13. rész Veszély!

 Zene: 5. a listán 5sos- tomorrow never dies


Ajkai lassan mozogtak az enyémen amit viszonoztam. A hasam beleremegett az érzésbe, de nem sokáig tehette mert eltoltam magamtól. Eszembe jutottak a nem rég említett "kedves" szavai.
- Undorodom tőled!
- Nem úgy tűnt! - nevetett ismét. Annyira idegesítő ez a fennhéjázó nevetés. Legszívesebben megint bevernék neki, de így is fáj a kezem.
- Amúgy meg olyan vagy amilyen akarsz lenni engem nem érdekel! - ripakodtam rá majd a cipőm felvétele után vissza indultam a bálba.
- Elég sokáig tartott ez az ivászat!
 - Bocsi Luke csak... ah mindegy.
- Justin mi?
- Ja... Inkább ne is említsük. Amúgy  Spenser merre jár?
- Nem igazán láttam.
- Ohh oké.
Gondoltam meg keresem a barátnőm, de Luke maradásra bírt.
- Mindjárt kezdődik az utolsó három báli zene...
- Ohh tényleg! Mindjárt vissza jövök csak vissza veszem a ruhát!
- De ez a mindjárt most tényleg az legyen! - nevetett.
- Jó-jó! - nevettem én is.
Gyorsan az öltözőbe siettem. Szerencsére senki sem 'szerelmeskedett' ott így gyorsan átváltottam a ruhám. Igazából azt hittem nehezebb lesz benne a tánc, de könnyű volt!
- Na ez tényleg gyors volt!
- Én mondtam! - kacsintottam Lukera.
'- Kedves diákok akkor kezdődjön az utolsó három dal!' - ismét a hangszórókból jött a hang.
Mindenki keresett magának egy párt és lassúzni kezdetett.
- Jól táncolsz! - mondtam Lukenak miközben a fejemet a vállán helyeztem el.
- Csak volt értelme azoknak a táncóráknak.
- Igaz! - nevettem.
- Gyere! - rántotta valaki el a kezem.
- Mit akarsz? Eresz már el!
- Ha jól tudom az én párom vagy és nem ezzé! - fintorgott.
Ismét elöntött a düh és szúrósan néztem rá.
- Először is ő Luke és nem "ez" másodszor pedig nem hallottál még a párcseréről? - vontam fel a szemöldököm. Észre vettem, hogy állkapcsa megfeszül és a szóritása is erősebb lett.
- Velem jössz! - jelentette ki. Mintha az előbb mondott dolgokat nem is hallotta volna.
- Nem hallottad, hogy nem akar veled menni? - rántott maga mögé Luke így kiszabadultam Justin szorításából.
- Te csak ne szólj bele! - emelte fel a hangját.
Tudtam mire képes Justin és most, hogy részeg ki tudja mit tesz. Nem akarom, hogy miattam baja legyen Lukenak akkor inkább elmegyek Mr.Bunkóval.
Egymás előtt álltak és már csak percek kérdése volt, hogy mikor esnek egymásnak. Gyorsan Luke mellé léptem és kicsit megrántottam az ingét, hogy lenézzen rám.
- Amm... semmi baj elmegyek vele. - küldtem felé egy biztató mosolyt bár nem vagyok benne biztos, hogy olyan biztatóra sikerült. Észre vettem, hogy a vonásai megenyhülnek, de a szemöldökét még mindig össze húzva tartotta.
- Tényleg...megleszek!
- Biztos?
- Nem hallottad mit mondott?
- Justin! - szóltam rá, de ő csak szúrósan nézett rám.
Mellé léptem majd bólintottam egyet Lukenak és rá mosolyogtam. Ő csak biccentett majd vissza sétált a tömegbe.
Justin maga után húzva szintén a tömegbe húzott csak a terem másik felére.
- Mit akarsz? - köptem a szavakat.
- Talán táncolni!? - vonta fel egyik szemöldökét. Én csak a szememet forgattam majd hagytam, hogy kezét a derekamra helyezze. Nem azért mert akartam hanem mert úgy sem tehettem volna semmit. A zene ismét elindult... Azt hiszem ez volt az utolsó előtti. Próbáltam a tekintetét kerülni, de nem igazán sikerült.
Mindenki felkapta a fejét amikor a teremre teljes sötétség borult. Össze vontam a szemöldököm és Justinra néztem aki idegesen nézett körbe.
 
Attól tartok tud valamit ami nem túl sok jót jelent. Mielőtt megkérdezhettem volna egy óriási csattanás szelte át a helyiséget. Az ablakok kitörtek. Mindenki sikításba kezdett és futni próbáltak a kijárat felé. A kettő felügyelő tanár próbált rendet teremteni, de egyáltalán nem sikerült.
Majd egy lövés hangzott el és mindenki hangosabban sikított és futni kezdett.
- Gyere! - ordította Justin ami még is szinte suttogásnak hangzott a sikítások mellett. Éreztem, hogy a szívem gyorsabban kezd verni.
Justin csak húzott maga után és próbáltunk átverekedni a tömegen. Hiába kértem hagy keressem meg Spensert és Lukeot nem engedte én meg nem tudtam szabadulni a fogságából. Az iskola kapuk mind zárva voltak így ki sehogy se tudtunk menni.
- Bassza meg! Előre eltervezték!

- Kik és mit?
- Jobb ha semmit se tudsz!
- De... - próbáltam erősködni, de nem ment. Majd futásnak eredtünk.
Felértünk a harmadik emeletre majd az egyik terembe vonszolt.
- Nem mondom el többször! Búj el az asztal alatt és bármit hallasz ne gyere ki!
- De..
- Értetted?! - kiabált rám amitől össze rezzentem.
- I-igen! - dadogtam.
- Vissza jövök érted! - próbáltam értelmezni a szavait, de a szívem olyan gyorsan dobogott, hogy féltem kiesik a helyéről.
- Justin! - szóltam utána.
Az ajtóból vissza nézett én pedig minden gondolatomat össze szedve próbáltam egy értelmes mondatott kinyögni.
- Kérlek keresd meg Spenseréket!
Nem mondott semmit csak kiviharzott. Miután kiment rögtön a tanári asztal alá bújtam és igyekeztem nem a kinti hangokra koncentrálni. Most először féltem igazán. Tiszta sötétség volt mindenütt. A kezeim remegni kezdtek és minden sikításra össze rezzentem. Nem tudtam mit higgyek csak reméltem, hogy a barátaim jól vannak. Vajon, hogy értette Justin, hogy előre eltervezték vajon kikre gondolt? Körülbelül fél óra telhetett el, de nem voltam benne biztos mert a táskám nem volt nálam amiben a telefonom volt. A hangok csendesülni kezdtek már nem hallatszott egy sikítás sem csak lépteket hallottam. Az egyik egyre közelebbről hallatszott míg el nem ért az ajtóig majd elhallgatott. A lábaim ismét remegni kezdtek a szemeimet össze szorítottam és imádkoztam, hogy Justin legyen az vagy, ha más akkor mennyen tovább és ne jöjjön be.
Majd egyszer csak az ajtó nyikorgó hangja csapta meg a fülem. A szívem ismét lassan kieset a helyéről és a vér is a fülembe dobogott. Akkor már tudtam, hogy nem Justin az. A cipő dobogás egyre csak közelebbről hallatszót. Tudtam, ha nem próbálok kijutni innen akkor megtalál ez a valaki, de ha kimászok van esély rá, hogy a sötétben is észre vesz. Nagy levegőt vettem majd lassan indultam volna ki, de már késő volt.
 
Az alak a kezemnél fogva kirántott és a legközelebbi falhoz vágott. Túl sötét volt, hogy megállapítsam ki az illető. A vállamat úgy bevágtam, hogy alig tudtam megmozdulni. A levegőt egyre szaporábban vettem és az alak egyre csak közeledett. Hiába próbáltam hátrálni a sarokban kötöttem ki. Kétségbe esetten próbáltam tapogatózni a földön valami tárgy után amivel megvédhetem magam, de természetesen nem találtam semmit.
- Üdv kedves Shawty! - mondta eltorzított hanggal!
A nyakamat megragadta majd a falmentén kezdett feltolni míg a lábam alig érte a földet. Megpróbáltam a kezét lefejteni magamról, de nem ment túl erős volt.
- Megmondtam, hogy intézd el, hogy apád fizessen, de úgy tűnik ez nem jött össze! - nevetett.
Már alig kaptam levegőt, de még mindig nem eresztett el.
- Azt hiszem van nálam valaki aki inspirálni fog téged a fizetésben!
Alig tudtam megérteni a szavait mert már kezdet elsötétülni minden, de mielőtt megtörténhetett volna eleresztett és a földre estem.Nagyon elgyengültem, de igyekeztem levegő után kapkodni.
Lehajolt hozzám majd egy telefont tartott a fülemhez.
- Lenna k-kérlek... s-segíts! - mondta egy elhaló hang majd a vonal megszakadt.
- Hanna! - nyílalt belém a felismerés.
- Úgy bizony! - nevetett.
- Neked csak annyi a dolgod, hogy holnap este elhozod a város melletti erdőbe a pénzt. Ne izgulj tudni fogod, hogy mennyit és hova!
A levegőt még mindig élesen szívtam be és úgy éreztem mindjárt elájulok.
- A-a! Lesz még időd ájuldozni. - mondta majd az államnál fogva maga felé fordított.
- Ha erről valakinek is szólsz megölöm a lányt! És hidd el, még ha Biebernek is szólsz azt is megtudom, kedves!
Az államat elengedte majd a földre lökött. Ha akartam sem tudtam volna felállni. Alig kaptam levegőt és a vállam is lüktetett mintha csak kiakarna ugrani a helyéről. Próbáltam vissza játszani az előbb történteket a gondolataimban, de a fejem túlságosan sajgott az oxigén hiánytól és az alkoholtól. A szemeim lassan lecsukódtak, még hallottam ahogy valaki bejön az ajtón, de utána teljes sötétség.

Köszönöm a pipákat és kommenteket és az új féliratkozót!

12. rész Zűrzavar a lelkemben...

Szóval először is nagyon szépen köszönöm Hope-nak,hogy megosztotta a blogomat ! <3 Hope blogja kukkantsatok be ! http://blackrosejustin.blogspot.hu/
A második pedig, hogy köszönöm a sok pipát a visszajelzéseket és a féliratkozókat. Remélem mindig Ilyen aktívak lesztek! <3 Már bárki tudd kommentelni a névtelenek is!! és nincs kód !
Kezdtem egy másik blogot is, ha van kedvetek kukkantsatok be :)  http://luke-hemmings-flame-and-fire.blogspot.hu/. NEKTEK KIJELZI  A FÖNTI ZENÉKET?             Elnézést a hibákért!


Reggel a telefonom rezgésére ébredtem. Sajnos ma is be kell mennünk hiába, lesz a bál. Szerencsére már mindent elintéztem a báli teendőkkel kapcsolatban így egy részem megnyugodott, de a másik... Kíváncsi leszek, mi történik a bálon. Úgy tűnik kötelező lesz táncolnom Justinnal mivel ugyebár ő lesz a párom. Őszintén kicsit örültem neki, mert láthatom Elison és a többi pom-pom lány féltékeny és szúrós tekintetét, de egyben ideges is voltam, mert nem tudtam mit várhatok...
Lassan kikuszálódtam az ágyból majd elindultam a szekrényem felé és kiválasztottam egy egyszerű szettet. Igazából nem nagyon szoktam így öltözni, de olyan jó idő van, úgyhogy miért is ne?

