10. rész Csobbanás!

 Tudom,tudom,hogy ez is rövid lett,de csak ennyit szerettem volna írni ebbe a részbe. HUU el se hiszem ez a 10. rész *-* Sose gondoltam volna, hogy egyszer bele kezdek egy blogba nem,hogy még idáig eljutok :o *--* Köszönöm a komikat! Az eddigi feliratkozókat, a pipákat és az olvasókat!! <3 Love
És fenn a meglepi egy Trailer *-* amit köszönök Kírának és Szilárdnak!!! (gépen) Jobb oldalon lévő képre kattintva meg is nézhetitek! Jó olvasást! :) Boldog "10. rész" napot :DD<3

-Hé!!! Hé! - hallottam meg pár perc múlva egy hangot. Gondolom annyi telhetett el...
- Elég már! Összerázod az agyam. - szisszentem fel.
- Nincs időnk ere, futás!
- Auu, basszus!
- Mi van ?
- Azon kívül, hogy neki mentünk egy fának és vérzik a fejem ja és hozzá teszem, hogy rohadtul beragadt a lábam? Áhhh semmi. - mondtam gúnyosan.
- Nincs időnk a nyavalygásodra. Mozdulj!
- Justin nem érted, hogy beragadt a lábam basszus? - annyira ideges voltam, hogy az hihetetlen.
Lassan lehajolt a lábamhoz és próbálta kihúzni. Elégé fájt, de nem annyira, hogy sírni kezdjek.
- Tudod.... más helyzetben ezt még élvezném is. - és lassan felemelte rám a perverz tekintetét. Éreztem, hogy a lábamat tudom mozgatni. Ezek szerint kiszabadította.
- Egyből gondoltam Justin. - majd a szemeimet forgattam.
Amilyen gyorsan csak tudtam kiszálltam a kocsiból. Ennek meg is lett az eredménye elégé megszédültem. Szerencsémre Justin megtartott, de a következő pillanatban csak annyit vettem észre, hogy a kezemnél fogva húz be az erdőbe. Akik eddig követtek  utol értek minket és elkezdtek ránk lőni.
- Justin ezek kik?
- Komolyan ez most a legfontosabb? - motyogta miközben futottunk.
- Ahhh! - sikítottam fel amikor egy borzalmas fájdalmat éreztem a lábamban. Justin rögtön hátra fordult és felkapott.
- Eltaláltak Lilly.
- Kösz ez nekem is feltűnt. Erre nem válaszolt semmit csak futott tovább velem a karjaiban.
- Nagy levegő! - ordította majd csak annyit éreztem, hogy a hideg víz ellepi az egész testem. Úgy tűnik valamiféle tóban lehetünk. Kint már elég sötét volt így igazán nem volt túl sok esélyük a megtalálásunkra. Épp csak a hold halvány fénye látszott a víz alatt így megvilágítva Justin barna szemeit. Ahogy néztem őket legalább elfeledkeztem, hogy már alig bírtam levegő nélkül.

"- Nem látom őket sehol." "- Én se." - hallottam, ahogy a minket üldözök beszélnek. "-Lépjünk le!" "- És még is mit mondasz a főnöknek te barom?" "-Majd kitaláljuk" "-Hát jó."
Félperccel később Justin az ujjával mutogatott felfelé, hogy felmehetünk. Bár nem értem miért amikor még mindig ő tartott engem. Szóval, ha akartam se tudtam volna felúszni.
Miután kiértünk a partra rögtön kiterültem és elkezdtem rohamosan lélegezni. Ő csak úgy tett mintha az előbb lezajlott dolgok teljesen természetesek lettek volna. Csak a hajából rázogatta a vizet. Miután kilihegtem magamat felültem majd lassan rá néztem.
- Mielőtt bármit is kérdeznél nem tartozok neked magyarázattal!
- Oké. - nem tudtam mit kinyögni már reszkettem a hidegtől és a súrolt seb sem volt éppenséggel kellemes a lábamon. Nem volt már erőm sem a faggatáshoz sem a veszekedéshez.
- Jól vagy? - a szemembe nézet és ha nem ismerném talán azt hinném, hogy egy apró aggódást fedeztem fel a tekintetében. Ismét kezdhettem volna a szokásos monológomat, hogy "Szerinted....blablabla" , de inkább csak a lábam felé biccentettem.
Lassan közelíteni kezdett majd megfogta a lábam és vizsgálni kezdte. Megfogta a pólója végét és letépet egy csíkot belőle majd rá kötözte. Nem mondtam semmit csak a szemébe néztem és bólintottam.
- Lassan mennünk kéne.
- És még is hova ?
- Mivel körülbelül 9 óra lehet és a vak sötéttől semmit se látunk csak távolabb a tótól mivel itt hidegebb van.
- És a kocsi? - kérdeztem.
- Tuti elvontatták vagy felgyújtották, hogy ne jussunk haza.
Miután befejezte a mondatát ismét felkapott és elindult velem valamerre. Szó szerint mivel semmit se láttam.
- Basszus! - sziszegtem.
- Mi van? - kérdezte közömbösen.
- Hát a szüleim... Tuti kinyírnak. Már két napja nem voltam otthon.
- Ez most komoly? - nevetett.
- Mi?
- Itt vagy velem teljesen egyedül egy erdőben és nem rég ütköztünk sőt még meg is lőttek és neked komoly az a legnagyobb bajod, hogy a szüleid nem láttak két napja?
- Úgy néz ki. - vontam vállat.
Ismét nevetett.
- Mi ilyen vicces?
- Tudod én már rég elintéztem ezt a gondod.
- Hogy érted? - néztem fel rá kérdően.
- Úgy volt, hogy elviszlek a kulcsodért hát gondoltam tovább marasztallak így felhívtam Spensert, hogy kamuzza a szüleidnek, hogy nála alszol.
- Gondoltad "Tovább marasztalsz" ? És honnan tudod Spenser számát? - erre nem tudtam mit reagálni, de őrültem, hogy megúsztam anyám kirohanását.
- Ja, és én mindent tudok! - ismét elő vette azt a fennhéjázó mosolyát, amitől egyszerűen frászt kapok. Nagyon idegesítő!
Válaszára csak a szememet forgattam.
**
- Itt már jó lesz. - csak ennyit mondott majd le tett egy fa tövébe és mellém ült.
Nagyon fáztam próbáltam leplezni, de nem igazán ment.
- Szerintem vedd le a ruháidat, ha nem akarsz megfagyni.
- Haha, de vi-vicces v-vagy. - mondtam remegve.
- Komolyan mondtam.
Komolyan azt várja el tőlem, hogy itt levetkőzzek az kizárt. Lassan levette a pólóját majd az előbb említett ruha darabból kicsavarta a vizet. Mikor rám nézet rögtőn elkaptam a tekintetem. -És hurrá megint zavarban vagyok - suttogtam magamban. Öt perc után már feladtam. A szél is fújni kezdett így levettem a pulcsim és a pólómat is.
- Na végre! - mondta kuncogva amitől a hideg futkosott a hátamon. Felhúztam a térdemet és kezemmel átkaroltam magam, hogy ne lásson Justin. De nem igazán volt sok értelme mert elég sötét volt. Bár szerintem így is látott.
Így is remegtem nagyon fáztam borzasztó hideg volt.
- Befejeznéd? Nem tudok aludni.
- Még is mit? - néztem rá értetlenül.
- A fogcsikorgatást.
- Nem tehetek róla. Fázom... - suttogtam.
Felém fordult majd magára rántott. Kicsit felsikítottam a hirtelen történt dolog miatt, de ő csak jót nevetett rajtam.
A teste melege olyan jól eső volt muszáj volt át ölelnem és már nem is remegtem. Éreztem, ahogy az egyik kezével ő is átkarol. Máskor tuti, hogy ezért kinyírnám, de van most nagyobb bajom is ennél.
A szíve dobogásának a ritmusa annyira megnyugtató volt, hogy azonnal állómba is szenderültem.
**
Reggel amikor kinyitottam a szeme Justin már fenn volt. Épp akkor húzta fel a pólóját ami hozzá teszem még mindig vizes volt. Én is felvettem az enyémet ami szintén vizes volt és hideg, de csak nem rohangálhatok egy száll melltartóba és gatyába.
- Hova megyünk?
- Van a közelben egy kocsma ott tudunk telefonálni.
- Rendben.
Bár ötletem sincs, hogy jutok el oda ilyen lábal.
