21. Rész Irány a ~Határ~ !

~ - Azt hiszem elég volt ennyi edzés mára. - mondta kicsit haragosan majd az ajtóhoz ment. Azt hiszem "kicsit" túlreagálta ezt az ügyet, de talán én is így viselkedtem volna...

A szememet forgattam a tettére majd utána indultam.~

Mire utolértem már a poharába öntötte a whiskyt.

- Én is kérhetek egyet? - mosolyogtam rá, de csak egy rideg arckifejezést kaptam.

- Önts magadnak, te biztos ebben is jobb vagy. - kortyolt a poharába.

A szememet forgattam majd én is öntöttem egyet. Közben azon gondolkodtam, hogyan békítsem ki ezt a nagy gyereket.

- Hmmm... Mi lenne ha egy tisztességes biliárd jattékkal mérnék fel ki a jobb? - léptem elé.

- Tisztességes, mi? - motyogott.

- Talán Mr. Bieber fél, hogy ismét elverik? - néztem csábítóan miközben a pohár utolsó kortyát ürítettem magamba. A poharat felé emeltem majd össze koccantottuk.

- Nyerjen a jobb! - mosolygott

- Legyen. - bólintottam. Lépteimet a dákok felé vettem majd felvettem kettőt és az egyiket Justin felé dobtam, aki el is kapta.

- Hölgyeké az elsőbbség. - engedett előre. Csak a fejemet ráztam majd az asztalhoz léptem.

Lassan az asztal felé hajoltam és az ütésre koncentráltam. Mármint csak próbáltam, mert Justin égető tekintete a hátsómon nem igen segített az őszpontosításban.

Hát, ha játszani akar, akkor játszunk! - gondoltam magamban

Még egy kicsit beljebb hajoltam majd egy erőteljes lökést mértem a golyóra.

- Nem rossz. - mosolygott rám, ahogy megfordultam.

Majd helyet cseréltünk én viszont ahelyett, hogy mögé álltam volna az asztal másik oldalához siettem így pont szembe voltam vele. Töltöttem egy pohár whiskyt majd folytattam a bámulását.

Láttam rajta, hogy zavarja a tekintetem, de próbálta nem kimutatni.

Kuncogva siettem mellé hiszem újra én következtem. A nevetésem tárgya pedig csak annyi volt, hogy nem éppen sok célzás talált bele a lyukba vagy talán az ital van rám ilyen hatással? Ki tudja?! De most nincs időm ezen gondolkozni, hanem a maradék erőmet kell az ütésbe belefektetnem és a figyelmem, bár az már rég elveszett Justin és a kezében pihenő ital miatt. 

Az ütésem után ismét Juss következett, aki egy kicsit megbillenve, de magabiztosan lépkedett a játék tér felé. Talán ez az ütés attól más mint az ezelőttiek, hogy most kicsit feltűnőbben koncentrálok a fiú megzavarására, de az alkohol is mellettem áll ebben a játékban. 

Lassan mögé lépkedek majd tekintetem elidőzik az izmos hátán ami épp feszítve van az ütéshez való készülődés miatt. Mosolyogva figyelem, ahogy a levegőt lassan beszívja majd kiengedi, ezt pedig dereka fel s alá mozgása jelzi. A gyomrom egy pillanatra össze rándult és a bennem lapuló piszkos gondolatok hatására azonnal az ajkamba haraptam, mintha csak féltem volna, hogy kiejtem a bennem felgyülemlő elképzeléseket. Ezt viszont csak elkönyvelem a barnás színű italnak. Jobb kezemet megindítottam felé majd elkezdtem lassan végighúzni a gerincén. Az érintésemre rögtön össze rezzent, de több figyelmet nem sugárzott felém míg meg nem szólalt.

- Tisztességes játék mi? - horkantott majd megcélozta a gömbölyű tárgyat és a többség célba ért. Lassan kiegyenesedett én pedig végig a hát izmai mozgását figyeltem. Hirtelen megfordult így szembekerültünk egymással. A lehelete éget az alkoholtól, amely egyfajta táncra hívott engem. Az egyik kezét lassan csípőmre vezette én pedig összerezzentem az érintésére. Egy kaján mosoly húzódott az arcára én pedig azon töprengtem vajon józan-e még? Mert én már  biztosan nem. Egy óvatlan pillanatban magára rántott és a fejét a nyakhajlatomba mélyesztette. Ismét megrándultak a nyughatatlan izmaim. 