Gyorsan megmosakodtam és fogat mostam majd felraktam egy kis szempillaspirált. A hajamat kifésültem és kiengedve hagytam. Felkaptam a szettem és a táskámat a vállamra vettem. Ismét csak egyedül voltam otthon, úgyhogy én zártam az ajtót. Beraktam a fülesem, amiben a kedvenc dalom ment a Black Widow. Pont a szám végére be is értem. Na jó mondjuk úgy, hogy az ötödik meghallgatás végére.
Amikor beértem a szemem automatikusan Spensert kereste. Hannat azóta a nap óta egyszer sem láttam. Hívtam és üzentem neki, de semmi. Spensert megpillantva oda szaladtam majd hatalmas ölelésbe fogtam amit viszonzott is. Amíg felsétáltunk a terembe egész végig a bálról beszélt, meg hogy ő mibe lesz. Egy idő után elég unalmassá vált így úgy döntöttem átmegyek a másik osztályhoz és köszönök Lukenak mivel őt abba az osztályba helyezték.
A terem elé érve elég furcsa pillantásokkal illetek, de megértem, hiszen én nem ide járok. Amikor Luke észrevett rám mosolygott majd még valamit súgót a haverjainak és elindult felém.
- Szia! Hát te? - köszöntött egy öleléssel.
- Szia! - viszonoztam ölelését.
- Hát gondoltam átnézek.
- Ahhh te csak úgy nem szoktál ”átnézni”sőt eddig nem is tetted inkább én mentem át.
- Szóval? - tette keresztbe a kezét a mellkasán és az ajtónak dőlt így a lábai is keresztbe voltak és egy önelégült mosoly virított az arcán.
- Na jó.... - nevettem, hiszen tudtam totál igaza van.
- Spenser halálba kerget a folyamatos magyarázásával.. Bál így bál úgy... - sóhajtottam.
- Ohh így már értem. - nevetett.
- És te kivel mész?
- Még nem tudom talán Tinával.
- Ohh értem.. - suttogtam. Nem azért mert féltékeny vagyok csak Luke jobbat érdemel. Bár ez csak egy bál.
Tina az a tipikus pom-pom csaj.. Elison egyik csatlósa. Hányok tőlük.
- De ugye a közös tánc még áll? - vonta össze szemöldökét.
- Umm persze. - mosolyogtam.
- De most mennem kel mivel mindjárt becsöngetnek.
Gyorsan megöleltem és már indultam is.
- Nagyon sexy ez a szett! - Ordított utánam, aminek köszönhetően a folyóson lévők rám kapták a fejüket. Nem is kell mondanom milyen kínos volt.
- Luke! - tátogtam Lukenak és egy kicsit szúrós szemmel néztem rá, de aztán én is nevettem rajta.
Kuncogva léptem be a terembe.
Ahol körbe is néztem bár minden a megszokott volt. Derek a focicsapattal volt, de rám se hederített. Annyiszor kértem tőle bocsánatot és próbáltam is beszélni vele, de semmi. Komolyan úgy viselkedik, mint egy öt éves és ez annyira idegesítő. Nem is fogok foglalkozni vele majd csak rájön mit veszít... Justin is szintén ott volt bár a csajok teljesen körül vették szokásosan. Nem is értem mért engem hívott a bálba... Ott van egy csomó talpnyalója, de mindegy is. Spenser azt hiszem Chad-el beszélgetett. Egy kicsit furcsálltam, de aranyosak lehetnének együtt bár Chad elég buta, de azon kívül jó fej. Egymás ellentétei hiszen Spenser a nagyon okos, de nem igazán laza csaj míg Chad nem az a nagyon okos típus, de laza. Talán segíthetnének egymásnak.
Lassan a helyemre ültem és elő vettem a matek füzetem. Sajnos megint a "kedvenc" órám jön.
**
- Ezt is végig szenvedtük! - jött oda hozzám Spenser a szünetben.
- De megint ugyanaz jön.
- Hát igen. - sóhajtottam.
- Baj van?
- Nem csak... - haraptam el a mondat végét.
- Csak kettes lett a dogám és semmit sem értek az anyagból. - sóhajtottam ismét.
- Én szívesen segítenék, de nincs nagyon rá időm. - mondta szomorúan.
- Tudom-tudom, de már ez is kedves tőled. De amúgy is mondta a tanár, hogy nem lesz ez így jó, úgyhogy kijelöl valakit, hogy segítsen.
- Ohh értem. - bólintott.
A beszélgetésünket az osztályfőnök rikácsoló hangja zavarta meg.
- Azt hittem matek lesz. - suttogtam Spensernek.
- Én is - mosolygott.
- Üdv kedves diákok! Tudtommal most matek órátok lenne, de mivel beteg a tanár engem küldtek be helyettesíteni, ami igazából jól is jött. Szóval ugye tudjátok, a mai bál hétkor kezdődik, de örülnék, ha negyed órával előbb ide jönnétek. A másik dolog, amiről beszélni szeretnék, hogy az udvar ki lett díszítve így szőnyegek is ki lesznek helyezve, amire kérem, ne menjenek rá cipővel különbem rossz vége lesz! -
Mindenki kuncogni kezdett az arc kifejezésén, de aztán folytatta.
- És egy jó hírem is van, hétfőn indulunk egy kirándulásra, ami várhatóan 3 esetleg 4 naposra húzódik el. - mielőtt folytatni tudta volna mindenki sikításba és éljenzésbe kezdett.
- Csöndet-csöndet!! - próbált túl ordítani minket. Amikor elhalkult a csapat folytatta.
- Egy elég hideg kiránduláson veszünk részt mivel az Alpokba a hegyekhez megyünk. Úgyhogy igyekezettek meleg ruhákat hozni. Az osztály nem igazán örült a kiránduló helyünknek és ezt ki is mutatták. Személy szerint én sem igazán örültem neki, de legalább nem kell a suliban dekkolni.
A hátra lévő időben az ofő megengedte, hogy "halkan" beszélgessünk. Persze Spenser teljesen kiakadt a kirándulás miatt így hallgathattam egész végig, hogy ő így, hogy fog leérettségizni, ha kihagy  három nap tanulási lehetőséget. Annyira idegesítő volt...
Elő vettem a táskámból a fülhallgatómat, amit a telefonomhoz csatlakoztattam és elindítottam Taylor Swiftől a Shake it off-ot. Legalább legyen valami, ami jókedvre derít.
Majd a padra tettem a fejem és pihentem. Párperc múlva éreztem, hogy lassan lecsukódnak a szemeim.
Éreztem, hogy valaki cirógatja a hátam, amire kicsit felmordultam és hallottam, ahogy az illető felnevet.
- Héy cica, ébresztő!
- Hagyjál anya álmos vagyok. - nyöszörögtem.
- Anya? - kérdezte nevetve.
Rögtön kipattantak a szemeim és hiper sebességgel felültem. - Aucs! - szitkozódtam magamban.
Persze, hogy Justin ült előttem én meg full vörös lettem. És az egész osztály rajtam nevetett. Próbáltam összehúzni magam, de nem igazán sikerült. Magamban átkoztam Spensert, hogy- hogy tehette ezt. De gondolom azért nem keltett fel, mert nem hallgattam végig.
Idegesen a hajamba túrtam és sóhajtottam egyet. Justin még mindig önelégülten mosolygott, amitől nekem muszáj volt mocorognom a székemen. Olyan kellemetlen volt az egész, inkább úgy döntöttem ismét átmegyek Lukehoz.
- Hova mész? - kérdezte miközben én felálltam
- Nem a te dolgod. - ripakodtam rá. Pedig igazából most semmit se tett. Mielőtt bármit is mondhatott volna kiviharoztam a teremből.
- Megint te? - kérdezte nevetve.
- Valami olyasmi. - nevettem görcsösen.
- Ohh szóval ide igyekeztél? - mondta egy lenéző hang.
Egyből a hang irányába fordultam.
- Nem mindegy neked hol vagyok? Amúgy is minek jössz utánam?
Ismét felnevetett.
- Nem utánad jöttem ismétlem, csak szeretnéd!
- Akkor minek is vagy itt? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- A haverjaimhoz jöttem ha ennyire érdekel. - ismét kaján mosoly.
- Nem érdekel. - morogtam az orrom alatt.
Ennek komolyan mindenhol van haverja? Nagyon idegesítő. Lukeba direkt beleütközve ment be a termükbe.
- Gyerekes! - sziszegtem.
- Ohh szóval emiatt jöttél, most már értem.. - mondta még mindig mosolyogva.
Pár percig még beszélgettünk, de Justin tekintetét mindig magamon éreztem ami eléggé zavart. Elköszöntem Luketól ismét egy öleléssel majd vissza mentem a termembe.
Spenserrel letisztáztuk a helyzetet és utólag jót nevettünk rajta.
A többi óra is hamar lecsenget és így indulhattam haza.
Haza érve ledobtam a táskám majd gyorsan lezuhanyoztam. Elő vettem a laptopomat és úgy döntöttem megnézek egy filmet. Azzal legalább gyorsan eltelik az idő. A Kavarásra esett a választásom. Sokan mondták, hogy nagyon jó, de sose volt időm megnézni.
**
Végig nevettem az egészet. Tényleg olyan jó, mint azt mondták. Az órára nézve fél öt volt így neki kezdtem a készülődésnek. Ismét lefürödtem mivel eléggé pop-corn szagom volt miután ezzel végeztem leültem a sminkes asztalomhoz és elkészítettem az ideális sminket.

A hajamat is behullámosítottam. Felvettem a tegnap kiválasztott "befutó" ruhát majd az ékszereimet. Egy kis parfümöt hintettem magamra majd megnéztem a végeredményt a tükörben.

- Nem is rossz! - mondtam magamnak. Pont ebben a pillanatban csöngettek, amitől a szívem egy óriásit dobbant. A hasam is kicsit bizseregni kezdett.
Izgulni kezdtem!
Lelépkedtem a lépcsőn majd felvettem a magassarkúm és felkaptam a kis retikülömet. Remegve fogtam meg a kilincset majd egy nagy levegőt véve lenyomtam azt. Az ajtót kinyitottam és ott állt előttem ő!
Haja kicsit hátrébb zselézve volt, mint általában szokott lenni. Egy fekete öltönyt viselt és egy kis vörös anyag logót ki a zsebéből. Nagyon elegáns volt.

