16. rész Dead!

 (Bocsi a sok szemszög váltásért, de így jött ki...) Jó olvasást! <3

"- Nana Shawty ne feledkezz meg a barátnődről sem! De tudod mit? Kapsz egy esélyt! Nagyon egyszerű lesz a dolgod csak annyi, hogy....
- Válassz!"
Teljesen lesokkoltam a szavai csak ismétlődtek a fejemben mintha egy vízhang lenne.
Az eső még mindig szakadatlanul eset és ahogy realizáltam a szavait,mintha minden lelassult volna. Még mindig Justin sebét szorítottam és közben Hanna és közte kapdostam a fejem.
- Nem hallottad, válasz! - üvöltött.
-É..én n...nem... - dadogtam. Minden testrészem remegett és már teljesen el is áztam, de ez érdekelt a legkevésbé. Próbáltam kieszelni valamit,de sehogy sem ment. Vajon,hogy menthetném meg mindkettőjüket? Nem tudok választani és nem is akarok!
Reménytelenek tűnik az egész helyzet, nem tudom mit tegyek.
- Hát jó, akkor nincs más választásom.... - nevetett.
A pisztolyt ismét Hanna fejéhez nyomta, majd beélesítette a fegyvert.
- Nee! - ordítottam!
- Te döntesz kicsi lány. Van 10 másodperced.
Majd elkezdet vissza számolni. A szívem minden egyes számolásnál egyre gyorsabban vert. Semmit sem tudtam tenni, de, ha nem mondok egy nevet akkor mindketten meghalnak.
-5,4,3,2,1
- Várj! - ordítottam. Próbáltam időt nyerni bár úgysem tudok mit tenni....
- Mért csinálod ezt? És ki vagy te? - szipogtam.
Hangosan felnevetett és szólásra nyitotta a száját.
- Az nem fontos én ki vagyok. De halljuk a döntést.
- É.. - mielőtt bármit mondhattam volna egy lövés szakított félbe.

A szemeim kitágultak és úgy figyeltem az eseményeket. Én még éltem, ahogy Hana is, és Justinnak sem esett nagyobb baja (az előző lövésen kívül). De akkor....?
Az alak a földre rogyott. Én pedig felsikítottam. Még most sem értettem a történteket.
A sötétben megindult valami.
A léptei egyre közelebbről hangzottak, de az apró lámpa fénye még mindig nem világította meg az arcát. Lassan már szívrohamot kaptam, hogy ki lehet az, de egy lélegzetnyit megnyugodtam amint végre az arca is a látó terembe került, de ez sem tartott sokáig.
- Luke? - hunyorogtam. A könnyeimtől sem voltam biztos benne, hogy jól látok sem a sötéttől.
Ahogy észbe kaptam, hogy az alak meghalt lassan elengedtem Justin sebét és Hannához siettem. Ő pedig csak zokogott.
~Luke szemszöge~
Éppen a raktárban voltam amikor a telefonom megrezzent a zsebemben. Azonnal ki is kaptam onnan és megnyitottam az üzenetet. Justin volt a feladó. Teljesen meglepődtem ő sosem írna nekem csak, ha nagy baj van.
"Gyere az erdőbe, és hozz fegyvert. Lenáról van szó" - ennyi állt a levélben. Az, hogy két maffia vezér szövetkezzen komoly dolognak kell, hogy történjen és ez pont ilyen volt!
Azonnal a kocsimhoz siettem majd olyan gyorsan kezdtem el vezetni, hogy attól tartottam, hogy elütök valakit.
**
A kesztyű tartómból kivettem a fegyverem amit zsebre is vágtam és azonnal besiettem az erdőbe.
A távolból látszott egy apró fény, de azt a távcsövem segítségével sikerült észre vennem.
Gyorsan futni kezdtem majd amikor megbizonyosodtam, hogy jó helyen vagyok és elég közel ismét a távcsőbe néztem.
Ekkor vettem észre Lenát aki Justin mellet guggolt és sírt. Majd egy fekete ruhás alakot aki Hana fejéhez fogott egy pisztolyt¿?!
-Várj! - halottam meg Lena kétségbe esett hangját és ekkor realizáltam a dolgot.
Elő kaptam a fegyverem és bemértem a fekete ruhás embert majd meghúztam a ravaszt. Amikor az alak a földre rogyott azonnal oda siettem Lenához. Remegve nézett felém, de ahogy rá jött, hogy csak én vagyok az, egy kicsit megkönnyebbült.
'Átvettem' tőle Bieber sebének a szóritását amíg ő oda rohant a lányhoz és elkezdte kiszabadítani.
Próbáltam megnézni, hogy milyen súlyos lehet a seb, de a sötéttől nem láttam túl sokat.

~Lenna szemszöge~
Amilyen gyorsan csak tudtam neki láttam a kötél kicsomózásához, de se a remegő kezem sem a kisírt szemem nem volt igazán a segítségemre.
Hanna szakadatlanul sírt és remegett minden porcikája ahogy nekem is, de próbáltam megnyugtatni.
- Shhh vége. Nem lesz semmi baj. Nyugodj meg!

~Luke szemszöge~
Bár nem igazán láttam semmit Justin sérüléséből, de éreztem, hogy egyre több vért veszít így próbáltam sietni Lenát.

~Lena szemszöge~
- Kérlek cs..csak szabadíts ki! - nyöszörögte a barátnőm. A szívem össze szorult ahogy a vékony hangja megszólalt és elképzeltem milyen szörnyű dolgok történhettek vele.
A kötél végre le jött a lábáról ezért gyorsan áttértem a kezét fogságban tartó anyagra.
Egy mocorgás ütötte meg a fülem ezért rögtön felkaptam a fejem.
- Még nincs vége a játéknak Shawty! - és ismét egy lövés.

- NEEEEE! - torkom szakadtából kezdtem el üvölteni amikor Hanna fején áthaladt a golyó és az élettelen teste a földre rogyott.

~Luke szemszöge~
A pisztoly hangjára és egyben Lena kiáltására felkaptam a fejem. Gondolkodás nélkül otthagytam Justint és a fegyveremet elő véve rohantam Lena felé. A maszkos még élt és épp felé tartotta a fegyverét, de én megelőztem. Most már biztosra mentem és az egész táramat belé eresztettem.
Nem tudom, hogy történhetett ez. Mért nem figyeltem elégé?! Az egész az én hibám! Pedig megígértem, hogy vigyázok rá! Egy szerencsétlenség vagyok!
**
A fejemet a lány felé vetettem és csak akkor vettem észre, hogy zokogva remeg Hana teste felett.
Lassan közelebb siettem és akkor láttam meg, hogy meghalt. Az a szemét eltalálta!
  Leguggoltam Lena mellé és próbáltam elhúzni.
- Cshhh minden rendben lesz!
- S..semmi sem lesz rendben! - ordította, de a hangja még így is túl kétségbe esetten hangzott.
- Meghalt! Meghalt, Luke, érted? - zokogott.
Ismételten próbáltam elhúzni, mert minél előbb elkellet tűnnünk innen.
- Neem! Eressz már el! Nem megyek sehova!
- Lena kérlek!
- NEEEM!
Tudtam, hogy nincs más esély, keménynek kell lennem küllemben sose jutunk ki innen.
- Azt akarod, hogy Justin is meghalljon? - néztem a szemébe.
- M...mi?
Gondolom ekkor emlékezett vissza, hogy megsérült a fiú.
- Ha nem indulunk el most azonnal elvérzik! - jelentettem ki.
Csak bólintott, de tudtam, hogy kell még neki egy kis idő ezért elindultam Bieberhez és elvittem a kocsihoz, addig is magára hagyva Lenát. Else tudom képzelni milyen nehéz lehet ez most neki, pedig én szinte minden nap látok ilyet. De tudom, hogy egy idő után majd feldolgozza. Erős lány! És tudom, hogy elég sok magyarázattal tartozom neki.
**
Vissza sétáltam és láttam, hogy Lena még valamit mond Hanna hullájának, majd feláll és elindul felém, de egy szót sem szól sőt már nem is könnyezik, de olyan mint aki sokkot kapott. Azt hiszem valami most megváltozott benne, de ő is és én is tudtuk, hogy most nem kell megszólalnunk.
Ő a hátsó ülésre ült ahova Justint fektettem, de pont elfért mellette és szorította a sebét bár Justin már nem volt eszméleténél. Kétséges volt az állapota, de ezt inkább megtartottam magamnak....
Be indítottam a motort majd az irányt az apja raktára felé vettem.
A Maffia raktárhoz.

Remélem tetszett ez a rész :) 4 komi jön a kövi :)Köszönöm a komikat és a pipákat is! <3 

15. rész "- N..nem halhatsz meg!"

 (Mozgó képek)
 zene: https://www.youtube.com/watch?v=eflMfEezvSw
"Az ép karomat felvezettem a hajáig amibe rögtön beletúrtam ami egy apró sóhajt váltott ki belőle."

Elértünk a falhoz és a hátam teljesen a falnak simult. Justin még közelebb került pedig már azt hittem ez lehetetlen.
 
A kezét felvezette a combomon majd kicsit megemelte én pedig a csípője kőré fontam a lábaim.
 