Egy apró puszit lehelt a nyakamra majd hirtelen már csak annyit éreztem, hogy az ajkai az enyémet próbálják táncba hívni, de sikertelenül. Mozdulatlan maradok hiszen túl hirtelen történt ez az egész. Ezt ő is észre vette ezért ráharapott és meghúzta az alsó ajkam. Kezem ekkor már rég a haját markolta szívem pedig kihagyott egy ütemet. Nyelve lassan bejutást nyert a számba majd még közelebb húzott magához. 

Bódító illata rögtön megcsapott és belemosolyogtam a csókunkba.

~Nem teheted! Nem teheted ezt vele...~ - hirtelen hangok kezdtek el duruzsolni a fejemben nekem pedig ijedten pattantak ki a szemeim. Justinnak is feltűnt, hogy abba hagytam mindenféle mozgást, de ő szó nélkül próbált újra csókba vonni. 

Próbáltam felfogni az előbbieknek az ittas állapotomnak és felejtés kép folytattam a mozgást Juss ajkain.

~Minden az ő hibája! Ezt ne felejtsd el! Ha nem lett volna ott...~ - halottam ismét.

Justint eltoltam magamtól, aki hitetlenül nézett rám. Mielőtt bármit is mondhattam volna az ajtó kicsapódott és Luke lépet be rajta, Furcsán pásztázott minket, amit meg is értettem miután felmértem a helyzetünket. Gyorsan hátrébb mentem így Justin kezei lecsúsztak rólam. Részességemnek köszönhetően rögtön megbillentem, de Bieber időben kapcsolt és megtartott engem. Próbálta magára vonni a figyelmet azzal az idegesítő mosolyával, de én csak a hangokra gondoltam és arra, hogy igazuk van bárhonnan is jöttek. Én itt iszogatok és jól érzem magam 'ezzel' miközben Hanna gyilkosa szabadon mászkál és akárhol lehet.

- Te ittál? - jött közelebb Luke, A szemei szinte szikrákat szórtak, ami megrémített. Nem szoktam ilyennek látni.

Lehajtottam a fejem szégyenérzetemben és bólintottam a kérdésére.

- Már meg sem lep. - horkantott. A fejemet rögtön felkaptam és a szemeiből áradt a csalódottság egy kis lenézéssel párosítva.

- Mit akarsz itt? - szólalt meg Justin.

- Baj van a határnál. - biccentet.  Miközben Justin felfogta a felé irányuló szavakat izmai megrándultak. Én viszont egyáltalán nem értette milyen gond lehet egy határnál? Kérdően pillantgattam hol Lukra, hol a barna hajú fiúra. De egyik sem figyelt rám. Azt hiszem mindenki Justin reakcióját várta, még ő maga is.

- Mi...? - próbálta befejezni, de Luke közbe vágott.

- Valaki betört az ott lévő raktárba.

- De.... oda egyik banda se mehet be... - motyogta magán Justin.

- Azt hiszem ebből háború lesz, hiszen mindenki a vele szemben álló csapatot hibáztatja.

- Azt hiszem tudod kivel kell tárgyalni..... és lesz majd, ami segít. - Nézett rám, majd kiviharzott.

Nem értettem ezt az egészet. Viszont forgott velem a világ, úgyhogy nehezemre esett a gondolkodás. Justin arcát fürkésztem, míg ő elvolt foglalva a gondolataival. A vonásai teljesen megváltoztak a szemei is, már nem ragyogó mogyoró barnák voltak, hanem csak....... egyszerűen csak sötétek.

- Mi az a "határ" amiről ti beszéltek? Mert kétlem, hogy ugyanarra gondolunk... - horkantottam.

- Nem a te dolgod. - mondta lenezően. Egyből úgy éreztem, hogy kitisztult az agyam. Nagyokat pislogtam miközben Justint figyeltem, ahogy a kabátja után nyúl.

- Még is hova készülsz? 

- El. - flegmázott.

- Ittál, nem zavar? - kerekedtek ki a szemeim. Ördögi mosolyra húzta a száját majd kilépet az ajtón. Nem értem mit képzel magáról, csak úgy itt hagy? Bipoláris idióta ez már tény. Azt hiszem ő sose fog megváltozni, de képes elhitetni az emberekkel, hogy van rá egy csöppnyi esély. Egy részem azt hiszem mindig elhiszi neki, de ez van lány vagyok. Mi ilyenek vagyunk ez már tény.