Láttam ahogy ő is végig vezette rajtam a tekintetét és a szája egy pillanatra tátva maradt. Amitől valamiért éreztem, hogy melegség töltötte el az arcom. Nem mondott semmit csak vissza sétált és kinyitotta  nekem az ajtót majd beültem.  A vezető üléshez sétálva ő is beült. És  elindultunk. Igazából nagyon hamar óda értünk, de pont időben. A kapunál állva kezét kijjebb helyezte, hogy bele karoljak amit meg is tettem. Nem néztem volna ki belőle… Mielőtt még beindultunk volna az álarcokat felhelyeztük és indultunk.
Beérve mindenki ránk kapta a tekintetét és tátott szájjal figyelt minket.
- Megérkezett az utolsó pár is. - mondta egy ismeretlen hang a mikrofonba és elindult a zene.
 (7. szám a lejátszási listán. Ed sheeran-I see fire)
 A mi osztályunk tánca következet. Elengedtem Justin kezét majd elé álltam. Az egyik karját a csípőmre helyezte a mákat pedig összekulcsolta az enyémmel. Az én apró kezem elveszett az övéiben. Ahogy a bőrünk összeért megremegtem és éreztem a hasamban a bizsergést. Rögtön táncolni kezdtünk. Nagyon jól táncolt. Előre és hátra léptem és ő is ezt tette csak ellenkezőleg. Majd megforgatott. Amikor ujjai ismét derekamat érintették beleremegtem. Amin persze ő jót mosolygott. Biztos megszokta, hogy minden lány így reagál rá, de velem nem fog játszani. Bárcsak olyan könnyű lenne azt tenni, amit kimondtuk, de olykor az ellenkezője történik.
 A párcsere következik. Egy forgás kíséretében egy másik emberhez kerülsz. Izgultam, hogy vajon ki lesz az. Lassan forogtam majd két kéz fogta meg a derekam és az én kezeim a vállaira estek.
- Luke! - mosolyogtam.
- Szia. - mosolygott ő is.
- Jól nézel ki. - suttogtam egy forgás közben.
- Te meg gyönyörű! - mondta. Majd ismét egy forgás és vissza kerültem Justinhoz. A fogása szorosabbá vált, de nem kellemetlenebbé. Mindkét keze a csípőmön volt a karjaim pedig a nyaka körül fonódtak össze. A zene lassabbra váltott ami meghitté tette az egészet. Közelebb húzott magához én pedig a fejemet a mellkasára helyeztem. A szemeimet lecsuktam és hallgattam a szíve dobogását. Egyszerűen megbabonáz és én semmit nem tehetek ellene.
- Bárcsak mindig ilyen lennél...
- suttogtam halkan. Titkon reméltem, hogy meghallja, de jobb ha nem. És így is lett.
Amikor véget ért a zene fejemet fel emeltem a mellkasából és szemeibe néztem. Majd elindult az utolsó zene a gyors. Megragadta a kezem és a csípőm és ő vezettet. Lassan hátra döntött majd a szemeimbe nézet és kaján vigyorra húzta a száját majd felrántott, de olyan gyorsan, hogy s hirtelen jött lendülettől az orrunk is össze ért és ajkaink súrolták egymást. Majd folytattuk a táncot. A szívem még mindig a torkomban dobogott, de kezdtem megszokni. Lassan a zene is véget ért és mindenki beállt a betanult sorba majd meghajoltunk. Most már akárki beállhatott táncolni. Mindenki szétszéledt mintha az előbbi dolog meg se történt volna. Spensert kerestem éppen, amikor Derekbe ütköztem.
- Sajnálom.  
- Semmi gond.
Végre hozzám szólt. Talán most ha megpróbálnék vele beszélni..
Büszkeségemet feladva kértem tőle bocsánatot amit meglepő módon elfogadott és ő is bocsánatot kért majd átöleltük egymást.
- Na végre, hogy megvagy kopogtatott valaki a vállamon. Megfordultam és a barátnőmmel találtam szembe magam.
- Waoh!!! Gyönyörű vagy!
- Igen! - értett vele egyet Derek.
- Köszi srácok.
Elköszöntem Derektől és mentem Spenser után. Míg elértünk az ennivalókhoz sokan oda jöttek dicsérni, hogy milyen jól nézek ki. Elégé fura volt, de hát nem panaszkodtam. Amikor balra fordultam észre vettem, a bulis ruhába átöltözött Elisont ahogy ott rázza magát Justinnak.
- Undorító! - fintorogtam.
- Mi? - kérdezte Spen.
A fejemmel oda biccentettem.
- Öltözzünk át mi is! - vetette fel az öltetett.
- Az a baj, hogy én nem hoztam semmilyen ruhát. - vallottam be kinosan.
- Nem gáz! Nálam van kettő. Egyiket felveheted.
- Ummm rendben. - egyeztem bele, hiszen nem volt jobb ötletem.
- E..ez túl rövid! - tiltakoztam a ruha ellen.
- Dehogyis tökéletes!
- D..de...
- Semmi de! Ez vagy a báli ruha választhatsz.
Egy sóhaj közepette bólintottam ezzel megadva magam.

Miután vissza értünk egyből belevetettünk magunkat a most már bulizó tömegbe. (2. MIley Cyrus-someone else)
Éreztem, ahogy két kar átkarolja a derekam majd megfordultam.
- Na jöhet az ígért tánc?
- persze! - nevettem együtt Luke-al. Nagyon jól éreztem magam, de egy idő után elfáradtam.
- Megyek iszom valamit.
- Okés.
  Gondolom a fiuk becsempésztek valamit inni. Mindig így szokták.
Az ital osztogatótól halkan megkérdeztem melyikbe van egy kis "lötty" és rögtön a kezembe nyomta. Ez volt a kulcs szó, ha inni akartunk egy kis alkoholt. Ismét két kart éreztem a derekam körül.
- Mondtam sietek. - motyogtam, de még nem fordultam hátra.
- Hova sietsz cica? - hallottam meg egy búgó hangot és rögtön megfordultam.
- Na mi van meguntad Elisont? - kérdeztem egy lenéző nevetés kíséretében.
- Ja. - vont vállat. Éreztem az alkoholt a leheletében.
- Szerintem keres mást akivel játszhatsz vagy meny vissza a ribancodhoz! - toltam el magamtól
- Ott vagyok! - tárta szét a karját és nevetni kezdett.
  Próbáltam felfogni mit mond, de nem akartam. Abban a percben annyira gyűlöltem, mint még soha senkit. A kezemet megemeltem és amilyen erősen csak tudtam arcára csaptam. Ő pedig abba az irányba elhajolt. - Szemét! - sziszegtem majd kiszaladtam az udvarra. A cipőmet ledobtam majd a szőnyeg közepéhez sétáltam leültem és felhúztam a térdem az állam alá. Csak előre meredtem. Éreztem ahogy szemem égni kezd. Tudtam, hogy ez mit jelent, de nem fogok utat engedni neki. Észre vettem, hogy a kosárpalánk mellet van egy karton sör. Gondolom az elsősök ide próbálták rejteni. – Amatőrök! -  nevettem el magam. Megfogtam két darabot majd vissza ültem az előző helyzetembe. Kinyitottam a dobozt majd elkezdtem inni miután megittam jött a következő majd a harmadik a negyedik és így tovább.

 ( 10. a listán. Ellie Goulding-Breathing Heart)
Ép indultam volna vissza amikor megláttam egy alakot közeledni.
- Mit keresel itt? Takarodj innen! - ordítottam rá.
- Részeg vagy? - jött egyre közelebb.
- Menny már innen! - ordítottam tovább bár a bent a zenétől semmit se hallottak. Tudtam vissza úgysem tudtam volna mert lefogott volna és magyarázott volna nekem én pedig egyáltalán nem voltam kíváncsi a pofájára. Inkább vissza sétáltam középre és a már az ott lévő kartonból kivettem még egy sört és elkezdtem inni. Éreztem, hogy valaki mögém ül és átkarolja a derekam majd a fejét a vállamra helyezi.
- Eressz már el! - próbáltam leszedni magamról Justin kezeit, de sehogy se ment, így inkább feladtam és ittam tovább. - Minek vagy itt ? - persze nem válaszolt.
- Mért ribancoztál le? - még magamat is megleptem a kérdéssel nem csak Justint.
- Minek voltál annyit Lukeal?
- Ez most komoly? - nevetem fel kínosan.
- Azért mert Lukeal voltam? Jézus! - sóhajtottam.
- Talán mert ő legalább azt mondta, hogy gyönyörű vagyok. - mondtam valamit gyorsan.
- Minek mondjam ha úgy is tudod? - nevetett fel. Ezt most bóknak vegyem vajon, vagy mi ? Bár tőle mit várok?!
Párperc múlva csend állt be közénk, majd ismét megszólalt.
**
- Tudod… nem ismersz nem lehetek olyan ,sőt egyáltalán nem vagyok olyan! - suttogta a fülembe.
- Milyen? - fordultam oldalra. És így pont egymás szemébe néztünk.
- Olyan amilyen szeretnéd, hogy mindig legyek. - suttogta ajkamba.
Szóval még is hallotta….
  Próbáltam visszafordulni, de megragadta államat és vissza fordított.
- Nem érdekel!
- Igazán? - a kaján mosoly ismét megjelent.
Már csak annyit vettem észre, hogy ajkai az enyémre tapadnak, és forró csókban forrunk össze.

11. "Remélem tetszett a ruha xo"

Üdv, Kedves olvasók! Szóval elég fontos dolgokról lenne szó!

1.  Az első dolog, hogy nem igazán jeleztek viszza...  és nem is iratkoztok fell... ( Aki ezeket már megtette annak millió+1 köszönet) visszatérve, csak akkor lesz folytatva a blog,ha mozgosítjátok magatokat hiszen így énse tudod,hogy mi tetszik és mi az ami nem.  :(                           
2. A második mivel mindjárt suli és,ha folytatva lesz a blog nem tusom,hogy milyen időszakonként lesznek részek.                                                                                                                                            
3. A harmadik pedig az, hogy egy másik profilról fogom fel rakni facebookra a részeket! (Lili Darkandblack Colins )
4. Szerintetek mi várható a következő  részben?    Jó olvasást !! <3