 Próbáltam valamit ki eszelni, hogy, hogy is tudnék elmenekülni vagy, hogyan magyarázzam ezt meg, de egyszerűen nem ment. Nem tudtam koncentrálni, csak Justinra.
Az illata annyira bódító volt egyszerűen nem tudtam, hogy mit tegyek. Lassan át tért a nyakamra így levegőhöz jutottam. Lihegve próbáltam valamit kieszelni, de sehogy se jött össze, de tudtam, hogy mindjárt lejár az időm. Basszus!
Majd eszembe jutott valami.
Egy kicsit eltoltam magamtól, de mielőtt bármit is mondhatott volna a pólója szegélyénél fogva lerántottam róla az anyagot majd magamról is. Ismét a számat találta meg majd megindult a lenti szobába. Lassan leeresztett az ágyra, de a csókunkat még mindig nem szakította meg. Imádkoztam, hogy sikerüljön a tervem, mert ez volt az egyetlen lehetőségem, de túlságosan is nehéz volt koncentrálni. Ahogy a kezét végig vezette az oldalamon a testem megremegett és egy apró nyögés hagyta el a számat.
'Lena most nem lehetsz gyenge! Gyerünk! Koncentrálj!' - mondtam magamban.
Sikerült Justin fölé kerülnöm így sikeresen megtudom valósítani a tervemet. Sajnáltam, de nem tehetek mást.
  Ajkaimmal apró puszikkal leptem el a nyakát majd megszívtam a vékony bőrt ismét egy nyögés hagyta el a száját.
 
Itt az idő!zene: https://www.youtube.com/watch?v=smSSSs46rng
  Amíg az apró extázisban volt gyorsan megfogtam a porcelán lámpát és a fejéhez vágtam ő pedig rögtön elájult. A szívem szinte össze facsarodott olyan lelki ismeret furdalásom volt, de nem tehettem mást. Szerencsémre a feje csak alig vérzett, így nem lehet nagyobb baja. De imádkoztam, hogy ne is legyen.
Gyorsan lemásztam róla majd kifutottam a szobából és felkaptam a pólómat és a pénzel teli táskámat.
Az ajtót sóhajtva csuktam be és remélve, hogy Justin nem ébred fel addig amíg meg nem mentem Hannát.
A lábaimat gyorsan szedve futásnak eredtem. Azt hiszem a szívem még sosem vert ilyen gyorsan. Már sötétség honolt mindenhol és a hideg szél is csípte az arcomat, de nem érdekelt! Csak arra tudtam gondolni, hogy a barátnőm, hogy van és hogy , hogy lehettem ilyen hülye, hogy nem jöttem rá erre az egészre. Haragudtam rá az igaz, de akkor is figyelnem kellet volna rá. Mindenért én vagyok a hibás csak remélni tudom, hogy semmi baja sincs, mert, ha igen akkor azt sosem bocsájtom meg magamnak!
Végre elértem az erdőbe, de még itt sem volt megállás csak egy percre! Újra elindultam, de már csak gyorsan mentem, mert a sötéttől semmit sem láttam. Párperc után rá jöttem, hogy így semmire sem megyek ezért a táskámba kezdtem el kutakodni a telefonom után.
- Bassza meg! - sziszegtem.
A telefon kieshetett Justinnál. Nem hiszem el, hogy nem tudtam jobban oda figyelni. Már nincs időm gondolkozni futnom kell! Megindultam egyenesen és a futás közben körbe néztem mindig, hogy látok-e valami jelet, de semmi.
A könnyeim már hullani kezdtek, de nem adhattam fel. A lábamat már össze vissza vagdosták az ágak és a tüskék, de nem érdekelt most csak Hannah számított.
  Muszáj volt megállnom, mert már egyszerűen nem kaptam levegőt sem a sírástól sem a futástól, de sehol sem találom őt.zene:

https://www.youtube.com/watch?v=saoOByAFy90

'Gondolkozz Lena hol lehet!?' 'Gondolkozz!'
Próbált vissza idézni az üzenetet, de a vérem már a fülemben dobogott és szédültem is, de muszáj volt koncentrálnom.
"Tudni fogod hova kell majd jönnöd." - sikerült vissza emlékeznem. Csak egyetlen egy helyet tudok és, ha ez a sejtésem nem jön be akkor vége van mindennek. Ismét rohanni kezdtem amilyen gyorsan csak tudtam szaladtam és szaladtam amíg nedvességet nem éreztem a cipőmön keresztül.
- Ez az, a tó! - lihegtem.
- Hmmmm ügyes! - szólalt meg egy mély hang mögülem.
Amilyen gyorsan csak tudtam megfordultam és egy férfi alakot fedeztem fel a sötétben.
- H..hol van Hannan? - nyöszörögtem.
- Hmm hmm. Csak nem tudni akarja a kis shawty? - nevetett.
A levegőt élesen szívtam be és próbáltam keménynek tűnni, de a könnyeim nehezen segítettek megformázni ezt a képzetet.
- Azt kérdeztem hol van? - emeltem feljebb a hangom, de még mindig túl kétségbe esetnek hangzott.
- Csak nem ő? - húzott fel valakit a földről. Egy lámpa segítségével rávilágított az arcára én pedig azonnal felkiáltottam.
- Hannah! A sírástól elcsuklót a  hangom és alig volt érthető ez az egy szó is.
 
- Lena itt vagy? Merre vagy basszus? - egy hang zengte be az egész erdőt.
Nem nem nem! Ez nem lehet igaz csak őt ne és ne most! Istenem kérlek!
- Ohh csak nem bevontad a barátocskádat is? - nevetett ismét az alak.
- É..én nem! Nem! Esküszöm! - ordítottam.
A távoli léptek egyre közelebbről jöttek majd a lámpa apró fényének segítségével arc is párosult hozzá.
  Előbb engem pillantott meg majd a maszkost. Rögtön a hátsó zsebéhez nyúlt, de már késő volt...
- NEEEEE!!!! - sikítottam fel ahogy a lövés hangja átszelte a levegőt és Justin a földre került.
 
Azonnal oda rohantam Justinhoz és sírva mértem fel a sebét.
- Ny..nyugi cs..csak a vállam az. - próbált erősködni.
Egyszerűn nem tudtam felfogni mi történt csak sírtam miközben szorítottam Justin sebét és minden vissza játszódott bennem. Ahogy találkoztunk, ahogy megmentett, hogy ne zuhanjak a földre. Amikor odaadta a ruháit és mikor megengedte, hogy nála legyek, az erdőben lévő éjszaka és a bál.
Már zokogtam és nem tudtam mit tegyek.
- N..nem halhatsz meg! - ordítottam.
- Nana Shawty ne feledkezz meg a barátnődről sem! De tudod mit? Kapsz egy esélyt! Nagyon egyszerű lesz a dolgod csak annyi, hogy....
- Válassz!

Szóval a suli miatt nem tudom újra kezdeni szóval folytatom :) Remélem tetszett! Köszönöm a +1 rendszeres olvasót! és aki komizott vagy szavazott :)  <3

14. rész Harc az idővel!

 Uhh.. Hát kedves Olvasok ugye élkezdődőt az iskola és alig lesz (ha lesz) időm blogot írni, de igyekszem... Viszont elég kevés a vissza jelzés ezért vagy +1 feliratkozó vagy 6 komi után jön a kövi... Jó olvasást! (bocsi a hibákért)

A fény már zavarta a szememet pedig még csukva volt. Lassan pislákolni kezdtem és megszoktam az erős napsugarakat. Hirtelen felültem, hogy könnyebb legyen felfedeznem, hogy hol is vagyok. Talán ez még sem volt olyan jó ötlet....
Gyorsan a fejemhez kaptam mert túlságosan is lüktettet majd a hányinger fogott el amihez társult egy borzalmas vállfájdalom. Nem is tudtam törődni azzal, hogy hol is vagyok bár ismerős volt a hely, de a másnaposság előnye, hogy semmi sem jut az eszedbe.
Azonnal lerántottam magamról a takarót és a szám elé tettem a kezem majd úgy futottam ki a szobából és kétségbe esetten kerestem a wc-t. Nagy nehezen megtaláltam és kieresztettem a gyomrom tartalmát. Ami nem kellemes utóízt hagyott maga után. A számat rögtön kiöblítettem a vízzel és az arcomat is átmostam vele ami kicsit segített felidézni a dolgokat. Most vettem még csak észre, hogy egy hosszú póló volt rajtam. A fejem túlságosan fájt, hogy gondolkozzak, de csak nem maradhatok egy idegen házban.
Pár perccel később a konyhát is megtaláltam és valami gyógyszer után kutakodtam.
- Mit csinálsz? - mondta egy álmos hang a hátam mögül. Megfordultam és Justinnal találtam szembe magam aki egy száll alsógatyában állt előttem és fáradtam dörzsölni kezdte a szemeit. Lassan végignéztem az izmos testén, de mielőtt bármit is mondhattam volna kezdett minden elő jönni tegnapról. A bál az ablak betörés a sikolyok a félelmetes ember és, hogy ma megkel mentenem Hannát! A fejem még mindig zúgott, de a szívem százszor gyorsabban kezdett verni. Nem tudtam, hogy és mit tegyek, de senkinek sem mondhatom el... Ezer kérdésem lett volna Justinhoz, de mivel nincs időm ezért csak egyet tettem fel neki.
- Mi történt? - miközben beszéltem a végre megtalált gyógyszert nyeltem le egy kis víz kíséretében.
Egy nagyot sóhajtott és elkezdte elmesélni, hogy ájultan talált rám tegnap és a takarítónője öltöztetett át. Ez utóbbi megnyugtató volt. Valamennyire...
- Mi történt amíg egyedül hagytalak? - ráncolta össze a homlokát és egy lépéssel közelebb jött.
Pont ettől a kérdéstől féltem a legjobban, hiszen nem mondhattam el az igazat és, ha hazudok félek, hogy rá jön.
- É..én nem emlékszem. - kezdtem el dadogni.
- Mi? - vonta fel a szemöldökét és értettlen fejet vágott.
- Azt mondod nem emlékszel? - a végét már elnevette.
- Igen! - igyekeztem magabiztosnak lenni, de nem igazán jött be...
- És most tényleg azt várod, hogy higgyem is el, hogy nem tudod miért voltál eszméletlen?
- Tényleg nem t..tudom.
- Lilly! - emelte fel a hangját és szúrós szemmel nézett rám.
- Nekem most mennem kel kerültem ki és kisiettem az ajtón.
 