- Mehetünk Cor?
- Miért hívsz "Cor-nak".
- Mert ehhez van kedvem. - mondta cinikusan és vállat vont.
- Szóval indulhatunk végre?
- Hát ha cipelsz!? - közben felvontam az egyik szemöldököm. Megadóan sóhajtott és felém sétált. Majd felkapott.
- Mindent nekem kell csinálni? - sóhajtott.
- Mivel miattad sérültem meg ez a kötelességed.
- Ja persze... - motyogott magában és közben a szemét forgatta.
- Tudod...fogyhatnál egy kicsit. Elég nehéz vagy.
- Kösz.... - mormogtam.
- Amúgy szerintem te vagy gyenge, de mindegy...
- Gyenge? - kérdezte nevetve.
- Pontosan! - bólintottam.
- Hát oké. Azzal megfogott és a feje felé emelt.
- Ahhh Justin tegyél le!!! Justiin!!
- Te akartad!
El is engedett és csak zuhantam.
Az utolsó pillanatban elkapott. A szívem elégé gyorsan dobogott. Azt hittem ki esik a helyéről. Közelebb hajolt majd szinte már ajkamba suttogva kezdett beszélni.
- Szóval ki a gyenge? - vette elő ismét azt az idegesítő önelégült mosolyát. Én csak a szememet forgattam és próbáltam elhúzódni. Nem túl sok sikerrel.
- Szóval megyünk már?  - éreztem, hogy már eléggé zavarban vagyok a szokásos nézésétől.
- Nyugodtan menny csak én nem tartalak vissza.
Annyira idegesítő volt, hogy rá vagyok szorulva, hogy az hihetetlen. Egy kicsit ficánkoltam dühömben, de abba hagytam ,mert féltem, hogy ledob. Szerencsémre elindult.
**
Pár percen belül ki is értünk az erdőből és ott voltunk a kocsmánál. Lassan be vitt. Amikor beléptünk minden szempár ránk szegeződőt, de amikor észre vették, hogy Justin az mindenki vissza tért a dolgához mintha semmi se történt volna.
- Félnek tőled. - ez inkább kijelentésnek hangzott mint kérdésnek.
- Jól teszik, cica. - suttogta a fülembe. Kicsit össze rezzentem amikor megéreztem a leheletét a fülemnél.
Lassan leültetett egy székre és bólintott. Ezzel jelezve, hogy itt várjak rá. Majd oda sétált a pultoshoz. Valamit beszélhetett vele majd felém indult ismét felemelt és be vitt ... Azt hiszem valami raktárszerűbe. Ismét egy széken találtam magam. Justin lehajolt a lábamhoz majd leszedte az eddig rajta lévő anyagot.
- Ez egy kicsit fájni fog. Valami anyagot ráöntött egy tiszta anyagra majd a sebre helyezte.
- Ahhh!! - ordítottam fel. Nagyon fájt.
- Justin kérlek hagyd abba nagyon fáj! - Éreztem ahogy egy könnycsepp legurul az arcomon. Nem nevezném magam gyengének, de ilyen fájdalmat életemben nem éreztem még.
- Várj! - mondta Justin és kiment a helyiségből. Egy perc múlva vissza is tért egy körülbelül vele egykorú lánnyal.
- Lilly ő itt Sasha segít nekünk.
- Oooké. - elég fura fejet vághattam mivel fogalmam  sincs mibe segíthet.
Justin közelebb lépet majd leguggolt mellém és megfogta a kezem. A tettén eléggé meglepődtem így a kezünkre kaptam a tekintetem majd pedig rá.
- Nyugi! Te mondtam, hogy az én hibám. Így vissza adhatod.
- Mi? - vágtam egy érthetetlen fejet. Megrázta kicsit a fejét majd folytatta.
- Ha nagyon fáj szorítsd meg a kezem. - olyan fejet vágott mintha ez teljesen természetes lenne.
Az a Sasha vagy ki leguggolt a lábamhoz majd a nemrég rá helyezett anyaggal elkezdte tisztítani a sebet. Nagyon fájt, de össze szorítottam a szemem és Justin kezét is elég erősen szorítottam.
- Azért a vérkeringésemet meghagyhatnád! - nevetett fel.
Bárcsak mindig ilyen lenne, de hát ő Mr.Bipoláris. Úgyhogy ez nem túl valószínű, hogy megtörténik.
- Am...bocsi! - húztam el a kezem, de ő megfogta.
- Túl élem.
Én csak bólintottam. Sasha még bekötötte a sebem és valami puha cipőt hozott nekem. Elég ijesztő, hogy csak így cipőket osztogatnak meg minden, de "ajándék lónak ne nézd a fogát".
- Köszönöm! - mondtam a lánynak aki csak bólintott majd kiment.
Sikerült lábra állnom és már nem is fájt annyira. Menni is tudtam, de csak bicegve.
- Na jó ezt tuti nem nézem végig. - a hang után csak annyit éreztem, hogy valaki felkap és ki indulunk a szobából.
- Köszi - suttogtam.
- Ez a kötelességem tudod!?! - ezen muszáj volt kuncognom nekem is.
- Pontosan! - bólogattam mosolyogva.
Egy másik szobába találtam magam.
- Mi ez a kocsma valami hotel? - kérdeztem nevetve.
- Mondhatjuk úgy is. De inkább bűnözök rejtek helye.
- Ohh így már 'sokkal logikusabb'. Csak nevetett egyet, de semmit se mondott.
- Most megyek a fürdőbe. - mondta majd be indult.
- Hozzá teszem, ha akarsz te is velem jöhetsz, cica.  - ismét az idegesítő mosoly. Csak legyintettem majd be is ment.
**
Miután Justin is végzet én is gyorsan megfürödtem. Igyekeztem a lábam nem bevizezni kisebb nagyobb sikerekkel. Gyorsan felöltöztem a kapott tiszta ruhákba amik ijesztő módon jók voltak rám.
- Hány óra? - még csak fél tíz.
- Fél tíz?? Basszus elfogunk késni!
- És akkor mi van?
- Nekem nem szabad késnem!
- Ahh bocs elfelejtettem, hogy te vagy Mrs. Jó kislány.
- Nincs kedvem veszekedni csak vigyél el valahogy léci. - az utolsó szavakat már suttogtam.
- Kint a kocsi.... - mondta majd elindult kifelé. Bezzeg most már nem segített. - Bipoláris! - morogtam magamban.
Nagy nehezen bicegtem a kocsihoz majd beszálltam.
- Amúgy, hogy kerül ide a kocsi?
- Telefonáltam. - na ezt a kielégítő választ vártam tőle.
**
- Végre! - kiáltottam fel amikor megérkeztünk a suli kapuja felé.
  Próbáltambesietni amikor meghallottam a csengő hangját, de ilyen lábbal esélytelen volt.
Lassan csak beértem a suliba és a lépcsőnél megálltam. - Hogy a fenébe jutok így fel? - kérdeztem magamtól. Bár ez elég hülyén jött le.
- Sehogy - nevetett mögöttem Bieberke.
- Mi lenne ha segítenél?!
- Hát annak ára van. - kuncogott ismét.
- Na inkább hagyjuk majd megoldom!
- Te tudod. - és már el is indult a lépcső felé. Már a tetején volt, de nekem ötletem se volt, hogy jussak fel. Egy lábon ugrálva tuti le esnék amilyen szerencsétlen vagyok....
- Justin!
- Igen!? - nézett rám egy amolyan "tudtam, hogy szükséged van rám" fejjel.
- Mit akarsz?
- Hát mondjuk legyél a párom a bálon.
- Mi? - Az kizárt...
- Hát jó. - mondta majd kezdett megfordulni.
- Rendben... - suttogtam amilyen halkan csak tudtam.
Leindult velem a hülye önelégült mosolyával majd felkapott. A terem élőt letett én pedig kopogtam majd beindultunk a helyiségbe.
' - Ohh Mr.Bieber és Ms. Cortez.'
'- Késtek!'
- Tudom sajnálom. - kezdtem magyarázkodni.
- Velem volt. - hallottam meg Justin hangját és átkarolta a derekam. Túl gyorsan történt, úgyhogy meg se tudtam mukkanni.
'-Rendben most az egyszer elnézem.'
Nem tudtam eldönteni melyik dolog zavart jobban. Az, hogy Justin bármikor megúszhatja bár ezzel most én is jól jártam, vagy az, hogy az egész osztály azt hiszi, hogy 'úgy' - voltam vele.
- Ezt muszáj volt? - kérdeztem Justint miközben a sorok között igyekeztünk a helyünkre.
- Örülj neki megúsztad. - mondta kuncogva majd leültünk a helyünkre.