Persze, hogy matek óra volt. Ki nem állhatom. Főleg mivel a tanár kitalálta, hogy dolgozatot írunk. Semmit se tudtam. Még jó, hogy Spenser megengedte, hogy lessek róla. Nem igazán tudtam át másolni, de az is több volt mint a semmi. Egész végig a tegnapi egyben mai ügyön kattogtam. Eddig azt hittem a maffia a filmekben van, de úgy nézz ki, hogy ez a valóság. Pár perc múlva már ki is csengettek.
- Na és, hogy aludtál nálam? - kérdezte Spenser.
- Amm hát szóval bocsi.
- Mi történt ?
- Sajnálom, de nem mondhatom el.
- Ugye most csak viccelsz velem!? Mi az, hogy nem mondhatod el..?
- Hé Lilly! - megnyugodtam mivel Derek megmentett a fél órás magyarázkodástól.
- Szia! Öleltem meg.
- Szóval mit csináltál te a bátyámmal?
- Semmit. Mármint ahh ez hosszú.
- Van időnk.
  Gondolkozz Lilly ! Gondolkozz!
- Szóval ti kivel is mentek a bálba? - tereltem a dolgot. Derek csak a fejét rázta próbálkozásomra, de nem firtatta a zavaró témát.
- Én azt hiszem Chad-el megyek. Mostanában olyan jó fej velem.- ecsetelte Spenser.
- Hmmn szóval jó fej.... Akkor ezt megosztom vele is. - gúnyolódott Derek.
- Megne..! - emelte fel az ujját
Próbálta befejezni a mondatot Spenser, de Derek röhögő görcse megállította ebben mivel rá is átragadt. Muszáj volt megmosolyognom a tettüket.
- És te Derek?
Miután a nevetést nagy nehezen sikerült abba hagynia szólásra nyitotta a száját.
- Nem egy értelmű?
- Uhmmm nem egészen¿?!
- Hát téged. - kuncogott fel.
- Most komolyan Derek!
Lassan közelebb jött hozzám majd átkarolta a derekamat és egyenesen a szemembe nézett.
Kicsit kellemetlen volt a helyzet mert általában nem szoktunk ilyen helyzetbe kerülni.
- Komolyan mondtam!
- È-én...
Éreztem, hogy valaki hátulról átkarol. És így már négy kar helyezkedett el nagy nehezen a csípőmön. A fejét pedig a nyakhajlatomba temette. Amikor bőrünk összeért kicsit összerezzentem.
- Tudod öcsi az idősebbeké az elsőbbség. Egyébként pedig úgy is már megígérte nekem.
Derek lassan hátrálni kezdett. Az arcáról többféle érzelmet letudtam olvasni. Düh,értetlenség,csalódás,megvetés. Fájt ezt látnom. Még mindig a szemeimbe nézet megerősítésre várva. Nem tudtam mit reagálni. Tudtam, hogy muszáj Justinnal mennem, de nem mondhatom el Dereknek miért. Túl sokat kérdezne és így ki is kotyoghatom a dolgokat, akkor viszont végem.
Csak lehajtottam a fejem, hogy ne keljen a szemébe néznem. Ezzel jelezve neki a megerősítést. Talán ez másnak nem lenne nagy dolog, hogy mással megy a bálba mint, ahogy maga tervezte, de nálunk ez más volt. Súlya volt. Kicsi korunk óta azt terveztük Derekkel, hogy együtt megyünk a bálba sőt még meg is esküdtünk rá. Szégyelltem magam, hogy megszegtem, de nem tehetek mást.
- Ennyi?
- Ennyi év után inkább vele mész? Ép szólásra nyitottam az ajkaimat, de közbe vágott.
- Hát jó! - azzal el ki is ment a teremből. Indultam volna utána, de Justin szorítása erősebb lett és mozdulni is alig bírtam.
- Te itt maradsz! - suttogta.
- Ne mond meg nekem mit tegyek!  Próbáltam kijutni a kezei közül, de sehogy se ment.
- Abba hagytad? - kérdezte.
- Ja. - válaszoltam flegmán.
- Na na cica! Ennél szebben is megy ez. - nevetett.
- Hányok tőled! Remélem tudod!
- A tested nem ezt mutatja.
Egy lágy puszit hagyott a nyakamon amin ismét össze rezzentem. Éreztem a hasamban azt a kellemes melegséget.
- Látod!? - kuncogott miközben végre elengedett.
Gyorsan felkaptam a tornazsákom és nagy nehezen kibattyogtam a teremből. Az öltöző felé vettem az irányt. A fiuk sajnos már bementek az öltözőjükbe így semmi esélyem nem volt beszélni Derekkel.
  Míg beértem az öltözőbe azon gondolkoztam vajon minek hoztam tornazsákot... Na mind1. Beraktam az öltözőbe utána pedig elmentem a tesi tanárhoz. Megmutattam neki a sebemet, hogy nem csak kamuzok. Elküldött a nővérhez, hogy cseréltessem ki a kötést. Lekászálódtam a lépcsőn majd bementem a nővérhez. Kérdezgetett, hogy mi történt, de én csak annyit mondtam, hogy neki mentem valami tüskésnek. Kicsit úgy is nézet ki mivel nem nagyon súrolt a golyó így nem lehetett kivenni, hogy rám lőttek. Viszont, ha valami fertőtlenítőt tesz rá tuti végem van.
Szerencsére olyan krémet tett rá ami nem csipet sőt hűtötte is és kevésbé fájt. Nagyon kedves volt hozzám. Még a krémet is odaadta, hogy minimum két óránként betudjam kenni. Miután bekötözte vissza vettem a cipőm és indultam is a lépcsőhöz. Meglepő módon nem fájtak annyira a lépések így feljutottam és elsétáltam a torna teremhez. Már a távolból hallani lehetett a zenét, mert ezen a héten minden tesi órán a kötelező báli táncot tanuljuk. Szerencse, hogy a táncórákon ezt vettük a csoporttal így már tudom a mozdulatokat.
**
Hamar véget ért ez az óra is bár én végig ültem, de így is gyorsan telt az idő. Mikor kicsöngettek azonnal Derek felé vettem az irányt, de ő tudomást sem vett róla a tizedik próbálkozásnál már feladtam.
A terembe érve egyből Spenser szegődött mellém és bombázott a kérdéseivel.
- Mi volt ez az dolog itt szünetben?
- És hogy hogy Justinnal mész a bálba?
- Egyáltalán mióta vagy jóba vele.
- Talán együtt vagytok?
- Spenser!!! - ordítottam rá. Eléggé felidegesített a folyamatos kérdezősködésével plusz alapból ideges voltam Derek miatt.
- Bocsi csak eléggé ideges vagyok és "kicsit" te is rá teszel.
- Sajnálom.. Én csak..
Tudom milyen törékeny lélek úgyhogy csak legyintettem és magamra erőltettem egy hamis mosolyt.
- Szóval ő nem a pasim és nem vagyunk jóba ja és csak azért vele megyek a bálba mert fogadtunk. - adtam be neki valami hihető sztorit.
- Áhh így már minden világos. - mosolygott. Tudtam, hogy még ezer kérdése lett volna, de vissza fogta magát és ezt értékelem.
**
- Végre vége a napnak! - mondtam Spensernek fáradtan.
- Még csak most kezdődik. - mosolygott.
- Ne is mond! - sóhajtottam.
- Még a ruha választás stb....
- Jahh fhuu.
- Na megyek is, puszi! - öleltem meg.
Útnak is indultam amikor egy ismerős alakot pillantottam meg magam mellett.
- Luke, szia! - öleltem meg.
- Am mit keresel erre?
- Hát tudod már itt lakom.
- Azt tudom.., de erre felé?
- Uhum - bólogatott
- Amúgy tudod kivel mész a bálba?
- Ja sajnos.- sóhajtottam ismét.
- Ohhh... - mondta szomorúan.
Ekkor esett le. Basszus Luke meg akart hívni a bálba. Azonnal magyarázkodásba kezdtem.
- Szóval fogadtam Bieberrel és ő nyert így muszáj vele mennem, de szívesen táncolok veled, ha van kedved. - mosolyogtam rá. Láttam a csillogást a szemében ami nagyon aranyossá tette, mint egy kisfiú aki épen csokit kap.
Vissza mosolygott majd bólintott egyet az ajtóm előtt már búcsúzkodni is kezdtünk.
Ismét üres a ház. Gondolom öcsit lepasszolták ők meg "dolgoznak."
Felérve a szobámba ledobtam a cuccaim majd gyorsan letusoltam utána pedig  elintéztem a maradék dolgokat a bálra.
Pár percel később hallottam, hogy az ajtó nyitódik és lesétáltam a földszintre. Amikor anya meglátott egyből a nyakamba ugrott és végig mért, hogy jól vagyok-e. Meg persze megkaptam az agymosást is. Apa még nem ért haza, de nem nagyon zavart.
- Anya, gyere! Fontos dolgot szeretnék kérdezni. - húztam a nappali felé majd leültünk.
- Igen kicsim? Megrémisztesz... - suttogta.
Egy nagy sóhajt vettem majd neki kezdtem a mondandómnak.
- Anya, te és apa szóval ti... benne vagytok a maffiában? - próbáltam maga biztosnak hangzani, de ez az egész olyan hülyén hangzott a számból.
Anya szemei elkerekedtek és mintha a  levegőt is nehezebben vette volna.
- Ezt meg honnan veszed? - kérdezte komolyan.
- Csak tudom és kész vágtam rá.
- Kicsim ez bonyolult. - halkult el s végére.
Ha tudná miken mentem keresztül. Ez már nem lenne "bonyolult"...
Nem kerteltem csak folytattam.
- Kik voltak azok a maszkosok és mennyivel tartozik apa?
- Mi ez az egész? - a végére már elég ideges voltam, de ennyi dolog után már nem csoda.
- Nemrég egy másik banda érkezett ide Londonba és próbálják átvenni a hatalmat...
- Apámtól. - fejeztem be a mondatott. Ez annyira abszurd volt. Anya csak bólintott.
- Kik azok? Vagy ki a vezető?
- Nem tudjuk pontosan, eddig csak a csatlósait láttuk.
Annyira fura anya szájából ezt hallani és emellett ijesztő is.
- Mért nem mondtátok el? - éreztem, hogy a könnyek gyűlnek a szemembe, de tudtam, hogy most nem sírhatok. De ez a kétségbe esés borzalmas volt.
- Nem tehettük. Úgy biztonságban tarthattunk.
- Már késő! - suttogtam.
Nem voltam képes tovább ottmaradni. Hiába akartak jót nekem akkor is hazudtak és ez fáj nagyon is. Hallottam ahogy anya még utánam szól, de én már zártam az ajtót.
Tudtam, ha továbbra is ezen agyalok végem lesz. Úgyhogy úgy döntöttem áthívom Luke-ot, hogy segítsen ruhát választani.
Spenser túl messze lakik és tudom neki semmi se jó. Luke  pedig itt van a szomszédba.
Pár perc múlva meg is érkezett. És elkezdtük válogatni a ruhákat.
- Na és ez?
- Valahogy nem az igazi. Nézzük a következőt! - mondta nevetve. Totál olyan volt mint a "Mondj igent a ruhára" című műsor. Mindig is imádtam.
Felpróbáltam az 5. Ruhát is majd kisétáltam elé.
- Nem rossz, nem rossz, de nem az igazi.
- Jó-jó veszem a másikat. - mondtam majd a fürdőbe vettem ismét az irányt.
- Csöngettek! - szólt be Luke, de én éppen a ruhámmal bajlódtam.
- Léci kinyitnád?!? - szóltam vissza.
- Persze! - válaszolt.
- Azt hiszem le kéne jönnöd! - szólt fel Luke.
- Oké megyek már!
Végre csak bele szenvedtem magam a ruhámba. Miután kijöttem a fürdőből egyből a lépcső felé vettem az irányt. Könnyedén lejutottam mert már szinte nem is fájt a lábam a krémnek köszönhetően.
- Ez már jobb! - nevetett Luke.
Végre az ajtó elé értem majd megnéztem a kedves vendégünket.
- Hát te meg? - kérdeztem meglepve.
- Neked is szia. - mondta flegmán.
- Mi van már is összejöttetek?
- Meglehet. - vontam vállat. Egy  kicsit szívni akartam a vérét.Ő csak fel nevetett
- Mellesleg nem tartozom neked magyarázattal. De, ha azért jöttél, hogy féltékenykedj el is mehetsz. - tártam szét a kezem.
- Te csak szeretnéd, hogy féltékeny legyek rád!
kijelentését figyelmen kívül hagyva tettem fel a kérdésem.
- Szóval miért jöttél?
- Félhétre eléd jövők.
- Oké! - vontam vállat.
- Ja és ezt vedd fel.
Nekem nyomot egy dobozt aztán el is tűnt.

 Mr. Udvarias.
Becsuktam az ajtót majd felindultam a szobába ahol Luke volt.
- Szóvaaaal mit akart?
- Semmi különöst. - vontam vállat.
- És az ott mi? - mutatott a fekete dobozra amin egy arany masni volt.
- Azt mondta ebbe mennyek.
- Nem mintha megmondhatná mit tegyek! - nevettem fel.
- Na húzd fel azért!!!
- Hát jó! Legyen! - mosolyogtam
Gyorsan magamra kaptam az elképesztő ruhát majd kiléptem Lukehoz.
  Szó szerint tátva maradt a szája, amin jót kacagtam.
- Eszméletlen! - suttogta. Egyből éreztem, hogy kicsit elpirulok.
- Azt hiszem megvan a befutó. - mosolygott. Amit én is viszonoztam és bólintottam válasz kép.
- De nekem most mennem kell. - mosolygott.
- Rendben. Köszönöm a segítséget! - öleltem át majd kikísértem. Levettem a ruhám majd felkaptam a pizsamám és elterültem az ágyon.
**
Már majdnem elaludtam amikor a telefonom rezgése megzavart. Jött egy üzenetem. 'Ismeretlen feladó.' "Remélem tetszett a ruha! xo"
......
U.I. Köszi a komikat és a pipákat !! :*

Trailer (CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE)

Kicsit durva lett a trailer úgyhogy MINDENKI A SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE NÉZZE MEG!!!! Nem lesz ilyen durva a blog :)
https://www.youtube.com/watch?v=iKA4aXkuq0k&feature=youtu.be

10. rész Csobbanás!