 Hallottam, ahogy elindul utánam, de nem szabadott megállnom a barátnőm élete függött ettől! Tudtam, ha utolér addig kérdezősködik amíg ki nem szedi valahogyan belőlem és akkor mindennek vége...
A szakadó esőben futni mezítláb egy száll pólóban nem a legkellemesebb és persze teljesen másnaposan fájó vállal "csak még jobb."
Azt hiszem már két utcányit is lefutottam amikor észre vettem egy ismerős kocsit. Gyorsan oda szaladtam és az ablakon kezdtem kopogni míg a barátnőm ijedten megugrott egyet majd kinyitotta az ajtót.
- Te mit...? És hogy...? Meg...
- Most nem ez a megfelelő pillanat kérlek indulj el utána elmesélek mindent. - mondtam olyan gyorsan és érthetően ahogyan csak bírtam. Meglepődve tapasztaltam ahogy a motor búgni kezdet és a kocsi elindult. Spenser egy szót sem szólt az út alatt amit furcsálltam is, de aztán eszembe jutott, hogy tegnap nagyon jól el volt Chadel és gondolom nem akarta, hogy rá kérdezzek ezért türtőztette ő is magát. A gondolata a telefonom rezgése rántott ki. Félve oldottam ki a zárat majd rá kattintottam az üzenetre. A sorok olvasása közben a  tenyerem is izzadni kezdett és a vér lüktetését a fülemben hallottam.
 ~ Ismeretlen feladó ~ "Hey, Shawty! Úgy tudom Bieber délután már nem lesz otthon úgyhogy ajánlom figyelmedbe, hogy ott keres pénzt! Ohh és azt hiszem a ti pincétekben is rejlik egy kevés. Na de siess mert az idő lassan lejár!"
A lábaim kicsit remegni kezdtek és a levegőt is élesen szívtam be, de tudtam, hogy most erősnek kell lennem.
- Jól vagy?
- Én i..igen, persze! Semmi gond! - vettem fel egy kamu mosolyt.
Ép, hogy elszöktem Justin elöl már mehetek is vissza... De, hogy hol találok ott pénzt és, hogy lopom el? Vagy vajon, hogy jutok be? - túl sok a megválaszolatlan kérdés és az még rá tesz a lapátra, hogy fogalmam sincs, mennyi az a bizonyos összeg.
- Huhu megérkeztünk! - integetett Spenser előttem.
- Am bocsi.. Okés és köszi!
- Szóval mi ez az egész? És miért is vagy Justin pólójában?
- Én...én, ahh ez túl bonyolult!
- Bonyolult? - kérdezett vissza...
- És veled és Chadel? - vágtam vissza. Reméltem, hogy megérti a célzást és nem kérdezősködik tovább.
- Ö...ö s...semmi... - motyogta.
- Oké.
- Hány óra? - kiáltottam fel. Teljesen kiment a fejemből.
- Három óra...
- Három? Úristen! - lihegtem.
Tudtam, hogy lassan lejár az időm, így Spensertől kellett kérnem.
- Umm... Spenser... - suttogtam.
- Igen?
- Tudnál nekem most kölcsön adni néhány ruhát? - kérdeztem szégyellve hiszen ez legalább a századik alkalom volt.
- Rendben... - sóhajtott.
Ismét meglepet a könnyed válasza, de már nem volt ezen időm agyalni.
**
A gyors átöltözés és megtörölközés után rögtön elindultam haza. Ismét futni kezdtem és lihegve beestem az ajtón. Azonnal a pincéhez szaladtam és kezdtem keresni valami rejtek helyet, de semmit sem találtam. Majd észre vettem a családi képet a falon. Először nem értettem miért lehet ott, de túlságosan is érthetetlen volt így mögé néztem. A sejtésem bevált és egy fekete dobozz volt benne amin egy lakat volt. De nem tudtam merre lehet a hozzá való kulcs. Kétségbeesetten körbe és körbe jártam, majd eszembe jutott valami és felszaladtam apáék szobájába. Rögtön elkezdtem tapogatózni apa egyik kedvenc könyve alatt és meg is találtam amit kerestem. A kulcsot!
Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat és már csak azért imádkoztam, hogy beleilljen a lyukba. A kulcsot azonnal belehelyeztem és nagy levegőt véve elfordítottam. Örömömre az ki is nyílt és pénz volt benne. Gondolkodás nélkül felvettem a kulcsot vissza tettem a helyére és leszaladtam a pincébe. A dobozt is a helyére raktam és egy ott lévő kis táskába beledobáltam a pénzt majd ismét szaladni kezdtem. A busz épen akkor gurult be én pedig gyorsan leültem egy szabad helyre. A szívem ezerrel dobogott, de igyekeztem lenyugodni. Viszont fogalmam se volt, hogy jutok be Justinhoz.
A telefonom ismét rezegni kezdet majd a feloldás után az "új üzenete érkezett" írásra kattintottam.
"Én a helyedben sietnék! Ketyeg az óra shawty!"
Az üzenettől csak még idegesebb lettem és úgy éreztem már nem bírom ezt sokáig. Azt hiszem jó helyen szállhattam le mert a sofőr azt mondta, hogy ez a legközelebbi hely ahhoz az utcához. Mondanom sem  kell, hogy ismét szaladnom kellet. Az eső szakadatlanul esett, de nem volt időm kinyitni az esernyőmet amit Spens adott.
**
Végre megérkeztem a házához. Lihegve tekintettem körbe, de szerencsére nem volt otthon. Ismét egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat majd gondolkozni kezdte. Emlékszem, hogy valamit beszélt nekem a lakáskulcsáról amikor részeg volt, de mivel én is az  voltam nem igazán rémlett.
- Áhh megvan! - kiáltottam fel majd az ajtó felső gerendájához ugráltam és nagy nehezen leszedtem onnan. A kezem remegni kezdett és még idegesebb lettem pedig azt hittem ez már nem lehetséges. A kulcsot a zárba téve elfordítottam és a kilincset lenyomtam. Az ajtó nyikorgó hanggal ki is nyílt majd rögtön be is csuktam magam mögött. Egyből Juss szobájába futottam és mindent átkutattam, de nem találtam semmit. Idegesen túrtam a hajamba és megint átnéztem mindent...
Vagy mégsem?
A földre vetettem magam és az ágya alatt találtam egy csapóajtót amin szintén szőnyeg volt. Minden erőmet összeszedve elkezdtem tolni az ágyat. A harmadik próbálkozásra végre kicsit arrébb mozdult, de ez pont elég volt nekem, hogy benyúljak a titkos helyre. Elértem mappákat is, de bármennyire kíváncsi voltam nem volt erre időm. Nyöszörögve próbáltam beljebb nyúlni és turkáltam a helyen. Végre egy köteg pénz került a kezembe és azt belehelyeztem a táskámba. Az ágyat visszahúztam és gyorsan lefutottam a lépcsőn és abban a pillanatban kitáródott az ajtó és Justinal találtam szemben magam.
 
 De tudtam, ha elkezd beszélni sosem szabadulok el. Így muszáj volt rögtönöznöm. Kifújtam az eddig benntartott levegőt és felé siettem.
- Te mit...? - mielőtt befejezhette volna megcsókoltam ő pedig a karjait szorosan a derekam köré fonta. Az ép karomat felvezettem a hajáig amibe rögtön beletúrtam ami egy apró sóhajt váltott ki belőle.

Köszi az a pipákat, komikat ! <3

13. rész Veszély!