9. rész Baleset!

 Szóval nem túl hosszú lett ez a rész meg nem is annyira izgalmas hát,de ilyen is kell néha. Ahogy látjátok történt egy kis fejléc csere is. Köszönöm ebben a segítséget Kírának és a barátnőjének !! <3 Felkerült még a "szereplők" lista is az "oldalak" modulban meg is találjátok,ha van kedvetek kukkantsatok be. Lesz majd még egy apró meglepi amiben szintén Kíra segített. Szó.... jó olvasást :) Pls írjátok meg, hogy nektek,hogy tetszik a fejléc :) 2000+ megtekintés waoo *-* és Köszönöm az előző részhez érkezett komikat!!! <3 Ja és a fejléc felet tudtok zenét választani a kijelöltek között.

Reggel amikor felébredtem már nem találtam Justint mellettem.
- Basszus! - szitkozódtam. Elfogok késni az első óráról. Míg gondolkoztam, vajon, hogyan juthatok ki innen? Van-e kulcs? Vagy ilyesmi.
- Elnézést kisasszony - rontott be egy elég idős asszony azt hiszem takarító lehet. Justin tart takarítókat? Bár őszintén ? nem lep meg.
- Igen? - kérdeztem kedvesen.
- Mr.Bieber üzeni, hogy ő már korábban elindult az iskolába.
- Rendben. - legyintettem. Ohh milyen kedves. Engem meg itt hagyott. - Hurrá! - nyögtem fel.
Felkaptam a tegnapi ruháimat majd beszaladtam a fürdőbe. Gyorsan fogat mostam még jó, hogy tart vendég fogkeféket. És felfrissítettem az arcom. Gyorsan dobtam egy üzit Spensernek, hogy hozzon nekem létszíves valami felsőt és nadrágot a cuccai közül mert nekem borzasztó ázott kutyaszagom volt. Szerencsére hamar válaszolt, hogy hozz nekem. Hálát adtam az égieknek, hogy még nem indult el az iskolába. A hajamat gyorsan felkötöttem egy lófarokba majd felkaptam a táskám és nagy nehezen oda szaladtam a kijárathoz. Mivel nem láttam a takarító nőt így, se szó se beszéd leléptem. Fogalmam se volt, hogy juthatnék el az iskolába. Egy buszmegállót se láttam erre. Ekkor eszembe jutott, hogy Luke-nak ma nincs sulija. - A szerencsés! - nevettem gondolatomon. Gyorsan bepötyögtem a számát és felhívtam.
- Igen?
- Szia Luke én vagyok Lilly!
- Ohh, Szia! Miben segíthetek hölgyem? - mondta egy kis játékossággal a hangjában amitől muszáj volt mosolyognom.
- Hát itt vagyok valahol.... - Kerestem valami kihelyezett táblát a közelben.
- A Rosevert XII-nél. És azt szeretném megkérdezni, hogy eltudnál dobni a suliig?
- Aha Persze! Úgy is itt vagyok a közelben.
- Uhhh köszönöm! Életmentő vagy!
- 5 perc és ott vagyok.
- Rendben, Puszi! - azzal ki is nyomtam a telefont.
**
- Sziaaa! - öleltem át szorosan.
- Szia szépség! - mondta kuncogva. Kicsit úgy éreztem, hogy elpirulok, de a sietség miatt nem tudtam vele foglalkozni.
Beszálltunk a kocsiba majd indította is a motort.
- Szóval mit is kerestél itt?
- Ez egy hosszú sztori... - sóhajtottam. Reméltem nem firtatja és szerencsémre így is tett. Csak bólintott.
- És neked ma, hogy hogy nincs sulid? - kérdeztem kacéran.
- Majd meglátod! - kuncogott. Nem szeretem, ha titkolóznak előttem. Egyik szemöldököm felvontam hátha elmondja, de mire észbe kaptam már ott is voltunk az iskola előtt.
Kiszálltunk a kocsiból és megöleltük egymást.
- Köszönöm Luke!
- Nincs mit, de jössz nekem eggyel.
- Oké. - mondtam nevetve, de már szaladtam is a kapú felé. Hála istennek még nem csengettek be.
- Lilly!! - hallottam meg valakinek az édes hangját.
- Spenser, Szia.
- Szia! - ölelt meg. - Aszta! Olyan szagod van mint a....
- Tudom, tudom! - vágtam a szavába. Mielőtt elkezdet volna kérdezősködni beszaladtam vele a WC-be. Akkor vettem észre, hogy a szüleimtől legalább hatvan üzenet jött. Gyorsan küldtem egy "semmi bajom az egyik barátomnál aludtam" üzit, mielőtt rám hívnák a rendőrséget. Tudom tegnap elég durván haragudtam rájuk, de abban a pija hatása is benne volt. Még most sem értem mi ez az "ügy" eléggé megijeszt, de jobb lesz ha kifaggatom őket.
- Hahó !! Itt vagy ? Siess mert mindjárt becsöngetnek.
- Igen,oké. Bocsi! - hadartam.
- Amíg itt elmerengtél kihoztam neked a könyveidet a szekrényből.
- Köszönöm.
Gyorsan át cseréltem a ruháim majd felrohantunk a terembe.
Pont becsöngetés előtt értünk be. Elégé lihegtünk, de megúsztuk a beírást.
A matek tanár is megérkezett és kiadott nekünk feladatokat, de én csak a tegnap estén gondolkozom. Nem emlékszem túl sok mindenre. Csak ami történt a parkban majd a maffiás ügyre, de semmi másra. Gondolom semmi érdekes nem történt.
Volt egy olyan érzésem, hogy valaki bámul így körbenéztem míg pillantásom össze akadt Justinéval. Az egyik pom-pom lány simogatta meg puszilgatta Bieber-t. Undorító!. Csak megráztam a fejem majd ismét a füzetemhez fordultam, de most már elkezdtem megoldani a feladatot. Igazából nem a matek az erősségem, de ez igazán nem volt nehéz.
'- Mr. Bieber! Kérem jöjjön ki a táblához és oldja meg az egyenletet!' - szólította fel Justint.
Kedves tanárnő! Nem igazán szeretnék kimenni. Nem lehetne, hogy mondjuk.... - körbe nézett az osztályon. Szemei megakadtak rajtam. Tudtam, hogy úgy is engem választ, ezért csak megforgattam a szemem.
- Legyen Lilly! - mondta egy ördögi vigyor kíséretében.
- Paraszt. - tátogtam neki, de ő még mindig csak mosolygott.
'- Rendben' - bólintott a tanár.
Lassan felálltam majd a füzetemmel együtt a táblához siettem. Elolvastam még egyszer a feladatott majd elkezdtem felírni a megoldást. Lassan fordultam meg az osztály felé ezzel jelezve, hogy végeztem a munkával. Derek egy megnyugtató mosolyt dobott felém és bólintott. Remélem ezzel azt jelezte, hogy jól írtam fel a megoldást. A tanár a székében ülve hátra fordult majd szemügyre vette az írásom.
'- Kiváló!'
Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat amikor meghallottam a kijelentését. Győzelem ittasan sétáltam a helyemre majd egy boldog mosolyt vetettem Justin felé, ezzel jelezve, hogy nem jött össze a kis lejárató terve. Láttam, ahogy az állkapcsa megfeszül és a szája egy vonalba préselődik. Nagyon vicces volt. Ezért megérte minden izgulás a táblánál.
Hála istennek hamar kicsöngettek.
És már csak annyit vettem észre, hogy Spenser ül mellettem és valamiről magyaráz. Hannat nem láttam sehol. Ez érdekes pedig ő az a tipikus "sose vagyok beteg" típus. Haragudtam rá nagyon is, de azért aggódtam is érte.
- Spenser nem tudod hol van Hanna?
- Nem igazán... Utoljára a buli előtt beszéltem vele azóta semmi...
- Értem... - mondtam kicsit halkabban a megszokottnál.
**
A többi óra is egész gyorsan eltelt. Majd siettem a kötelező tánc órára.
- Szia Amy! - köszöntem kedvesen.
- Hello! - köszönt ő is, mosolyogva.
Mindenki be állt a helyére és el is kezdtük tanulni a koreográfiát. Egész könnyű volt.
Majd zenére is próbáltunk. A háttal álló kezdésből lassan fordultunk meg a zene hallatára. Teljesen átjárt a dallam. Ez hiányzott. Teljesen olyan volt mintha senki se lenne ott csak én.
'- Ez az csajok! - Nyomjátok! - Nagyon sexy vagy Lilly' - ezek a szavak ráztak vissza a valóságba. Mire észbe kaptam az egész focicsapat ott állt az ajtóban Justinnal az élen. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy megzavarjon és így elrontsam a lépéseket. Csak lazán rá mosolyogtam aztán figyelmen kívül hagytam a jelenlétét és az összes többi fiúét is.
'- Szép munka csajok!' - hallottam meg Amy biztató szavait.
Mindenki egyszerre kántált egy 'köszönjük' félét és utána megindultunk az öltöző felé.
'- Jó voltál!'
- Köszi Chad. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Nekem is táncolhatnál így cica!
- Álmaidban Juss!
- Ohh már becézgetsz is!? Milyen édes. 
Muszáj volt megforgatnom a szemem a kijelentésére majd legyintettem és már majdnem elértem az öltözőt amikor éreztem, hogy valaki a seggemre csapot.
- Kapd be! - mutattam be az éppen elfutó Biebernek.
A fejemet ráztam majd bementem az öltözőbe. Gyorsan felöltöztem utána pedig  a nagy-tornaterem felé vettem az irányt. Út közben nagy nehezen beszerveztem néhány fiút, hogy segítsenek nekem a díszítésben hiszen mindjárt itt a bál. Nem igazán tudtam csinálni túl sok mindent.
De még elkel majd intéznem a DJ-t és az asztalokat ja meg persze a kaját és az italokat. És erre mind már csak két napom van. Nyomtattam pár szóró lapot és vissza indultam a folyosóra, hogy kiragasztgassam. Lassan fél hét lesz basszus. Jobb lesz sietnem ha esetleg ma még haza akarok érni bár a tegnapi dolgok miatt tuti kapok egy agymosást, de ezt ők sem ússzák meg az tuti.
**
Éppen raktam ki az egyik báli szórólapot a 2. emeleten amikor észre  vettem egy ismerős alakot az igazgatói irodánál.
- Hát te?
- Szia! Hát át iratkoztam ebbe a suliba mivel ide költöztünk anyummal.
- Aszta! Ennek nagyon örülök Luke. - öleltem meg.
- Szóval ezért nem voltál ma suliba mi? - kérdeztem nevetve.
- Pontosan! - nevetett ő is.
'- Nagyon édesek vagytok meg minden, de inkább ragasztgasd a szórólapokat, Cors.' - hallottam meg egy ismerőn hangot. Már csak ő hiányzott. Legyintettem egyet Justinnak majd elköszöntem Luke-tól és elindultam tovább végezni a munkám. Félre ne értsétek nem azért mert Bieber mondta hanem mert Luke-nak is dolga volt.
- Végre! - sóhajtottam, miután végeztem végre a 3. Emeleti folyosó kiragasztásával is.
Lassan letipegtem a lépcsőn majd elindultam haza felé.
Egy pár perc után észre vettem, hogy egy kocsi lassít le mellettem.
- Szállj be! - mormogta egy rekedtes hang a kocsi felől
- Biztos hogy nem, Justin!
- Azt mondtam szállj be! - felemelte a hangját.
- Én pedig azt, hogy nem!
  Leállítottaa kocsit és elém vágott.
- Mi volt ez a nagy ölelkezés Luke-al? - kérdezte egy kis idegességgel a hangjában
- Semmi közöd hozzá! Azzal ölelkezem akivel akarok.
- Nem éppen kedves. - mondta kuncogva és egy lépést közelebb tett. Eléggé ijesztő volt, de próbáltam keménynek tűnni.
- Miért is ? - vontam fel az egyik szemöldököm szórakozottan.
- Tegnap megmondtam nem?
- A tegnapból alig emlékszem valamire csak a szüleim "állítólagos ügyeiről" - mutattam macska körmöt. És amit te tet... - nem tudtam befejezni a mondatom mivel közbe vágott.
- Értem! - mondta keményen. De utána meglágyultak a kemény vonásai és egy perverz mosoly ült ki az arcára. Majd még egy lépést közelebb jött és egyik kezével átkarolta a csípőm majd a fülemhez hajolt és suttogni kezdett.
- Pedig olyan jó volt veled... Kár, hogy te nem is emlékszel rá. - mondta nevetve.
- Miii?? - löktem el magamtól.
- Mi azt... csináltuk?
- Találd ki baby !! - ismét kuncogott és beült a kocsijába. Nagyon idegesít ez a nevetés. De vajon tényleg megtettük? Muszáj választ kapnom a kérdésemre.
- Ha beszállsz talán elmondom. - mondta kacéran.
- Rendben. - sóhajtottam legyőzöttén.
Bekötöttem magam majd elindította a motort és már úton is voltunk.
- Justin nem erre lakom.
- És kimondta, hogy haza viszlek?
A szemeim kikerekedtek. Tudtam, hogy nem kellet volna beszállnom, de már túl késő volt.
- Akkor hova?
- Talán hozzám! - nevetett.
- Mii? Még is minek?
- Mivel a kulcsod nélkül elég nehezen jutsz haza főleg ha a szüleid kettőig legalább haza se érnek. - ismét felnevetett.
- Te honnan tudod, hogy mikor érnek haza? - kérdeztem még mindig elkerekedett szemekkel miközben kerestem a kulcsom a táskámban, hogy megbizonyosodjak, hogy igazat mondott-e. De sajnos igen.
- Az lényegtelen honnan tudom...
- Szóval akkor mi... ? - suttogtam halkan.
- Talán.
- De mi az, hogy talán?
- Basszus! - nyögött fel.
- Mi az ? - kérdeztem kicsit ijedten.
- Azt hiszem követnek minket...
- Mi? És mégis kik?
- Nem tudom, de gyorsítanom kell.
Úgy tűnik nála a gyorsítás a halálos iram.
- Justin lassíts már! - ordítottam.
- Basszus ne rinyálj már ha élni akarsz! - ripakodott rám.
Lassan már egy fás útszakaszon voltunk, de még mindig követnek és ő meg úgy hajt mint egy örült
- JUSTIIIN VIGYÁZ!!! - sikítottam . Majd csak az ütközést éreztem és elsötétült minden.