 Tudom,tudom,hogy ez is rövid lett,de csak ennyit szerettem volna írni ebbe a részbe. HUU el se hiszem ez a 10. rész *-* Sose gondoltam volna, hogy egyszer bele kezdek egy blogba nem,hogy még idáig eljutok :o *--* Köszönöm a komikat! Az eddigi feliratkozókat, a pipákat és az olvasókat!! <3 Love
És fenn a meglepi egy Trailer *-* amit köszönök Kírának és Szilárdnak!!! (gépen) Jobb oldalon lévő képre kattintva meg is nézhetitek! Jó olvasást! :) Boldog "10. rész" napot :DD<3

-Hé!!! Hé! - hallottam meg pár perc múlva egy hangot. Gondolom annyi telhetett el...
- Elég már! Összerázod az agyam. - szisszentem fel.
- Nincs időnk ere, futás!
- Auu, basszus!
- Mi van ?
- Azon kívül, hogy neki mentünk egy fának és vérzik a fejem ja és hozzá teszem, hogy rohadtul beragadt a lábam? Áhhh semmi. - mondtam gúnyosan.
- Nincs időnk a nyavalygásodra. Mozdulj!
- Justin nem érted, hogy beragadt a lábam basszus? - annyira ideges voltam, hogy az hihetetlen.
Lassan lehajolt a lábamhoz és próbálta kihúzni. Elégé fájt, de nem annyira, hogy sírni kezdjek.
- Tudod.... más helyzetben ezt még élvezném is. - és lassan felemelte rám a perverz tekintetét. Éreztem, hogy a lábamat tudom mozgatni. Ezek szerint kiszabadította.
- Egyből gondoltam Justin. - majd a szemeimet forgattam.
Amilyen gyorsan csak tudtam kiszálltam a kocsiból. Ennek meg is lett az eredménye elégé megszédültem. Szerencsémre Justin megtartott, de a következő pillanatban csak annyit vettem észre, hogy a kezemnél fogva húz be az erdőbe. Akik eddig követtek  utol értek minket és elkezdtek ránk lőni.
- Justin ezek kik?
- Komolyan ez most a legfontosabb? - motyogta miközben futottunk.
- Ahhh! - sikítottam fel amikor egy borzalmas fájdalmat éreztem a lábamban. Justin rögtön hátra fordult és felkapott.
- Eltaláltak Lilly.
- Kösz ez nekem is feltűnt. Erre nem válaszolt semmit csak futott tovább velem a karjaiban.
- Nagy levegő! - ordította majd csak annyit éreztem, hogy a hideg víz ellepi az egész testem. Úgy tűnik valamiféle tóban lehetünk. Kint már elég sötét volt így igazán nem volt túl sok esélyük a megtalálásunkra. Épp csak a hold halvány fénye látszott a víz alatt így megvilágítva Justin barna szemeit. Ahogy néztem őket legalább elfeledkeztem, hogy már alig bírtam levegő nélkül.

"- Nem látom őket sehol." "- Én se." - hallottam, ahogy a minket üldözök beszélnek. "-Lépjünk le!" "- És még is mit mondasz a főnöknek te barom?" "-Majd kitaláljuk" "-Hát jó."
Félperccel később Justin az ujjával mutogatott felfelé, hogy felmehetünk. Bár nem értem miért amikor még mindig ő tartott engem. Szóval, ha akartam se tudtam volna felúszni.
Miután kiértünk a partra rögtön kiterültem és elkezdtem rohamosan lélegezni. Ő csak úgy tett mintha az előbb lezajlott dolgok teljesen természetesek lettek volna. Csak a hajából rázogatta a vizet. Miután kilihegtem magamat felültem majd lassan rá néztem.
- Mielőtt bármit is kérdeznél nem tartozok neked magyarázattal!
- Oké. - nem tudtam mit kinyögni már reszkettem a hidegtől és a súrolt seb sem volt éppenséggel kellemes a lábamon. Nem volt már erőm sem a faggatáshoz sem a veszekedéshez.
- Jól vagy? - a szemembe nézet és ha nem ismerném talán azt hinném, hogy egy apró aggódást fedeztem fel a tekintetében. Ismét kezdhettem volna a szokásos monológomat, hogy "Szerinted....blablabla" , de inkább csak a lábam felé biccentettem.
Lassan közelíteni kezdett majd megfogta a lábam és vizsgálni kezdte. Megfogta a pólója végét és letépet egy csíkot belőle majd rá kötözte. Nem mondtam semmit csak a szemébe néztem és bólintottam.
- Lassan mennünk kéne.
- És még is hova ?
- Mivel körülbelül 9 óra lehet és a vak sötéttől semmit se látunk csak távolabb a tótól mivel itt hidegebb van.
- És a kocsi? - kérdeztem.
- Tuti elvontatták vagy felgyújtották, hogy ne jussunk haza.
Miután befejezte a mondatát ismét felkapott és elindult velem valamerre. Szó szerint mivel semmit se láttam.
- Basszus! - sziszegtem.
- Mi van? - kérdezte közömbösen.
- Hát a szüleim... Tuti kinyírnak. Már két napja nem voltam otthon.
- Ez most komoly? - nevetett.
- Mi?
- Itt vagy velem teljesen egyedül egy erdőben és nem rég ütköztünk sőt még meg is lőttek és neked komoly az a legnagyobb bajod, hogy a szüleid nem láttak két napja?
- Úgy néz ki. - vontam vállat.
Ismét nevetett.
- Mi ilyen vicces?
- Tudod én már rég elintéztem ezt a gondod.
- Hogy érted? - néztem fel rá kérdően.
- Úgy volt, hogy elviszlek a kulcsodért hát gondoltam tovább marasztallak így felhívtam Spensert, hogy kamuzza a szüleidnek, hogy nála alszol.
- Gondoltad "Tovább marasztalsz" ? És honnan tudod Spenser számát? - erre nem tudtam mit reagálni, de őrültem, hogy megúsztam anyám kirohanását.
- Ja, és én mindent tudok! - ismét elő vette azt a fennhéjázó mosolyát, amitől egyszerűen frászt kapok. Nagyon idegesítő!
Válaszára csak a szememet forgattam.
**
- Itt már jó lesz. - csak ennyit mondott majd le tett egy fa tövébe és mellém ült.
Nagyon fáztam próbáltam leplezni, de nem igazán ment.
- Szerintem vedd le a ruháidat, ha nem akarsz megfagyni.
- Haha, de vi-vicces v-vagy. - mondtam remegve.
- Komolyan mondtam.
Komolyan azt várja el tőlem, hogy itt levetkőzzek az kizárt. Lassan levette a pólóját majd az előbb említett ruha darabból kicsavarta a vizet. Mikor rám nézet rögtőn elkaptam a tekintetem. -És hurrá megint zavarban vagyok - suttogtam magamban. Öt perc után már feladtam. A szél is fújni kezdett így levettem a pulcsim és a pólómat is.
- Na végre! - mondta kuncogva amitől a hideg futkosott a hátamon. Felhúztam a térdemet és kezemmel átkaroltam magam, hogy ne lásson Justin. De nem igazán volt sok értelme mert elég sötét volt. Bár szerintem így is látott.
Így is remegtem nagyon fáztam borzasztó hideg volt.
- Befejeznéd? Nem tudok aludni.
- Még is mit? - néztem rá értetlenül.
- A fogcsikorgatást.
- Nem tehetek róla. Fázom... - suttogtam.
Felém fordult majd magára rántott. Kicsit felsikítottam a hirtelen történt dolog miatt, de ő csak jót nevetett rajtam.
A teste melege olyan jól eső volt muszáj volt át ölelnem és már nem is remegtem. Éreztem, ahogy az egyik kezével ő is átkarol. Máskor tuti, hogy ezért kinyírnám, de van most nagyobb bajom is ennél.
A szíve dobogásának a ritmusa annyira megnyugtató volt, hogy azonnal állómba is szenderültem.
**
Reggel amikor kinyitottam a szeme Justin már fenn volt. Épp akkor húzta fel a pólóját ami hozzá teszem még mindig vizes volt. Én is felvettem az enyémet ami szintén vizes volt és hideg, de csak nem rohangálhatok egy száll melltartóba és gatyába.
- Hova megyünk?
- Van a közelben egy kocsma ott tudunk telefonálni.
- Rendben.
Bár ötletem sincs, hogy jutok el oda ilyen lábal.
- Mehetünk Cor?