 Zene: 5. a listán 5sos- tomorrow never dies


Ajkai lassan mozogtak az enyémen amit viszonoztam. A hasam beleremegett az érzésbe, de nem sokáig tehette mert eltoltam magamtól. Eszembe jutottak a nem rég említett "kedves" szavai.
- Undorodom tőled!
- Nem úgy tűnt! - nevetett ismét. Annyira idegesítő ez a fennhéjázó nevetés. Legszívesebben megint bevernék neki, de így is fáj a kezem.
- Amúgy meg olyan vagy amilyen akarsz lenni engem nem érdekel! - ripakodtam rá majd a cipőm felvétele után vissza indultam a bálba.
- Elég sokáig tartott ez az ivászat!
 - Bocsi Luke csak... ah mindegy.
- Justin mi?
- Ja... Inkább ne is említsük. Amúgy  Spenser merre jár?
- Nem igazán láttam.
- Ohh oké.
Gondoltam meg keresem a barátnőm, de Luke maradásra bírt.
- Mindjárt kezdődik az utolsó három báli zene...
- Ohh tényleg! Mindjárt vissza jövök csak vissza veszem a ruhát!
- De ez a mindjárt most tényleg az legyen! - nevetett.
- Jó-jó! - nevettem én is.
Gyorsan az öltözőbe siettem. Szerencsére senki sem 'szerelmeskedett' ott így gyorsan átváltottam a ruhám. Igazából azt hittem nehezebb lesz benne a tánc, de könnyű volt!
- Na ez tényleg gyors volt!
- Én mondtam! - kacsintottam Lukera.
'- Kedves diákok akkor kezdődjön az utolsó három dal!' - ismét a hangszórókból jött a hang.
Mindenki keresett magának egy párt és lassúzni kezdetett.
- Jól táncolsz! - mondtam Lukenak miközben a fejemet a vállán helyeztem el.
- Csak volt értelme azoknak a táncóráknak.
- Igaz! - nevettem.
- Gyere! - rántotta valaki el a kezem.
- Mit akarsz? Eresz már el!
- Ha jól tudom az én párom vagy és nem ezzé! - fintorgott.
Ismét elöntött a düh és szúrósan néztem rá.
- Először is ő Luke és nem "ez" másodszor pedig nem hallottál még a párcseréről? - vontam fel a szemöldököm. Észre vettem, hogy állkapcsa megfeszül és a szóritása is erősebb lett.
- Velem jössz! - jelentette ki. Mintha az előbb mondott dolgokat nem is hallotta volna.
- Nem hallottad, hogy nem akar veled menni? - rántott maga mögé Luke így kiszabadultam Justin szorításából.
- Te csak ne szólj bele! - emelte fel a hangját.
Tudtam mire képes Justin és most, hogy részeg ki tudja mit tesz. Nem akarom, hogy miattam baja legyen Lukenak akkor inkább elmegyek Mr.Bunkóval.
Egymás előtt álltak és már csak percek kérdése volt, hogy mikor esnek egymásnak. Gyorsan Luke mellé léptem és kicsit megrántottam az ingét, hogy lenézzen rám.
- Amm... semmi baj elmegyek vele. - küldtem felé egy biztató mosolyt bár nem vagyok benne biztos, hogy olyan biztatóra sikerült. Észre vettem, hogy a vonásai megenyhülnek, de a szemöldökét még mindig össze húzva tartotta.
- Tényleg...megleszek!
- Biztos?
- Nem hallottad mit mondott?
- Justin! - szóltam rá, de ő csak szúrósan nézett rám.
Mellé léptem majd bólintottam egyet Lukenak és rá mosolyogtam. Ő csak biccentett majd vissza sétált a tömegbe.
Justin maga után húzva szintén a tömegbe húzott csak a terem másik felére.
- Mit akarsz? - köptem a szavakat.
- Talán táncolni!? - vonta fel egyik szemöldökét. Én csak a szememet forgattam majd hagytam, hogy kezét a derekamra helyezze. Nem azért mert akartam hanem mert úgy sem tehettem volna semmit. A zene ismét elindult... Azt hiszem ez volt az utolsó előtti. Próbáltam a tekintetét kerülni, de nem igazán sikerült.
Mindenki felkapta a fejét amikor a teremre teljes sötétség borult. Össze vontam a szemöldököm és Justinra néztem aki idegesen nézett körbe.
 
Attól tartok tud valamit ami nem túl sok jót jelent. Mielőtt megkérdezhettem volna egy óriási csattanás szelte át a helyiséget. Az ablakok kitörtek. Mindenki sikításba kezdett és futni próbáltak a kijárat felé. A kettő felügyelő tanár próbált rendet teremteni, de egyáltalán nem sikerült.
Majd egy lövés hangzott el és mindenki hangosabban sikított és futni kezdett.
- Gyere! - ordította Justin ami még is szinte suttogásnak hangzott a sikítások mellett. Éreztem, hogy a szívem gyorsabban kezd verni.
Justin csak húzott maga után és próbáltunk átverekedni a tömegen. Hiába kértem hagy keressem meg Spensert és Lukeot nem engedte én meg nem tudtam szabadulni a fogságából. Az iskola kapuk mind zárva voltak így ki sehogy se tudtunk menni.
- Bassza meg! Előre eltervezték!

- Kik és mit?
- Jobb ha semmit se tudsz!
- De... - próbáltam erősködni, de nem ment. Majd futásnak eredtünk.
Felértünk a harmadik emeletre majd az egyik terembe vonszolt.
- Nem mondom el többször! Búj el az asztal alatt és bármit hallasz ne gyere ki!
- De..
- Értetted?! - kiabált rám amitől össze rezzentem.
- I-igen! - dadogtam.
- Vissza jövök érted! - próbáltam értelmezni a szavait, de a szívem olyan gyorsan dobogott, hogy féltem kiesik a helyéről.
- Justin! - szóltam utána.
Az ajtóból vissza nézett én pedig minden gondolatomat össze szedve próbáltam egy értelmes mondatott kinyögni.
- Kérlek keresd meg Spenseréket!
Nem mondott semmit csak kiviharzott. Miután kiment rögtön a tanári asztal alá bújtam és igyekeztem nem a kinti hangokra koncentrálni. Most először féltem igazán. Tiszta sötétség volt mindenütt. A kezeim remegni kezdtek és minden sikításra össze rezzentem. Nem tudtam mit higgyek csak reméltem, hogy a barátaim jól vannak. Vajon, hogy értette Justin, hogy előre eltervezték vajon kikre gondolt? Körülbelül fél óra telhetett el, de nem voltam benne biztos mert a táskám nem volt nálam amiben a telefonom volt. A hangok csendesülni kezdtek már nem hallatszott egy sikítás sem csak lépteket hallottam. Az egyik egyre közelebbről hallatszott míg el nem ért az ajtóig majd elhallgatott. A lábaim ismét remegni kezdtek a szemeimet össze szorítottam és imádkoztam, hogy Justin legyen az vagy, ha más akkor mennyen tovább és ne jöjjön be.
Majd egyszer csak az ajtó nyikorgó hangja csapta meg a fülem. A szívem ismét lassan kieset a helyéről és a vér is a fülembe dobogott. Akkor már tudtam, hogy nem Justin az. A cipő dobogás egyre csak közelebbről hallatszót. Tudtam, ha nem próbálok kijutni innen akkor megtalál ez a valaki, de ha kimászok van esély rá, hogy a sötétben is észre vesz. Nagy levegőt vettem majd lassan indultam volna ki, de már késő volt.
 
Az alak a kezemnél fogva kirántott és a legközelebbi falhoz vágott. Túl sötét volt, hogy megállapítsam ki az illető. A vállamat úgy bevágtam, hogy alig tudtam megmozdulni. A levegőt egyre szaporábban vettem és az alak egyre csak közeledett. Hiába próbáltam hátrálni a sarokban kötöttem ki. Kétségbe esetten próbáltam tapogatózni a földön valami tárgy után amivel megvédhetem magam, de természetesen nem találtam semmit.
- Üdv kedves Shawty! - mondta eltorzított hanggal!
A nyakamat megragadta majd a falmentén kezdett feltolni míg a lábam alig érte a földet. Megpróbáltam a kezét lefejteni magamról, de nem ment túl erős volt.
- Megmondtam, hogy intézd el, hogy apád fizessen, de úgy tűnik ez nem jött össze! - nevetett.
Már alig kaptam levegőt, de még mindig nem eresztett el.
- Azt hiszem van nálam valaki aki inspirálni fog téged a fizetésben!
Alig tudtam megérteni a szavait mert már kezdet elsötétülni minden, de mielőtt megtörténhetett volna eleresztett és a földre estem.Nagyon elgyengültem, de igyekeztem levegő után kapkodni.
Lehajolt hozzám majd egy telefont tartott a fülemhez.
- Lenna k-kérlek... s-segíts! - mondta egy elhaló hang majd a vonal megszakadt.
- Hanna! - nyílalt belém a felismerés.
- Úgy bizony! - nevetett.
- Neked csak annyi a dolgod, hogy holnap este elhozod a város melletti erdőbe a pénzt. Ne izgulj tudni fogod, hogy mennyit és hova!
A levegőt még mindig élesen szívtam be és úgy éreztem mindjárt elájulok.
- A-a! Lesz még időd ájuldozni. - mondta majd az államnál fogva maga felé fordított.
- Ha erről valakinek is szólsz megölöm a lányt! És hidd el, még ha Biebernek is szólsz azt is megtudom, kedves!
Az államat elengedte majd a földre lökött. Ha akartam sem tudtam volna felállni. Alig kaptam levegőt és a vállam is lüktetett mintha csak kiakarna ugrani a helyéről. Próbáltam vissza játszani az előbb történteket a gondolataimban, de a fejem túlságosan sajgott az oxigén hiánytól és az alkoholtól. A szemeim lassan lecsukódtak, még hallottam ahogy valaki bejön az ajtón, de utána teljes sötétség.