Remélem ezzel a résszel kicsit sikerült eloszlatni azt a tévhitet,hogy Lilly rögtön beadja a derekát. :D remélem tetszett a rész.

8. Maybe happy end ?

Most előnyben vannak a feliratkozok mert a rész előbb lett kitéve mint ahogy a facebook csoportokban lesz. Jó olvasást! :D

Ő is és én is tudtuk, hogy nem kell megszólalnunk. Tudom, hogy milyen bunkó, de most hálás voltam neki, hogy itt volt mellettem. Nagyon sok megválaszolatlan kérdés volt, főleg ez a lövöldözés, de most csak a nyugtató Justin illatra tudtam koncentrálni. Lassan a fülem mögé helyezte az egyik kilógó hajtincsem és beszélni kezdett, de én még mindig a mellkasán hevertem.
- Ugye tudod, hogy amit imént láttál arról senkinek sem szólhatsz egy szót sem? Felemeltem a fejem és a szemeibe néztem ami elkábított. - Igen! - feleltem határozottan amire csak elmosolyodott. Lassan vissza helyeztem a fejem a mellkasára. Nem tudom miért gondolom ezt, de úgy érzem tartozom neki.
- Am indulnom kell. - mondta keményen. Lassan kimásztam a karjai közül és rá néztem.
De ő csak a telefonján pötyögött.
- Justin.
-Hmmm? - vetette rám a tekintetét. Én pedig szorosan átöleltem. Majd lassan eltoltam magamtól.
- Ezt miért kaptam? - kérdezte egy perverz mosoly kíséretében. Amire nekem felszökött a vér az arcomba és a hasam bizseregni kezdet. Nem tudom hogyan váltja ezt ki belőlem egy mosollyal, de elég ijesztő.
- Hát... - kezdtem egy sóhajjal.
- Nagyon sajnálom, hogy megütöttelek... - és a fejemet lehajtottam.
Lassan felemelte a fejem az államnál fogva és a szemembe nézett.
- Azt jól teszed, cica! - és a szemei csillogni kezdtek. Összerezzentem a  pillantására.
- De tényleg indulnom kell - mondta monoton hangon és felállt majd elindult a kocsija felé. Én is felkeltem a földről majd utána indultam.
- Amm, Justin.. Kérdezhetek valamit ? - eléggé szégyelltem ,meg szánalmasnak is éreztem magam, de semmi kedvem sem volt haza menni.
- Mond. - a szavak elhagyták a száját, de a tekintetét nem emelte fel a telefonjából.
- Fhuu... - megint sóhajtottam.
- Szoval ma este nem aludhatnék nálad?
- Mármint nem egy szobában meg ilyenek... Am.. Sőt nekem jó a földön is meg ilyesmi... Tényleg nem zava...
- Oké, gyere csak hagyd abba ezt az idétlen magyarázkodást nevetett ki. Én csak bólintottam majd beültem az anyósülésre.
" Takarítsátok el ! " - mondta Justin a telefonba. Gondolom a holttestre gondolt. Most jutott eszembe, hogy valakit megölt hidegvérrel a gondolatra össze rezzentem. Amit ő is észre vett.
- Nyugi, jó okom volt rá! - mondta nevetve mintha ez a világ legegyszerűbb dolga lenne. Én csak bolondítottam, de nem túl magabiztosan. Amíg vezetett én kibámultam az ablakon és gondolkoztam. Talán nem is tudtam pontosan, hogy mit keresek itt, de ezt nem tudnom kellet hanem éreznem.
- Hé baby, kiszállás.
- Ohh, bocs. - mondtam majd kiszálltam.
- Aszta! - ámuldoztam amíg felmértem a helyet. Káprázatos volt. Óriási volt akár a filmekben legalább tíz szoba lehetett benne és biztos voltam abban is, hogy medence is van a hátsó kertben.
- Ennyire azért nem nagy szám. - mondta kicsit flegmán, de kuncogva.
Én csak a szememet forgattam majd elindultam utána. Gyorsan körbe vezetett úgyhogy csak épp megtudtam jegyezni a fontos helyeket kezdve a WC-vel na meg persze a fürdővel.
- Ez lesz a szobád.
- Köszi! Csak rám emelte telójáról a tekintetét majd elindult az ajtó felé.
- Mindjárt vissza jövök mondta  megnyugtatóan.
Én csak bólintottam majd kiment.
Legalább volt időm szemügyre venni a szobát. A falak mind fehérek voltak. Az ágy pedig szó szerint óriási. Legalább négyen elfértek volna rajta. Egy hatalmas plazma tévé is megtalálható volt a helyiségben. Felfedeztem egy erkélyt is aminek az átlátszó üvegét nagyon nagy barna függönyök takarták. Nagy nehezen sikerült széthúznom őket. Kinyitottam az ajtót és rögtön megcsapott a hűvös, de kellemes szellő kisétáltam az elejébe megfogtam a kapaszkodott majd a holdat figyeltem utána pedig becsutam a szemem és mély lélegzeteket vettem. Ekkor egy kicsit nedves puha érzést éreztem a nyakamon.
- Gyere cica - suttogta majd megindult a szobába.
- Hoztam néhány cuccot mutatott a ruháira.
- Ammn köszi! - mondtam kicsit kínosan.
- Te mindent megköszönsz?
- Hát igen. Engem így neveltek a szüleim! - mondtam büszkén.
- Ja a szüleid... - elég furán mondta, nem is tudom megfogalmazni.
Majd kisétált a szobából.
Lassan elterültem az ágyon majd gondolkodásba kezdtem. Túl sok minden történt velem ebben az egy hétben. Nem is tudtam mi volt eddig a legijesztőbb vagy elképesztőbb dolog. Inkább elterelem erről a gondolataimat. Hála istennek holnap a két első órám lyukas lesz ezért 10.30-ra kell bemennem az iskolába. Úgy döntöttem, hogy megkeresem a fürdőt és megmosakszom.
Felkaptam a Justintól kapott ruhákat és kiléptem a folyósora. Szerencsére nagyjából tudtam, hogy merre lehet. Elindultam a hosszú folyóson majd balra aztán egyenesen és megint barra fordultam. Épp amikor lenyomni készültem a kilincset pont abban a pillanatban nyílt ki az ajtó. Kicsit megugrottam a hirtelen történt dolog miatt.
Justin lépet ki az ajtón egy száll törülközőben a dereka körül, a telefonját nyomkodva. Kénytelen voltam az ajkamba harapni bármennyire is nem akartam lassan végigmértem. Elidőztem a kockahasán. Eddig fel se tűnt.
- Khhm! - köszörülte meg Justin a torkát. A fejemet felkaptam rá, ő pedig önelégülten mosolygott. Kicsit megint elpirultam és gyorsan elvettem róla a tekintetem.
- Jó mi ? - kérdezte nevetve. Egy szemforgatással válaszoltam, majd beléptem a fürdőbe és bezártam az ajtót. Rögtön megcsapott az a bizonyos "Bieber illat" amit mélyen beszívtam a tüdőmbe. Nem értettem miért csináltam, de már olyan sok minden volt, amit nem értettem, úgyhogy ez érdekelt közülük a legkevésbé.
Lassan megengedtem a forró vizet majd hagytam, hogy át járja minden fájó porcikámat. Miután végeztem felvettem a Justintól kapott alsógatyát és a hosszú pólóját. Majd vissza indultam a szobámba, de még előtte be akartam nézni Bieberhez. Lassan kopogtattam az ajtaján, de csönd volt így feltételeztem, hogy nincs ott. Egy nagyot sóhajtottam majd beindultam a szobámba.
- Ohh te itt?
- Az én házam! Fennhéjázását figyelmen kívül hagyva beszéltem hozzá tovább.
- Pont téged kerestelek.
- Hmmm ez édes!
- Mármint, hogy elköszönjek mivel lassan... fél négy lesz, néztem az órára.
- Hát jó. Csak ennyit mondott és mintha meglenne sértődve kiviharzott a szobából. Nem értem én ezt a gyereket. - ráztam a fejem.
**
  Próbáltam aludni, de sehogy se ment. Nem akartam magamra haragítani. Az egyik részem azt érzi, hogy ki nem állhatja őt a bipoláris viselkedése miatt, de a másik oldalam pedig kezdi megkedvelni. Bár tudom ez nem a legjobb ötlet.
Fél óra forgolódás után fogtam magas és ismét elindultam Justin szobájához, hogy megkérdezzem mi a baja. Persze a Hannas ügy miatt haragszom rá és erről ki is fogom faggatni. Jézusom úgy beszélek mintha a csaja lennék kaptam a fejemhez. - Szánalmas... - suttogtam magamba. Éppen fordultam volna vissza amikor meghallottam a hangját. A kíváncsiságomnak engedve úgy gondoltam kihallgatom. Jó lenne már megtudni, hogy mi a fenéért ölt meg egy embert!!! - de lehet nem ez volt az első. Tavaly is sokszor pletykálták, hogy veszélyes, de nem éppen erre gondoltam a "veszélyes" szó alatt.
' - Nyugi már még él.
-Nem csináltam semmit csak ráijesztettem.
- A vállába kapott egyet. - mondta nevetve. Amikor meghallottam az utolsó mondatott azt hittem meg állt a szívem. A levegőt is nehezebben vettem. Olyan ideges lettem, hogy nem gondolkodtam csak benyitottam azonnal és Justinnak estem.
'Most le kell tennem' - azzal kinyomta a telefont.
- Te szemét !! - ordítottam ahogy csak tudtam közbe a mellkasát ütöttem. - Te komolyan képes voltál meglőni az apám mert nem táncoltam veled a klubban?
Csak ütöttem ahogy tudtam, de meg se rezzent.
- És ha igen? - nézet le rám egy ördögi vigyorral.
- Én mondtam, hogy még megbánod!
- Te nem vagy normális! A kezem szélsebesen csattant az arcán. A hirtelen ütés miatt a feje oldalra hajlott. A kezével az ütés nyomához nyúlt majd a szemembe nézett. Az a gyilkos tekintett. A vér is megfagyott az ereimben éreztem ahogy a szívem olyan gyorsan dobog, hogy kiesik a helyéről.
Lassan elkezdett közeledni felém én pedig hátrálni. Sajnálatomra a falba érkeztem.
Lassan elém ért.
- Kibaszottul nem tudod mi történik körülötted!! - ordibált miközben szorította mind a két kezem.
- Hazudtam bazdmeg!
- Mi-i ? - kérdeztem ijedten.
- Tartozik nekem azért kellet ez a 'kis figyelmeztetés'!
- És ezért megkel lőni "bazdmeg" ?? - emeltem fel én is a hangom.
- Ne beszélj így velem !!!
- Rohadtul nem tudsz semmit!
- Akkor magyarázd el kérlek - mondtam egy " vajon mit tudsz mondani" nézéssel.
- Tudod a te kedves kis családod rohadtul benne van a maffiában. - mondta a lehető legnyugodtabban egy oldal mosoly kíséretében.
- Mi-i ???? Azt mondtad a maffiában? - emeltem ismét feljebb a hangom.
- Gondolj bele cica. A reggelig tartó munkák. Az öcséd lepasszolása...
Belém hasított a tudat, hogy tényleg igazat mond. Ez már több volt a soknál nem tudtam, hogy mire gondoljak sőt egy hang se jött ki a számon. Kirántottam Justin kezei közül a karom és bementem a szobámba. Háttal rá ugrottam az ágyra és csak bámultam a plafont. Ezek szerint az életem egy hazugság volt. Tudom, hogy Justin mit tett, de ezek után nem érdekel hisz a szüleim egész életembe hazudtak nekem, de tőlem elvárták, hogy tökéletes legyek. Szánalmas! Gyűlölöm őket! - Gyűlölöm! - üvöltöttem és csapkodtam az ágyat.
Talán sose mondták volna el ezt az egészet. Apám csak úgy hagyná, hogy elraboljanak. Erről jut eszembe... Gyorsan vissza szaladtam Justinhoz aki ismét a telefonját nyomogattam. Majd mikor meghallotta, hogy bejöttem rám emelte a tekintetét.
Lassan oda sétáltam az ágyához majd leültem. - Ugye nem te vagy a maszkos?
- Még hányszor kérdezed meg má.... - nem hagytam, hogy befejezze.
- D-de azt mondtad tartozik neked és az álarcos is folyton ilyeneket mond. - magyaráztam neki.
- Hidd el nem csak nekem tartozik.
-Gyere ide! - ütögette meg maga mellett az ágyat. Félve, de oda feküdtem neki háttal. Ő pedig le tette a telefont és csak annyit éreztem, hogy átkarol.
- Én mondtam, hogy semmit se tudsz és azt is,hogy veszélyes vagyok.
- Tudom - suttogtam halkan. Éreztem, ahogy mosolyog. Tudtam nem lesz ez ilyen egyszerű sőt több ezer kérdésem volt Justinhoz, de ez túl sok volt egyszerre és a gyűlölet amit a szüleim iránt érzek az felemészt, de azt hiszem csak Justin tud kimenteni ebből.
- Attól, hogy tudsz rólam dolgokat nem leszek kedvesebb csak, hogy tud! - suttogta megint. Amin csak kuncogni tudtam, hiszen már most kedvesebb, de tudom csak azért mert megsajnált...
- A pofonért még számolunk!
- Tőlem meglőheted apám másik vállát is. Így legalább egyforma "díszes lesz" - rántottam vállat miközben felé fordultam. Ő csak nevetett majd közelebb hajolt és az ajkaimba suttogta.
- Én most másra gondoltam. - miután kimondta ismét felvette azt a perverz mosolyt. Majd lassan megcsókolt és magára fordított úgyhogy lovagló ülésben voltam rajta.