- Miért hívsz "Cor-nak".
- Mert ehhez van kedvem. - mondta cinikusan és vállat vont.
- Szóval indulhatunk végre?
- Hát ha cipelsz!? - közben felvontam az egyik szemöldököm. Megadóan sóhajtott és felém sétált. Majd felkapott.
- Mindent nekem kell csinálni? - sóhajtott.
- Mivel miattad sérültem meg ez a kötelességed.
- Ja persze... - motyogott magában és közben a szemét forgatta.
- Tudod...fogyhatnál egy kicsit. Elég nehéz vagy.
- Kösz.... - mormogtam.
- Amúgy szerintem te vagy gyenge, de mindegy...
- Gyenge? - kérdezte nevetve.
- Pontosan! - bólintottam.
- Hát oké. Azzal megfogott és a feje felé emelt.
- Ahhh Justin tegyél le!!! Justiin!!
- Te akartad!
El is engedett és csak zuhantam.
Az utolsó pillanatban elkapott. A szívem elégé gyorsan dobogott. Azt hittem ki esik a helyéről. Közelebb hajolt majd szinte már ajkamba suttogva kezdett beszélni.
- Szóval ki a gyenge? - vette elő ismét azt az idegesítő önelégült mosolyát. Én csak a szememet forgattam és próbáltam elhúzódni. Nem túl sok sikerrel.
- Szóval megyünk már?  - éreztem, hogy már eléggé zavarban vagyok a szokásos nézésétől.
- Nyugodtan menny csak én nem tartalak vissza.
Annyira idegesítő volt, hogy rá vagyok szorulva, hogy az hihetetlen. Egy kicsit ficánkoltam dühömben, de abba hagytam ,mert féltem, hogy ledob. Szerencsémre elindult.
**
Pár percen belül ki is értünk az erdőből és ott voltunk a kocsmánál. Lassan be vitt. Amikor beléptünk minden szempár ránk szegeződőt, de amikor észre vették, hogy Justin az mindenki vissza tért a dolgához mintha semmi se történt volna.
- Félnek tőled. - ez inkább kijelentésnek hangzott mint kérdésnek.
- Jól teszik, cica. - suttogta a fülembe. Kicsit össze rezzentem amikor megéreztem a leheletét a fülemnél.
Lassan leültetett egy székre és bólintott. Ezzel jelezve, hogy itt várjak rá. Majd oda sétált a pultoshoz. Valamit beszélhetett vele majd felém indult ismét felemelt és be vitt ... Azt hiszem valami raktárszerűbe. Ismét egy széken találtam magam. Justin lehajolt a lábamhoz majd leszedte az eddig rajta lévő anyagot.
- Ez egy kicsit fájni fog. Valami anyagot ráöntött egy tiszta anyagra majd a sebre helyezte.
- Ahhh!! - ordítottam fel. Nagyon fájt.
- Justin kérlek hagyd abba nagyon fáj! - Éreztem ahogy egy könnycsepp legurul az arcomon. Nem nevezném magam gyengének, de ilyen fájdalmat életemben nem éreztem még.
- Várj! - mondta Justin és kiment a helyiségből. Egy perc múlva vissza is tért egy körülbelül vele egykorú lánnyal.
- Lilly ő itt Sasha segít nekünk.
- Oooké. - elég fura fejet vághattam mivel fogalmam  sincs mibe segíthet.
Justin közelebb lépet majd leguggolt mellém és megfogta a kezem. A tettén eléggé meglepődtem így a kezünkre kaptam a tekintetem majd pedig rá.
- Nyugi! Te mondtam, hogy az én hibám. Így vissza adhatod.
- Mi? - vágtam egy érthetetlen fejet. Megrázta kicsit a fejét majd folytatta.
- Ha nagyon fáj szorítsd meg a kezem. - olyan fejet vágott mintha ez teljesen természetes lenne.
Az a Sasha vagy ki leguggolt a lábamhoz majd a nemrég rá helyezett anyaggal elkezdte tisztítani a sebet. Nagyon fájt, de össze szorítottam a szemem és Justin kezét is elég erősen szorítottam.
- Azért a vérkeringésemet meghagyhatnád! - nevetett fel.
Bárcsak mindig ilyen lenne, de hát ő Mr.Bipoláris. Úgyhogy ez nem túl valószínű, hogy megtörténik.
- Am...bocsi! - húztam el a kezem, de ő megfogta.
- Túl élem.
Én csak bólintottam. Sasha még bekötötte a sebem és valami puha cipőt hozott nekem. Elég ijesztő, hogy csak így cipőket osztogatnak meg minden, de "ajándék lónak ne nézd a fogát".
- Köszönöm! - mondtam a lánynak aki csak bólintott majd kiment.
Sikerült lábra állnom és már nem is fájt annyira. Menni is tudtam, de csak bicegve.
- Na jó ezt tuti nem nézem végig. - a hang után csak annyit éreztem, hogy valaki felkap és ki indulunk a szobából.
- Köszi - suttogtam.
- Ez a kötelességem tudod!?! - ezen muszáj volt kuncognom nekem is.
- Pontosan! - bólogattam mosolyogva.
Egy másik szobába találtam magam.
- Mi ez a kocsma valami hotel? - kérdeztem nevetve.
- Mondhatjuk úgy is. De inkább bűnözök rejtek helye.
- Ohh így már 'sokkal logikusabb'. Csak nevetett egyet, de semmit se mondott.
- Most megyek a fürdőbe. - mondta majd be indult.
- Hozzá teszem, ha akarsz te is velem jöhetsz, cica.  - ismét az idegesítő mosoly. Csak legyintettem majd be is ment.
**
Miután Justin is végzet én is gyorsan megfürödtem. Igyekeztem a lábam nem bevizezni kisebb nagyobb sikerekkel. Gyorsan felöltöztem a kapott tiszta ruhákba amik ijesztő módon jók voltak rám.
- Hány óra? - még csak fél tíz.
- Fél tíz?? Basszus elfogunk késni!
- És akkor mi van?
- Nekem nem szabad késnem!
- Ahh bocs elfelejtettem, hogy te vagy Mrs. Jó kislány.
- Nincs kedvem veszekedni csak vigyél el valahogy léci. - az utolsó szavakat már suttogtam.
- Kint a kocsi.... - mondta majd elindult kifelé. Bezzeg most már nem segített. - Bipoláris! - morogtam magamban.
Nagy nehezen bicegtem a kocsihoz majd beszálltam.
- Amúgy, hogy kerül ide a kocsi?
- Telefonáltam. - na ezt a kielégítő választ vártam tőle.
**
- Végre! - kiáltottam fel amikor megérkeztünk a suli kapuja felé.
  Próbáltambesietni amikor meghallottam a csengő hangját, de ilyen lábbal esélytelen volt.
Lassan csak beértem a suliba és a lépcsőnél megálltam. - Hogy a fenébe jutok így fel? - kérdeztem magamtól. Bár ez elég hülyén jött le.
- Sehogy - nevetett mögöttem Bieberke.
- Mi lenne ha segítenél?!
- Hát annak ára van. - kuncogott ismét.
- Na inkább hagyjuk majd megoldom!
- Te tudod. - és már el is indult a lépcső felé. Már a tetején volt, de nekem ötletem se volt, hogy jussak fel. Egy lábon ugrálva tuti le esnék amilyen szerencsétlen vagyok....
- Justin!
- Igen!? - nézett rám egy amolyan "tudtam, hogy szükséged van rám" fejjel.
- Mit akarsz?
- Hát mondjuk legyél a párom a bálon.
- Mi? - Az kizárt...
- Hát jó. - mondta majd kezdett megfordulni.
- Rendben... - suttogtam amilyen halkan csak tudtam.
Leindult velem a hülye önelégült mosolyával majd felkapott. A terem élőt letett én pedig kopogtam majd beindultunk a helyiségbe.
' - Ohh Mr.Bieber és Ms. Cortez.'
'- Késtek!'
- Tudom sajnálom. - kezdtem magyarázkodni.
- Velem volt. - hallottam meg Justin hangját és átkarolta a derekam. Túl gyorsan történt, úgyhogy meg se tudtam mukkanni.
'-Rendben most az egyszer elnézem.'
Nem tudtam eldönteni melyik dolog zavart jobban. Az, hogy Justin bármikor megúszhatja bár ezzel most én is jól jártam, vagy az, hogy az egész osztály azt hiszi, hogy 'úgy' - voltam vele.
- Ezt muszáj volt? - kérdeztem Justint miközben a sorok között igyekeztünk a helyünkre.
- Örülj neki megúsztad. - mondta kuncogva majd leültünk a helyünkre.