Köszönöm a pipákat és kommenteket és az új féliratkozót!

12. rész Zűrzavar a lelkemben...

Szóval először is nagyon szépen köszönöm Hope-nak,hogy megosztotta a blogomat ! <3 Hope blogja kukkantsatok be ! http://blackrosejustin.blogspot.hu/
A második pedig, hogy köszönöm a sok pipát a visszajelzéseket és a féliratkozókat. Remélem mindig Ilyen aktívak lesztek! <3 Már bárki tudd kommentelni a névtelenek is!! és nincs kód !
Kezdtem egy másik blogot is, ha van kedvetek kukkantsatok be :)  http://luke-hemmings-flame-and-fire.blogspot.hu/. NEKTEK KIJELZI  A FÖNTI ZENÉKET?             Elnézést a hibákért!


Reggel a telefonom rezgésére ébredtem. Sajnos ma is be kell mennünk hiába, lesz a bál. Szerencsére már mindent elintéztem a báli teendőkkel kapcsolatban így egy részem megnyugodott, de a másik... Kíváncsi leszek, mi történik a bálon. Úgy tűnik kötelező lesz táncolnom Justinnal mivel ugyebár ő lesz a párom. Őszintén kicsit örültem neki, mert láthatom Elison és a többi pom-pom lány féltékeny és szúrós tekintetét, de egyben ideges is voltam, mert nem tudtam mit várhatok...
Lassan kikuszálódtam az ágyból majd elindultam a szekrényem felé és kiválasztottam egy egyszerű szettet. Igazából nem nagyon szoktam így öltözni, de olyan jó idő van, úgyhogy miért is ne?

Gyorsan megmosakodtam és fogat mostam majd felraktam egy kis szempillaspirált. A hajamat kifésültem és kiengedve hagytam. Felkaptam a szettem és a táskámat a vállamra vettem. Ismét csak egyedül voltam otthon, úgyhogy én zártam az ajtót. Beraktam a fülesem, amiben a kedvenc dalom ment a Black Widow. Pont a szám végére be is értem. Na jó mondjuk úgy, hogy az ötödik meghallgatás végére.
Amikor beértem a szemem automatikusan Spensert kereste. Hannat azóta a nap óta egyszer sem láttam. Hívtam és üzentem neki, de semmi. Spensert megpillantva oda szaladtam majd hatalmas ölelésbe fogtam amit viszonzott is. Amíg felsétáltunk a terembe egész végig a bálról beszélt, meg hogy ő mibe lesz. Egy idő után elég unalmassá vált így úgy döntöttem átmegyek a másik osztályhoz és köszönök Lukenak mivel őt abba az osztályba helyezték.
A terem elé érve elég furcsa pillantásokkal illetek, de megértem, hiszen én nem ide járok. Amikor Luke észrevett rám mosolygott majd még valamit súgót a haverjainak és elindult felém.
- Szia! Hát te? - köszöntött egy öleléssel.
- Szia! - viszonoztam ölelését.
- Hát gondoltam átnézek.
- Ahhh te csak úgy nem szoktál ”átnézni”sőt eddig nem is tetted inkább én mentem át.
- Szóval? - tette keresztbe a kezét a mellkasán és az ajtónak dőlt így a lábai is keresztbe voltak és egy önelégült mosoly virított az arcán.
- Na jó.... - nevettem, hiszen tudtam totál igaza van.
- Spenser halálba kerget a folyamatos magyarázásával.. Bál így bál úgy... - sóhajtottam.
- Ohh így már értem. - nevetett.
- És te kivel mész?
- Még nem tudom talán Tinával.
- Ohh értem.. - suttogtam. Nem azért mert féltékeny vagyok csak Luke jobbat érdemel. Bár ez csak egy bál.
Tina az a tipikus pom-pom csaj.. Elison egyik csatlósa. Hányok tőlük.
- De ugye a közös tánc még áll? - vonta össze szemöldökét.
- Umm persze. - mosolyogtam.
- De most mennem kel mivel mindjárt becsöngetnek.
Gyorsan megöleltem és már indultam is.
- Nagyon sexy ez a szett! - Ordított utánam, aminek köszönhetően a folyóson lévők rám kapták a fejüket. Nem is kell mondanom milyen kínos volt.
- Luke! - tátogtam Lukenak és egy kicsit szúrós szemmel néztem rá, de aztán én is nevettem rajta.
Kuncogva léptem be a terembe.
Ahol körbe is néztem bár minden a megszokott volt. Derek a focicsapattal volt, de rám se hederített. Annyiszor kértem tőle bocsánatot és próbáltam is beszélni vele, de semmi. Komolyan úgy viselkedik, mint egy öt éves és ez annyira idegesítő. Nem is fogok foglalkozni vele majd csak rájön mit veszít... Justin is szintén ott volt bár a csajok teljesen körül vették szokásosan. Nem is értem mért engem hívott a bálba... Ott van egy csomó talpnyalója, de mindegy is. Spenser azt hiszem Chad-el beszélgetett. Egy kicsit furcsálltam, de aranyosak lehetnének együtt bár Chad elég buta, de azon kívül jó fej. Egymás ellentétei hiszen Spenser a nagyon okos, de nem igazán laza csaj míg Chad nem az a nagyon okos típus, de laza. Talán segíthetnének egymásnak.
Lassan a helyemre ültem és elő vettem a matek füzetem. Sajnos megint a "kedvenc" órám jön.
**
- Ezt is végig szenvedtük! - jött oda hozzám Spenser a szünetben.
- De megint ugyanaz jön.
- Hát igen. - sóhajtottam.
- Baj van?
- Nem csak... - haraptam el a mondat végét.
- Csak kettes lett a dogám és semmit sem értek az anyagból. - sóhajtottam ismét.
- Én szívesen segítenék, de nincs nagyon rá időm. - mondta szomorúan.
- Tudom-tudom, de már ez is kedves tőled. De amúgy is mondta a tanár, hogy nem lesz ez így jó, úgyhogy kijelöl valakit, hogy segítsen.
- Ohh értem. - bólintott.
A beszélgetésünket az osztályfőnök rikácsoló hangja zavarta meg.
- Azt hittem matek lesz. - suttogtam Spensernek.
- Én is - mosolygott.
- Üdv kedves diákok! Tudtommal most matek órátok lenne, de mivel beteg a tanár engem küldtek be helyettesíteni, ami igazából jól is jött. Szóval ugye tudjátok, a mai bál hétkor kezdődik, de örülnék, ha negyed órával előbb ide jönnétek. A másik dolog, amiről beszélni szeretnék, hogy az udvar ki lett díszítve így szőnyegek is ki lesznek helyezve, amire kérem, ne menjenek rá cipővel különbem rossz vége lesz! -
Mindenki kuncogni kezdett az arc kifejezésén, de aztán folytatta.
- És egy jó hírem is van, hétfőn indulunk egy kirándulásra, ami várhatóan 3 esetleg 4 naposra húzódik el. - mielőtt folytatni tudta volna mindenki sikításba és éljenzésbe kezdett.
- Csöndet-csöndet!! - próbált túl ordítani minket. Amikor elhalkult a csapat folytatta.
- Egy elég hideg kiránduláson veszünk részt mivel az Alpokba a hegyekhez megyünk. Úgyhogy igyekezettek meleg ruhákat hozni. Az osztály nem igazán örült a kiránduló helyünknek és ezt ki is mutatták. Személy szerint én sem igazán örültem neki, de legalább nem kell a suliban dekkolni.
A hátra lévő időben az ofő megengedte, hogy "halkan" beszélgessünk. Persze Spenser teljesen kiakadt a kirándulás miatt így hallgathattam egész végig, hogy ő így, hogy fog leérettségizni, ha kihagy  három nap tanulási lehetőséget. Annyira idegesítő volt...
Elő vettem a táskámból a fülhallgatómat, amit a telefonomhoz csatlakoztattam és elindítottam Taylor Swiftől a Shake it off-ot. Legalább legyen valami, ami jókedvre derít.
Majd a padra tettem a fejem és pihentem. Párperc múlva éreztem, hogy lassan lecsukódnak a szemeim.
Éreztem, hogy valaki cirógatja a hátam, amire kicsit felmordultam és hallottam, ahogy az illető felnevet.
- Héy cica, ébresztő!
- Hagyjál anya álmos vagyok. - nyöszörögtem.
- Anya? - kérdezte nevetve.
Rögtön kipattantak a szemeim és hiper sebességgel felültem. - Aucs! - szitkozódtam magamban.
Persze, hogy Justin ült előttem én meg full vörös lettem. És az egész osztály rajtam nevetett. Próbáltam összehúzni magam, de nem igazán sikerült. Magamban átkoztam Spensert, hogy- hogy tehette ezt. De gondolom azért nem keltett fel, mert nem hallgattam végig.
Idegesen a hajamba túrtam és sóhajtottam egyet. Justin még mindig önelégülten mosolygott, amitől nekem muszáj volt mocorognom a székemen. Olyan kellemetlen volt az egész, inkább úgy döntöttem ismét átmegyek Lukehoz.
- Hova mész? - kérdezte miközben én felálltam
- Nem a te dolgod. - ripakodtam rá. Pedig igazából most semmit se tett. Mielőtt bármit is mondhatott volna kiviharoztam a teremből.
- Megint te? - kérdezte nevetve.
- Valami olyasmi. - nevettem görcsösen.
- Ohh szóval ide igyekeztél? - mondta egy lenéző hang.
Egyből a hang irányába fordultam.
- Nem mindegy neked hol vagyok? Amúgy is minek jössz utánam?
Ismét felnevetett.
- Nem utánad jöttem ismétlem, csak szeretnéd!
- Akkor minek is vagy itt? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- A haverjaimhoz jöttem ha ennyire érdekel. - ismét kaján mosoly.
- Nem érdekel. - morogtam az orrom alatt.
Ennek komolyan mindenhol van haverja? Nagyon idegesítő. Lukeba direkt beleütközve ment be a termükbe.
- Gyerekes! - sziszegtem.
- Ohh szóval emiatt jöttél, most már értem.. - mondta még mindig mosolyogva.
Pár percig még beszélgettünk, de Justin tekintetét mindig magamon éreztem ami eléggé zavart. Elköszöntem Luketól ismét egy öleléssel majd vissza mentem a termembe.
Spenserrel letisztáztuk a helyzetet és utólag jót nevettünk rajta.
A többi óra is hamar lecsenget és így indulhattam haza.
Haza érve ledobtam a táskám majd gyorsan lezuhanyoztam. Elő vettem a laptopomat és úgy döntöttem megnézek egy filmet. Azzal legalább gyorsan eltelik az idő. A Kavarásra esett a választásom. Sokan mondták, hogy nagyon jó, de sose volt időm megnézni.
**
Végig nevettem az egészet. Tényleg olyan jó, mint azt mondták. Az órára nézve fél öt volt így neki kezdtem a készülődésnek. Ismét lefürödtem mivel eléggé pop-corn szagom volt miután ezzel végeztem leültem a sminkes asztalomhoz és elkészítettem az ideális sminket.