 Ahogy rá ültem egy apró nyögés hagyta el a száját amitől éreztem, hogy elpirulok. - Bocsi - suttogtam.
- Nekem nem baj! - nevetett. Amit megkellet mosolyognom. Talán ez volt az első a héten, hogy mosolyogni tudtam. Ismét forró csókba forrtunk össze. Belemarkolt a fenekembe amitől most én nyögtem fel. Fordított a helyzetünkön és a nyakamat kezdte szívni majd apró puszikkal lepte el. Ismét átfordított magára én pedig mellkasára feküdtem.
Már félálomban voltam amikor meghallottam a hangját és már el is nyelt az álomvilága.
"- Az enyém vagy!.."

7.rész Bumm!

 Háj Babys !!! :D Szóval... köszönöm az előző részhez érkezett komikat !! *-* és az új feliratkozott ! Ja és persze a pipákat. Ez nem éppen a kedvenc részem.., de remélem azért nektek tetszik majd !! A kövit nem tudom még mikor hozom... várhatóan egy hét múlva..
Jó olvasást !! :* ( zene ismét megtalálható, és mellette linkeltem is) HUUUU 1000+ megtekintés vaaaao !<3

https://www.youtube.com/watch?v=iOW3CBUBlVE&feature=youtube_gdata_player

Az ajtó csapódására össze rezzentem. Lelkiismeret furdalásom volt. Hiába ő a világ legnagyobb bunkója akkor is sokszor megmentett. Felkaptam a pulcsim és utána szaladtam.
- Justin! - Justin! - ordítottam utána, de nem válaszolt, az eső egyre csak zuhogott én meg eláztam. De nem zavart. Csak futottam utána. Hiába szólongattam rám se nézet. Éppen abban a pillanatban vettem észre, hogy anyáék kocsija bekanyarodik az utcába. Tuti kioktatnának, hogy mit állok itt a szakadó esőben, ezért inkább besiettem a házba ahol utána rögtön letusoltam. Fogat mostam és felöltöztem.
Szia kicsim! - üdvözölt anya egy nagy öleléssel, amit viszonoztam.
Apa észre se vette, hogy itt vagyok. Elég feszültnek tűnt. Inkább nem kérdeztem rá csak lassan felsétáltam a szobámba. Épp amikor ki akartam nyitni a laptopom, akkor csörgött a telefonom.
- Szia Hannah! - vettem fel a telefont.
- Szia! Szóval azért hívtalak mert óriási buli lesz Davidnél. El kell jönnöd, könyörgöm!.
Tudom anyáék a maszkos fickó óta sehova se engednek el, de túl sok volt a stressz a héten. Valahogy le kellet vezetnem.
- Van fájdalom csillapítod? - ez elég hülyén hangozhatott, de ki tudja, szükségem lehet rá ha ismét fájna a hátam, de Justinnak köszönhetően eddig még nem került rá sor. Amikor visszaemlékeztem érintésére beleremegtem és a hasam is bizseregni kezdet. Nem értem miért váltja ki ez az érzést belőlem...
- Lilly itt vagy?
- Am persze igen, bocsi.
- Azt mondtam, hogy van nálam vagy is viszek. Akkor jössz?
- Igen.
- Ez aaaaz! - ordította a fülembe amitől kis híján megsüketültem.
- Szóval tudod anya nem enged el úgyhogy ki kell szöknöm...
- Ohh nem baj az ! - nevetett. Az én barátnőm! Nem csalódtam.
- Akkor fél tízre ott leszek az ablak előtt.
- Rendben, na megyek készülni mert alig van időm!
- Puszi!
- Szia, Puszi!
Azzal le is raktam a telefont. Át mentem szólni anyáéknak, hogy ma korábban fekszem mivel holnap suli ezért ne zavarjanak. Jó kis fedő sztori az már tuti! Magamba kuncogtam majd vissza siettem a szobámba. Bármennyire szerettem volna minél előbb elmondani apámnak a történteket és kérdőre vonni a megtámadásom miatt nem tehettem, mert akkor már biztos nem jutnék el sehogy se a buliba.
Rögtön a szekrényem felé vettem az irányt, hogy kiválasszak valami csinos ruhát. - Ez az! - kiáltottam fel magamban, amikor megtaláltam egy egyszerű mégis nagyszerű koktélruhát.