9. rész Baleset!

 Szóval nem túl hosszú lett ez a rész meg nem is annyira izgalmas hát,de ilyen is kell néha. Ahogy látjátok történt egy kis fejléc csere is. Köszönöm ebben a segítséget Kírának és a barátnőjének !! <3 Felkerült még a "szereplők" lista is az "oldalak" modulban meg is találjátok,ha van kedvetek kukkantsatok be. Lesz majd még egy apró meglepi amiben szintén Kíra segített. Szó.... jó olvasást :) Pls írjátok meg, hogy nektek,hogy tetszik a fejléc :) 2000+ megtekintés waoo *-* és Köszönöm az előző részhez érkezett komikat!!! <3 Ja és a fejléc felet tudtok zenét választani a kijelöltek között.

Reggel amikor felébredtem már nem találtam Justint mellettem.
- Basszus! - szitkozódtam. Elfogok késni az első óráról. Míg gondolkoztam, vajon, hogyan juthatok ki innen? Van-e kulcs? Vagy ilyesmi.
- Elnézést kisasszony - rontott be egy elég idős asszony azt hiszem takarító lehet. Justin tart takarítókat? Bár őszintén ? nem lep meg.
- Igen? - kérdeztem kedvesen.
- Mr.Bieber üzeni, hogy ő már korábban elindult az iskolába.
- Rendben. - legyintettem. Ohh milyen kedves. Engem meg itt hagyott. - Hurrá! - nyögtem fel.
Felkaptam a tegnapi ruháimat majd beszaladtam a fürdőbe. Gyorsan fogat mostam még jó, hogy tart vendég fogkeféket. És felfrissítettem az arcom. Gyorsan dobtam egy üzit Spensernek, hogy hozzon nekem létszíves valami felsőt és nadrágot a cuccai közül mert nekem borzasztó ázott kutyaszagom volt. Szerencsére hamar válaszolt, hogy hozz nekem. Hálát adtam az égieknek, hogy még nem indult el az iskolába. A hajamat gyorsan felkötöttem egy lófarokba majd felkaptam a táskám és nagy nehezen oda szaladtam a kijárathoz. Mivel nem láttam a takarító nőt így, se szó se beszéd leléptem. Fogalmam se volt, hogy juthatnék el az iskolába. Egy buszmegállót se láttam erre. Ekkor eszembe jutott, hogy Luke-nak ma nincs sulija. - A szerencsés! - nevettem gondolatomon. Gyorsan bepötyögtem a számát és felhívtam.
- Igen?
- Szia Luke én vagyok Lilly!
- Ohh, Szia! Miben segíthetek hölgyem? - mondta egy kis játékossággal a hangjában amitől muszáj volt mosolyognom.
- Hát itt vagyok valahol.... - Kerestem valami kihelyezett táblát a közelben.
- A Rosevert XII-nél. És azt szeretném megkérdezni, hogy eltudnál dobni a suliig?
- Aha Persze! Úgy is itt vagyok a közelben.
- Uhhh köszönöm! Életmentő vagy!
- 5 perc és ott vagyok.
- Rendben, Puszi! - azzal ki is nyomtam a telefont.
**
- Sziaaa! - öleltem át szorosan.
- Szia szépség! - mondta kuncogva. Kicsit úgy éreztem, hogy elpirulok, de a sietség miatt nem tudtam vele foglalkozni.
Beszálltunk a kocsiba majd indította is a motort.
- Szóval mit is kerestél itt?
- Ez egy hosszú sztori... - sóhajtottam. Reméltem nem firtatja és szerencsémre így is tett. Csak bólintott.
- És neked ma, hogy hogy nincs sulid? - kérdeztem kacéran.
- Majd meglátod! - kuncogott. Nem szeretem, ha titkolóznak előttem. Egyik szemöldököm felvontam hátha elmondja, de mire észbe kaptam már ott is voltunk az iskola előtt.
Kiszálltunk a kocsiból és megöleltük egymást.
- Köszönöm Luke!
- Nincs mit, de jössz nekem eggyel.
- Oké. - mondtam nevetve, de már szaladtam is a kapú felé. Hála istennek még nem csengettek be.
- Lilly!! - hallottam meg valakinek az édes hangját.
- Spenser, Szia.
- Szia! - ölelt meg. - Aszta! Olyan szagod van mint a....
- Tudom, tudom! - vágtam a szavába. Mielőtt elkezdet volna kérdezősködni beszaladtam vele a WC-be. Akkor vettem észre, hogy a szüleimtől legalább hatvan üzenet jött. Gyorsan küldtem egy "semmi bajom az egyik barátomnál aludtam" üzit, mielőtt rám hívnák a rendőrséget. Tudom tegnap elég durván haragudtam rájuk, de abban a pija hatása is benne volt. Még most sem értem mi ez az "ügy" eléggé megijeszt, de jobb lesz ha kifaggatom őket.
- Hahó !! Itt vagy ? Siess mert mindjárt becsöngetnek.
- Igen,oké. Bocsi! - hadartam.
- Amíg itt elmerengtél kihoztam neked a könyveidet a szekrényből.
- Köszönöm.
Gyorsan át cseréltem a ruháim majd felrohantunk a terembe.
Pont becsöngetés előtt értünk be. Elégé lihegtünk, de megúsztuk a beírást.
A matek tanár is megérkezett és kiadott nekünk feladatokat, de én csak a tegnap estén gondolkozom. Nem emlékszem túl sok mindenre. Csak ami történt a parkban majd a maffiás ügyre, de semmi másra. Gondolom semmi érdekes nem történt.
Volt egy olyan érzésem, hogy valaki bámul így körbenéztem míg pillantásom össze akadt Justinéval. Az egyik pom-pom lány simogatta meg puszilgatta Bieber-t. Undorító!. Csak megráztam a fejem majd ismét a füzetemhez fordultam, de most már elkezdtem megoldani a feladatot. Igazából nem a matek az erősségem, de ez igazán nem volt nehéz.
'- Mr. Bieber! Kérem jöjjön ki a táblához és oldja meg az egyenletet!' - szólította fel Justint.
Kedves tanárnő! Nem igazán szeretnék kimenni. Nem lehetne, hogy mondjuk.... - körbe nézett az osztályon. Szemei megakadtak rajtam. Tudtam, hogy úgy is engem választ, ezért csak megforgattam a szemem.
- Legyen Lilly! - mondta egy ördögi vigyor kíséretében.
- Paraszt. - tátogtam neki, de ő még mindig csak mosolygott.
'- Rendben' - bólintott a tanár.
Lassan felálltam majd a füzetemmel együtt a táblához siettem. Elolvastam még egyszer a feladatott majd elkezdtem felírni a megoldást. Lassan fordultam meg az osztály felé ezzel jelezve, hogy végeztem a munkával. Derek egy megnyugtató mosolyt dobott felém és bólintott. Remélem ezzel azt jelezte, hogy jól írtam fel a megoldást. A tanár a székében ülve hátra fordult majd szemügyre vette az írásom.
'- Kiváló!'
Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat amikor meghallottam a kijelentését. Győzelem ittasan sétáltam a helyemre majd egy boldog mosolyt vetettem Justin felé, ezzel jelezve, hogy nem jött össze a kis lejárató terve. Láttam, ahogy az állkapcsa megfeszül és a szája egy vonalba préselődik. Nagyon vicces volt. Ezért megérte minden izgulás a táblánál.
Hála istennek hamar kicsöngettek.
És már csak annyit vettem észre, hogy Spenser ül mellettem és valamiről magyaráz. Hannat nem láttam sehol. Ez érdekes pedig ő az a tipikus "sose vagyok beteg" típus. Haragudtam rá nagyon is, de azért aggódtam is érte.
- Spenser nem tudod hol van Hanna?
- Nem igazán... Utoljára a buli előtt beszéltem vele azóta semmi...
- Értem... - mondtam kicsit halkabban a megszokottnál.
**
A többi óra is egész gyorsan eltelt. Majd siettem a kötelező tánc órára.
- Szia Amy! - köszöntem kedvesen.
- Hello! - köszönt ő is, mosolyogva.
Mindenki be állt a helyére és el is kezdtük tanulni a koreográfiát. Egész könnyű volt.
Majd zenére is próbáltunk. A háttal álló kezdésből lassan fordultunk meg a zene hallatára. Teljesen átjárt a dallam. Ez hiányzott. Teljesen olyan volt mintha senki se lenne ott csak én.
'- Ez az csajok! - Nyomjátok! - Nagyon sexy vagy Lilly' - ezek a szavak ráztak vissza a valóságba. Mire észbe kaptam az egész focicsapat ott állt az ajtóban Justinnal az élen. Nem adom meg neki azt az örömöt, hogy megzavarjon és így elrontsam a lépéseket. Csak lazán rá mosolyogtam aztán figyelmen kívül hagytam a jelenlétét és az összes többi fiúét is.
'- Szép munka csajok!' - hallottam meg Amy biztató szavait.
Mindenki egyszerre kántált egy 'köszönjük' félét és utána megindultunk az öltöző felé.
'- Jó voltál!'
- Köszi Chad. - mosolyogtam rá kedvesen.
- Nekem is táncolhatnál így cica!
- Álmaidban Juss!
- Ohh már becézgetsz is!? Milyen édes. 
Muszáj volt megforgatnom a szemem a kijelentésére majd legyintettem és már majdnem elértem az öltözőt amikor éreztem, hogy valaki a seggemre csapot.
- Kapd be! - mutattam be az éppen elfutó Biebernek.
A fejemet ráztam majd bementem az öltözőbe. Gyorsan felöltöztem utána pedig  a nagy-tornaterem felé vettem az irányt. Út közben nagy nehezen beszerveztem néhány fiút, hogy segítsenek nekem a díszítésben hiszen mindjárt itt a bál. Nem igazán tudtam csinálni túl sok mindent.
De még elkel majd intéznem a DJ-t és az asztalokat ja meg persze a kaját és az italokat. És erre mind már csak két napom van. Nyomtattam pár szóró lapot és vissza indultam a folyosóra, hogy kiragasztgassam. Lassan fél hét lesz basszus. Jobb lesz sietnem ha esetleg ma még haza akarok érni bár a tegnapi dolgok miatt tuti kapok egy agymosást, de ezt ők sem ússzák meg az tuti.
**
Éppen raktam ki az egyik báli szórólapot a 2. emeleten amikor észre  vettem egy ismerős alakot az igazgatói irodánál.
- Hát te?
- Szia! Hát át iratkoztam ebbe a suliba mivel ide költöztünk anyummal.
- Aszta! Ennek nagyon örülök Luke. - öleltem meg.
- Szóval ezért nem voltál ma suliba mi? - kérdeztem nevetve.
- Pontosan! - nevetett ő is.
'- Nagyon édesek vagytok meg minden, de inkább ragasztgasd a szórólapokat, Cors.' - hallottam meg egy ismerőn hangot. Már csak ő hiányzott. Legyintettem egyet Justinnak majd elköszöntem Luke-tól és elindultam tovább végezni a munkám. Félre ne értsétek nem azért mert Bieber mondta hanem mert Luke-nak is dolga volt.
- Végre! - sóhajtottam, miután végeztem végre a 3. Emeleti folyosó kiragasztásával is.
Lassan letipegtem a lépcsőn majd elindultam haza felé.
Egy pár perc után észre vettem, hogy egy kocsi lassít le mellettem.
- Szállj be! - mormogta egy rekedtes hang a kocsi felől
- Biztos hogy nem, Justin!
- Azt mondtam szállj be! - felemelte a hangját.
- Én pedig azt, hogy nem!
  Leállítottaa kocsit és elém vágott.
- Mi volt ez a nagy ölelkezés Luke-al? - kérdezte egy kis idegességgel a hangjában
- Semmi közöd hozzá! Azzal ölelkezem akivel akarok.
- Nem éppen kedves. - mondta kuncogva és egy lépést közelebb tett. Eléggé ijesztő volt, de próbáltam keménynek tűnni.
- Miért is ? - vontam fel az egyik szemöldököm szórakozottan.
- Tegnap megmondtam nem?
- A tegnapból alig emlékszem valamire csak a szüleim "állítólagos ügyeiről" - mutattam macska körmöt. És amit te tet... - nem tudtam befejezni a mondatom mivel közbe vágott.
- Értem! - mondta keményen. De utána meglágyultak a kemény vonásai és egy perverz mosoly ült ki az arcára. Majd még egy lépést közelebb jött és egyik kezével átkarolta a csípőm majd a fülemhez hajolt és suttogni kezdett.
- Pedig olyan jó volt veled... Kár, hogy te nem is emlékszel rá. - mondta nevetve.
- Miii?? - löktem el magamtól.
- Mi azt... csináltuk?
- Találd ki baby !! - ismét kuncogott és beült a kocsijába. Nagyon idegesít ez a nevetés. De vajon tényleg megtettük? Muszáj választ kapnom a kérdésemre.
- Ha beszállsz talán elmondom. - mondta kacéran.
- Rendben. - sóhajtottam legyőzöttén.
Bekötöttem magam majd elindította a motort és már úton is voltunk.
- Justin nem erre lakom.
- És kimondta, hogy haza viszlek?
A szemeim kikerekedtek. Tudtam, hogy nem kellet volna beszállnom, de már túl késő volt.
- Akkor hova?
- Talán hozzám! - nevetett.
- Mii? Még is minek?
- Mivel a kulcsod nélkül elég nehezen jutsz haza főleg ha a szüleid kettőig legalább haza se érnek. - ismét felnevetett.
- Te honnan tudod, hogy mikor érnek haza? - kérdeztem még mindig elkerekedett szemekkel miközben kerestem a kulcsom a táskámban, hogy megbizonyosodjak, hogy igazat mondott-e. De sajnos igen.
- Az lényegtelen honnan tudom...
- Szóval akkor mi... ? - suttogtam halkan.
- Talán.
- De mi az, hogy talán?
- Basszus! - nyögött fel.
- Mi az ? - kérdeztem kicsit ijedten.
- Azt hiszem követnek minket...
- Mi? És mégis kik?
- Nem tudom, de gyorsítanom kell.
Úgy tűnik nála a gyorsítás a halálos iram.
- Justin lassíts már! - ordítottam.
- Basszus ne rinyálj már ha élni akarsz! - ripakodott rám.
Lassan már egy fás útszakaszon voltunk, de még mindig követnek és ő meg úgy hajt mint egy örült
- JUSTIIIN VIGYÁZ!!! - sikítottam . Majd csak az ütközést éreztem és elsötétült minden.

Remélem ezzel a résszel kicsit sikerült eloszlatni azt a tévhitet,hogy Lilly rögtön beadja a derekát. :D remélem tetszett a rész.

8. Maybe happy end ?

Most előnyben vannak a feliratkozok mert a rész előbb lett kitéve mint ahogy a facebook csoportokban lesz. Jó olvasást! :D