A hajamat is behullámosítottam. Felvettem a tegnap kiválasztott "befutó" ruhát majd az ékszereimet. Egy kis parfümöt hintettem magamra majd megnéztem a végeredményt a tükörben.

- Nem is rossz! - mondtam magamnak. Pont ebben a pillanatban csöngettek, amitől a szívem egy óriásit dobbant. A hasam is kicsit bizseregni kezdett.
Izgulni kezdtem!
Lelépkedtem a lépcsőn majd felvettem a magassarkúm és felkaptam a kis retikülömet. Remegve fogtam meg a kilincset majd egy nagy levegőt véve lenyomtam azt. Az ajtót kinyitottam és ott állt előttem ő!
Haja kicsit hátrébb zselézve volt, mint általában szokott lenni. Egy fekete öltönyt viselt és egy kis vörös anyag logót ki a zsebéből. Nagyon elegáns volt.

Láttam ahogy ő is végig vezette rajtam a tekintetét és a szája egy pillanatra tátva maradt. Amitől valamiért éreztem, hogy melegség töltötte el az arcom. Nem mondott semmit csak vissza sétált és kinyitotta  nekem az ajtót majd beültem.  A vezető üléshez sétálva ő is beült. És  elindultunk. Igazából nagyon hamar óda értünk, de pont időben. A kapunál állva kezét kijjebb helyezte, hogy bele karoljak amit meg is tettem. Nem néztem volna ki belőle… Mielőtt még beindultunk volna az álarcokat felhelyeztük és indultunk.
Beérve mindenki ránk kapta a tekintetét és tátott szájjal figyelt minket.
- Megérkezett az utolsó pár is. - mondta egy ismeretlen hang a mikrofonba és elindult a zene.
 (7. szám a lejátszási listán. Ed sheeran-I see fire)
 A mi osztályunk tánca következet. Elengedtem Justin kezét majd elé álltam. Az egyik karját a csípőmre helyezte a mákat pedig összekulcsolta az enyémmel. Az én apró kezem elveszett az övéiben. Ahogy a bőrünk összeért megremegtem és éreztem a hasamban a bizsergést. Rögtön táncolni kezdtünk. Nagyon jól táncolt. Előre és hátra léptem és ő is ezt tette csak ellenkezőleg. Majd megforgatott. Amikor ujjai ismét derekamat érintették beleremegtem. Amin persze ő jót mosolygott. Biztos megszokta, hogy minden lány így reagál rá, de velem nem fog játszani. Bárcsak olyan könnyű lenne azt tenni, amit kimondtuk, de olykor az ellenkezője történik.
 A párcsere következik. Egy forgás kíséretében egy másik emberhez kerülsz. Izgultam, hogy vajon ki lesz az. Lassan forogtam majd két kéz fogta meg a derekam és az én kezeim a vállaira estek.
- Luke! - mosolyogtam.
- Szia. - mosolygott ő is.
- Jól nézel ki. - suttogtam egy forgás közben.
- Te meg gyönyörű! - mondta. Majd ismét egy forgás és vissza kerültem Justinhoz. A fogása szorosabbá vált, de nem kellemetlenebbé. Mindkét keze a csípőmön volt a karjaim pedig a nyaka körül fonódtak össze. A zene lassabbra váltott ami meghitté tette az egészet. Közelebb húzott magához én pedig a fejemet a mellkasára helyeztem. A szemeimet lecsuktam és hallgattam a szíve dobogását. Egyszerűen megbabonáz és én semmit nem tehetek ellene.
- Bárcsak mindig ilyen lennél...
- suttogtam halkan. Titkon reméltem, hogy meghallja, de jobb ha nem. És így is lett.
Amikor véget ért a zene fejemet fel emeltem a mellkasából és szemeibe néztem. Majd elindult az utolsó zene a gyors. Megragadta a kezem és a csípőm és ő vezettet. Lassan hátra döntött majd a szemeimbe nézet és kaján vigyorra húzta a száját majd felrántott, de olyan gyorsan, hogy s hirtelen jött lendülettől az orrunk is össze ért és ajkaink súrolták egymást. Majd folytattuk a táncot. A szívem még mindig a torkomban dobogott, de kezdtem megszokni. Lassan a zene is véget ért és mindenki beállt a betanult sorba majd meghajoltunk. Most már akárki beállhatott táncolni. Mindenki szétszéledt mintha az előbbi dolog meg se történt volna. Spensert kerestem éppen, amikor Derekbe ütköztem.
- Sajnálom.  
- Semmi gond.
Végre hozzám szólt. Talán most ha megpróbálnék vele beszélni..
Büszkeségemet feladva kértem tőle bocsánatot amit meglepő módon elfogadott és ő is bocsánatot kért majd átöleltük egymást.
- Na végre, hogy megvagy kopogtatott valaki a vállamon. Megfordultam és a barátnőmmel találtam szembe magam.
- Waoh!!! Gyönyörű vagy!
- Igen! - értett vele egyet Derek.
- Köszi srácok.
Elköszöntem Derektől és mentem Spenser után. Míg elértünk az ennivalókhoz sokan oda jöttek dicsérni, hogy milyen jól nézek ki. Elégé fura volt, de hát nem panaszkodtam. Amikor balra fordultam észre vettem, a bulis ruhába átöltözött Elisont ahogy ott rázza magát Justinnak.
- Undorító! - fintorogtam.
- Mi? - kérdezte Spen.
A fejemmel oda biccentettem.
- Öltözzünk át mi is! - vetette fel az öltetett.
- Az a baj, hogy én nem hoztam semmilyen ruhát. - vallottam be kinosan.
- Nem gáz! Nálam van kettő. Egyiket felveheted.
- Ummm rendben. - egyeztem bele, hiszen nem volt jobb ötletem.
- E..ez túl rövid! - tiltakoztam a ruha ellen.
- Dehogyis tökéletes!
- D..de...
- Semmi de! Ez vagy a báli ruha választhatsz.
Egy sóhaj közepette bólintottam ezzel megadva magam.

Miután vissza értünk egyből belevetettünk magunkat a most már bulizó tömegbe. (2. MIley Cyrus-someone else)
Éreztem, ahogy két kar átkarolja a derekam majd megfordultam.
- Na jöhet az ígért tánc?
- persze! - nevettem együtt Luke-al. Nagyon jól éreztem magam, de egy idő után elfáradtam.
- Megyek iszom valamit.
- Okés.
  Gondolom a fiuk becsempésztek valamit inni. Mindig így szokták.
Az ital osztogatótól halkan megkérdeztem melyikbe van egy kis "lötty" és rögtön a kezembe nyomta. Ez volt a kulcs szó, ha inni akartunk egy kis alkoholt. Ismét két kart éreztem a derekam körül.
- Mondtam sietek. - motyogtam, de még nem fordultam hátra.
- Hova sietsz cica? - hallottam meg egy búgó hangot és rögtön megfordultam.
- Na mi van meguntad Elisont? - kérdeztem egy lenéző nevetés kíséretében.
- Ja. - vont vállat. Éreztem az alkoholt a leheletében.
- Szerintem keres mást akivel játszhatsz vagy meny vissza a ribancodhoz! - toltam el magamtól
- Ott vagyok! - tárta szét a karját és nevetni kezdett.
  Próbáltam felfogni mit mond, de nem akartam. Abban a percben annyira gyűlöltem, mint még soha senkit. A kezemet megemeltem és amilyen erősen csak tudtam arcára csaptam. Ő pedig abba az irányba elhajolt. - Szemét! - sziszegtem majd kiszaladtam az udvarra. A cipőmet ledobtam majd a szőnyeg közepéhez sétáltam leültem és felhúztam a térdem az állam alá. Csak előre meredtem. Éreztem ahogy szemem égni kezd. Tudtam, hogy ez mit jelent, de nem fogok utat engedni neki. Észre vettem, hogy a kosárpalánk mellet van egy karton sör. Gondolom az elsősök ide próbálták rejteni. – Amatőrök! -  nevettem el magam. Megfogtam két darabot majd vissza ültem az előző helyzetembe. Kinyitottam a dobozt majd elkezdtem inni miután megittam jött a következő majd a harmadik a negyedik és így tovább.