Amihez egy fekete magas sarkút párosítottam. Mielőtt ezeket felvettem volna leültem a sminkes asztalomhoz és elkezdtem sminkelni füstös szemeket készítettem az ajkamra pedig egy kis szájfényt tettem. A felmelegedett hajgöndörítővel laza hullámokat készítettem. Gyorsan felkaptam a ruhám és egy kis táskát. Szerencsére a medálom és a fülbevalóm alapból rajtam volt. A magassarkúm a kezembe fogtam, hiszen nem mászhatok le azzal a létrán. Biztonság kedvéjért becsuktam az ajtót, hogy anyáék véletlenül se jöhessenek be. Leoltottam a villanyt és elindultam a létrán mire lemásztam szembe találtam magam Hannaval. - Szia - suttogtam majd megöleltem. - Helloka - köszönt ő is, majd belebújtam a cipőmbe és indultunk is. Még jó, hogy a buli szinte a szomszédban.
  Lesétáltunk két utcát majd bementünk a házba. A kezünkbe nyomtak 1-1 műanyag poharat, amibe pia volt. Fogalmam sincs mi lehetett az, de rögtön megittuk. Hannah elindult hátra a medencéhez, amíg én az italos pulthoz vettem az irányt. Kértem két vodkát, amit rögtön le is húztam. Elegem volt mindenből és mindenkiből csak táncolni akartam és már nem érdekelt semmi. A lépteimet a táncparkett felé vettem ahol megpillantottam Dereket. A kezeimet a dereka köré fontam. Miután észrevett felém fordult.
- Aszta jól nézel ki... Am mit keresel itt?
- Köszönöm! - Csak lazulok, mint te!
- De gyere inkább bulizzunk.
A táncparkett mozgósabb részéhez húztam majd elkezdtünk táncolni kicsit intimebben is. Nagyon élveztem, de még túl józan voltam elindultam a bárpulthoz és ismét két pálinkát ittam.
- Nem lesz ez kicsit sok?
- Nem hinném! - igazából most kezdtem érezni a hatását. Szóltam Dereknek, hogy megnézem Hannat. Lassan elindultam a hátsókertbe a medencékhez. Nem hittem a szememnek Hanna a medence végénél Justinnal csókolózott. Először lesokkolt, de úgy döntöttem nem hagyom, hogy Justin elrontsa az estém. A mellettem elsétáló csajtól elvettem az italát majd gyors ütembe megittam. Úgy éreztem mindenre képes vagyok. Lehúztam a ruhám és amilyen feltűnően csak tudtam beleugrottam a medencébe.
- Lilly !
- Luke! - köszöntem neki.
Észre vettem, hogy Bieber ide bámul. Megfogtam Luke nyakát majd közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam. Rögtön visszacsókolt, úgyhogy tudtam, hogy ő se bánja a tettem. Majd rá mosolyogtam és kimásztam a medencéből. Megkértem, hogy húzza fel a cipzárt amit örömmel meg is tett. Ezek után vissza indultam a táncparkettre.
- Megint te ? - kérdeztem nevetve.
- Én bizony - mondta Derek nevetve.
- Gyere meghívlak egy italra.
- Köszi - mondtam.
- Válasz valami erőset addig elmegyek a mosdóba.
- Oké.
Gyorsan elvégeztem a dolgomat majd megigazítottam a sminkemet.
- Ez gyors volt!
- Tudom! - mondtam nevetve.
- Köszi az italt! Gyorsan meg is ittam hozzá teszem tényleg nem volt gyenge.
- Én most megyek megnézem a haverokat, de majd vissza jövök.
- Oké. - mondtam
Én bevetettem magam a táncoló tömeg közepébe. Szinte mindenki egymásnak tapadt. Az ital után elég furcsán éreztem magam, de nem igazán törődtem vele. Pár perc múlva két erős kart éreztem a derekam körül. Egyből megfordultam és Justin állt előttem az 1000 wattos mosolyával.
- Mi van meguntad Hannat? - kérdeztem flegmán.
- Az miért is érdekel? - kérdezte ismét az ördögi vigyorával.
- Engem aztán nem érdekel - válaszoltam és megvontam a vállam.
- Ha arra vársz, hogy megadom magam neked mint 'édes barát nőm' akkor arra várhatsz - mondtam kuncogva.
- Szerintem pedig egyből befogod adni a derekad.... 'Édes' - emelte ki az "édes" szót amit a fülembe suttogott. Kirázott tőle a hideg. Gyorsan eltoltam magamtól.
- Álmaidban! - suttogtam én is a fülébe.
Majd elsétáltam.
- Nem tudod mit tettél most! - ordított utánam. A hangja olyan ördögien hangzott, hogy még a hátamon is felállt a szőr.
Legalább még ott lehettem 2 órát amit végig buliztam.
**
http://www.youtube.com/watch?v=OZLUa8JUR18&feature=youtube_gdata_player

Már egy óra volt ezért úgy döntöttem haza indulok. Az ablakon akartam bemászni, de meghallottam anya sírását és a következményekkel nem törődve rohantam be a házba az ajtón keresztül. Amikor beértem a házba egyből sikítottam és elfogott a sírás. Anya ölében feküdt apa, de szerencsére csak a vállát lőtték meg, de akkor is ömlött belőle a vér. Azonnal oda szaladtam és kérdőre vontam őket.
- Úristen! Mi történt?
- S-semmi kicsim - nyöszörgött apa.
- Ki tette ezt ? És miért?
- Az nem fontos.
- Hogy ne lenne fontos basszus! Mondjatok már valamit!! - ordítottam miközben a könnyeim lefolytak az arcomon.
- Anya mért nem hívtál mentőt?
- Nem lehet! - magyarázott apa
- Mi az, hogy nem lehet? - semmit se értettem.
- Mert akkor kérdezősködnének a rendőrök és ez nem történhet meg! - Felelte anya.
Én csak összezavartan néztem rájuk. Nem tudtam mit titkolnak túl sok volt ez nekem. Kifutottam a házból és magamra csaptam az ajtót. Nem lettem volna képes ott maradni. A könnyek, mint a záporeső hullottak a szememből. Hannat nem hívhattam biztosan bulizik még vagy Justinkával enyeleg, mikor erre gondoltam undor ült ki az arcomon. Derek is még biztos ott van. Spenser meg semmiről sem tud, és amúgy sem hinne nekem. Nem maradt senkim. Levettem a magassarkúm és elindultam a közeli parkba ami tele volt fákkal.

 A telefonom legalább századjára kezdet rezegni, de egyszer sem néztem meg ki hívott. Inkább kikapcsoltam. A parkban elkezdtem sétálni. Majd leültem egy fa tövébe és hangtalanul sírtam, de már inkább csak könnyeztem.
' - Ne tedd ezt könyörgöm! Ígérem legközelebb jól fogom végezni a munkát' - hallottam meg egy kétségbe esett hangot a közelből. A kíváncsiságom hajthatatlan volt így közelebb mentem megláttam egy kétségbe eset férfit, aki előtt egy másik ember  állt, de mivel nekem háttal állt a sötét miatt nem ismertem fel.
' - Rossz válasz' - hallottam a nekem háttal álló férfi rekedtes hangját. Utána pedig egy lövés hangja szelte át a levegőt.


 És a kétségbe eset férfi a földre rogyott. A könnyeim ismét útnak indultak, leblokkoltam. Lassan próbáltam hátrálni egy fa mögé, de persze, hogy megreccsent egy falevél a lábam alatt. Gyorsan mögé bújtam és imádkoztam, hogy ne vegyen észre, de késő volt.
- Ki van ott?
Nem mertem mozdulni a lábaim is remegtem, ahogy egyre közelebb ért.
Majd hirtelen elém ugrott és a fegyvert az arcom elé tartotta. A vér is megfagyott benne. Majd a szemeibe néztem.
- J-Justin t-te v-voltál az? - kérdeztem a lehető leghalkabban a remegő hangommal.
- Mit láttál ? - kérdezte keményen.
Mondjam azt, hogy semmit vagy azt, hogy mindent? Úgy éreztem mindenki hazudik nekem vagy megbánt, Hannaba is óriásit csalódtam. Megszűnt számomra létezni.
- Mindent! - vágtam rá keményen.
- Már nem érdekel, semmi nyugodtan lelőhetsz, csak megkönnyítenéd a dolgom! - mondtam a lehető legnyugodtabban és úgy is gondoltam. Majd lassan lecsúsztam a fa mentén és csak meredtem magam elé mint egy élettelen hulla.


 A könnycsatornáim már kiszáradtak képtelen voltam sírni. Csak nagy ürességet éreztem a szívem helyén. Vártam, hogy lelőjön, de nem tette. Lassan leült mellém, de nem szólt semmit mintha mindent tudna... Majd magához húzott és átkarolt.

6. rész Ez meg mi volt ?

 Ez lenne tehát a 6. rész. Aki gépről olvassa az tud közben zenét is indítani hozzá amit én választottam. A jobb fölső sarokban van. ( a másodikat indítsátok el). :) Jó olvasást! Köszönöm a komikat <3