De nem állok be a sorba, ahol Bieber "kezeltjei" vannak.

Már csak arra figyelek fel, hogy kinyitja a kocsi ajtaját és beszáll. Gondolkodás nélkül beültem én is mellé a reakciójától nem félve. Talán így rájövök valamire, de ha Justinon múlik, semmit sem tudok meg. Lehet, hogy ez olyan dolog, ami akár közelebb is vezethet a maszkoshoz....

- Szállj ki! - mordult rám, én pedig egy mosollyal az arcomon becsatoltam a biztonsági övet.

- Azt mondtam azonnal szállj ki! - mondta hangosabban. Az ujjai szinte már elfehéredtek, hiszen olyan erősen markolta a kormányt.

A fejemet ráztam és vártam a következő kirohanását, de ehelyett csak egy ördögi vigyort kaptam, ami nem igazán volt biztató számomra.

A kocsi kulcsot elfordította a zárban, majd a motorhang után elindultunk. Nem értem, hogy változhat meg valaki ennyire két perc alatt, egyik pillanatban még olyan mintha kedvelne, másikban pedig már, mintha inkább a halálba küldene,

- Nem foglak megvédeni. - mondta gúnyosan

- Nincs rá szükségem. Hahó! Tudod engem tanítottál be emlékszel? 

- Nem erről beszélek. - nevetett. Amit már végkép nem értettem, hiszen semmi viccesről nem volt szó.

- Hanem az apádról. - mondta nyugodtan majd egy pillanatra rám vetette a tekintetét, amin még mindig az az idegesítő vigyor ékeskedett. 

A szüleimmel szinte nem is beszélek, mióta kiderült ez az egész azt hiszem ezt egy jó darabig nem is fogom, hogy titkolóztak. De annyit tudok, hogy Justin nem éppen apám embere....

Köszönöm a +1 feliratkozót és a komikat meg a pipákat! <3 

Nem rész

Sziasztok! Sajnálom, de egyáltalán nem tudok most rész hozni, mert nincs időm az írásra :( , de amint tudok jelentkezek! Remélem megértitek......

20. Rész Kiképzés.

Sziasztok! :) Mostanában nem igazán tudok részeket hozni, de igyekszem! Jó olvasást!

Az órámat 04.30-ra felhúztam, hogy legyen időm összedobni magam. Igazából nem volt nehéz felkelnem mivel mint eddig is gyötört a lelkiismeret furdalás és a rémálmok is.

** 05.00

Kín állok a megbeszélt fa tövénél, Justint várom, aki még mindig nem érkezett meg.

Majd a földön találom magam.

- Első a figyelem! - szólal meg az ismerős hang, majd végre leszáll rólam. Természetesen föl már nem segít ezért durcásan ugrok fel és porolóm le magamról a koszt, de elhatároztam ezt még visszakapja! Justin még kicsit kuncogott rajtam én pedig bevágtam a "Ez most komoly? Nem vagy kicsit gyerekes?" - fejet. És végre abbahagyta.

- Héhé, ez a kiképzés része. Ne nézz így. - próbálta teljesen komolyan elmondani, de az az ütődött mosoly az arcán csak nem hagyta neki. De ezt még én is megmosolyogtam.

- Szóval mivel kezdünk? - néztem a szemébe.

- 20 kör futás a tó körül. - mondta, most már tényleg komoly arckifejezéssel.

- Ez mire is jó? - kérdeztem, miközben a kiinduló pont felé haladtunk.

- Csak kell tudnod futni, ha megtámadnak, nem?

- De én nem elfutni akarok, hanem harcolni! - álltam elé.

- Majd azt is fogsz. - került ki.

Lemondóan utána siettem majd futni kezdtem a kijelölt köröket.

**

Egészen hét óráig edzettünk vagy is inkább én Justin pedig utasított a feladatokra.

Majd visszamentünk a hotelhez, hiszen nyolckor van ébresztő és feltűnésmentesen szerettünk volna bejutni.

Az első dolgom az volt, hogy a forró víz alatt lezuhanyozzak. Elégé elfáradtam ezért a fennmaradó negyedórát pihenéssel töltöttem.