 ( 10. a listán. Ellie Goulding-Breathing Heart)
Ép indultam volna vissza amikor megláttam egy alakot közeledni.
- Mit keresel itt? Takarodj innen! - ordítottam rá.
- Részeg vagy? - jött egyre közelebb.
- Menny már innen! - ordítottam tovább bár a bent a zenétől semmit se hallottak. Tudtam vissza úgysem tudtam volna mert lefogott volna és magyarázott volna nekem én pedig egyáltalán nem voltam kíváncsi a pofájára. Inkább vissza sétáltam középre és a már az ott lévő kartonból kivettem még egy sört és elkezdtem inni. Éreztem, hogy valaki mögém ül és átkarolja a derekam majd a fejét a vállamra helyezi.
- Eressz már el! - próbáltam leszedni magamról Justin kezeit, de sehogy se ment, így inkább feladtam és ittam tovább. - Minek vagy itt ? - persze nem válaszolt.
- Mért ribancoztál le? - még magamat is megleptem a kérdéssel nem csak Justint.
- Minek voltál annyit Lukeal?
- Ez most komoly? - nevetem fel kínosan.
- Azért mert Lukeal voltam? Jézus! - sóhajtottam.
- Talán mert ő legalább azt mondta, hogy gyönyörű vagyok. - mondtam valamit gyorsan.
- Minek mondjam ha úgy is tudod? - nevetett fel. Ezt most bóknak vegyem vajon, vagy mi ? Bár tőle mit várok?!
Párperc múlva csend állt be közénk, majd ismét megszólalt.
**
- Tudod… nem ismersz nem lehetek olyan ,sőt egyáltalán nem vagyok olyan! - suttogta a fülembe.
- Milyen? - fordultam oldalra. És így pont egymás szemébe néztünk.
- Olyan amilyen szeretnéd, hogy mindig legyek. - suttogta ajkamba.
Szóval még is hallotta….
  Próbáltam visszafordulni, de megragadta államat és vissza fordított.
- Nem érdekel!
- Igazán? - a kaján mosoly ismét megjelent.
Már csak annyit vettem észre, hogy ajkai az enyémre tapadnak, és forró csókban forrunk össze.

11. "Remélem tetszett a ruha xo"

Üdv, Kedves olvasók! Szóval elég fontos dolgokról lenne szó!

1.  Az első dolog, hogy nem igazán jeleztek viszza...  és nem is iratkoztok fell... ( Aki ezeket már megtette annak millió+1 köszönet) visszatérve, csak akkor lesz folytatva a blog,ha mozgosítjátok magatokat hiszen így énse tudod,hogy mi tetszik és mi az ami nem.  :(                           
2. A második mivel mindjárt suli és,ha folytatva lesz a blog nem tusom,hogy milyen időszakonként lesznek részek.                                                                                                                                            
3. A harmadik pedig az, hogy egy másik profilról fogom fel rakni facebookra a részeket! (Lili Darkandblack Colins )
4. Szerintetek mi várható a következő  részben?    Jó olvasást !! <3