Reggel a telefonom csörgése ébresztett. Kipattantak a szemeim és a kezemmel a telefonom után kutattam. Nem találtam így felültem. Egy kisebb sikoly hagyta el a számat. A gerincembe egy óriási nyilallást éreztem. Lassan kezdtem eszembe jutni a tegnap eseményei. A bevásárlás, díszítés, a maszkos fickó és a fenyegetése a zuhanás és Justin. Meglepődve emlékeztem vissza arra, hogy haza cipelt. Vajon mit kereshetett ott? - nem értem... De ő nem lehetett a támadó akkor nem mentett volna meg. - vontam le a következtetéseket. Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyamról és felszisszenések közepette megnéztem a kapott üzenetet, amiben ez állt " Kicsim csak hétfőn érünk haza reméljük, hogy jól vagy. Az öcséd az egyik barátjánál van. Vigyáz magadra!!! Puszilunk." miután végig olvastam elindultam a hűtő felé, ki vettem egy gyulladásra való krémet majd, bekentem vele a hátam és a biztonság kedvéjért bevettem egy fájdalomcsillapítót. Szerencsémre hétvége van és nem kell iskolába mennem.  De kikel derítenem, hogy mi történt tegnap és van egy érzésem, hogy Biebernek mindehhez köze van.
Lassan oda cammogtam a nappaliban lévő ágyhoz és lepihentem, hogy megvárjam amíg hat a gyógyszer és a krém
**
2 órával később
Uhhh úgy tűnik elbóbiskoltam, de nem is baj amúgy is dél van. Lassan felálltam és meglepő módon alig éreztem a fájdalmat.
- Ez az! - kiáltottam fel magamba. Összedobtam egy szendvicset majd megettem miután végeztem azon gondolkoztam, hogy hogyan is tudjam, meg hol lakik Bieber. Aztán eszembe jutott. - Hát persze! - kiáltottam fel ismét. Kezdtem gyogyósnak titulálni magam. Úgy döntöttem elmegyek az iskolába és kikeresem valamelyik naplóban. Azt hiszem a portánál lévőben benne is lesz.
Gyorsan átöltöztem majd felkaptam egy kapucnis pulcsit, mert eléggé szakadt az eső és ennek köszönhetően olyan sötét volt mintha nyolc óra lenne. Felkaptam a kulcsomat és elindultam az iskola felé. A lábaimat egyre gyorsabban szedtem, mert már dörgött és villámlott, amitől mellesleg eléggé félek.
A suli elé érve körbenéztem, hogy esetleg van-e valaki a környéken, de volt valószínű. Mivel senkit se láttam behelyeztem a kártyám a leolvasóba, ami csipogott egyet majd kinyílt az ajtó. Miután beértem felakasztotta a pulcsim a portán lévő kabát tartóhoz. "Legnagyobb szerencsémre" természetes, hogy itt nem volt semmi féle napló. Túl egyszerű is lett volna. Lassan elindultam a tanári felé hátha ott találok valamit. Mikor oda értem lenyomtam a kilincset. - Basszus! - szitkozódtam magamba, persze, hogy zárva volt. Visszaindultam a porta felé, de a legalsó lépcső elejénél megtorpantam. Egy idegen férfit láttam, ahogy fogja a pulcsimat és valakivel beszél, de őt nem láttam, mert a sötétben volt. A maszkos eset után eléggé féltem minden ismeretlentől, úgyhogy ahelyett, hogy lementem volna inkább hallgatózni kezdte.
- Kié ez a pulcsi?  Ez még az előbb nem volt itt, azt hittem egyedül vagyunk!
- Nem tudom, kié lehet. - elég ismetős volt a hang, de nem tudtam beazonosítani.
- Találd meg a 'gazdáját', ha akarod a szállítmányt. És tudod, ha nem közkedvelt személy, akkor...
- Tudom! - vágta rá az ismerős hang.
Ezernél is több gondolat keringet a fejemben. Vajon mit keresnek itt és milyen szállítmányról beszélnem, de most a legfontosabb, engem akarnak elkapni ¿? ! - Basszus! - ismét káromkodtam magamba. Észre se vettem, hogy legalább 5 perce itt gondolkozom magamban. Lassan megfordultam és elindultam felfelé. Nem tudtam, hogy mit tegyek. A lábaim remegni kezdtek az esőcseppek akár a nyílvesszők verték az üveget az ablakon egyre sötétebb lett a vihar miatt és a néha felvillanó villámcsapások sem segítettek a helyzeten. Egyre jobban féltem. Úgy döntöttem amilyen halkan csak tudok felsietett a legfelső emeltre. Amikor nem láttam senkit elindultam a hátsó lépcsőhöz. Abban a pillanatban, amikor indultam volna lefelé valaki befogta a számat.
- Megvagy, édes!
Próbáltam sikítani, de nem sikerült. Fészkelődtem, ahogy csak tudtam rugdalóztam, de haszontalan volt, túl erősen fogott.
Hirtelen valami bevillant a filmekből. Amilyen erősen csak tudtam gyomron könyököltem. A szorítása eltűnt mivel a gyomrához kapott. -Basszameg! - sziszegte. Amilyen gyorsan csak tudtam leszaladtam a lépcsőn féltem hátra nézni nehogy utolérjen. A pulcsimat sajnos nem találtam a helyén így nem tudtam mit tenni egy száll rövid ujjúban futásnak eredtem. Teljesen eláztam,de én csak futottam, ahogy csak tudtam. Amikor haza értem az utam egyenesen a fürdőbe vezetett. Úgy éreztem a szívem mindjárt kiesik a helyéről. A lihegésem és a forró víz párája lepte el az egész fürdőkabint. A meleg víz megnyugtatta az idegeimet, amire szükségem is volt. Gyorsan felöltöztem, majd elindultam a konyhába forró csokit csinálni amíg hűlt én gyorsan megszárítottam a hajam.
**
Éppen a forró csokimba kortyoltam bele, amikor valaki csöngetett. A kezem rögtön remegni kezdett. Az eszem azt diktálta 'menny fel a szobádba és csinálj úgy mintha nem is hallanád'. De a kíváncsiságom mindig is erősebb volt. A kicsi résen kinéztem, hogy ki lehet az. Kinyitottam az ajtót, hogy szembenézzek a 'vendégemmel'. Ki léptem egy lépést majd becsuktam magam mögött az ajtót.
- Te meg mit keresel itt? - kérdeztem.
- Ezt elfelejtetted elhozni! - mondta majd felmutatta a pulcsim. A szemeim kikerekedtek és tátott szájjal néztem az előttem álló fiúra. Mielőtt bármit is mondhattam volna egy óriási villám csapot le. Ijedtembe kicsit megugrottam Justinra és elkezdtem szorongatni a pulcsiját.
- Úgy látom szokásoddá vált ez a pólószorongatás. - nevetett.
- Amm... Én...- motyogtam, miközben elengedtem a fölsőjét.
- Te félsz a vihartól?
- Amm csak egy kicsit. - próbáltam keménynek mutatkozni, de nem sok sikerrel mivel remegtek a lábaim.
- Szerintem be kéne mennünk, ha csak nem akarod, hogy  beléd csapjon a villám.
- Haha, nagyon vicces vagy.
- Ezt nem viccnek szántam. - mondta halál komolyan. Ami őszintén megijesztett. Ismét lecsapott a villám és ez tényleg közelebb volt. Egy nagy lemondó sóhajjal kinyitottam az ajtót és besétáltunk. Természetesen az önelégült mosolya nem maradhatott el. Miután bementünk egyből kiszúrta a forró csokit. Nem zavartatta magát, leült a kanapéra és elkezdte inni.
- Ugye tudod, hogy ezt magamnak szántam!?
- Hé, most én vagyok a vendég. Amúgy is elhoztam a pulcsid ennyi jár nekem, cica.
Ahhh ismét a becézés....
- Vissza térve te is ott voltál ezek szerint a suliban ? Mit kerestél ott?
- Ezt én is kérdezhetném tőled.
- Én kérdeztem előbb!
- Jobb ha te azt nem tudod.
- Megakartak ölni !! Basszus ! 'Szeretném' tudni ! - emeltem fel a hangom. Ő csak nevetett.
- De, hogy akartak. Csak tudni akarták, hogy ki van ott.
- Te voltál igaz?
- Mi?
- Hát aki lefogott.
- Mondjuk. - mondta nevetve.
- Nem vagy gyenge az tuti.
Ezen még nekem is kuncognom kellet.
- Sajnálom.... - suttogtam halkan.
- É-és tegnap mit kerestél ott ? Te voltál a maszkos?
- Valószínű.... És azért mentettelek meg mi?...
- K-köszönöm. - dadogtam ismét halkan, amire ő csak vállat vont. - De akkor is mit kerestél ott? - kérdeztem.
- Csak úgy belógtunk a haverokkal, unatkoztunk. - mért érzem úgy, hogy ez nem a teljes igazság.
- Kik voltak ezek ma az iskolában ?
- Túl sokat kérdezel édes, meg ne erőltesd magad!
Én csak a szememet forgattam majd elindultam a már kész forró csokimért. Mert miközben csevegtünk készítettem még egy bögrével. Mikor indultam vissza felé ismét belehasított a hátamba. Felszisszentem, mert eléggé fájt.
- Gyere ide megmasszírozom, jobb lesz higgy nekem. Nem tudtam mit csináljak egyre jobban fájt és már nem volt itthon gyógyszer rá. Lémondóan sóhajtottam majd óda sétáltam és leültem elé. Az érintése annyira megnyugtató volt. Nem tudok ki igazodni Justinon egyszer full bunkó máskor meg törődő. Már sokkal jobban éreztem maga. Éreztem a forró leheletét a nyakamnál majd ajkait éreztem a bőrömön. Nem tudtam, hogy mire véljem, de megnyugtató volt. Össze rezzentem érintésére éreztem, hogy belemosolyog a nyakamba. Biztosan érezte, hogy ő maga mit vállt ki belőlem. Nem akartam a lotyóihoz sorakozni, de most olyan megnyugtató volt.Úgy éreztem szükségem van erre.
Lassan elkezdte szívni a nyakam amitől kicsit felnyögtem.
- Nyugi cica - suttogta alig hallhatóan. Miután végzet egy lágy csókot hagyott rajta. Amikor maga felé fordított nem bírtam a szemébe nézni. Éreztem, hogy a vér felszökik az arcomba. Lassan felemelte az állam, így egymás szemébe néztünk. Egy lágy csókot hagyott a számsarkán és az állam és a nyakam vonalát kezdte puszikkal behinteni közben én beletúrtam a dús hajába. Kicsit meghúztam ami egy nyögést váltott ki belőle. Nem értem miért hagyom neki ami most éppen művel, talán mert annyira gyengéd. Ami után fejeztem rám emelte a tekintetét majd közelebb hajolt. Éreztem forró mentolos leheletét a számnál.
 De ekkor rájöttem, hogy minden lánnyal ugyanezt teszi és eltoltam magamtól. Amúgy is túl sok volt a megválaszolatlan kérdés.
- Ezt nem kellet volna... - suttogtam.
- Chhh - nevetett.
- Ne játszd meg magad Baby! Tudom, hogy akarsz. Majd hátra döntött az ágyon és ismét szívni kezdte a nyaka.
- Justin! Justin fejezd már be - ordítottam miközben próbáltam eltolni magamtól. Nagy nehezen sikerült is. Vissza tért a régi Justin. Vagy talán mindig is ilyen volt!
- Te is csak olyan vagy mint a többi lotyóm.
  Gondolkodás nélkül felemeltem a kezem majd megütöttem.
- Azt mondtad nem a lotyóid. - nevettem cinikusan.
Ő az ütés helyét fogta majd fölém magasodott. - Ezt nem kellet volna! - csak dühösen nézet rám aztán kiviharzott.
4 kommi  után jön a kövi!

5. Rész Fájdalom

" Olyan apró a kezed cica. - Hallottam meg valaki suttogását a fülemben. Rögtön elpirultam, de nem tudom miért, és amikor forró lehelete elért a fülemhez ismét összerezzentem."

