt róla. Majd leültünk a helyünkre.
Jó reggelt!- köszönt az osztályfőnök. Inkább borzasztót! - gondoltam magamban. - Gondolom észrevettétek, hogy Mr. Bieber át jött ebbe az osztályba, mert elmondása szerint inkább angolt tanulna, mint németet. Persze még hogy ő meg a tanulás jó vicc! Még valami beöltözős bálról és kirándulásról is beszélt,de nem igazán figyeltem oda, mert éppenséggel dühöngtem magamban,hogy ennek ide kell járnia.
Derek bökdösése rántott vissza a valóságba - Itt vagy? - kérdezte - Persze!- csak kicsit elkalandoztam -
mondtam egy mosoly kíséretével.
Ezek szerint kicsöngettek. Hurrá! A szünetben összeültünk a csajokkal beszélgetni, amihez pár percet Derek is csatlakozott, de ő utána ment a foci csapathoz, hiszen ott játszik. A csajokkal megvitattuk a Bieber 'dolgot’, de ők inkább örültek neki. Még ők néztek rám furán, hogy miért nem bírom... Még jó hogy Derek megért. Imádom! - a torna zsákomat felkaptam és elindultam az öltöző felé mivel tesi óra következett. Gyorsan át öltöztem és indultan Hannaék után. A fiuk már játszották az amerikai focit, amíg mi lányok vártuk a többieket a lelátón. - Lányok, ha mindenki megérkezett gyertek le és 20 kör futás. Lassan lecammogtunk majd futni kezdtünk. Hál, Istennek már a fele megvan. - Nézzétek Justin levette a pólóját! - sikított fel Elison. Mindenki megállt rajtam kívül és Biebert nézte és illegette magát neki, én inkább dobtam egy puszit Dereknek, aki úgy tett, mint aki elkapta volna. Nagyon nevetnem kellet. Mikor hátra néztem a vállam felet a tekintetem össze találkozott Justinéval aki egy önelégült mosolygásba kezdet én csak egy lenéző pillantást vetettem felé és a csajok felé fordultam - Jöttök ? - kérdeztem. - Persze! - felelték, egyszerre ami kicsit bizarr volt. Épp ebben a percben érkezett vissza a tesi tanár a kávéfőzésből és rá szolt a csajokra, hogy induljanak. Észrevettem, hogy Derek is levette a pólóját. - Nem rossz! - kiáltottam oda neki nevetés közben.Amint meghallotta egy perverz mosoly ült ki az arcán. - Kéne cica, mi? - ordított vissza, én csak egy óriási mosolyt 'dobtam' felé. De éreztem magamon Juss szúrós tekintetét, ha nem ismerném, azt mondanám, hogy féltékeny, de ez nevetséges. Mire észbe kaptam már ki is csöngettek. Azonnal az öltözőbe rohantam és visszaöltöztem. Mivel elég lassú vagyok öltözésben. a szünetemből csak 4 percem maradt. Futásnak eredtek a lábaim, hogy tudjak venni valamit a büfében. Éreztem, hogy kicsúszik alólam a talaj. Szemeimet összeszorítottam, hogy ne érezzem a fájdalmat, ez csak egy tipikus emberi dolog, de nem használ , vagy még is ? Nem éreztem fájdalmat, sem a talajt alattam. Valaki elkapott! Mikor a szemeimet kitártam eléggé meglepet, hogy ki a 'megmentőm'...