Persze, hogy matek óra volt. Ki nem állhatom. Főleg mivel a tanár kitalálta, hogy dolgozatot írunk. Semmit se tudtam. Még jó, hogy Spenser megengedte, hogy lessek róla. Nem igazán tudtam át másolni, de az is több volt mint a semmi. Egész végig a tegnapi egyben mai ügyön kattogtam. Eddig azt hittem a maffia a filmekben van, de úgy nézz ki, hogy ez a valóság. Pár perc múlva már ki is csengettek.
- Na és, hogy aludtál nálam? - kérdezte Spenser.
- Amm hát szóval bocsi.
- Mi történt ?
- Sajnálom, de nem mondhatom el.
- Ugye most csak viccelsz velem!? Mi az, hogy nem mondhatod el..?
- Hé Lilly! - megnyugodtam mivel Derek megmentett a fél órás magyarázkodástól.
- Szia! Öleltem meg.
- Szóval mit csináltál te a bátyámmal?
- Semmit. Mármint ahh ez hosszú.
- Van időnk.
  Gondolkozz Lilly ! Gondolkozz!
- Szóval ti kivel is mentek a bálba? - tereltem a dolgot. Derek csak a fejét rázta próbálkozásomra, de nem firtatta a zavaró témát.
- Én azt hiszem Chad-el megyek. Mostanában olyan jó fej velem.- ecsetelte Spenser.
- Hmmn szóval jó fej.... Akkor ezt megosztom vele is. - gúnyolódott Derek.
- Megne..! - emelte fel az ujját
Próbálta befejezni a mondatot Spenser, de Derek röhögő görcse megállította ebben mivel rá is átragadt. Muszáj volt megmosolyognom a tettüket.
- És te Derek?
Miután a nevetést nagy nehezen sikerült abba hagynia szólásra nyitotta a száját.
- Nem egy értelmű?
- Uhmmm nem egészen¿?!
- Hát téged. - kuncogott fel.
- Most komolyan Derek!
Lassan közelebb jött hozzám majd átkarolta a derekamat és egyenesen a szemembe nézett.
Kicsit kellemetlen volt a helyzet mert általában nem szoktunk ilyen helyzetbe kerülni.
- Komolyan mondtam!
- È-én...
Éreztem, hogy valaki hátulról átkarol. És így már négy kar helyezkedett el nagy nehezen a csípőmön. A fejét pedig a nyakhajlatomba temette. Amikor bőrünk összeért kicsit összerezzentem.
- Tudod öcsi az idősebbeké az elsőbbség. Egyébként pedig úgy is már megígérte nekem.
Derek lassan hátrálni kezdett. Az arcáról többféle érzelmet letudtam olvasni. Düh,értetlenség,csalódás,megvetés. Fájt ezt látnom. Még mindig a szemeimbe nézet megerősítésre várva. Nem tudtam mit reagálni. Tudtam, hogy muszáj Justinnal mennem, de nem mondhatom el Dereknek miért. Túl sokat kérdezne és így ki is kotyoghatom a dolgokat, akkor viszont végem.
Csak lehajtottam a fejem, hogy ne keljen a szemébe néznem. Ezzel jelezve neki a megerősítést. Talán ez másnak nem lenne nagy dolog, hogy mással megy a bálba mint, ahogy maga tervezte, de nálunk ez más volt. Súlya volt. Kicsi korunk óta azt terveztük Derekkel, hogy együtt megyünk a bálba sőt még meg is esküdtünk rá. Szégyelltem magam, hogy megszegtem, de nem tehetek mást.
- Ennyi?
- Ennyi év után inkább vele mész? Ép szólásra nyitottam az ajkaimat, de közbe vágott.
- Hát jó! - azzal el ki is ment a teremből. Indultam volna utána, de Justin szorítása erősebb lett és mozdulni is alig bírtam.
- Te itt maradsz! - suttogta.
- Ne mond meg nekem mit tegyek!  Próbáltam kijutni a kezei közül, de sehogy se ment.
- Abba hagytad? - kérdezte.
- Ja. - válaszoltam flegmán.
- Na na cica! Ennél szebben is megy ez. - nevetett.
- Hányok tőled! Remélem tudod!
- A tested nem ezt mutatja.
Egy lágy puszit hagyott a nyakamon amin ismét össze rezzentem. Éreztem a hasamban azt a kellemes melegséget.
- Látod!? - kuncogott miközben végre elengedett.
Gyorsan felkaptam a tornazsákom és nagy nehezen kibattyogtam a teremből. Az öltöző felé vettem az irányt. A fiuk sajnos már bementek az öltözőjükbe így semmi esélyem nem volt beszélni Derekkel.
  Míg beértem az öltözőbe azon gondolkoztam vajon minek hoztam tornazsákot... Na mind1. Beraktam az öltözőbe utána pedig elmentem a tesi tanárhoz. Megmutattam neki a sebemet, hogy nem csak kamuzok. Elküldött a nővérhez, hogy cseréltessem ki a kötést. Lekászálódtam a lépcsőn majd bementem a nővérhez. Kérdezgetett, hogy mi történt, de én csak annyit mondtam, hogy neki mentem valami tüskésnek. Kicsit úgy is nézet ki mivel nem nagyon súrolt a golyó így nem lehetett kivenni, hogy rám lőttek. Viszont, ha valami fertőtlenítőt tesz rá tuti végem van.
Szerencsére olyan krémet tett rá ami nem csipet sőt hűtötte is és kevésbé fájt. Nagyon kedves volt hozzám. Még a krémet is odaadta, hogy minimum két óránként betudjam kenni. Miután bekötözte vissza vettem a cipőm és indultam is a lépcsőhöz. Meglepő módon nem fájtak annyira a lépések így feljutottam és elsétáltam a torna teremhez. Már a távolból hallani lehetett a zenét, mert ezen a héten minden tesi órán a kötelező báli táncot tanuljuk. Szerencse, hogy a táncórákon ezt vettük a csoporttal így már tudom a mozdulatokat.
**
Hamar véget ért ez az óra is bár én végig ültem, de így is gyorsan telt az idő. Mikor kicsöngettek azonnal Derek felé vettem az irányt, de ő tudomást sem vett róla a tizedik próbálkozásnál már feladtam.
A terembe érve egyből Spenser szegődött mellém és bombázott a kérdéseivel.
- Mi volt ez az dolog itt szünetben?
- És hogy hogy Justinnal mész a bálba?
- Egyáltalán mióta vagy jóba vele.
- Talán együtt vagytok?
- Spenser!!! - ordítottam rá. Eléggé felidegesített a folyamatos kérdezősködésével plusz alapból ideges voltam Derek miatt.
- Bocsi csak eléggé ideges vagyok és "kicsit" te is rá teszel.
- Sajnálom.. Én csak..
Tudom milyen törékeny lélek úgyhogy csak legyintettem és magamra erőltettem egy hamis mosolyt.
- Szóval ő nem a pasim és nem vagyunk jóba ja és csak azért vele megyek a bálba mert fogadtunk. - adtam be neki valami hihető sztorit.
- Áhh így már minden világos. - mosolygott. Tudtam, hogy még ezer kérdése lett volna, de vissza fogta magát és ezt értékelem.
**
- Végre vége a napnak! - mondtam Spensernek fáradtan.
- Még csak most kezdődik. - mosolygott.
- Ne is mond! - sóhajtottam.
- Még a ruha választás stb....
- Jahh fhuu.
- Na megyek is, puszi! - öleltem meg.
Útnak is indultam amikor egy ismerős alakot pillantottam meg magam mellett.
- Luke, szia! - öleltem meg.
- Am mit keresel erre?
- Hát tudod már itt lakom.
- Azt tudom.., de erre felé?
- Uhum - bólogatott
- Amúgy tudod kivel mész a bálba?
- Ja sajnos.- sóhajtottam ismét.
- Ohhh... - mondta szomorúan.
Ekkor esett le. Basszus Luke meg akart hívni a bálba. Azonnal magyarázkodásba kezdtem.
- Szóval fogadtam Bieberrel és ő nyert így muszáj vele mennem, de szívesen táncolok veled, ha van kedved. - mosolyogtam rá. Láttam a csillogást a szemében ami nagyon aranyossá tette, mint egy kisfiú aki épen csokit kap.
Vissza mosolygott majd bólintott egyet az ajtóm előtt már búcsúzkodni is kezdtünk.
Ismét üres a ház. Gondolom öcsit lepasszolták ők meg "dolgoznak."
Felérve a szobámba ledobtam a cuccaim majd gyorsan letusoltam utána pedig  elintéztem a maradék dolgokat a bálra.
Pár percel később hallottam, hogy az ajtó nyitódik és lesétáltam a földszintre. Amikor anya meglátott egyből a nyakamba ugrott és végig mért, hogy jól vagyok-e. Meg persze megkaptam az agymosást is. Apa még nem ért haza, de nem nagyon zavart.
- Anya, gyere! Fontos dolgot szeretnék kérdezni. - húztam a nappali felé majd leültünk.
- Igen kicsim? Megrémisztesz... - suttogta.
Egy nagy sóhajt vettem majd neki kezdtem a mondandómnak.
- Anya, te és apa szóval ti... benne vagytok a maffiában? - próbáltam maga biztosnak hangzani, de ez az egész olyan hülyén hangzott a számból.
Anya szemei elkerekedtek és mintha a  levegőt is nehezebben vette volna.
- Ezt meg honnan veszed? - kérdezte komolyan.
- Csak tudom és kész vágtam rá.
- Kicsim ez bonyolult. - halkult el s végére.
Ha tudná miken mentem keresztül. Ez már nem lenne "bonyolult"...
Nem kerteltem csak folytattam.
- Kik voltak azok a maszkosok és mennyivel tartozik apa?
- Mi ez az egész? - a végére már elég ideges voltam, de ennyi dolog után már nem csoda.
- Nemrég egy másik banda érkezett ide Londonba és próbálják átvenni a hatalmat...
- Apámtól. - fejeztem be a mondatott. Ez annyira abszurd volt. Anya csak bólintott.
- Kik azok? Vagy ki a vezető?
- Nem tudjuk pontosan, eddig csak a csatlósait láttuk.
Annyira fura anya szájából ezt hallani és emellett ijesztő is.
- Mért nem mondtátok el? - éreztem, hogy a könnyek gyűlnek a szemembe, de tudtam, hogy most nem sírhatok. De ez a kétségbe esés borzalmas volt.
- Nem tehettük. Úgy biztonságban tarthattunk.
- Már késő! - suttogtam.
Nem voltam képes tovább ottmaradni. Hiába akartak jót nekem akkor is hazudtak és ez fáj nagyon is. Hallottam ahogy anya még utánam szól, de én már zártam az ajtót.
Tudtam, ha továbbra is ezen agyalok végem lesz. Úgyhogy úgy döntöttem áthívom Luke-ot, hogy segítsen ruhát választani.
Spenser túl messze lakik és tudom neki semmi se jó. Luke  pedig itt van a szomszédba.
Pár perc múlva meg is érkezett. És elkezdtük válogatni a ruhákat.
- Na és ez?
- Valahogy nem az igazi. Nézzük a következőt! - mondta nevetve. Totál olyan volt mint a "Mondj igent a ruhára" című műsor. Mindig is imádtam.
Felpróbáltam az 5. Ruhát is majd kisétáltam elé.
- Nem rossz, nem rossz, de nem az igazi.
- Jó-jó veszem a másikat. - mondtam majd a fürdőbe vettem ismét az irányt.
- Csöngettek! - szólt be Luke, de én éppen a ruhámmal bajlódtam.
- Léci kinyitnád?!? - szóltam vissza.
- Persze! - válaszolt.
- Azt hiszem le kéne jönnöd! - szólt fel Luke.
- Oké megyek már!
Végre csak bele szenvedtem magam a ruhámba. Miután kijöttem a fürdőből egyből a lépcső felé vettem az irányt. Könnyedén lejutottam mert már szinte nem is fájt a lábam a krémnek köszönhetően.
- Ez már jobb! - nevetett Luke.
Végre az ajtó elé értem majd megnéztem a kedves vendégünket.
- Hát te meg? - kérdeztem meglepve.
- Neked is szia. - mondta flegmán.
- Mi van már is összejöttetek?
- Meglehet. - vontam vállat. Egy  kicsit szívni akartam a vérét.Ő csak fel nevetett
- Mellesleg nem tartozom neked magyarázattal. De, ha azért jöttél, hogy féltékenykedj el is mehetsz. - tártam szét a kezem.
- Te csak szeretnéd, hogy féltékeny legyek rád!
kijelentését figyelmen kívül hagyva tettem fel a kérdésem.
- Szóval miért jöttél?
- Félhétre eléd jövők.
- Oké! - vontam vállat.
- Ja és ezt vedd fel.
Nekem nyomot egy dobozt aztán el is tűnt.

 Mr. Udvarias.
Becsuktam az ajtót majd felindultam a szobába ahol Luke volt.
- Szóvaaaal mit akart?
- Semmi különöst. - vontam vállat.
- És az ott mi? - mutatott a fekete dobozra amin egy arany masni volt.
- Azt mondta ebbe mennyek.
- Nem mintha megmondhatná mit tegyek! - nevettem fel.
- Na húzd fel azért!!!
- Hát jó! Legyen! - mosolyogtam
Gyorsan magamra kaptam az elképesztő ruhát majd kiléptem Lukehoz.
  Szó szerint tátva maradt a szája, amin jót kacagtam.
- Eszméletlen! - suttogta. Egyből éreztem, hogy kicsit elpirulok.
- Azt hiszem megvan a befutó. - mosolygott. Amit én is viszonoztam és bólintottam válasz kép.
- De nekem most mennem kell. - mosolygott.
- Rendben. Köszönöm a segítséget! - öleltem át majd kikísértem. Levettem a ruhám majd felkaptam a pizsamám és elterültem az ágyon.
**
Már majdnem elaludtam amikor a telefonom rezgése megzavart. Jött egy üzenetem. 'Ismeretlen feladó.' "Remélem tetszett a ruha! xo"
......
U.I. Köszi a komikat és a pipákat !! :*

Trailer (CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE)

Kicsit durva lett a trailer úgyhogy MINDENKI A SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE NÉZZE MEG!!!! Nem lesz ilyen durva a blog :)
https://www.youtube.com/watch?v=iKA4aXkuq0k&feature=youtu.be