- Szerintem inkább a tied túl nagy.
- Ennél jobbat nem tudtál volna mondani? - nevetett ki. Én csak a szememet forgattam és lehagyva Justin indultam meg a terembe a tornazsákomért. Miután felkaptam elindultam a barátaimmal az öltöző felé.
- Tényleg Lilly, miért hivatott az igazgató? - kérdezte Derek.
- Azt mondta, hogy javítanom kel tesiből és ráadásul nekem kell megszerveznem a jövő heti bált. Derek csak nevetett mire én vállba bokszoltam
- Ez nem vicces! - mondtam.
- Igazad van! Ez szívás! - mondta nevetve mire a hátára ugrottam és úgy szorítottam. De tudtam mi a legjobb fegyver ellene ezért elkezdtem összeborzolni a haját.
- Lilly ne!! Csak a hajamat nee!! - rimánkodott. Amin muszáj volt nevetnem. Mikor megérkeztünk az öltözőkhöz leszálltam a hátáról majd megöleltem.
- Be szeretnék menni, ha nem baj 'szerelmes párocska'
Én csak a szememet forgattam és eldörmögtem egy "fogyjál le!" - félét, Derek felnevettet. Azt hittem nem hallja meg, de lényegtelen mivel, amúgy is Justinnak szántam. Elköszöntem, majd bementem a szemközti öltözőbe, ami a női volt természetesen. Csatlakoztam Spenserékhez és gyorsan átöltöztem. Még volt 2 perc a becsöngetés előtt ezért úgy döntöttem megkérem a csajokat, hogy segítsenek a bál megrendezésében. Amire megnyugtatóan igennel feleltek. Elmosolyodtam és megköszöntem előre is. Épp ebben a pillanatban csöngettek be. Gyorsan berohantuk a tesi terembe és leültünk az egyik padra. Érdekes mód a tesi tanár még nem volt a teremben pedig ő sosem késik. Eszembe jutott, hogy most fog kiderülni, hogy vajon mivel tudok javítani a jegyemen. Egy kicsit izgultam is emiatt.
A tanár lépteit halva felkaptam a tekintettem a kezemből.
De a tanár nem egyedül jött be hanem Amyvel ¿?
Amikor megláttam a lányt szemeim elkerekedtek, míg amikor ő észre vett csak egy lágy mosollyal üdvözölt. Amyhez jártam hetedikben és nyolcadikban táncórákra, de itt a gímiben esélyem se lett volna folytatni. Vajon mit keres itt ? Gondolatmenetemből a tanárnő hangja rántott vissza a valóságba.
- Kedves osztály, ahogy látjátok nem egyedül jöttem be a mai órára. Ő itt Miss. Amy! - Sziasztok, gyerekek. Gondolom, most azon gondolkoztok, hogy mit keresek én itt. Azért jöttem, mert a pom-pom csapatotok elég gyengén szerepelt az elmúlt idényben és nem csak itt. Egyre kevesebb csatlakoznak a csapatokhoz. Ezért úgy gondolták az iskolai igazgatók, hogy inkább táncra váltják a pom-pom csapatokat.
Őszintén nem értettem vajon mire akar kilyukadni Amy, de ahogy látom ezzel nem vagyok egyedül.
- Szóval választhattok 4 műfaj közül, amit szeretnétek, hogy tanítsak nektek. Sajnos ez kötelező lesz azoknak, akik eddig a pom-pom csapatott erősítettét és még néhány embernek, akiket az igazgató felírt a listára.
Most már mindent értek szóval erre gondolt az igazgató, hogy ezzel javíthatok. Megkönnyebbültem, hogy nem pom-pom-oznom kell.
- Ohh és mellesleg a bálra az egész osztálynak elő kell adnia egy lassú táncos műsort amit szintén én, fogok betanítani.
A fél osztály morgott, és halkan fújoztak, meg hasonlok. Én sem igazán örültem neki mivel nekem kell, alapból szervezni a bált nem tudom, hogy fog ez beleférni.
Amy behívott néhány diákot, akik nem ide járnak. Feltételezem, az ő táncóráira járnak.
- Ők az én tanítványaim és bemutatnak egy-két lépést, amit ti is tanulni fogtok. Megpillantottam Ninat és Luke-ot akikkel anno egyűtt jártam táncórára és nagyon jóba is voltunk. Amikor Luke észrevett megvillantotta a díjnyertes mosolyát és felém intett. A háromnegyed osztály figyelme rám szegeződött a lányok szúrós tekintettel néztek rám. A többiek pedig értetlen fejet vágtak.
Luke szólt Nina-nak, hogy itt vagyok, aki rám köszönt és valamit boldogan Amy fülébe suttogott, aki csak bólintott. Luke elindult felém és csuklómtól fogva maga után húzott. Nem értettem,de mire feleszméltem Amy elmondta mit 'fogunk' táncolni, amire nekem csak kikerekedtem a szemeim már mindenki engem nézet, úgyhogy elég ciki lett volna vissza ülni. Történetesen ismertem a koreográfiát, de nem voltam benne biztos, hogy emlékszem minden lépésre.
De már késő volt. A zene elindult és mi bele kezdtünk a táncba. Elég intim tánc volt mivel fiú lány párok voltak. Trey Songz-tól a touchin, lovin-ra mozogtunk.
Amikor Luke a hasamhoz ért úgy éreztem, hogy feltörnek a régi emlékek és egyben bizsergető is volt. Mikor felnéztem észrevettem Justin feszült tekintetét majd elkapta a fejét és szórakozott a két mellette ülő ribivel akiket mellesleg múltkor arra kért, hogy kérjenek bocsánatot. Nem értem a gondolkodás menetét, de nem is izgatott. A táncnak már vége is volt a nagy része az osztálynak tapsolt, de persze Mr.tökélytől és lotyóitól ezt nem vártuk el.
Amy elmagyarázta a 'tánc órarendünket' majd kicsöngettek és mindenki elindult az öltözök felé.
- Nem volt rossz cica!
- Azt hittem nem láttad a lotyóidtól.
- Ohh szóval figyeltél? Ez kedves. Az önelégült mosolya levakarhatatlan volt arról a bugyuta fejéről.
Csak egy szemforgatással válaszoltam a kijelentésére és már el is indultam volna, ha nem ránt vissza a csuklómtól fogva.
- Ők nem az enyémek. - csak ennyit mondott majd besétált az öltözőbe. Először nem értettem, hogy mire mondta, de aztán rájöttem, hogy a cicababákra értette. Én is így tettem bementem az öltözőbe és gyorsan átöltöztem. Spenserér még kérdezgettek erő a táncos dologról, de én gyorsan lezártam a dolgot. Kiérve a folyosóra elköszöntem Luke-tól és Nina-tól. Majd a tekintetem megakadt Dereken, aki elég feszültnek tűnt. Nem értettem, hiszen mindig olyan boldog szokott lenni.
- Baj van? - kérdeztem, rögtön amikor elé értem.
- Nem. - mondta egy hamis mosoly kíséretében. Úgy éreztem valami nagydolog lehet, ha velem se beszéli meg, úgyhogy hagytam a témát.
**
A többi óra is gyorsan telt. Miután elköszöntem a barátaimtól. Hazafelé vettem az irányt. Otthon találtam egy cetlit, amin az állt, hogy mennyek el bevásárolni, mert ők egész nap nem jönnek haza csak holnap, mert elvileg valami fontos munka miatt vannak távol. Lassan elcammogtam a botba és megvettem mindent, amire szükségem volt, és haza cipeltem a szatyrokat. Miután kipakoltam mindent. Megfogtam a saját báli bevásárló listám és elindultam ismét vásárolni. Persze ez az egész nem az én hanem az iskola pénzéből ment. Miután beértem a kiszemelt boltba megvettem a szükséges díszeket. Mire ismét haza értem már fél hét volt. Gyorsan letusoltam benyomtam egy szendvicset majd a díszekkel teli szatyorral egyűt elindultam vissza a suliba. Igen nyolc órakor. Persze ezt  is mint a legtöbb iskolát bezárják estére, de én kaptam az igazgatótól egy belépő kártyát, amivel este is bejuthatok, mivel tudja, hogy nagyon kevés időm van a báli előkészületekre. Miután beértem a nagy tesiterembe vezettet az utam ahol letettem a szatyrokat és feloltottam a villanyt, visszasietem a portához ahonnan nagy nehezen becipeltem egy létrát a tornaterembe. Felállítottam majd kivettem a gyöngyfüzért felmásztam a létrára és elkezdtem felrakni. Miután ezzel végeztem odébb húztam a létrát és kivettem a diszkó fény lámpát. Mielőtt felmásztam volna a telefonomon bekapcsoltam a kedvenc zenémet. Amikor a létrán másztam felfelé egyszer csak sötét lett. - Basszus -  szitkozódtam magamban. Pont most kell, hogy áramszünet legyen. Mivel a felét már felraktam a diszkó fénynek nem hagyhattam csak ott lógni. Próbáltam leszedni, amikor azt vettem észre, hogy a létra kicsit megmozdult. Lenéztem és észrevettem egy maszkos alakot csak a holdfényétől láttam az állarcát. Lábam megremegett és a szívem is kihagyott egy ütemet. Mielőtt bármit is tehettem volna kirántotta alólam a létrát és én a földre estem. - Ahhh !!! - sikítottam fel mikor a földet értem. Meg se tudtam mozdulni, a gerincemre estem alig kaptam levegőt. Borzasztóan fájt.
- Mond meg apádnak, hogy fizessen, mert következményei lesznek. - csak ennyit mondott és elfutott. A hangja torzított volt. Az arcomon legurult egy könnycsepp annyi fájt a hátam. Amikor megpróbáltam megmozdulni kétszer annyira fájt és hangosan felsikítottam. A könnyek most már az egész arcomat elfedték és nem láttam tőle semmit. Cipők gyors kopogását hallottam a tornaterem padlóján. Mire egyre közelebb értek ki tudtam venni kik azok bár a könnyfátyoltól így is homályosan. - Szóval megtette. - motyogta magába, bár nem értettem, hogy mire gondolt, de nem is érdekelt a fájdalom mellet. Lassan térdhajlatomba nyúlt a másik kezével pedig megtámasztotta a hátam tetejét Ez nem fájt olyan mértékben, de a sírást nem tudtam abba hagyni bármennyire is próbáltam. A többi barátja csak nézet és nem értették mi történt Justin a fejével intett nekik és kisétált velem a kapun. Az elviselhetetlen fájdalom ismét erősebben visszatért ezért gyorsabban kapkodtam a levegőt és a pólóját szorítottam olyan erősen amennyire csak tudtam. Hazáig cipelt engem majd a kulcsomat kivette a zsebemből és besétált a házba. Az ajtót becsukta majd lassan felsétált velem a lépcsőn és bevitt egyenesen a szobámba. Nem tudtam honnan is tudhatta melyik az enyém, de őszintén ez érdekelt a legkevésbé. Nem mondott semmit csak óvatosan letett a puha ágyba és betakart. Egyszerűn egy hang se jött ki a számon a fájdalomtól. Lassan elindult az ajtóm felé még egyszer visszanézett majd elment. A szemeim olyanok voltak, mint a téglák, a fájdalom kezdett csökkenni majd lassan lehunytam a szemem és elnyelt az állom világa.

Remélem tetszett ez a rész.  :) Igyekszem minél előbb írni a részt, de mivel nem jeleztek nagyon vissza így nem tudom mikor hozom a kövit.Léci pipáljatok,komizzatok és iratkoztattok fel. Csok,puszi Miri :*