- Haho, Lilly! Ébren vagy? - keltett a barátnőm.

- Most már igen.. - dünnyögtem.

- Hány óra? - dörzsöltem a szemem.

- Nyolc.

- Ohhh... - csak ennyit tudtam mondani majd kikászálódtam az ágyból és Spenssel együtt elindultunk a földszintre a szokásos "találkozóra".

Út közben összetalálkoztunk Zack-el és Derekkel. Amióta Zack segített nekem az óta nagyon jobba vagyunk. A tábortűznél is tök jól elbeszélgettünk bár ezt Justin nem nézte jó szemmel....

- Mióta vagy te ilyen jóba Zack-el? - húzott maga mellé Derek.

- Am... tegnap óta? - nevettem fel, bár ő nem tette szóval abba is hagytam a dolgot.

- Csak barátok vagyunk semmi más. - dobtam felé egy műmosolyt majd visszasiettem Spens mellé.

Annyira utálom, amikor Derek ilyen kérdőre vonó, ilyenkor pontosan olyan, mint Justin, pedig ő mondja mindig, hogy sosem akar hasonlítani rá.

Mivel nem akartam ezen gondolkozni és Spens nem tudta elterelni a figyelmem, inkább visszasiettem Zackhez és tovább beszélgettünk.

Az aulába megérkezve körbe néztem és a tekintetem hamarosan össze is akadt Justinéval, de nem tűnt túl nyugodtnak. Összeszűkült szemekkel néztem rá kérdően ő pedig felém bökött a fejével. 

Először nem értettem mire utal majd mellém pillantottam és csak időközben vettem észre, hogy egy kicsit félre érthető pózba voltunk a mellettem lévő fiúval. Elhúzódtam tőle így a kezei a csípőm helyett már a saját combja mellet találtak helyet.

Nem mintha Justinnak lenne valami köze, hogy kivel vagyok együtt hiszen nem alkotunk egy párt, de nem voltam kíváncsi a hülyeségeihez amit a biztosan nekem vágott volna, ha továbbra is hagyom, hogy Zack átkaroljon.

Ez az utolsó napunk itt szóval este ismét tábortüzet gyújtunk.

** este

Igyekeztem egésznap Justint kerülni több-kevesebb sikerrel....

Végre a tanárok is úgy döntöttek, hogy már ideje lenne visszatérni a hotelbe, mert reggel korán indulunk. Justinnal még holnap is edzeni fogunk, csak előbb fejezzük be az edzést,  azt hiszem...

**

Mindenki hullaként esett be a saját szobájába és én is követtem a példájukat. Éppen az ágyról vettem fel a pólómat, amikor egy papír fecnit pillantottam meg alatta.

Szemöldökömet összehúzva próbáltam kiszedni, hogy mi is van a papíron, de a sötét nem igazán volt ebben a segítségemre ezért felkapcsoltam a villanyt. Miután a fény betöltötte a szobát olvasni kezdtem az írást ~Hamarosan Shawty.....~ csak ennyi állt rajta.

A szívem legalább tízszer olyan gyorsan kezdett el dobogni miután elolvastam a sorokat.

- Itt van... - suttogtam magamnak majd össze gyűrtem a papírt ami a kezemben volt.

**más nap edzés után

Végre végeztünk. Ismét jól kifárasztott, de úgy látszik Jussnak jó napja volt, mert nem igazán emlegette a Zack-es dolgot....

Éppen a hotelajtaján lépünk be, amikor Derek került elénk.

Na ezt magyarázd ki Lilly! - gondoltam magamban. Nem mintha neki is elszámolással tartoznék, de nem igazán bírja Justint, hiába a tesója, bár a fél világ utálja a zselézett hajút, szóval ezzel nincs egyedül.

Ahogy látom Justint is meglepte az öccse nem csak engem....

- Ti meg..? - nézett ránk furán.

- Sétálni voltunk. - böktem ki mielőtt Justin bármit is mondhatott volna.

- Ahhh... Szóval megint kavartok? - röhögött fel kínosan.

- Eddig sem kavartunk. - fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt.

- Ne legyél féltékeny öcsi! - borzolta össze a haját Juss majd elsétált.

És én is követtem, vagy is inkább "volna", ha Derek nem ránt vissza.

Kérdően néztem rá, ő pedig beszélni kezdett.

- Te nem ismered... jobb lesz, ha elkerülöd.