Ő is és én is tudtuk, hogy nem kell megszólalnunk. Tudom, hogy milyen bunkó, de most hálás voltam neki, hogy itt volt mellettem. Nagyon sok megválaszolatlan kérdés volt, főleg ez a lövöldözés, de most csak a nyugtató Justin illatra tudtam koncentrálni. Lassan a fülem mögé helyezte az egyik kilógó hajtincsem és beszélni kezdett, de én még mindig a mellkasán hevertem.
- Ugye tudod, hogy amit imént láttál arról senkinek sem szólhatsz egy szót sem? Felemeltem a fejem és a szemeibe néztem ami elkábított. - Igen! - feleltem határozottan amire csak elmosolyodott. Lassan vissza helyeztem a fejem a mellkasára. Nem tudom miért gondolom ezt, de úgy érzem tartozom neki.
- Am indulnom kell. - mondta keményen. Lassan kimásztam a karjai közül és rá néztem.
De ő csak a telefonján pötyögött.
- Justin.
-Hmmm? - vetette rám a tekintetét. Én pedig szorosan átöleltem. Majd lassan eltoltam magamtól.
- Ezt miért kaptam? - kérdezte egy perverz mosoly kíséretében. Amire nekem felszökött a vér az arcomba és a hasam bizseregni kezdet. Nem tudom hogyan váltja ezt ki belőlem egy mosollyal, de elég ijesztő.
- Hát... - kezdtem egy sóhajjal.
- Nagyon sajnálom, hogy megütöttelek... - és a fejemet lehajtottam.
Lassan felemelte a fejem az államnál fogva és a szemembe nézett.
- Azt jól teszed, cica! - és a szemei csillogni kezdtek. Összerezzentem a  pillantására.
- De tényleg indulnom kell - mondta monoton hangon és felállt majd elindult a kocsija felé. Én is felkeltem a földről majd utána indultam.
- Amm, Justin.. Kérdezhetek valamit ? - eléggé szégyelltem ,meg szánalmasnak is éreztem magam, de semmi kedvem sem volt haza menni.
- Mond. - a szavak elhagyták a száját, de a tekintetét nem emelte fel a telefonjából.
- Fhuu... - megint sóhajtottam.
- Szoval ma este nem aludhatnék nálad?
- Mármint nem egy szobában meg ilyenek... Am.. Sőt nekem jó a földön is meg ilyesmi... Tényleg nem zava...
- Oké, gyere csak hagyd abba ezt az idétlen magyarázkodást nevetett ki. Én csak bólintottam majd beültem az anyósülésre.
" Takarítsátok el ! " - mondta Justin a telefonba. Gondolom a holttestre gondolt. Most jutott eszembe, hogy valakit megölt hidegvérrel a gondolatra össze rezzentem. Amit ő is észre vett.
- Nyugi, jó okom volt rá! - mondta nevetve mintha ez a világ legegyszerűbb dolga lenne. Én csak bolondítottam, de nem túl magabiztosan. Amíg vezetett én kibámultam az ablakon és gondolkoztam. Talán nem is tudtam pontosan, hogy mit keresek itt, de ezt nem tudnom kellet hanem éreznem.
- Hé baby, kiszállás.
- Ohh, bocs. - mondtam majd kiszálltam.
- Aszta! - ámuldoztam amíg felmértem a helyet. Káprázatos volt. Óriási volt akár a filmekben legalább tíz szoba lehetett benne és biztos voltam abban is, hogy medence is van a hátsó kertben.
- Ennyire azért nem nagy szám. - mondta kicsit flegmán, de kuncogva.
Én csak a szememet forgattam majd elindultam utána. Gyorsan körbe vezetett úgyhogy csak épp megtudtam jegyezni a fontos helyeket kezdve a WC-vel na meg persze a fürdővel.
- Ez lesz a szobád.
- Köszi! Csak rám emelte telójáról a tekintetét majd elindult az ajtó felé.
- Mindjárt vissza jövök mondta  megnyugtatóan.
Én csak bólintottam majd kiment.
Legalább volt időm szemügyre venni a szobát. A falak mind fehérek voltak. Az ágy pedig szó szerint óriási. Legalább négyen elfértek volna rajta. Egy hatalmas plazma tévé is megtalálható volt a helyiségben. Felfedeztem egy erkélyt is aminek az átlátszó üvegét nagyon nagy barna függönyök takarták. Nagy nehezen sikerült széthúznom őket. Kinyitottam az ajtót és rögtön megcsapott a hűvös, de kellemes szellő kisétáltam az elejébe megfogtam a kapaszkodott majd a holdat figyeltem utána pedig becsutam a szemem és mély lélegzeteket vettem. Ekkor egy kicsit nedves puha érzést éreztem a nyakamon.
- Gyere cica - suttogta majd megindult a szobába.
- Hoztam néhány cuccot mutatott a ruháira.
- Ammn köszi! - mondtam kicsit kínosan.
- Te mindent megköszönsz?
- Hát igen. Engem így neveltek a szüleim! - mondtam büszkén.
- Ja a szüleid... - elég furán mondta, nem is tudom megfogalmazni.
Majd kisétált a szobából.
Lassan elterültem az ágyon majd gondolkodásba kezdtem. Túl sok minden történt velem ebben az egy hétben. Nem is tudtam mi volt eddig a legijesztőbb vagy elképesztőbb dolog. Inkább elterelem erről a gondolataimat. Hála istennek holnap a két első órám lyukas lesz ezért 10.30-ra kell bemennem az iskolába. Úgy döntöttem, hogy megkeresem a fürdőt és megmosakszom.
Felkaptam a Justintól kapott ruhákat és kiléptem a folyósora. Szerencsére nagyjából tudtam, hogy merre lehet. Elindultam a hosszú folyóson majd balra aztán egyenesen és megint barra fordultam. Épp amikor lenyomni készültem a kilincset pont abban a pillanatban nyílt ki az ajtó. Kicsit megugrottam a hirtelen történt dolog miatt.
Justin lépet ki az ajtón egy száll törülközőben a dereka körül, a telefonját nyomkodva. Kénytelen voltam az ajkamba harapni bármennyire is nem akartam lassan végigmértem. Elidőztem a kockahasán. Eddig fel se tűnt.
- Khhm! - köszörülte meg Justin a torkát. A fejemet felkaptam rá, ő pedig önelégülten mosolygott. Kicsit megint elpirultam és gyorsan elvettem róla a tekintetem.
- Jó mi ? - kérdezte nevetve. Egy szemforgatással válaszoltam, majd beléptem a fürdőbe és bezártam az ajtót. Rögtön megcsapott az a bizonyos "Bieber illat" amit mélyen beszívtam a tüdőmbe. Nem értettem miért csináltam, de már olyan sok minden volt, amit nem értettem, úgyhogy ez érdekelt közülük a legkevésbé.
Lassan megengedtem a forró vizet majd hagytam, hogy át járja minden fájó porcikámat. Miután végeztem felvettem a Justintól kapott alsógatyát és a hosszú pólóját. Majd vissza indultam a szobámba, de még előtte be akartam nézni Bieberhez. Lassan kopogtattam az ajtaján, de csönd volt így feltételeztem, hogy nincs ott. Egy nagyot sóhajtottam majd beindultam a szobámba.
- Ohh te itt?
- Az én házam! Fennhéjázását figyelmen kívül hagyva beszéltem hozzá tovább.
- Pont téged kerestelek.
- Hmmm ez édes!
- Mármint, hogy elköszönjek mivel lassan... fél négy lesz, néztem az órára.
- Hát jó. Csak ennyit mondott és mintha meglenne sértődve kiviharzott a szobából. Nem értem én ezt a gyereket. - ráztam a fejem.
**
  Próbáltam aludni, de sehogy se ment. Nem akartam magamra haragítani. Az egyik részem azt érzi, hogy ki nem állhatja őt a bipoláris viselkedése miatt, de a másik oldalam pedig kezdi megkedvelni. Bár tudom ez nem a legjobb ötlet.
Fél óra forgolódás után fogtam magas és ismét elindultam Justin szobájához, hogy megkérdezzem mi a baja. Persze a Hannas ügy miatt haragszom rá és erről ki is fogom faggatni. Jézusom úgy beszélek mintha a csaja lennék kaptam a fejemhez. - Szánalmas... - suttogtam magamba. Éppen fordultam volna vissza amikor meghallottam a hangját. A kíváncsiságomnak engedve úgy gondoltam kihallgatom. Jó lenne már megtudni, hogy mi a fenéért ölt meg egy embert!!! - de lehet nem ez volt az első. Tavaly is sokszor pletykálták, hogy veszélyes, de nem éppen erre gondoltam a "veszélyes" szó alatt.
' - Nyugi már még él.
-Nem csináltam semmit csak ráijesztettem.
- A vállába kapott egyet. - mondta nevetve. Amikor meghallottam az utolsó mondatott azt hittem meg állt a szívem. A levegőt is nehezebben vettem. Olyan ideges lettem, hogy nem gondolkodtam csak benyitottam azonnal és Justinnak estem.
'Most le kell tennem' - azzal kinyomta a telefont.
- Te szemét !! - ordítottam ahogy csak tudtam közbe a mellkasát ütöttem. - Te komolyan képes voltál meglőni az apám mert nem táncoltam veled a klubban?
Csak ütöttem ahogy tudtam, de meg se rezzent.
- És ha igen? - nézet le rám egy ördögi vigyorral.
- Én mondtam, hogy még megbánod!
- Te nem vagy normális! A kezem szélsebesen csattant az arcán. A hirtelen ütés miatt a feje oldalra hajlott. A kezével az ütés nyomához nyúlt majd a szemembe nézett. Az a gyilkos tekintett. A vér is megfagyott az ereimben éreztem ahogy a szívem olyan gyorsan dobog, hogy kiesik a helyéről.
Lassan elkezdett közeledni felém én pedig hátrálni. Sajnálatomra a falba érkeztem.
Lassan elém ért.
- Kibaszottul nem tudod mi történik körülötted!! - ordibált miközben szorította mind a két kezem.
- Hazudtam bazdmeg!
- Mi-i ? - kérdeztem ijedten.
- Tartozik nekem azért kellet ez a 'kis figyelmeztetés'!
- És ezért megkel lőni "bazdmeg" ?? - emeltem fel én is a hangom.
- Ne beszélj így velem !!!
- Rohadtul nem tudsz semmit!
- Akkor magyarázd el kérlek - mondtam egy " vajon mit tudsz mondani" nézéssel.
- Tudod a te kedves kis családod rohadtul benne van a maffiában. - mondta a lehető legnyugodtabban egy oldal mosoly kíséretében.
- Mi-i ???? Azt mondtad a maffiában? - emeltem ismét feljebb a hangom.
- Gondolj bele cica. A reggelig tartó munkák. Az öcséd lepasszolása...
Belém hasított a tudat, hogy tényleg igazat mond. Ez már több volt a soknál nem tudtam, hogy mire gondoljak sőt egy hang se jött ki a számon. Kirántottam Justin kezei közül a karom és bementem a szobámba. Háttal rá ugrottam az ágyra és csak bámultam a plafont. Ezek szerint az életem egy hazugság volt. Tudom, hogy Justin mit tett, de ezek után nem érdekel hisz a szüleim egész életembe hazudtak nekem, de tőlem elvárták, hogy tökéletes legyek. Szánalmas! Gyűlölöm őket! - Gyűlölöm! - üvöltöttem és csapkodtam az ágyat.
Talán sose mondták volna el ezt az egészet. Apám csak úgy hagyná, hogy elraboljanak. Erről jut eszembe... Gyorsan vissza szaladtam Justinhoz aki ismét a telefonját nyomogattam. Majd mikor meghallotta, hogy bejöttem rám emelte a tekintetét.
Lassan oda sétáltam az ágyához majd leültem. - Ugye nem te vagy a maszkos?
- Még hányszor kérdezed meg má.... - nem hagytam, hogy befejezze.
- D-de azt mondtad tartozik neked és az álarcos is folyton ilyeneket mond. - magyaráztam neki.
- Hidd el nem csak nekem tartozik.
-Gyere ide! - ütögette meg maga mellett az ágyat. Félve, de oda feküdtem neki háttal. Ő pedig le tette a telefont és csak annyit éreztem, hogy átkarol.
- Én mondtam, hogy semmit se tudsz és azt is,hogy veszélyes vagyok.
- Tudom - suttogtam halkan. Éreztem, ahogy mosolyog. Tudtam nem lesz ez ilyen egyszerű sőt több ezer kérdésem volt Justinhoz, de ez túl sok volt egyszerre és a gyűlölet amit a szüleim iránt érzek az felemészt, de azt hiszem csak Justin tud kimenteni ebből.
- Attól, hogy tudsz rólam dolgokat nem leszek kedvesebb csak, hogy tud! - suttogta megint. Amin csak kuncogni tudtam, hiszen már most kedvesebb, de tudom csak azért mert megsajnált...
- A pofonért még számolunk!
- Tőlem meglőheted apám másik vállát is. Így legalább egyforma "díszes lesz" - rántottam vállat miközben felé fordultam. Ő csak nevetett majd közelebb hajolt és az ajkaimba suttogta.
- Én most másra gondoltam. - miután kimondta ismét felvette azt a perverz mosolyt. Majd lassan megcsókolt és magára fordított úgyhogy lovagló ülésben voltam rajta.

 Ahogy rá ültem egy apró nyögés hagyta el a száját amitől éreztem, hogy elpirulok. - Bocsi - suttogtam.
- Nekem nem baj! - nevetett. Amit megkellet mosolyognom. Talán ez volt az első a héten, hogy mosolyogni tudtam. Ismét forró csókba forrtunk össze. Belemarkolt a fenekembe amitől most én nyögtem fel. Fordított a helyzetünkön és a nyakamat kezdte szívni majd apró puszikkal lepte el. Ismét átfordított magára én pedig mellkasára feküdtem.
Már félálomban voltam amikor meghallottam a hangját és már el is nyelt az álomvilága.
"- Az enyém vagy!.."