- Jézusom Derek! Nem egy horror filmben vagyunk, könyörgöm! Köszi, hogy vigyázol rám meg minden, de tudom, hogy mit csinálok. - fejeztem be majd kirántottam a karomat az övei közül és végre tényleg visszaindultam a szobámba.

**

Mindenki mindent felpakolt a vonatra majd keresett magának egy kabint. Spenser eléggé elvolt foglalva az új barátjával ezért inkább elhaladtam mellettük és egy üres kabinban foglaltam helyet.

- Nem baj ha ide ülők? - jött be hirtelen Zack, de mielőtt elmondhattam volna, hogy egyedül szeretnék lenni már helyet is foglalt.

- Amm.. - nyitottam szólásra a szám, de ismét megakadályozott a beszédben.

- Jaj nem is köszöntem! Bocsi. - puszilt meg. Egy kicsit lesokkolt a tette, hiszen ennyire nem vagyunk jóba, de nem akartam megbántani ezért inkább hagytam az egészet.

** 2 nappal később

Az iskolában bejelentették Hanna halálát és most mindenki gyászol. A bejelentés óta nem is láttam Spenst. Még a barátja is rajtam keresztül próbál információkat gyűjteni, de én sem tudok semmit róla.

Sokszor gondoltam úgy, hogy talán át kéne mennem hozzá, de tapasztalatból tudom, hogy sokkal jobb, ha egyedül dolgozza fel az ember, szóval emellett az érv mellet döntöttem.

Az üzenet az óta se hagyott nyugodni, de kitartóan edzek, hogy egyszer elbánhassak azzal a szeméttel.

Most is épp a kiképzésre igyekszem, amit egy titkos maffia raktárban tart Justin.

A kiképzésen kívül nem igazán beszélgetünk. Sokszor bepróbálkozik, de próbálom hárítani bármilyen nehéz is néha......

Kezdem úgy érezni, hogy lassan fel fogja adni. Ami részben nyugodttá tesz, de legbelül azt kívánom, bárcsak ne tenné.

Félelem! Csak egy szó, de még is ezer gondolatot foglal magában. Talán én is ezért nem engedem közel magamhoz, mert félek. 

Félek attól, hogy nem tudna megváltozni, hiszen ismerem, ő Justin Bieber aki akárkit megkaphat és lehet én is csak addig kellenék neki, aztán otthagyna, mint ahogy eddig tette másokkal. Minden lánnyal ezt teszi, és nem akarok egy lenni a többi közül, be állni a sorba. Nem bírnék ki még egy ilyen fájdalom hullámot, mint a barátnőm elvesztése volt.

Ezekkel a gondolatokkal léptem be az ajtón és rögtön szembe találtam magam a nem rég említett személlyel. Ahogy meglátott egy kosza mosoly kúszott az arcára, amit én is viszonoztam bár nem tudom miért.

A fejével intett nekem, hogy kövessem. Lassan elindult, de előtte még megitta az utolsó kortyot is a whisky-jéből. Csodálkozva néztem a folyamatot, majd utána igyekeztem.

Egy eddig még számomra ismeretlen szobához vezettet és amint odaértem kitárta az ajtót. Eléggé megdöbbentett a látvány. Külön lövészet gyakorlására alkalmas terem volt, a falak pedig valószínűleg hangtompítóak lehettek. Ámulva tekintettem végig, míg egy kattanás meg nem zavarta a figyelmem. Rögtön oda kaptam a fejem, Justin épp egy fegyvert töltött tele és beindította a bábukat mozgató emelvényt. Szóval nem is volt kérdés mit gyakorlunk ma.

Elégé izgulok hiszen még sosem lőttem igazi fegyverrel, de ezt is muszáj lesz megtanulnom.

- Kezdhetjük? - tartotta felém a fegyvert. Kikaptam a kezéből majd bólintottam és beálltam a kijelölt helyre. Elmagyarázta, hogy kel csinálni, majd a próba következett.

A benntartott levegőmet egy sóhaj kíséretében kifújtam majd a fegyvert a célpont felé tartottam. Pontosítottam még a helyzetemen majd lehunytam a szemem és lőttem. 

Miután Justin megnyomta a gombot a bábu közeledni kezdet.

- Azt a gyilkost is csukott szemmel szeretnéd lelőni, hátha el tud futni? - nevetett fel kínosan.

- É..én.... - nem tudtam mit mondani ezért inkább becsuktam a számat.

A célpont végre megérkezett és megláttam rajta a lövésem. Nem igazán középre talált, sőt inkább csak horzsolta a végén lévő anyagot. Kicsit csalódott voltam, de hát ez az első lövésem.

- Ne csüggedj, lehetett volna rosszabb is. Például még hozzá se ér a célponthoz. - nevetett.

Mérgesen néztem rá ezért egy idő után abba hagyta.

- Megmutatom! - mondta majd ismét nyomkodott valamit és a bábú vissza került a helyére.

Lassan mögém lépkedett és felemelte a kezemet a pisztollyal együtt, én pedig tartottam azt.

Kicsit hátrált majd az egyik lábával beállította az enyéimet a "tökéletes" lövéshelyzetbe. Én pedig még mindig a pisztolytartásra koncentráltam.

Ismét megéreztem közelségét, de nem tartott sokáig, csak egyik karjával átkarolt és kicsit feszesebben állított be. Majd eltűnt a melegség a derekamról.

A vállaimat hátrébb hajtotta és a fejemet is kicsit előrébb döntötte. Majd váratlanul ismét magam mögött éreztem. Az illata egyből megcsapott és a gyomrom összerezzent egy pillanatra. Mellkasa a hátamnak simult majd a kezei az enyémen helyezkedtek el.

- Összpontosíts! - suttogta. A meleg leheletére összerezzentem, de próbáltam azt tenni, amit mond, de ilyen helyzetben elég nehéz bármire is koncentrálnom. 

Élesen beszívtam a levegőt majd kifújtam és a célpontra kezdtem koncentrálni. 

- Képzeld oda és képzeld el azt ahogy eltalálod. - mondta. Az ajkai súrolták a fülemet, ami ismét a gyomrom rezdüléséhez vezetett, de most arra kel gondolnom, amit mondott ezért elképzeltem. A fegyvert erősen tartottam majd meghúztam a ravaszt, kétszer is majd leengedtem a tárgyat Justin kezeivel együtt. A bábu ismét közeledett és csak azt tudtam remélni, hogy jól sikerült a lövés. 

A céltábla ismét közeledett, és ahogy elém ért egy büszke mosoly terült el az arcomon. Mind a két lövés a középen lévő sávba talált.

- Nem rossz! - motyogott Justin.

- Hogy nem rossz? - akadtam ki.

Nem is ő lenne, ha megdicsért volna, de ez a "nem rossz" is már haladás.

- Talán te tudsz jobbat? - hergeltem. 

A fegyvert kivette a kezemből majd beállt oda ahol, én nem rég még lőttem.

 Azt hiszi ilyen egyszerű lesz? Hát nem! Adok-kapok játék elstartolt. Amúgy is tartozok neki még, mivel a legelső gyakorláson rám ugrott és fel sem segített.

Lassan mögé lépkedtem majd egyik kezemet végig húztam a mellkasán míg másikat a vállán pihentettem. Az izmai megmerevedtek a mozdulataimra, ami egy ördögi mosolyt varázsolt az arcomra.

 Majd a füléhez hajoltam és suttogni kezdtem, ahogy ő tette nem rég. 

- Lőj! - a fegyvert egyenesen tartotta, míg a nyakánál kezdtem szuszogni és egy apró puszit leheltem rá, amint a ravaszhoz emelte az ujját, ami meg is remegett.

**

Ahogy kirajzolódtak a céltáblán a lyukak én egyből nevetésben törtem ki. Pontosan ott találta el ahol én az első lövésemmel.

- Ez nem igazságos! - mondta keményen, de a végén egy kis lágyság jelent meg a hangjában.

 A nevetésem még mindig szüntelen volt, hiszen talán most láttam először  ' A nagy Justin Biebert' zavarban. Olyan vicces volt látni, ahogy a tarkóját vakargatja idegesen.

- Azt hiszem elég volt ennyi edzés mára. - mondta kicsit haragosan majd az ajtóhoz ment. Azt hiszem "kicsit" túlreagálta ezt az ügyet, de talán én is így viselkedtem volna...

A szememet forgattam a tettére majd utána indultam.

Köszönöm a +1 feliratkozót és a komikat, na meg a pipákat! <3 Ja és van chat! Szóval oda is írhattok, ha van kedvetek.